A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nagy érdeme, hogy minden év elején megszólaltatja a miniszterelnököt. Az eddigi két beszéd remélhetően hagyományt teremtett. A tavaszi parlamenti szezon elején a miniszterelnök elemzi az elmúlt évet és vázolja a jövőt.
Az ellenzék és az ellenzéki
média komolyan vette az eseményt, és megpróbálta tompítani a számára nem
kedvező hatásokat. Az állítólag kormánypárti MTV1 a beszéd napján - Baló
György riporteri közreműködésével - csak ellenzéki szempontból tárgyalta
a kérdést. Az Aktuális nézői megtudhatták például, hogy a kormány csak
a társadalom tehetős részét támogatja, hiszen ez a réteg építkezik, ezeknek
számít az adócsökkentés, az ő gyermekei járnak a tandíjmentes felsőbb iskolákba.
Az ellenzéki párvezetők
reakcióit is ismertették. Ezeket mi is közöltük, de nem árt most is idézni
belőlük.
Az MSZP elnöke csalódott.
Szerinte a kormányfő többnyire csak féligazságokat mondott, nem vázolt
fel igazi jövőképet. Kovács László ugyanakkor előrelépésként értékelte,
hogy a miniszterelnök most először elismerte: az ország lakosságának kétharmada
leszakadó nehéz helyzetben él, így nemcsak a polgárokat, hanem a többség
felemelkedését kellene szolgálni. Az ellenzéki politikus a TV-híradónak
azt mondta, ezt saját sikerként értékelhetik, mert az MSZP régóta figyelmeztetett
erre, és úgy tűnik nem hiába. Kovács László azt is örvendetesnek nevezte,
hogy nem volt gyűlölködő a beszéd hangneme. Mint mondta: ezek után még
inkább örül annak, hogy a miniszterelnöknek megmaradt a szavazati joga
a Fidesz elnökségében, mert szükség lesz erre.
Az SZDSZ-frakcióvezetője
szerint van ok az optimizmusra, noha gondok is vannak, amelyekről a
kormányfő hallgatott. Kuncze Gábor szerint a miniszterelnöki országértékelésnek
nem a Vigadóban, hanem a parlamentben lett volna a helye, mert így az általa
mondottakat nem lehetett megvitatni. Kuncze a beszéd hangnemét támogatja
és optimizmusával is egyetért. Magyarország helyzete valóban jó és mindez
optimizmusra adhat okot.
Csurka István azt
mondta, hogy Orbán Viktor nem vett tudomást bizonyos tényekről. Közölte:
elnyerte tetszését a beszédnek a családok és az otthonteremtés támogatásával,
a munkanélküliek segítésének új rendszerével foglalkozó része. Kifogásolta,
hogy Orbán Viktor nem foglalkozott "a minket körülvevő valósággal", a magyar
gazdaság valós helyzetével és a globalizációval.
Az ellenzéki megszólalások elterelték a figyelmet a lényegről. Kovács ugyan kitért arra, amit mi a legfontosabbnak tartunk, de megpróbálta saját eredményének feltüntetni, ami a Bokros csomagos kormányzás után kissé arcátlanságnak látszik.
A Magyar-Hon-Lap azért sietett maga is közre adni a beszéd teljes szövegét, hogy olvasóink maguk alakíthassák ki saját véleményüket. A csúsztatások, torzítások, manipulálások világában azonban szükségesnek tartjuk alaposan elemezni, mit is hallgatnak el, illetve ferdítenek el az ellenzéki erők.
Olvassuk el tömörítve, mi volt a miniszterelnök beszédének legfontosabb üzenete:
"Az elmúlt időszakban
sokfelé megfordultam a világban, és örömmel hallottam szinte mindenfelé,
hogy Magyarország messziről nézve nagyon szép.
De milyen Magyarország
itthonról? Miközben a gazdaság sikeresen átalakult, létrejött egy egyharmad
– kétharmad Magyarország. Ami azt jelenti, hogy az ország egyharmadát kitevő
családoknak nem kell félniük a lecsúszástól, ők azért dolgoznak, hogy egyre
jobban éljenek. Egyharmada az országnak. Kevés. Az ország polgárainak kétharmada
fizetéstől fizetésig él. Nekik kemény munka mellett sincs lehetőségük arra,
hogy megtakarítsanak vagy hogy többet költsenek, mint tették a megelőző
hónapban.
