videkbank

Hogyan alakul a magyar gazdaság, mire számíthatunk?
Riport dr. Latorcai Jánossal, a Parlament Gazdasági Bizottságának Elnökével

Elnök Úr! Miként értékeli az 1999. évi gazdasági folyamatokat, melyek voltak a legnagyobb gazdasági kihívások?
A magyar gazdaság tavalyi 4,3%-os növekedése nagyon kedvező eredmény, főleg ha figyelembe vesszük a rendkívüli időjárási viszonyokat, a hosszú hideg, megpróbáltatásokat hozó telet, a rendkívüli méretű belvizet, árvizeket, az orosz gazdaság mélyrepülését és a világon végigrohanó tőzsdeválságot is. A makrogazdasági jelzőszámokból világosan látható, hogy a gazdaságot az export húzta tavaly is, amelynek növekedési üteme évek óta először haladta meg az import növekedési ütemét. A 16 százalékos exportbővülés igen jónak tekinthető, ami különösen az ipari termelésre volt jó hatással, így nem csoda annak több mint tíz százalékos bővülése. A gazdaság átfogó értékeléséből azonban látható, hogy a növekedés dinamikája nem volt egyforma. A növekedés háromnegyedét a vámszabadterületi gazdaság, a multinacionális cégek biztosították, míg a vámterületi, más szóval a hazai gazdaság, ettől lényegesen elmaradt. De eltérő növekedés volt tapasztalható a különböző ágazatokban is, például a feldolgozóipar termelése az ipari átlagot meghaladóan nőtt, ugyanakkor az energiaipar termelése a megelőző évhez képest közel két százalékkal visszaesett. A feldolgozóiparon belül kiemelkedő volt a járműgyártás volumenének növekedése, ami meghaladta a húsz százalékot.

A jövő szempontjából rendkívül fontos a beruházások, s ezen belül kiemelten az építőipari beruházások alakulása. A nemzetgazdasági beruházások tavaly 6,6%-kal nőttek, kiemelkedően jó volt az utolsó negyedévi volumenbővülés, ami meghaladta a nyolc százalékot. Az építőipar fejlődése is pozitív, az egész évet tekintve több mint tizenkét százalék, annak ellenére, hogy az államháztartási szféra ezen a területen rendkívül visszafogott volt. Mindezek eredményeként a külkereskedelmi mérleg hiányát sikerült három milliárd dolláron belül tartani. Kivitelünk leggyorsabban az EU országok viszonylatában emelkedett, az áruszerkezet vonatkozásában tavaly is a gépek és a szállítóeszközök bővülése volt a legjelentősebb. Sajnálatos viszont az élelmiszeripari termékek kivitelében bekövetkezett közel tíz százalékos visszaesés.

Hazánk változatlanul kedvező befektetési terület, jól jelzi ezt a 2,7 milliárd dollár nagyságú nem adóssággeneráló tőkebeáramlás és portfolió növekedés. Igen kedvező a jegybanki tartalék mértéke is, ami meghaladta a tizenegymilliárd dollárt. Csökkent az ország devizában nyilvántartott adósságállománya, amelynek nettó értéke hétmilliárd dollár alá süllyedt.

Óriási eredménynek tartom a fogyasztói árak növekedésének lefékeződését, s ennek eredményeként az infláció tíz százalékra való csökkenését. Ebben kiemelkedő szerep jutott az energia- és az élelmiszerárak lényegesen átlag alatti növekedésének valamint a szolgáltatások költségeinek az előre jelzettől való elmaradásának.

A tavaly elfogadott költségvetés ad-e lehetőséget súlypontváltásra az eddigi gazdaságpolitikában, lát-e lehetőséget a kis- és középvállalkozások támogatásának bővítésére, nagyobb bekapcsolásukra a beszállítói programba?
A gazdaságfejlesztési célelőirányzat éves keretösszege meghaladja a 17 milliárd forintot, s ezen belül az egyik legnagyobb összeget a befektetés- és beruházás-ösztönzési program kapta, több mint hétmilliárd forintot. Ezzel egyidejűleg az eddig meghatározónak tekinthető visszatérítendő támogatás vissza nem térítendőre változik.

A Gazdasági Minisztérium továbbra is hangsúlyt helyez az ipari parkok, logisztikai központok támogatására, fejlesztésére, az export, a versenyképesség növelésére, de az idén már az energiatakarékosságra való ösztönzés is fontos szerepet kap. A kis- és középvállalkozói célelőirányzat 5,2 milliárd forint költségvetési forrásból és 1,8 milliárd forint PHARE-támogatásból gazdálkodhat, amely, ha kevesebb is, mint amire szükség lenne a vállalkozások működési feltételeinek javítására, valamint az integrátori tevékenységek támogatására rendelkezésre álló forrásokkal együtt egészen biztosan komoly lehetőséget teremt a mikro- és kisvállalkozások fejlesztésére, a beszállítói háttér szélesítésére.

