Hogyan tovább, Magyarország?
A miniszterelnöki beszéd elemzése I.

A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nagy érdeme, hogy minden év elején megszólaltatja a miniszterelnököt. Az eddigi két beszéd remélhetően hagyományt teremtett. A tavaszi parlamenti szezon elején a miniszterelnök elemzi az elmúlt évet és vázolja a jövőt.

Az ellenzék és az ellenzéki média komolyan vette az eseményt, és megpróbálta tompítani a számára nem kedvező hatásokat. Az állítólag kormánypárti MTV1 a beszéd napján - Baló György riporteri közreműködésével - csak ellenzéki szempontból tárgyalta a kérdést. Az Aktuális nézői megtudhatták például, hogy a kormány csak a társadalom tehetős részét támogatja, hiszen ez a réteg építkezik, ezeknek számít az adócsökkentés, az ő gyermekei járnak a tandíjmentes felsőbb iskolákba.
Az ellenzéki párvezetők reakcióit is ismertették. Ezeket mi is közöltük, de nem árt most is idézni belőlük.

Az MSZP elnöke csalódott. Szerinte a kormányfő többnyire csak féligazságokat mondott, nem vázolt fel igazi jövőképet. Kovács László ugyanakkor előrelépésként értékelte, hogy a miniszterelnök most először elismerte: az ország lakosságának kétharmada leszakadó nehéz helyzetben él, így nemcsak a polgárokat, hanem a többség felemelkedését kellene szolgálni. Az ellenzéki politikus a TV-híradónak azt mondta, ezt saját sikerként értékelhetik, mert az MSZP régóta figyelmeztetett erre, és úgy tűnik nem hiába. Kovács László azt is örvendetesnek nevezte, hogy nem volt gyűlölködő a beszéd hangneme. Mint mondta: ezek után még inkább örül annak, hogy a miniszterelnöknek megmaradt a szavazati joga a Fidesz elnökségében, mert szükség lesz erre.
Az SZDSZ-frakcióvezetője szerint van ok az optimizmusra, noha gondok is vannak, amelyekről a kormányfő hallgatott. Kuncze Gábor szerint a miniszterelnöki országértékelésnek nem a Vigadóban, hanem a parlamentben lett volna a helye, mert így az általa mondottakat nem lehetett megvitatni. Kuncze a beszéd hangnemét támogatja és optimizmusával is egyetért. Magyarország helyzete valóban jó és mindez optimizmusra adhat okot.
Csurka István azt mondta, hogy Orbán Viktor nem vett tudomást bizonyos tényekről. Közölte: elnyerte tetszését a beszédnek a családok és az otthonteremtés támogatásával, a munkanélküliek segítésének új rendszerével foglalkozó része. Kifogásolta, hogy Orbán Viktor nem foglalkozott "a minket körülvevő valósággal", a magyar gazdaság valós helyzetével és a globalizációval.

Az ellenzéki megszólalások elterelték a figyelmet a lényegről. Kovács ugyan kitért arra, amit mi a legfontosabbnak tartunk, de megpróbálta saját eredményének feltüntetni, ami a Bokros csomagos kormányzás után kissé arcátlanságnak látszik.

A Magyar-Hon-Lap azért sietett maga is közre adni a beszéd teljes szövegét, hogy olvasóink maguk alakíthassák ki saját véleményüket. A csúsztatások, torzítások, manipulálások világában azonban szükségesnek tartjuk alaposan elemezni, mit is hallgatnak el, illetve ferdítenek el az ellenzéki erők.

Olvassuk el tömörítve, mi volt a miniszterelnök beszédének legfontosabb üzenete:

"Az elmúlt időszakban sokfelé megfordultam a világban, és örömmel hallottam szinte mindenfelé, hogy Magyarország messziről nézve nagyon szép.
De milyen Magyarország itthonról? Miközben a gazdaság sikeresen átalakult, létrejött egy egyharmad – kétharmad Magyarország. Ami azt jelenti, hogy az ország egyharmadát kitevő családoknak nem kell félniük a lecsúszástól, ők azért dolgoznak, hogy egyre jobban éljenek. Egyharmada az országnak. Kevés. Az ország polgárainak kétharmada fizetéstől fizetésig él. Nekik kemény munka mellett sincs lehetőségük arra, hogy megtakarítsanak vagy hogy többet költsenek, mint tették a megelőző hónapban.
Szemben az 1990-es szárnyaló reményeinkkel, mind ez idáig nem nyílt lehetőség a tömeges gazdasági felemelkedésre. Az előttünk álló tíz évben az a feladat, hogy a családok tömeges felemelkedését elősegítsük, és lehetőleg minél több ember számára segítsük megteremteni a tisztes polgári jólét lehetőségeit. Ezek nagy célok, és valószínűleg nem azonnal valósulnak meg. A jövő céljait tíz pontban gyűjtöttem össze: mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke. Ez az a jövő, amelyet a tömeges felemelkedés eredményeképpen látni szeretnénk.

