Máriapócs zarándokhelyként lett híres. Azért, mert az Istenszülő csodatevő ikonja itt könnyezett, mégpedig a történelem folyamán háromszor is. Legelső alkalommal éppen 300 esztendeje. Ivancsó István, a nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Egyetem tanára, a magyar Mózes-fililógia jeles alakja, számos liturgia- és egyháztörténeti munka szerzője a tricentenárium alkalmából készítette tanulmányát a máriapócsi zarándokhelyről. Először a település történetét ismerteti, azután az ikonról mint kegyképről szól, majd a kegyhely templomát is bemutatja, a kegyhelyet hosszú időn keresztül gondozó bazilita atyák szerepét említi meg, végül pedig a kegyhely zarándoklatairól ejt szót.
A helység
és az egyházközség
Az ikon,
vagyis a kegykép
A templom
A baziliták
Zarándoklatok
Befejezés
| A helység és az egyházközség |
 |
Hosszú évszázadokon keresztül jelentéktelen kis falu volt a ma Máriapócsnak nevezett egykori kis helység Kelet-Magyarországon. Nem különbözött a környező falvaktól. Nevében sem viselte a “Mária” előnevet. Történetéről keveset tudunk. A legelső említés 1280-ban történik róla: Polch vagy Powch néven említik oklevélben.(1*)
A történelem folyamán különböző földesurak alá tartozott Pócs. Többször cserélt gazdát. Legjelentősebb birtokosai a Báthoriak és a Károlyiak voltak. A falu lakossága meglehetősen szegény volt. A község első temploma a XV. századból való latin templom, amit a későbbi időkben meglehetősen átépítettek.(2*)
A görög katolikus paróchia alapítási évét pontosan nem ismerjük. Az egyházmegyei sematizmusok csak annyit mondanak róla, hogy “ősi paróchia”.(3*) Egyes szerzők azt állítják, hogy a Magyarországra beköltöző görög katolikus rutének letelepedésével függött össze az alapítás, így a XVII. század közepére tehető.(4*) A paróchia felett a munkácsi püspökségnek volt joghatósága, amelynek szintén jubileuma volt 1996-ban, a Rómához való csatlakozásának 350 éves évfordulóját ünnepelték. Mások azt állítják, hogy 1630-ban már fatemploma volt Pócsnak, tehát nyilvánvalóan korábbi a paróchia alapítása.
Mindenesetre a XVII. század közepén Pócsnak volt görög katolikus temploma is, mégpedig egy fatemplom. Sajnos, a templom épületére vonatkozó adatok nem maradtak fenn, így csak következtetni tudunk rá az ebből a korból fennmaradt más fatemplomokból.(5*)
A jelentéktelen falucska,
a kis egyházközség és annak kis fatemploma egyvalaminek köszönheti a hírnevét
– nevezetesen, hogy nem csak az országban és nem csak a görög katolikusok
ismerik, hanem a környező országokban, sőt Amerikában és Kanadában is ismerős
lett –, mégpedig a könnyezése révén híressé vált Istenszülő-ikonjának.
A
“pócsi Mária” ikonja 1675-ben készült. Egyszerű története van. Csigri László,
a falu bírája csodás módon szabadult meg a törökök fogságából, s amikor
hazatért, hálából és fogadalomból megfesttette a templom ikonosztázionja
számára az Istenszülő-képet. Az ikont a pócsi paróchus öccse, Pap István
festette hat magyar forintért. Amikor elkészült a kép, a megrendelő Csigri
nem tudta kifizetni az árát. A falu egy gazdagabb polgára, Hurta Lőrinc
és családja fizette ki, a képet pedig a templomnak ajándékozták.
A hagyomány szerint a templom ikonosztázionja számára készült az ikon, de újabban azt is felvetették, hogy oltárkép volt a templomban. Mivel eredeti leírás nincs a templomról, így teljes bizonyossággal a kérdést eldönteni nem lehet.(6*) Mindenesetre ez az ikon vált a görög katolikus hívek drága kincsévé.
Az ikon értéke nem a művészeti értékében rejlik, hiszen egy “provinciális megfogalmazású” ikonról van szó, hanem abban, hogy az Istenszülő rajta keresztül mutatta meg népe iránti szeretetét, amikor kitüntette csodájával.
