Példaképek nélkül nincs kihez igazodni, széthúz a nemzet. Csak az az ország számíthat biztos jövőre, amelynek mindenkori hatalma az élők serege elé meri állítani a holtak seregét. Sajnos, mifelénk, különösen 1945 után a hősökből gazembereket, a gyilkosokból pedig példaképeket gyártott az ügyeletes író, költő, történész vagy pedagógus társadalom. Ez még akkor is így volt, ha tudjuk: a legtöbb értelmiségi félelmében hazudott. Félelmében szidta vagy hallgatta el történelmünk és irodalmunk nagyjainak gondolatiságát, munkásságát, esetleg vallását. Aztán, amint hígulni kezdett a diktatúra, úgy cserélgették előttünk példaképeinket. Csoda, ha mára az emberek azokban is kételkednek, akikre pedig felnézhetnének. Talán emiatt is előbb tekintenek példaképnek egy focistát, bankrablót vagy meteorológust, mint Zrínyit, Rákóczit, Ady Endrét vagy Wass Albertet. Utóbbiról, a jeles költőről iskolát neveztek el szülőföldjén, Erdélyben. Arról, hogy milyen támadások kereszttüzében, arról Halász Zsuzsa beszélget a Vasárnapi Újságban (VII.30.) Beder Tiborral.
Halász
Zsuzsa: Mi történt Bögözön azt követően, hogy Beder Tibor fejében megfogalmazódott
a gondolat, hogy az iskola vegye fel Wass Albert nevét?
Beder
Tibor: A székely közösség nemigen ismerte, nem volt honnan ismerje
Wass Albertet. Elsőnek a tantestület volt az, aki kezdte olvasni a műveit,
és utána már ők ragaszkodtak ahhoz, hogy ezt a nevet fölvegye az iskola.
Sajnos, hogy közbejött egy politikai csatározás, amelynek áldozata lett
Wass Albert neve. Arról volt szó, hogy pontosan a választások előtti időszakban
volt ez a névadási javaslat és a polgármester nem bögözi, hanem Bögöz falu
mellőli, agyagafalvi. Az ellenzék talán arra számított, hogy pont Wass
Albert lesz jó arra, hogy a polgármestert megbuktassák, mert ha felvállalja
az ügyét, akkor azért buktatják, ha nem vállalja, akkor azért buktatják
meg. S akkor kitaláltak mindent, a faluban propagandát fejtettek ki, hogy
Wass Albertnek semmi köze a székelységhez, Wass Albert szellemisége nem
illik a székely népre és ehhez hasonlókat fogalmaztak meg. Ez így ment
egy jó éven keresztül, utána pedig a tantestület elhatározta, hogy bármi
történik, róla nevezi el az iskolát.
Halász
Zsuzsa: Román részről sem érthető, de talán magyarázható, ugye ők minden
ilyen megmozdulásban Trianon revízióját vélik felfedezni. De azért itt
mégis csak arról van szó, hogy tulajdonképpen a magyar közösségen belül
törtek ki elvi viták ezzel kapcsolatban. Mert ugye az is szóba került,
hogy Wass Albert háborús bűnös volt.
Beder
Tibor: Igen, valóban ezzel riogatták a bögözieket, pár ember, mert
tíznél több nem volt, tehát ők voltak azok, akik próbálták úgy magyarázni,
hogy Wass Albertet a helyi közösség nem akarja. Mert ezt már megtanulták
a régi kommunista rendszerben, hogy mindig a nép nevében beszélt valaki.
Az ottan lakók tulajdonképpen honnan tudják, hogy ki volt Wass Albert?
Érdekes az, hogy fokozatosan annyira felkeltette az érdeklődést ez a vita
a község területén, a közösségben, hogy amikor megjelenik egy mű, egy könyv,
akkor a falu lakossága felvásárolja az összes könyveket Székelyudvarhelyen.
Halász
Zsuzsa: Térjünk még egy pillanatra vissza ehhez a háborús bűnösséghez.
Ugye itt arról van szó - és ezt fontosnak tartom -, hogy tisztázzuk, hogy
azok, akik azt állítják, hogy Wass Albert háborús bűnös volt, ők egy 1946-os
népbírósági ítéletre hivatkoznak és azt tüntetik fel olyan színben, mintha
ez egy nemzetközi bíróság ítélete lenne. Ugye itt arról volt szó, hogy
Wass Albertet távollétében halálra ítélték.