Itt állunk a lehetőségek kapujában, a körülményeket már sikerült legyőznünk. Most az a kérdés, hogy a saját kétségeinken is úrrá tudunk-e lenni. Valamelyik nap a rádióban a balesetekről esett szó. Egy szakember lelkesen elmondta, hogy 1999-ben feleannyi volt a közlekedési baleset, mint a megelőző évben, 88 emberrel kevesebben haltak meg az utakon. Jó volt hallani. A riporter azonban azt kérdezte tőle, és mi az, amiben romlott a helyzet.
A kérdés az, hogy azok határozzák-e meg az ország hangulatát, akik csak akkor boldogok, ha az ő sikerük és az ő győzelmük mások eredménytelenségével, sikertelenségével párosul, vagy azok lelkiállapota kerekedik fölül, akik úgy gondolják, hogy az ő sikerük lehetősége a többiek sikerében gyökerezik. Akiknek az igazi örömhöz arra van szükségük, hogy a körülöttük élőket is örülni lássák. Meg kell tanulnunk, ha egy szabad ország nem tudja segíteni a sokakat, akik szegények, nem mentheti meg a keveseket, akik gazdagok.
A lehetőség itt van előttünk. Arra kérek mindenkit, segítsen abban, hogy teljesüljön mindaz, ami a kormányprogramban is olvasható. Erre kérem az egyházakat, a civil szervezeteket, a szakszervezeteket, erre kérem a hölgyeket és az urakat, azokat, akik a koalíció tagjai és azokat is, akik az ellenzéki padsorokban ülnek. Erre kérek mindenkit. Ragadjuk meg a millennium lehetőségét, érjük el, hogy az egyaránt bennünk lévő jóra és rosszra való hajlam közül a jóra való hajlam kerekedjék felül."

A beszéd a családok tömeges felemelkedésének programját hirdette meg, (ennek realitását számos, most nem idézett konkrétummal támasztotta alá) és erre a mai gazdaságpolitikát és legalább tíz évet tartott szükségesnek. Vagyis a mostani ciklus után még kettőt. A polgári koalíció miniszterelnöke hosszú távra tervez, gyorsabban nem lehet megoldani az 1949-től ötven éven át felhalmozódott problémákat.
Van, ki túlzott leegyszerűsítésnek érzi a három szobából, három gyermeből, négy kerékből álló tíz pontot. Mások azt mondják, végre egy mindenki által érthető beszéd. Nem érdemes ezen vitázni. Fontosabb, hogy esély legyen a megvalósításra.
A következő két évben tehát arról kell meggyőznünk mindenkit, hogy nem érdemes ismét az 1990 óta érvényesülő reflexek alapján a mindenkori kormány ellen szavaznunk. Nem szabad ismét irányt váltani, mert jó az irány és érezhetők az eredmények. Hogy ez hihető legyen az egyrészt a kormány teljesítményén múlik, de másrészt a polgári kormány támogatóin is. Nekik kell ezt a fajta profán örömhírt eljuttatni az emberekhez, mert a média torzító hatásai minden más lehetőséget megakadályoznak. Ne izguljunk túlságosan emiatt. Németországban megvizsgálták, mi befolyásolja leginkább a polgárok pártválasztását. Az eredmény meglepő: nem a rádió, nem a televízió, nem az újságok, hanem a szomszédság.
Tisztelt olvasóink: itt a pálya, itt a tér… Tudja-e már mindenki az önök környezetében, hogy a kormány a családok tömeges felemelkedésén dolgozik?



A Magyar-Hon-Lap szerkesztősége örömmel venné, ha olvasóink beszámolnának azokról a  taapasztalataikról, amelyeket a fenti gondolatoknak lakókörnyezetükben vagy baráti közösségben való megbeszélése során szereztek.

 

Vissza a kezdőlapra