 |
|
ÉrzésBeszámoló
Érzések zűrzavara
Július 4-én éppen kocsiban ültem – mint azután a délelőtt hátralévő részében -, amikor a Pannon Rádióba betelefonált egy férfi, hogy lezárták az Erzsébet-hidat. A mobiltelefonon a hídról közvetítő tüntetők beszámolói, a behallatszó háttérzaj egyszerre felidézte bennem azokat az érzéseimet - a tehetetlenséget, a reményt, aztán a csalódást, majd megint a reményt, az újabb csalódást -, amik között április 7-e óta vergődöm. Hiszen tudjuk, érezzük, hogy a választásokon valami nagyon nem stimmelt. Hány ívet írtam alá, Istenem! Hány fórumot jártak meg ezek az ívek, beadványok, tiltakozások! És mint egy láthatatlan páncélról, úgy pattantak vissza, a jog és a törvény nevében szétfoszlatva azt az illúziót, hogy valaha is megtudhassuk, mi történt valójában. És tehetetlen vagyok, nem tudom, mit lehetne tenni, és ökölbe szorul a gyomrom, és üvölteni tudnék…
És akkor, amikor már csak napok voltak hátra a dokumentumok megsemmisítéséig, és semmi reális esély ennek megakadályozására, valakik megteszik azt, ami nekem a legvadabb álmaimban jut csak eszembe. Kimennek az utcára. Húgommal ketten hallgatjuk a rádiót – van időnk, állunk a dugóban -, torokszorító jelenetek, egyre nagyobb tömeg, egyre több rendőr. Eszembe jut József Attila gyönyörű verse, ami egyszerre megtelik egy számomra új, személyes tartalommal:
Nem én kiáltokÉs este a Kossuth tér. Párezer tüntető, beszélgetnek, éneklik a Himnuszt, jelszavakat skandálnak. Több száz rendőr, készenlétiek, közlekedésiek, vidékről felrendeltek rendezett sorokban néznek farkasszemet a tömeggel. Ez a Kossuth tér egy másik Kossuth tér. Nem az április 13-ai. Nem a reményé, hanem az elszántságé. Nekem az jobban tetszett.Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.Friss záporokkal szivárogj a földbe –
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.
Közjogi értelemben vett miniszterelnökünk nyilatkozik. A demokráciában meg van annak a törvényes lehetősége, hogy az állampolgárok beleszólhassanak a politikába. Demokráciában.
Tudom, mindenki tudja, ez egy törvényellenes demonstráció. Nem volt bejelentve. De tudomásul kéne venni, mekkora indulatok feszülnek az emberekben. És elegánsan azt mondani: Jól van, számoljuk újra. Erre a mondatra várunk. Addig pedig:
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.
Bercsi Kati