Mivel szakszerű művészettörténeti leírás csak a legújabb időkben készült az ikonról,(7*) Ivancsó István ebből a legújabb leírásból idéz: “Az ikon a Kárpát-vidéki ikonfestészet késő reneszánsz időszakának példája, Hodigitria-típusú Istenszülő a gyermekkel-ábrázolás. A gyermek Jézus kezében virág látható, hasonlóan több, ebbe az ikonfestészeti körbe tartozó előképhez”.(8*) Az eredeti kép 50x70 cm, temperával jávorfára festve készült. Mária bal karján tartja Jézust, jobbjával pedig rámutat: Ő az út. Fejük köré díszes dicsfényt festett a festő, s ott van a szokásos, rövidített formában szereplő felirat is: Jézus Krisztus és Isten Anyja. Mária egyik vállán és homlokán csillag látható (a harmadik csillagot eltakarja a Gyermek) az ő örök szüzességének szokásos ábrázolásaként. A kép felső részét félkörív zárja, a sarkokban pedig egy-egy kerub feje látszik.
A második világháború után történt restaurálás folyamán derült ki, hogy az ikon anyaga egy ősi bizánci ikon fatáblája.(9*)
A kép alján ószláv nyelvű felirat olvasható, amit valószínűleg a kép megvásárlója és templomnak adományozója, Hurta Lőrinc íratott oda: “Ezt a képet Isten szolgája [a név olvashatatlan] állította bűnei bocsánatára”. Ez az ikon lett tehát a “pócsi Mária” kegyképe.
Háromszáz esztendővel ezelőtt, 1696. november 4-én, miközben Pap Dániel paróchus a Szent Liturgiát végezte, az egyik jelenlévő földműves (Eőry Mihály) arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázionon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlévőket. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint azon a télen olyan hideg volt Pócs környékén, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott a templomban, de Mária könnyei akkor is bőségesen hullottak.(10*)
Világi és egyházi vizsgálatok következtek, amelyek hitelt érdemlően, kétségtelenül bebizonyították, hogy valóban csoda történt: az Istenszülő ikonja könnyezett. Világi részről gróf Corbelli tábornok, a Kelet-Magyarországra vezényelt császári seregek főparancsnoka tanúsította a csodát. December 8-án ő maga megvizsgálta a táblakép épségét, a lefolyó könnyeket egy kendővel maga szárította fel. A vizsgálatot másokkal is elvégeztette háromszáz ember jelenlétében, akik között – s ez különösen is fontos – luteránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el,(11*) melynek végén megerősítette a hírt, hogy valóban csoda történt. A december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzőkönyvei 36 tanú egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről. Ismét fontos megemlíteni, hogy eme tanúk között is voltak protestánsok is, nemcsak katolikusok.
A könnyezés csodájáról szóló dokumentációk ma is megvannak. Corbelli tábornok sajátkezű nyilatkozatot küldött az egri püspöknek, s a császárnak is beszámolt egy jelentésében a könnyezésről. A tanúkihallgatások jegyzőkönyvei is megtalálhatók a budapesti könyvtárban.(12*)
A könnyezés csodájának híre az akkori körülmények között is gyorsan terjedt. Hamarosan eljutott Bécsbe is. I. Lipót osztrák császár és magyar király, megismerve a történteket, elrendelte, hogy a könnyező ikont Bécsbe szállítsák át. Ebben nem csak az ő vallásos buzgósága, hanem felesége kívánsága is közrejátszott.
A képet a könnyezés után állandó katonai őrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban. A pócsi hívek mindenáron meg akarták akadályozni azt, hogy az osztrák fővárosba vigyék tőlük az ikont. Azonban a császári akarattal szemben nem tudtak eredményt elérni. A hatóságok 1697. március 1-jén 150 katona sortüze mellett levették a képet az ikonosztázionról, és elindultak vele Bécs felé. Útközben több másolat is készült az ikonról. Július 4-én érkezett meg a könnyező “pócsi Mária” ikonja Bécsbe, ahol nagy pompával fogadták. Körmenetekkel vitték egyik feldíszített templomból a másikba. Számos szertartást végeztek, számos prédikációt mondtak a kegykép jelenlétében az egyes templomokban.
