DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A tervezettnél korábbi találkozásunk egy váratlan lehetőséget teremt arra, hogy még az események közelsége miatt az élmény friss melegével mondjak el a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében néhány értékelő gondolatot a millenniumi ünnepekről.

Mert aki jelen volt bármelyik rendezvényen vagy figyelemmel kísérte az eseményeket, annak nyilván feltűnt és rögtön érezte, hogy mintha egy kicsit más, tartalmasabb, közvetlenebb, emberibb és emelkedettebb lett volna most ez az ünnep, mint a korábbiak. Érezni lehetett az ünnep hangulatán az együttünneplés túlcsorduló, felhőtlen örömét, a történelmi hagyományok megelevenedését, az együvé tartozás akolmelegét, a pillanat megejtő varázsát, és nem a petárdák robbanása, a zászló felvonása, a díszszázad fegyelmezett vonulása, a légiparádé, nemcsak a külsőségek, hanem az együttemlékezés, az együttgondolkozás, a hagyományok és a közös történelmi múlt ereje jelentette az ünnep igazi belső fényét és tartalmát.

"Boldog a nép, amely ünnepelhet és arcod fényében járhat, Uram." - írja a zsoltárok könyve, és a nép boldogan és önfeledten ünnepelte szent királyunkat, akit az idén az ortodox egyház is a szentek sorába emelt. A történelem azonban a "szent" mellett a "kegyetlen" jelzőt is ráaggatta államalapító királyunkra. A korszak neves történésze, Györffy György azzal oldja fel ezt a végletes ellentétet, hogy "minden szent ügy következetes megvalósítója szükségszerűn emberi sorsokba ütközik". Szent István egy szent elkötelezettségével hitt a világnézeti és gazdasági rendszerváltozás szükségességében, vállalta a megrázó váltás minden veszélyét, és az elképzelését, az álmát következetesen megvalósította, még akkor is, ha az alkalmazott módszer kegyetlennek látszott. Egy neves történészünk egy mondatban úgy fogalmazta meg történelmünket, hogy "a magyarság viharos történelme nem más, mint a sikeres túlélések, a megismételt honfoglalások és az eredményes újrakezdések láncolata". Vegyük tudomásul, hogy 45 év diktatúra után még most is zajlik az eszmei honfoglalás, hiszen egy szilárd értékrendű polgári Magyarországot akarunk.

Köztársasági elnökünk egy vele folytatott beszélgetésben azt a fogalmat használta, hogy "politikai kereszténység", ahol a kereszténység nyilván nem kirekesztő vallási fogalom, és ennek kibontása nélkül is hivatkozni lehet már arra, hogy ez egy értékrendet fejez ki, amely már Szent István intelmeiben is megfogalmazódik, hiszen "légy türelmes mindenkihez, légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen, légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess".

Az új ezer esztendő sem ígérkezik könnyűnek. Az eszmei rendszerváltozás befejezése és a józan ész értékének visszaállítása mellett szembe kell néznünk a globalizáció kihívásával. A globalizáció gazdasági törvényeit nem tudjuk megkerülni, viszont fel kell vennünk a küzdelmet a kulturális globalizáció elsekélyesítő hatásával szemben, és ezt csak a Németh László-i gondolat jegyében tehetjük meg sikeresen, vagyis "a magyarságnak ki kell egyenesednie, és sorsa helyére szöknie".

Persze lehet fanyalogva fogadni az ünnepet, lehet leveleket írni a költségek összege iránt tudakozódva, lehet szóviccet faragni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nevéből, az értékrendek küzdelmével, lehet a polgárháború rémével fenyegetőzni, lehet botrányt provokálni egy nemzeti opera bemutatásakor, de ez az ünnepi hangulat sugárzásában talán még az ünneprontás szintjét sem éri el.

Tisztelt Országgyűlés! A millenniumi ünnepek megerősítették a sorsközösség, a nemzethez tartozás és a néphez kötődés tudatát, és ennek a reménynek a jegyében Babits Mihály felemelő soraival szeretném befejezni felszólalásomat: "Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa, mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, mely ha fája kidől, sokáig ő sem él."

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Vissza a kezdőlapra