A volt ÁVH-s alezredes áldozatnak érzi magát
P. G.–K. V. cikke a Magyar Nemzetben 2000. augusztus 10. és MHL kommentár
Bauer Miklós egykori ÁVH-s alezredes tevékenyen részt vett Ries István volt igazságügy-miniszter erőszakos kihallgatásában – derül ki a Belügyminisztérium vizsgálati főosztályának 1955. január 31-i jelentéséből. Bauer Miklós, aki nemrégiben távozott az Eörsi Mátyás SZDSZ-es honatya nevét viselő ügyvédi irodától, a Magyar Nemzet megkeresésére közölte: politikai üldözés áldozata.
Ries
István egykori igazságügy-minisztert 1950. július 7-én vette őrizetbe az
ÁVH hűtlenség, korrupció és az Igazságügyi Minisztériumban elkövetett szabotázs
miatt. Ries István ügyében 1950. július 7-től szeptember 11-ig folyt vizsgálat,
ekkor szállították át a váci börtönben lévő rabkórházba, ahol szeptember
15-én elhunyt. A vizsgálatot Bauer Miklós volt ÁVH-alezredes (akkor még
őrnagy) folytatta.
A
Belügyminisztérium vizsgálati főosztályának lapunk birtokába jutott jelentése
szerint megállapítható, hogy a Ries Istvánnal kapcsolatos vizsgálat során
erőszakot is alkalmaztak. Éppen Bauer írja az alábbiakat az 1950. július
22-én készült beszámolójában: „Beismerő vallomása előtt a sírása, piszkossága
és bevizelése általi megalázottságát leszidással, leköpéssel és néhány
pofonnal igyekeztem fokozni. (...) Tegnap azonban egy-két hangos szóval
és szitkozódással sikerült visszatérő önbizalmát elvenni.”
Bauer
Miklós így folytatja a jelentést: „A verést Ries István meglepően jól bírta,
egyáltalán nem tört meg utána, magatartása legfeljebb annyiban változott,
hogy az eddigieknél is alázatosabb lett, de ravaszkodása, mellébeszélése
továbbra is megmaradt. További veréssel szemben nem mutat különösebb félelmet.”
A
vizsgálati jelentésben F. Zsigmond százados úgy emlékezik vissza: H. György
orvos, aki Ries Istvánt kezelte s elrendelte a váci rabkórházba történő
szállítását, később elmondta neki, hogy az egykori igazságügy-miniszter
a bántalmazások következtében szerzett betegségben hunyt el.
A
Tiszta Kezek Alapítvány a napokban lemondásra szólította fel tisztségéből
Horváth Jenőt, az Országos Ügyvédi Kamara elnökét, mivel szerintük Bauer
Miklós esetében nem vette figyelembe az ügyvédekről szóló törvény azon
kitételét, hogy nem vehető fel a testületbe az, aki életmódja vagy magatartása
miatt az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen.
A szervezet továbbá indokoltnak tartaná azt is, hogy Bauer Miklós önként
mondjon le kamarai tagságáról.
Bauer
Miklós lapunk megkeresésére kijelentette: esze ágában sincs lemondani
a kamarai tagságáról. Mint mondta: politikai üldözés áldozata lett. A
Tiszta Kezek Alapítvány eljárását mindössze három szóval illette: méltatlan,
alantas és szakszerűtlen.
Februárban
Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselő lapunknak arra a kérdésére, hogy
miként dolgozhat együtt olyan személlyel, aki köztudomásúan az ÁVH vezető
beosztású tisztje volt, azt felelte: „Konkrét vád, amelynek értelmében
Bauer személyesen is közreműködött Ries István szociáldemokrata igazságügy-miniszter
halálában, nem nyert perdöntő bizonyítást.”
***
Itt
Eörsi nyilván arra céloz, hogy a nagy nyilvánosság előtt Bauert már megvádolták
Riesz miniszter úr halálba gyötrésével, de a dolog nem volt bizonyítva.
Hogy
is lehetett volna, hiszen akkor már nem volt háború, nem tekinthetők háborús
bűnösnek Rákosi pribékjei. Nem az emberiség, hanem egyes emberek ellen
vétkeztek. Vagyis a bűvszó az elévülés.
Eörsit
viszont csak morális vádak érik, ám ezek olyanok, hogy nem évülnek el.
A
fenti cikkből azonban kiderül van akta. Van bizonyíték. Eddig csak egy
könyv volt, amelyet Gábor Róbert írt. Címe: Az igazi szociáldemokrácia.
A Századvég adta ki, még 1998-ban. Azóta cáfolhatták volna, nem tették.
Gábor két helyen is világosan kijelenti, hogy Riesz Istvánt Bauer ölte
meg. Az a "körmös" Bauer, akinek jelentését fent olvashatták. Az, akinek
fia az SZDSZ egyik csodafegyvere. Az, akinek üzlettársa, főnöke Eörsi Mátyás.
A
dologban az a legszebb, hogy a könyv fülszövegén az egyik ajánló Pető Iván.
Ám
ne botránkozzunk meg. Végül is Bauer tette az SZDSZ-t igazán koalíció képessé
azzal a párttal, amelyben megbecsült tag az a Nyers Rezső, aki aláírta
Nagy Imre és társai kivégzését, amelynek egyik vezetője, volt elnöke és
miniszterelnöke egyrészt kijelenti, pufajkás voltam, na és, másrészt mindent
elkövet, hogy e pufajkás múlt tárgyi bizonyítékai eltűnjenek. Így vált
a dolog magyarossá: suba subához, guba gubához.