Közben egy történelmi esemény rendkívüli módon megnövelte a “pócsi Mária” tiszteletét. A keresztény Európa létét fenyegető török sereg felett Savoyai Jenő herceg szeptember 11-én Zentánál döntő győzelmet aratott. Lipót császár Pócsnak adott bullájában (1701) maga is tanúsítja, hogy Európa keresztény népeit a “pócsi Mária” csodatevő erejébe vetett hit késztette imádságra, és a bécsiek ennek tulajdonítják a győzelmet.(13*)
Miközben a “pócsi Mária” tisztelete növekedett, a pócsi nép egyre siratta a tőle elhurcolt ikont. A pócsi fatemplomban évekig állt a Mária-ikon helye üresen. Pócs csak 1707-ben kapott Istenszülő-ikont. A pócsi görög katolikus paróchus a császárhoz írt levelében kérelmezte a kép visszaadását. A császár azonban csak azt ígérte meg az egri püspökön keresztül, hogy másolatot készíttet, és azt juttatja el templomukba. A kegykép másolata tehát Telekessy egri püspök intézkedésére készült el, és ez került a pócsi görög katolikus fatemplomba az eredeti helyére. A hívek azonban mégiscsak az eredetit kívánták vissza. A püspök le is írta egy későbbi levelében: “Én nyolc évvel ezelőtt egy Bécsben festett és az elsőhöz egészen hasonló képet küldtem oda, dehát nem nagy ott annak a tisztelete”.(14*)
Az Istenszülő megmutatta és bebizonyította, hogy ő Pócsot választotta ki magának kegyhelyül, ahol szeretetét megmutatja a görög katolikus nép iránt. Ugyanis sem a Stephansdomban lévő eredeti kép, sem a másolatok (pedig sok van belőlük) nem könnyeztek többé, kivéve azt az egyet, amit Pócsra vittek. Két további könnyezés bizonyítja tehát, hogy az Istenszülő kiválasztotta Pócsot, s ezért tiszteljük mi is kegyhelyként – írja Iváncsó István.
A két későbbi könnyezés története is dokumentálva van, sőt a róluk készült tanúkihallgatások és jegyzőkönyvek nyomtatásban is megjelentek.(15*)
1715. augusztus 1-jén Papp Mihály pócsi paróchus a reggeli istentiszteletet végezte a templomban, amikor Molnár János kántor észrevette, hogy a Mária-ikon könnyezik. A csodás jelenség hírét futár vitte a görög katolikus helynökhöz. Sok százan látták 1-jén, 2-án és 5-én a több órán át tartó könnyezést. Eljutott a híre az egri püspökhöz is. Erdődy Gábor Antal hivatalosan kivizsgáltatta az eseményt, a vizsgáló bizottság pedig igazolta a tényt a sok szemtanú vallomása alapján. Így a püspök már szeptember 29-én engedélyezte a kép tiszteletét. A község is ekkor vette fel a Mária előnevet,(16*) a második könnyezés óta tehát Máriapócsnak hívják a kegyhelyet.
Századunk elején harmadszor
is bebizonyította könnyezésével az Istenszülő, hogy Máriapócsot választotta
kegyhelyéül. 1905. december 3-án Gávris Kelemen bazilita atya, a kegykép
őre zarándokokat vezetett a templomba. Amikor az ikont közelről megmutatta
nekik, észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből
pedig könnycsatorna húzódik le az arcon, és egy könnycseppben végződik.
A könnyezés december 19-éig folyamatosan tartott, majd december utolsó
két napján is, összesen 18 napig. A könnyezés tényét egyházi és világi
vegyesbizottság vizsgálta, s megállapították a könnyezés valódiságát. A
könnyeket selyemkendővel itatták fel, s ez a kendő ma is ott látható a
kegykép alatt fém tokban, üveggel borítva.
Máriapócs
a magyar görög katolikus nép számára a legkedvesebb zarándokhely. Az egyszerű
kis fatemplom az első könnyezés után megindult zarándokok sokasága miatt
elégtelen lett a zarándokok fogadására. I. Lipót császár, aki a török felett
Zentánál aratott fényes győzelmet (1697) a “pócsi Mária” közbenjárásának
tulajdonította, egy 1701-ben írt levelében igen melegen ajánlotta minden
illetékes hatóság figyelmébe a szűk és romos templom újjáépítésére adományokat
gyűjtő Mészáros Mátyást.(17*) Az ügy azonban csak nagyon lassan haladt
előre.