Beder
Tibor: Tudni kell , hogy abban az időben nemcsak Wass Albertet, hanem
több mint 100 magyart ítéltek Erdélyben halálra. Ide tartozik az is, hogy
Wass Albert nagybirtokos volt Erdélyben, birtokai voltak, kastélyai voltak,
és ez nagyon jól jött az akkori Népbíróságnak, az akkori hatalomnak, hogy
valami okot találjanak arra, hogy ezt elvegyék. A legjobb mód erre az volt,
hogy kitalálják, hogy háborús bűnös. Nyilván egyetlen egy törvényszék sem
ismerte el, de azt is tudni kell, hogy Wass Albert katona volt. Katonatiszt
volt. Tehát ő a visszavonuló sereggel ment, és nyilván nem értett egyet
a terület elfoglalásával, nem értett egyet az oroszokkal, nem értett egyet
a kommunizmussal, és mindent elkövetett erejéhez mérten,hogy próbálják
akadályozni az előretörést. Így került ő a háborús listára. Jegyzőkönyvekkel
hozakodnak elő, a hajdani bírósági tárgyalásról egy levéltáros írt egy
nagy cikket, felsorolja, hogy milyen bűnöket követett el. Érdekes az, hogy
Wass Albert az Egyesült Államokban komoly karriert futott be, nemcsak mint
író, hanem mint híres francia és német nyelvű professzort tartották számon,
Floridában. És a gyerekei is elismerést vívtak ki maguknak a közélet területén.
Többek között az egyik fia NATO-tábornok Brüsszelben és az Öbölháború egyik
parancsnoka volt. Na most kérdem én: egy háborús bűnösnek a fia az Egyesült
Államokban lehet-e NATO tábornok? Ezt nem hiszem.
Halász
Zsuzsa: Azóta volt egy rendszerváltozás, nem csak itt, hanem ott is.
Azóta ugye az oroszok szerepét is átértékelték már...
Beder
Tibor: Megvolt a rendszerváltozás, de a nacionalizmusnak igen mély
gyökerei vannak. Tehát minden olyan, ami a magyarság ellen bizonyítható,
az nagyon jól fog a nacionalizmusnak. Nagyon jól fog az olyan románok esetében,
akik politikai tőkét akarnak ebből faragni.
Halász
Zsuzsa: Úgy érti, hogy ha magyarokról van szó, akkor akár a kommunista
ítéletek is helybenhagyhatóak?
Beder
Tibor: Bármi helybenhagyható ebben az esetben, ez már nyolcvan éves
gyakorlat. Ma Romániában nagyon sok politikus éppen azért politikus, mert
ottan élnek magyarok. A románság többsége nem nacionalista, viszont könnyen
félrevezethető. Ez a vallásból is származik, az orthodox vallásból. Az
mindig a hatalom tiszteletén alapul. Mivel a politikus az egy magasabb
pozícióban beszél, annak hitele van. Annak igaza van. Például Funar azért
polgármestere egy háromszázezer lakosú városnak, mert ott legalább kétszázezer
félrevezetett ember él. Akik csak annyit tudnak a magyarokról, hogy ellenségek
és bitorolják Erdélyt, az ősi magyar földet elfoglalták, és tőlük meg kellene
szabadulni.
Halász
Zsuzsa: Térjünk vissza Bögözre. Hogyan zajlott le a névadó ünnepség?
Beder
Tibor: Két helyen bonyolódott le, a templomban és az iskola udvarán.
A templomban az istentisztelet igéje a megmaradással foglalkozott. Tőkés
László is ezzel foglalkozott és többek között ezt mondtam én is az ott
tartott beszédemben, ezt követte az iskolaudvaron a tábla leleplezése,
ahol Vetési László mondott beszédet, és utána egyórás műsort szolgáltattak
a bögözi gyerekek. Felemelő volt. A rendőrség mégis készenlétben állt.
Hát a polgármesteri hivatalban éppen az a kettő erőszakolta ki a rendőrségnek
a részvételét, akik ellenezték ezt a névadó ünnepséget. Kivezényelték a
rendőrséget, más faluból is hívtak oda, arra hivatkoztak, hogy ottan nagy
csatározások lesznek, amennyiben megtartják a névadó ünnepséget. Az égvilágon
semmi sem történt.
