jk000904

Az Országgyûlés õszi ülésszakának
1. ülésnapja
2000. szeptember 4-én, hétfõn
(14.05 óra - Elnök: dr. Áder János
Jegyzõk: dr. Szabó Erika és Kocsi László)

ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Megkérek mindenkit, hogy foglaljon helyet. (Rövid szünet.)
Tisztelt Országgyûlés! Köszöntöm az Országgyûlés tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik munkánkat. Engedjék meg, hogy külön tisztelettel köszöntsem Mádl Ferenc köztársasági elnök urat. (Taps.)
Az Országgyûlés õszi ülésszakának 1. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és Kocsi László jegyzõk lesznek a segítségemre.
Az SZDSZ képviselõcsoportja bejelentette, hogy Iványi Gábort a mai napon frakcióvezetõ-helyettesnek megválasztotta. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
Tisztelt Országgyûlés! A mai napon napirend elõtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr. A képviselõk számára kiosztásra került egy tájékoztató, amelynek címe: "Az Országgyûlés õszi ülésszaka elé". Ha most nem is tudják áttanulmányozni, nyilván majd késõbb esetleg hasznos olvasmány lehet.
Megadom a szót a miniszterelnök úrnak. A miniszterelnök urat illeti a szó.
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat az Országgyûlés õszi ülésszakának nyitónapján. Követve szokásainkat, az õszi ülésszakot megnyitó hozzászólásomban két kérdésrõl szeretnék beszélni. Elõször is tájékoztatni szeretném önöket az Országgyûlés nyári szünetében történtekrõl, majd néhány gondolatot szeretnék megosztani önökkel a jövõrõl, az elõttünk álló hónapok, az elõttünk álló ülésszak teendõirõl, immáron a kormány által elfogadott adótörvények és költségvetési törvényjavaslatok fényében.
Tisztelt Elnök Úr! 1998-ban, amikor a választók bizalmából a polgári kormány hivatalba lépett, Magyarország nagy célokat tûzött ki maga elé. Ezeket a célokat most itt idõ híján nem szükséges teljes egészében felidéznünk. Csupán három olyan célt szeretnék említeni, amelyekkel a rendszerváltás idõszakában bekövetkezett káros, a polgárok és családjaik életét hátrányosan érintõ folyamatokat akartuk kijavítani. Ezek a rossz folyamatok korábbi téves helyzetfelismerésekbõl és elhibázott döntésekbõl fakadtak.
1998-ig a gazdasági növekedés és a pénzügyi egyensúly Magyarországon egymás rovására érvényesült. Ha lendületet kapott a növekedés, akkor megbomlás fenyegette a pénzügyi egyensúlyt, és amikor úgy tûnt, rendben vannak a pénzügyek, nem tudott lábra kapni a gazdaság. Mi arra vállalkoztunk, hogy az egyensúly megtartása mellett az Európai Unióban tapasztalt növekedési ütem kétszeresének érdekében mozgósítjuk a magyar gazdaság és a magyar emberek addig ki nem használt energiáit, kezdeményezõ- és vállalkozási képességét.
A második nagy cél, elnök úr, az volt, hogy javítsuk a gyermekeket nevelõ családok helyzetét. Hosszú idõn keresztül nagyon sok család számára az újabb gyermek vállalása egyet jelentett a szegénység kockázatának vállalásával. Így aztán a rendszerváltoztatás legnagyobb vesztesei a gyermekes családok voltak. E helyzet megváltoztatása volt a legfontosabb célunk.
A harmadik rossz folyamat lényege pedig az volt, hogy az ország versenyképességét a világgazdaságban a bérek alacsonyan tartásával próbálták javítani. Mi pedig azt gondoltuk, hogy növekvõ bérek mellett is lehetséges Magyarországot versenyképessé tenni.
Tisztelt Elnök Úr! Azért idéztem fel a megváltoztatandó rossz folyamatokat és a kitûzött nagyívû célokat, hogy jobban megérthessük a mögöttünk hagyott néhány hónap biztató gazdasági és társadalmi fejleményeit. Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy ennek az esztendõnek az elsõ felében a gazdaság növekedése az elõzetes adatok szerint minden bizonnyal 6 százalék felett lesz. Az infláció továbbra is egyszámjegyû, a világpiacon megismert magas olajárak ellenére, s annak ellenére, hogy az Európai Unió országaiban, éppen a magas olajárak miatt, a pénzromlás üteme kétszeresére nõtt, és van olyan európai uniós ország, ahol háromszorosára. Ennek ellenére Magyarországon, bár nem a remélt ütemben, de továbbra is sikerült tartanunk a pénzromlás csökkenõ ütemét.
Azt is fontos hírnek érzem, hogy az államadósság a nemzeti össztermékhez viszonyított mértékét illetõen 15 esztendõ óta elõször elérte, alá csökkent a 60 százaléknak, s ez már az a szint, amely az Európai Unión belül a közös pénzhez tartozó országok számára elõírt szint. Úgy érzem, ez szép teljesítmény a magyar gazdaságtól. S mindeközben - azt is szeretném elmondani -, úgy, ahogy azt önök a költségvetési törvényben számunkra meghatározták, a költségvetési hiány mértéke is folyamatosan csökken.
Önök tudják, hogy Magyarország számára, így a mostani kormány számára is fontos a külföldi mûködõtõke megérkezése Magyarországra. De van valami, ami legalább ilyen fontos, de még az is lehet, hogy fontosabb: ez pedig az, hogy a hazai kis- és középvállalkozók is részt tudjanak venni a magyar gazdaság teljesítményében.
Az elõbb említett, elsõ félévben mért 6 százalékos növekedés azért kedves különösen a szívünknek, mert mögötte más folyamatok húzódnak meg, mint a korábban néha rövid ideig tapasztalt gazdasági növekedési adatok mögött. A mostani növekedés mögött, tisztelt hölgyeim és uraim, ott van a belföldi kereslet növekedése, ott van az a körülmény, hogy a vámszabad területi, általában külföldi cégek által használt területeken kívüli, tehát magyar, úgynevezett vámterületi export is jelentõs mértékben nõtt, nõ a belföldi kereslet, s a turizmus rekordbevételt könyvelhet el, ami szintén jót tesz a hazai kis- és középvállalkozásoknak; 14,2 százalékkal nõtt a turizmus bevétele az elsõ félévben a tavaly ilyenkor mért adatokhoz képest, ami új rekord.
(Szeretném önökkel megosztani azt a tényt is, hogy az iparban, ahol az export eddig is magas volt, s az elsõ...)
Dóri/Kocsi-Szabó E./ (Orbán Viktor)/BL