1714-ben Hodemárszky József munkácsi püspöki helynök, a munkácsi bazilita monostor archimandritája egyenesen a királytól kérte, hogy Pócson templomot és a bazilita atyák számára rendházat építhessenek. Ez utóbbira is szükség volt, mert nagyszámú zarándoksereg lelki ellátásáról kellett gondoskodni Pócson. Bár a kérvény eredménytelen maradt, mégis – mint látni fogjuk – görög katolikus bazilita szerzetesek telepedhettek le a görög katolikus kegyhelyen.
Az új kőtemplom építését Bizánczy György munkácsi püspök kezdte meg Máriapócson. Az ünnepélyes alapkőletétel 1731. szeptember 8-án történt. A püspök saját megtakarított pénzét áldozta a templomépítésre, s halálával egy időre megszakadt az építkezés. Utódai azonban folytatni tudták azt. OIsavszky Mihály Mánuel püspöknek – bár nehézségek közepette – sikerült befejezni a templomot 1756-ban.(18*) A két torony azonban csak száz év múlva készülhetett el.
A kegyhely jelentőségét mutatja az a tény is, hogy még el sem készült a templom, és máris három püspökszentelésre is sor került benne. 1748. november 16-án itt szentelték fel Melétiusz nagyváradi püspököt, pedig még csak az alapok és a szentély falai álltak. 1752. november 5-én Palkovics Gábor svidnicai püspököt szentelték fel a még mindig teljesen el nem készült templomban. Majd 1754. szeptember 1-jén Áron Péter fogarasi püspököt szentelték itt, két évvel a templom hivatalos befejezése előtt.(19*)
A templom berendezése hosszú ideig tartott. A bizánci templomok jellegzetessége, az ikonosztázion, mely Máriapócson igen díszes, 1785 és 1788 között készült. Mintegy száz évvel később a képeket újakra cserélték rajta. A szentélyben a XVIII. században épült meg a jelenlegi főoltár vörösmárványból.(20*)
Szép barokk alkotás a templomban a két mellékoltár és a szószék. 1943-ban és 1944-ben készítették el a templomba az önálló kegyoltárt. A kereszthajó északi szárnyába tervezték. Pécsi ferencesek készítették el. Elhelyezésével egyidőben, annak az ikonhoz vezető lépcsőjéhez igazodva, a kereszthajó falába két bejáratot vágtak. Így a kegykép a falba vágott két új ajtón keresztül kívülről, a templomudvarról is megközelíthetővé vált.
A kegyképet 1946. szeptember 8-án, az első könnyezés 250 éves évfordulójának alkalmából helyezték el az új kegyoltáron. Erre az időre az egész templomot művészi képekkel festették ki.
A máriapócsi templom történetének a könnyezések után kiemelkedő mozzanata volt az, hogy a Mária-év alkalmából XII. Pius pápa 1948-ban “basilica minor” címet adományozta neki.(21*)
A szerző megemlíti még, hogy
a bazilika altemplomában vannak eltemetve a templom alapítói és jótevői,
s mellettük a Hajdúdorogi Egyházmegye eddig elhunyt három püspöke.(22*)
A zarándokok folyamatosan felkeresik az altemplomot, hogy imádkozzanak
értük.
A máriapócsi ismertetés nem lenne teljes a bazilita atyák szerepéről való megemlékezés nélkül. A szerző korábban már utalt arra, hogy nem kis nehézségek árán sikerült letelepedniük Pócson, mert a ferencesek akartak ide jönni.
A templomépítő Olsavszky püspök telepítette le a bazilita atyákat Pócson: Munkácsról öt szerzetest hozatott ide, akik először a paróchia épületében laktak.(23*) 1749-ben kezdődött a monostor építése, s nem kis nehézségek árán 1756-ban fejeződtek be a munkálatok úgy, hogy az építkezés utolsó három évében a szerzetesek már benne is laktak.(24*) A baziliták letelepítésének célja az volt, hogy “éjjel-nappali imádsággal mindenkor dicsőítsék Istent és megadják a legszentebb Istenszülőnek a tiszteletet”.(25*) Emellett a püspök rájuk bízta a sok áldozattal felépült templom gondozását is. Természetesen, mindezek mellett fő szempont volt a nagy számban érkező zarándokok lelki ellátása.