Szemben az 1990-es szárnyaló
reményeinkkel, mind ez idáig nem nyílt lehetőség a tömeges gazdasági felemelkedésre.
Az előttünk álló tíz évben az a feladat, hogy a családok tömeges felemelkedését
elősegítsük, és lehetőleg minél több ember számára segítsük megteremteni
a tisztes polgári jólét lehetőségeit. Ezek nagy célok, és valószínűleg
nem azonnal valósulnak meg. A jövő céljait tíz pontban gyűjtöttem össze:
mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke. Ez az
a jövő, amelyet a tömeges felemelkedés eredményeképpen látni szeretnénk.
Itt állunk a lehetőségek
kapujában, a körülményeket már sikerült legyőznünk. Most az a kérdés, hogy
a saját kétségeinken is úrrá tudunk-e lenni. Valamelyik nap a rádióban
a balesetekről esett szó. Egy szakember lelkesen elmondta, hogy 1999-ben
feleannyi volt a közlekedési baleset, mint a megelőző évben, 88 emberrel
kevesebben haltak meg az utakon. Jó volt hallani. A riporter azonban azt
kérdezte tőle, és mi az, amiben romlott a helyzet.
A kérdés az, hogy azok
határozzák-e meg az ország hangulatát, akik csak akkor boldogok, ha az
ő sikerük és az ő győzelmük mások eredménytelenségével, sikertelenségével
párosul, vagy azok lelkiállapota kerekedik fölül, akik úgy gondolják, hogy
az ő sikerük lehetősége a többiek sikerében gyökerezik. Akiknek az igazi
örömhöz arra van szükségük, hogy a körülöttük élőket is örülni lássák.
Meg kell tanulnunk, ha egy szabad ország nem tudja segíteni a sokakat,
akik szegények, nem mentheti meg a keveseket, akik gazdagok.
A lehetőség itt van előttünk.
Arra kérek mindenkit, segítsen abban, hogy teljesüljön mindaz, ami a kormányprogramban
is olvasható. Erre kérem az egyházakat, a civil szervezeteket, a szakszervezeteket,
erre kérem a hölgyeket és az urakat, azokat, akik a koalíció tagjai és
azokat is, akik az ellenzéki padsorokban ülnek. Erre kérek mindenkit. Ragadjuk
meg a millennium lehetőségét, érjük el, hogy az egyaránt bennünk lévő jóra
és rosszra való hajlam közül a jóra való hajlam kerekedjék felül."
A beszéd a családok tömeges
felemelkedésének programját hirdette meg, (ennek realitását számos,
most nem idézett konkrétummal támasztotta alá) és erre a mai gazdaságpolitikát
és legalább tíz évet tartott szükségesnek. Vagyis a mostani ciklus
után még kettőt. A polgári koalíció miniszterelnöke hosszú távra tervez,
gyorsabban nem lehet megoldani az 1949-től ötven éven át felhalmozódott
problémákat.
Van, ki túlzott leegyszerűsítésnek
érzi a három szobából, három gyermeből, négy kerékből álló tíz pontot.
Mások azt mondják, végre egy mindenki által érthető beszéd. Nem érdemes
ezen vitázni. Fontosabb, hogy esély legyen a megvalósításra.
A következő két évben tehát
arról kell meggyőznünk mindenkit, hogy nem érdemes ismét az 1990 óta
érvényesülő reflexek alapján a mindenkori kormány ellen szavaznunk. Nem
szabad ismét irányt váltani, mert jó az irány és érezhetők az eredmények.
Hogy ez hihető legyen az egyrészt a kormány teljesítményén múlik, de másrészt
a polgári kormány támogatóin is. Nekik kell ezt a fajta profán örömhírt
eljuttatni az emberekhez, mert a média torzító hatásai minden más lehetőséget
megakadályoznak. Ne izguljunk túlságosan emiatt. Németországban megvizsgálták,
mi befolyásolja leginkább a polgárok pártválasztását. Az eredmény meglepő:
nem a rádió, nem a televízió, nem az újságok, hanem a szomszédság.
Tisztelt olvasóink: itt
a pálya, itt a tér… Tudja-e már mindenki az önök környezetében, hogy
a kormány a családok tömeges felemelkedésén dolgozik?