Hajléktalan Tiborc Nádasladányban
A kastély középső bejáratán érkezve a díszletezők – a székekkel együtt – elhelyezik Melindát és a gyermeket; mintha kettősük egy Szűz Mária szobor lenne. A színpadra lép néhány turista; fényképezni kezdik a kastélyt és a Mária-szobrot… Modern színházra jellemző színpadképpel kezdődik a nádasladányi Nádasdy-kastély előtt kialakított színpadon a Bánk bán nyári előadása, augusztus 13-án este félnyolckor. További előadások: augusztus 16-a és 21-e; a harmadik előadás díszvendége Dr. Habsburg Ottó.
- Egy politikus sokat tud beszélni a hivatásáról; egy művész nehezebben szólal meg; az alkotásaink beszélnek helyettünk – mondja szerényen Ütő Endre, az előadás színpadra álmodója. – Miképp került sor az előadásra? Millenniumi pályázatot nyújtottam be, mint művészeti vezető, a Bánk bán feldolgozására. Az elnyert pályázatnak köszönhetően elkészíthettük és a Duna Tv 2000-2001-ben be is mutatja a rögzített előadást. A történet amúgy 1992-ben kezdődött, amikor az Operaház igazgatója voltam. Felújítottuk Erkel Bánk bánját - azóta is abban a feldolgozásban játsszák. Kerényi Imre rendezte s én teljesen egyet értettem koncepciójával, miszerint már nem lehet arra a korra játszva kihegyezni a mű mondanivalóját. Ezért ő - egy hatalmas ötlettől vezérelve - a reformkorba helyezte az előadást. Erkel Ferencnek és Katona Józsefnek is az volt a szándéka, hogy saját koráról szóljon-mondjon gazdasági, kulturális, erkölcsi véleményt. Mivel ezt nehezen tehették volna meg, ezért II. Endre korába tette Katona József a történetet. Kerényi Imre ötlete zseniális, de megismételhetetlen; s amikor a Jóisten azt a lehetőséget adta nekem, hogy Erkel csodálatos darabját megrendezhetem, úgy gondoltam: az elmúlt tíz évről – s tíz évhez - szólna a rendezői koncepcióm. II. Endre kora vagy a reformkor - s a rendszerváltás tíz éve is egyazon kihívás: a nyugati integráció lehetősége, s az ahhoz való affinitásunk ábrázolása… Nem kell közvetlenül a mai korban játszódnia valaminek ahhoz, hogy a mához szóljunk. Azt szeretném, ha a 2000. évi Bánk bánból a közönség megérezné az integráció okozta nehézségeket, szenvedéseket, s mindazt a visszásságot, amit például a karvalytőke megjelenése okozott. Hisz Katona darabja sem a nemes gazdagság ellen szólt, hanem az ellen, amit a nemesség „sleppje”, a lézengő ritterek tettek a hazával…
- A címszereplő Molnár András, Melinda szerepében Bazsinka Fruzsinát, Gertrudiszéban Balatoni Évát, Biberach alakjában Clementisz Tamást hallhatjuk… S tulajdonképpen egy nyolcszereplős kamaraoperává alakult a darab…
- A helyszín - a kastély - adott, s nincs szükség díszletekre, ami általában az operaelőadások legnagyobb költségét jelenti. A mai korra való utalást úgy oldottam meg, hogy Melinda színrelépésekor behoznak egy Szűz Mária-szobrot, ölében a kisdeddel, miközben turisták jönnek, fényképeznek. Ennyi. S színre lép Biberach… Amikor kitessékeli a közönség soraiba a turistákat, s magára veszi a korhű köpenyt, valójában akkor válik a szerep szerinti Biberachá. A központi jelenetekben nem vesz részt, viszont a ravatalnál, ahol megjelenik II. Endre, a békétlenekre ráontja bűneiket. Tulajdonképpen Biberach az örök túlélő, aki ügyeskedéssel, ravaszkodással próbál megmaradni. De a mód, ahogyan szeretné túlélni, halálra van ítélve. Talán… Szentélyére, baldachinjára ez van írva: ott van a hatalom, ahol a haszon. Ez Katona darabjának egyik kulcsmondata is; Biberach szájából hangzik el. S talán nem is biztos, hogy módszere valóban halálra van ítélve…
- A további szereplőket is említsük meg: Petúr bán Szvétek László, Ottó Daróczi Tamás, II. Endre Póka Balázs, Tiborc pedig – akinek szintén különleges szerepformálás jutott – Sárkány Kázmér…
- Az 1945 utáni Bánk bán egy olyan politikai, kulturális program szolgálatában állt – amelyet jól ismerünk. Gertrudis és köre a gaz imperialistákat testesítette meg... S ha visszaemlékszünk Palócz László nagy varkocsos, subás pásztoremberére: olyan alakot testesített meg, aki semmiféleképp sem egy nincstelen, a következő félórában az éhségtől összeeső jobbágyra hasonlít. Katona József azt írja Tiborcról, hogy paraszt. Az ideológiáktól nem mentes feldolgozásokban a nagyúr és a paraszt - összeölelkeznek. Ebből a manipulált helyzetből szeretném egy más értelmezéssel kiemelni Tiborc alakját. Az én elképzelésem szerint ő egy hajléktalan, aki ténylegesen az éhhalál küszöbén áll. De hadd fűzzek ehhez egy másik gondolatot is: nemrégiben olvastam egy amúgy jó nevű közgazdász professzor tollából: Bánk idegengyűlölő volt, s ezért illő lenne nemzeti drámánkat elfelejteni. Nézzük csak végig ezt az úgynevezett idegengyűlöletet! Bánknak spanyol felesége volt – ez, ugye, az első ellenpélda. Peturral történő párbeszédében figyelmezteti: ha gyűlölitek Gertrudist, ne azért gyűlöljétek, mert német. Ez csupán két kiragadott bizonyíték. Hogy juthat eszébe valakinek az, hogy Katona Bánk bánja idegengyűlölő!?