A bazilíta atyák áldásos
tevékenységet folytattak több területen is: kimagasló volt lelkipásztori
munkájuk mellett nevelői tevékenységük is: iskolák alapításával és ingyenes
vezetésével és ellátásával. Nem elhanyagolható az a szociális tevékenység
sem, amellyel az atyák a nagy Alapító (Nagy Szent Bazil) szellemében segítették
a szegény népet.(26*)
Máriapócs a történelmi Magyarországnak 300 éve az egyik legnagyobb és leghíresebb búcsújáró helye. Számtalan ember talált itt testi-lelki gyógyulást. Ékes bizonyítékai ennek a falakon látható votív-tárgyak: a drága arany és ezüst ékeszerektől kezdve a drágaköveken át a legdrágább kincsekig: a felfüggesztett mankókig, szúette görbebotokig, melyek mindannyian az Istenszülő csodatevő hatalmát és kegyelemközvetítő tevékenységét hirdetik.
Különösen a nyári három nagybúcsún keresik fel óriási tömegek a “pócsi Máriát”, sokszor a százezres létszámot is meghaladva egy-egy szombaton és vasárnap. Ez a három nagybúcsú: Szent Illés napján (július 20.), az Istenszülő elszenderedése és mennybevitele napján (augusztus 15.) és az Istenszülő születése napján (szeptember 8.), illetve a hozzájuk legközelebbi vasárnap. De ezen ünnepi és kimagasló alkalmak mellett kisebb-nagyobb csoportok folyamatosan érkeznek a kegyhelyre hétköznap is.
A már említett püspökszenteléseken
túl Máriapócsnak mint búcsújáró helynek kimagasló eseményei is voltak.
Csak a legújabbak: jelentős esemény történt 1946. szeptember 8-án, amikor
Mindszenty József bíboros, hercegprímás jelenlétében negyedmilliós hívő
sereggel ünnepelték az első könnyezés 250. évfordulóját.(27*) 1987-ben
ugyancsak a kisasszonynapi búcsún ünnepelték a Hajdúdorogi Egyházmegye
felállításának 75. évfordulóját vatikáni és a Keleti Kongregációból érkezett
vendégekkel. Máriapócs eddigi történetének legkiemelkedőtt napja – a könnyezések
után – 1991. augusztus 18-án volt, amikor II. János Pál pápa zarándokolt
el a kegyhelyre, s bizánci szertartású, magyar nyelvű Szent Liturgiát végzett
a “pócsi Mária” kegyképe előtt.(28*)
A történelem folyamán a magyar
görög katolikus nép a legszegényebb volt hazánkban, sőt, ez így van most
is. De szegénységünkben és szerénységünkben is elmondhatjuk – írja a pap
szerző –, hogy ami a franciáknak Lourdes, ami a portugáloknak Fatima, ami
az osztrákoknak Mariazell, ami a lengyeleknek Czestochowa, az nekünk, magyaroknak:
Máriapócs!
István Ivancsó: Il centenario
di Máriapócs (Máriapócs centenáriuma). I Santuari dove Divcerea l'uomo”,
Cittá del Vaticano, 1996. 179–192. Megjelent hollandul is: I. Ivancso,
Hongarija: De wenende Moeder Gods van Máriapócs 300 jaar na het eerste
traneuwonder, Leuven, Het Christelijk Ooseten, 49. évf, 1997. 4. szám,
334–365.
2*. Op. ult. cit., [1].
3*. Catalogus venerabilis cleri almae dioecesis Munkatsiensis, Cassoviae 1814; Schematismus venerabilis cleri dioecesis Graeci rit. cath. Hajdudorogensis ad annum Domini 1918, Nyíregyháza, 1918. 94. “Par[ochia] a[nte) 1730 orta”; Schematismus venerabilis cleri dioecesis Graeci rit. cath. Hajdudorogensis pro anno Domini 1948, Nyíregyháza, 1948. 48.: “Par[ochia] perantiqua”; A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Kormányzóság schematizmusa, Nyíregyháza, 1982. 70.: “a[lapítási] é[v]: ismeretlen, ősi”.