Halász
Zsuzsa: Eredetileg azt tervezték, hogy az ünnepség a helyi kultúrházban
lesz.
Beder
Tibor: Szóval, volt egy ilyen letiltó levél, hogy a gyülekezési szabadságot
megtiltották.A polgármesteri hivatal hozott egy ilyen határozatot. A templomban
nem lehetett tiltani a gyülekezést. Ez a lényege a templomnak. Oda gyülekeznek
minden vasárnap az emberek, és az iskolában sem lehet betiltani, mert pont
ennek is ez a lényege, hogy oda gyülekeznek a gyerekek.
Halász
Zsuzsa: Maga az emléktábla az iskola névadójának nevével hova került?
Beder
Tibor: Kitették az iskola homlokzatára, ma is ott van.
Halász
Zsuzsa: A Magyar Nemzetben olvasható, hogy a felszabaduló indulatok
miatt az iskolának egy kevésbé szembetűnő hátsó részébe helyezték volna
el az emléktáblát.
Beder
Tibor: Adva volt ilyen elképzelés az elején, mivel ugye megtiltották
a gyülekezési szabadságot, egy-két olyan jelzés jött be, hogy ha felteszik
oda az iskola homlokzatára, akkor onnan leverik, és nem tudom, mit tesznek.
De eltelt három, négy nap s utána beigazolódott az, hogy tulajdonképpen
mindössze öten vannak, akik ellenezték a névadást. Azt úgy fogalmaztuk
meg, hogy ha Petőfiről nevezték volna el az iskolát, avval sem értenének
egyet.
Halász
Zsuzsa: Ők egyébként magyarok?
Beder
Tibor: Hát persze, magyarok, székely magyarok. De hát a magyarok között
nincsenek ellentétek? Nincsenek pártok? Ugyanúgy van nálunk is, Erdélyben.
Egyforma.
Halász
Zsuzsa: Mi a következő lépés? Úgy tudom, hogy Dávid Ibolya igazságügy-miniszter
asszonyhoz fordul állásfoglalásért, hogy deklarálja azt, hogy Wass Albert
nem volt háborús bűnös.
Beder
Tibor: Volt egy olyan elképzelésem is, de talán nem akarom a politika
szintjére vinni most már ezt a kérdést, még várunk. Ha valami a politikum
színterére kerül, az egy olyan nyilvánosságot nyer, ami szimbólum értékké
emel egy olyan kérdést, ami esetleg árthat Wass Albert írói tekintélyének.
Tehát sokkal jobb lenne szerintem, ha az írók próbálnák tisztázni a kérdést.
Ilyen értelemben már beszéltem Tófalvi Zoltánnal Marosvásárhelyen. Megkértem:
nyomozza ki oknyomozó módszerrel, hogy a megjelent állítások Wass Albert
bűnösségével kapcsolatban mennyire helytállóak. Talán egy ilyen oknyomozó
felmérés meggyőzheti azokat, akik józanul gondolkoznak, márpedig a mi miniszterünk,
tehát Marta miniszter úr józan gondolkozásáról híres, ahogy ő kijelentette,
hogy ez nem a minisztériumnak a feladatkörébe tartozik, hogy egy közösségnek
a névadását meghatározza fentről, még nem is a tanfelügyelőségnek, ugyanez
a véleményünk, ha az illető közösség azt akarja, hogy Wass Albert kerüljön
az iskola homlokzataira, akkor ő kerül oda. Végső soron ők élnek ottan,
nem mi élünk ottan. S ez a normális mindenütt.
Halász
Zsuzsa: Egyébként román írók és költők, a román irodalom képviselői
mit tartanak Wass Albert írói munkásságáról? Tartanak-e egyáltalán valamit?
Beder
Tibor: Wass Albert annak idején George Sin Kai neves írót fogadta a
lakásán, ugyanakkor egy könyve, A fontineli boszorkány románul is megjelent,
és azok a körök, akik bizonyos értelemben nyitottabbak, és bizonyos műveltséggel
rendelkeznek, azok Wass Albertről pozitívan nyilatkoznak. Benne az írót
látják, az egyetemes írót, azt az írót, aki az egyetemes magyarságnak,
de talán az emberiségnek is üzeneteket fogalmaz meg. És itt ez a lényeg.