A költségvetés nagy hangsúlyt helyez az idegenforgalom, a turisztika fejlesztésére, támogatására is. A turisztikai célelőirányzat 6,3 milliárd forintot tartalmaz, de a tavalyi kedvező idegenforgalmi bevételekből befolyt összegekkel kiegészítve az idén mintegy tízmilliárd forint áll rendelkezésre ezen a területen. Mindezt a tárca kevesebb, de nagyobb hatékonyságú programba kívánja koncentrálni, s az elosztás során kiemelt hangsúlyt fektet majd a területfejlesztés szempontjainak érvényesítésére, az egymástól eltérő régiók közötti különbségek mérséklésére.

A kis- és középvállalkozók gyakran panaszolják, hogy a "nagyok" csak több hónap után fizetnek, így ellehetetlenül vállalkozásuk. Ezzel a kérdéssel , foglalkozott-e már a Gazdasági Bizottság?
A Gazdasági Bizottság is foglalkozott ezekkel a jelzésekkel. A hazai gyakorlatban lassan "bevett"' szokássá válik a 30-60 nap közötti fizetési késleltetés, de elsősorban a nagy bevásárlóközpontok beszállítói esetében nem ritka a 90-120 nap közötti pénzhez jutás sem. Ez azt jelenti, hogy egy-egy kisbeszállító gyakran az anyagbeszerzéstől számítva fél évet is kénytelen várni arra, hogy a pénzéhez jusson. Mindezeket figyelembe véve az előrelépéshez ezen a téren van szükség a legnagyobb változásokra, hiszen nemcsak a hitelhez jutás nehézkes, hanem sajnálatosan a banki szférában a kamat-marzsok is rendkívül magasak. Például jelenleg a betéti kamatok éves szinten tíz százalék alatti hozamot adnak, míg a hitelkamatok esetenként ennek két-háromszorosát is elérhetik.
Az utóbbi időben úgy tűnik, csúszás van az autópálya-építési programban. Mi a helyzet ezen a téren?
Természetesen autópálya fejlesztésre a költségvetés is tartalmaz forrásokat, erre 27 milliárd forint áll rendelkezésre, de ez az összeg az adósságszolgálatot is tartalmazza, ugyanakkor tavalyról még mintegy 4 milliárd Forint megtakarítás is rendelkezésre áll. Szakértők úgy ítélik meg, hogy a költségvetési forrás háromnegyede még nem determinált, azaz jelenleg kb. 25 milliárd forint a költségvetésben biztosított forrás. A téma fontosságát jelzi, hogy a Kormány február 29-i ülésén áttekintette a közlekedésfejlesztés keretében mind a közút- mind a vasútfejlesztési elképzeléseket és lehetőségeket, s ennek során meghatározta a legfontosabb tennivalókat.
A Kormány döntött arról, hogy a tavaly elfogadott tíz éves közútfejlesztési koncepcióval szemben nem tíz, hanem öt év alatt épül 600 kilométer gyorsforgalmi út Magyarországon. A döntés értelmében áprilisban megkezdik az M3-as autópálya Füzesabony és Polgár közötti 62 kilométeres szakaszának építését. Ugyancsak áprilisban veszi kezdetét a Miskolcot elkerülő út és a szekszárdi Duna-híd építése. Várhatóan az év második felében látnak hozzá az M7-es autópálya Budapesttől a Balaton felé tartó pályájának felújításához. A jövő évben kezdik meg a Nyíregyházát elkerülő út építését is. A Kormány 2002-2005 közötti időszakban tervezi az M5ös és az M7-es autópályáknak az országhatárig való megépítését, a 4-es és a 6-os út gyorsforgalmi pályává történő átalakítását is. Az ötéves programtól függetlenül a közlekedési tárca gondozásában hozzálátnak az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria-híd újjáépítéséhez és a dunaföldvári híd felújításához is. A Kormány a Magyar Fejlesztési Bankot (MFB) bízta meg az építkezés finanszírozásával, a munkálatok koordinálásával. Ezért az ÁPV Rt. a közeljövőben 32 milliárd forintos tőkeemelést hajt végre a bankban. A Nemzeti Autópálya Rt. feladata lesz az építkezés lebonyolítása, a Magyar Autópálya Kezelő Rt.-be vonják össze a jelenlegi autópályákat üzemeltető állami vállalatokat. Az MFB az útépítéshez több tízmilliárd forint hitelt vesz fel, ezen túl autópálya kötvényt bocsát ki, amit a hazai lakosság jegyezhet le. A Kormány döntött arról is, hogy az új gyorsforgalm i utakat a jelenlegi építkezési kalkulációknál 5%-kal olcsóbban kell megvalósítani. Az MFB-nek törekednie kell arra is, hogy az útépítkezésekbe minél több hazai vállalkozást vonjon be, ami reményt keltő a következő évek foglalkozásfejlesztése szempontjából is.