4*. UDVARI I.: Ruszinok a XVIII. században. Történelmi és művelődéstörténeti tanulmányok, (Vasvári Pál Társaság füzetei 9.), Nyíregyháza, 1992. 123.
5*. V.ö. SZITA L.: “A »Könnyező Pócsi Madonna« a török háborúk viharában” (In Görögkatolikus Szemle Kalendáriuma 1993. Nyíregyháza, 1993. 43.) az 1630-as évekre teszi az építés idejét, de ezt az állítást nem dokumentálja.
6*. Op. ult. cit., 43.
7*. PUSKÁS B.: “A máriapócsi kegytemplom és bazilita kolostor”, Művészettörténeti Értesítő XLIV. 1995. 169–191.
8*. Op. ult. cit., 169.
9*. V. ö.: BACSÓKA op. cit., [13].
10*. V. ő.: DUDÁS B.–LEGEZA L.–SZACSVAY P.: Baziliták (Szerzetesrendek a Kárpát-medencében), Budapest, 1993. 25.
11*. A vizsgáló bizottság tagjai: Pettes Antal ansariai címzetes püspök, Csethe József egri nagyprépost és Damian András tokaji plébános. V. ő.: Siessünk buzgón az Istenszülőhöz! Rövid oktatások a búcsúról és búcsújárásról, különős tekintettel a máriapócsi búcsúkra. A máriapócsi kegyhely rövid történetével. Máriapócs, 1924, 7–8. SZITA, op. cit., 44.
12*. Budapest, Egyetemi Könyvtár, Hevenesi Gyűjtemény XLI. 41. és LXXI. 415. sz.; Eger, Érseki Levéltár, Arch. Vetus 1800. sz.; Esztergom, Prímási Levéltár, Arch. Ecclesiasticum Vetus, 2117.18. sz. alatt találhatók.
13*. Erre minden szerző utal, aki a témával toglalkozik.
14*. Máriapócs, a kegyhely történetének rövid ismertetése, Máriapócs, 1941. 12–14.
15*. Igazságos értesítés a második mária-pócsi Bold. Szűz képének könyezéséről, mely jelenben is köztiszteletnek van a máriapócsi (Szab. vm.) gör. kath. templomban kitéve és mely 1715-ík évi augusztus hó 1., 2., és 5-ik napjain sűrű könyeket hullatott. Kiadja: Pauker Dániel könyvkereskedése Nagyváradon; illetve: Adatok a Boldogságos Szűz Anya máriapócsi kegyképének 1905. évi deczember havában történt könyezéséről, Ungvárott, 1906.
16*. V. ö.: PUSKÁS, op. cit., 169.
17*. DUDÁS B.: A baziliták szerepe a Hajdúdorogi Egyházmegye történetében. In Timkó I. (szerk.): A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi Emlékkönyve 1912–1987, Nyíregyháza, 1987, 103.
18*. PIRIGYI I.: A magyarországi görög katolikusok története, Nyíregyháza, 1990. vol. I. 156.
19*. PUSKÁS, op. cit., 171.
20*. Máriapócs, 20.
21*. DUDAS B.–LEGEZA L.–SZACSVAY P.: op. cit., 27.
22*. Miklósy István, Dudás Miklós és Timkó Imre. Itt nyugszik még két másik püspök is: Olsavszky Mihály Mánuel és Papp Antal.
23*. PUSKÁS op. cit. 172.
24*. DUDÁS B.–LEGEZA L.–SZACSVAY P., op. cit., 26.
25*. DUDÁS: A baziliták, 103.
26*. V. ö.: Op. ult. cit. 103–115.. PIRIGYI I.: A görög katolikus magyarság története, Nyíregyháza, 1982. 153.
27*. DUDÁS B.–LEGEZA L.–SZACSVAY P. op. cit. 27. Mindszenty József ünnepi beszédének szövege: TARTALLY I. Ékes Virágszál... A máriapócsi könnyező Szűzanya, Máriapócs, 1946. XIV–XX.
28*. A II. János Pál pápa máriapócsi zarándoklása, [Nyíregyháza, 1991.] képes album mutatja be. A Szentatya ünnepi beszédének szövege: II. János Pál pápa magyarországi látogatása 1991. augusztus 16–20. A Szentatya beszédeinek magyar nyelvű fordítása, Budapest, 1991. 28–29.