- Ön hosszú évek óta vesz részt a kulturális kastélyprogramokban. Hogyan kezdődött ez a kapcsolat?
- 1976-tól van egy parasztházam. Műemlékvédelmi épület; akkor épült, amikor Napóleon megkezdte az egyiptomi hadjáratot. A parasztházak múltunk szerves részei, védelmük a magyar organikus kultúra védelme mellé illeszthető a kastélyprogramokkal, amely a magas művészetekkel elérhető magyar kultúra sokszínűségének ismertetése. Ezért jó lenne, ha az operaelőadás egyben egy újabb kastélyprogram kezdetét is jelentené: vándorolna a bemutató újabb s újabb helyszínekre. Hiszen csak itt, Fejér megyében legalább hat olyan csodás kastély van, mely alkalmas arra, hogy udvarában operaelőadást játszunk. De már tervezem a következő premiert is, akár itt, Nádasladányban. 2001-ben lesz Kodály Háry Jánosának 75 éves évfordulója. A művet 1926-ban mutatta be a magyar királyi opera. S elképzeltem egy felújítást Nádasladányba, hiszen a mű hangulatát híven tükrözi a helyszín. A Fejér megyei Önkormányzat Kulturális Bizottsága már igent is mondott a tervre. A kórust, a tánckart megpróbáljuk amatőr művészekkel, énekesekkel összehozni - az előadás egyik indítéka az amatőr művészet támogatása is lenne. Természetesen úgy, hogy profi színvonalat eredményezzen. Hogy sikerül-e? Tévhit, hogy a művészeknek szégyenteljes, megalázó szponzorokat keresni, pénzt felhajtani. Én magam már 1991-ben újjá alapítottam az Operabarátok köre alapítványt, amit annak idején -1938-ban - gróf Apponyi Albert hozott létre. Teljesen természetes, hogy a pénzember áldoz a kultúrára, csak meg kell győzni, s garantálni a megfelelő minőséget. A művészeti életnek tudomásul kell venni, hogy a jövőben a kultúra finanszírozása megoszlik a fenntartó, a szponzor, a közönség, és esetleg a Nemzeti Kulturális Alap között; akik ugyan az idén egy fillért sem adtak a Bánk bán előadására… Az előadás megrendezését így a Fejér megyei Önkormányzatnak, a szponzoroknak köszönhetjük. Ismert tény, hogy az operaelőadások tetemes összegű költségeit a díszletek és a jelmezek teszik ki. Ezen úgy is próbáltunk spórolni, hogy a feleségemmel együtt varrtuk a csak jelzésszerűen funkcionáló jelmezeket, hiszen csak egy köpenyt kell az énekesnek magára teríteni…
- Elég a három előadás? Mi lesz, ha a szokatlan értelmezés következtében „nagy durranás” lesz; a jó kritikák után özönlene a közönség…
- Ugye, csak tréfál? Sajnos, Magyarországon elhallgatás van. Az sem igazán volt látható és hallható, amit Lovasberényben indítottam el. Nagyon nehéz erről beszélni, hisz nekem, aki végig csináltam öt és fél évet az Operaház élén, semmi bajom sem volt a médiával. De mára már nagyon kiismertem magam a magyar kulturális életben. Ezért inkább csendesen dolgoznék. Szenzáció ebből a Bánk bánból csak akkor lesz, ha valaki nagyon le fogja húzni. Sajnos, egyszeri vállalkozás lesz. Még szerencse, hogy a Duna TV rögzíti. Annak idején a Figaro házasságánál és a Don Giovanninál is szó volt arról, hogy kőszínházba is megyünk. Aztán nem lett belőle semmi. Szkeptikus vagyok, de rendkívül büszke arra, hogy én vagyok az első, aki Fejér megyében elsőként rendez operát - Székesfehérváron kívül. S hadd emeljek ki végezetül egy nagyon fontos szempontot: annyit beszélünk az európai integrációról, az Unió fontosságáról, a lehetőségek kiszélesedéséről. Nos: Lovasberény egy 2600 fős kis település a Dunántúlon és 1999-ben ott, egy félig romos kastély udvarán Mozart csodálatos művét magyar művészekkel olasz nyelven Olaszországban élő világhírű karmesterrel nemzetközi közönség előtt - még japánok is érkeztek - játszottuk. Mi az integráció, ha nem ez? Egy kis magyarországi faluban megjelenik Mozart. A kultúra legmagasabb szintű alkotásainak bemutatására nyílik lehetőség a kastélyprogramokban, azonban ez is sok-sok harccal járó munka. Mert nem mindegy, hogy Bóni gróf szelleme jelenik-e meg a kastélyban, vagy Mozarté...Tamási Orosz János