A közútfejlesztés mellett fontos szerep jut a vasút fejlesztésére is. Az elkövetkező években különösen a pályák állapotán kell javítani annak érdekében, hogy a közlekedési-, szállítási sebesség és a szállított mennyiség megközelítse az európai átlagot, hogy a vasút újra a közút versenytársa lehessen.

Elnök Úr rangsorában a banklistán hányadik helyen szerepelnek a takarékszövetkezetek, hogyan látja szerepüket a harmadik évezred küszöbén a magyar gazdasági életben?
A bankok igen fontos szerepet töltenek be egy ország gazdasági életében. Funkciójukat talán az emberi szervezetben a vérkeringéshez lehetne hasonlítani, hiszen a legkisebb rög is már óriási problémát okozhat a szervezet számára. A bankoknál jelentkező problémák hasonló hatással vannak az ország gazdaságára, amiről sajnos az elmúlt évek során volt alkalmunk megbizonyosodni.

Nos, a takarékszövetkezetek esetében nem hallottam ilyen '"vérkeringési problémáról", legalábbis az utóbbi 5-6 évben nem. Ez számomra a jó egészség jele. Másik jelzést vidéki útjaim során kapom, hiszen szinte nem tudok úgy áthaladni egy településen, hogy ne találkozzam jelenlétükkel.

Nagyjából ismerve az európai országok szövetkezeti pénzintézeteit, s itt a Raiffeisen bankokra, a Volksbankokra, a Crédit Agricole-ra, stb. gondolok, úgy vélem, ha a takarékszövetkezetek ezekben az országokban meg tudták állni helyüket, fel tudták venni a versenyt a nagy multinacionális bankokkal, akkor logikusnak tűnik, hogy nálunk is hasonló helyzet alakuljon ki. Természetesen ennek során nyilván meg kell felelniük mindazon követelményeknek, mint pl. tőkeerő, informatika, munkatársi gárda magas szintű képzettsége, stb., melyek meghatározóak az Európai Unió országaiban, ahová mi is szeretnénk bekerülni. Úgy hallottam, hogy a takarékszövetkezeti hálózat a bankok között a 4-ik vagy 5-ik helyet foglalja el, ami nem rossz, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a jóval magasabb költségekkel járó kistelepüléseken vannak túlnyomóan jelen.

Az előzőekben beszéltünk a kis- és középvállalkozásokról. Úgy gondolom, hogy a takarékszövetkezetek természetes partnerei, hitelezői lehetnek ennek a körnek. De ugyanez elmondható a terület- és vidékfejlesztésről is, ami óriási fejlesztési lehetőséget kínál, s magától értetődően a települési önkormányzatokon keresztül a takarékszövetkezetek is bekapcsolódhatnak ennek finanszírozásába.

Beszéltünk az előzőekben az autópálya kötvényekről is. Logikusnak tűnik számomra, hogy egy később kialakítandó konstrukció keretében a takarékszövetkezetek kínálják ezt a kötvényt a lakosságnak, hiszen ők rendelkeznek a legnagyobb kirendeltségi hálózattal, ők vannak fizikailag is legközelebb a lakossághoz.

Sorolni lehetne még a példákat, de ez részemről is nyilván nagyobb fokú elmélyedést kívánna meg a takarékszövetkezetek üzletpolitikájában, hogy érdemben tudjak további lehetőségeket felsorolni. Egyet azonban bizton állíthatok: amennyiben a magyar takarékszövetkezetek lépést tudnak tartani a harmadik évezred által támasztott követelményekkel, nem csupán a pillanatnyi szempontok határozzák meg döntéseiket, hanem azokat beillesztik az európai integrációs folyamatba, akkor hazánkban is olyan súlyra tehetnek szert a pénzpiacon, mint akár a szomszédos Ausztriában, vagy az EU más országában. Nekünk és a gazdasági kormányzatnak szükségünk van a takarékszövetkezetekre, hiszen tagjai révén az egyetlen 100%-os magyartulajdonban lévő pénzintézetek, melyek fejlődését, gazdasági izmosodásukat óhajtjuk, s támogatjuk, az ország gazdasága egészének felvirágoztatása érdekében.

Elnök Úr! Köszönöm a takarékszövetkezetek nevében e széleskörű tájékoztatót.

Váradi Lajos
Megjelent:
a Vidék Bankja IX. évf. 4.számában

Vissza a kezdőlapra