(14.10)

Szeretném önökkel megosztani azt a tényt is, hogy az iparban - ahol az export eddig is magas volt, és az elsõ félévben több mint 32 százalékkal nõtt - az elsõ félévben a belföldi értékesítés is 9,3 százalékkal nõtt, ami arról árulkodik, hogy a magyar kis- és középvállalkozások is kezdenek bekapcsolódni a gazdasági növekedést eredményezõ, megélénkülõ vérkeringésbe.
Szintén jó hírként szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy valamelyest sikerült enyhítenünk a beruházások területi egyenetlenségén is. A mögöttünk hagyott két esztendõben a mintegy 900 millió dollárnyi beruházásnak most már 35 százaléka az északkeleti térség öt megyéjébe irányult, ami áttörést jelent, és jó reményeink vannak, hogy a folyamat az év hátralévõ hónapjaiban is folytatódik. Elegendõ megemlítenem talán azt, hogy a múlt héten, hosszú idõ után elõször újabb beruházás történt a magyar acéliparba, és egy új acélmûvet adhattunk át Ózdon, amely termékeinek nagy részét garantált külföldi piacokra szállítja. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy az autópálya-építés is megindult, amely órási beruházás az ország elmaradottabb részén, akkor jó reményekkel nézhetünk a jövõbe, ha azt a célt akarjuk teljesíteni, hogy a magyar gazdaság fejlõdésének területi egyenlõtlenségén enyhítsünk, és az ország keleti része is méltó társa lehessen a Dunántúlnak.
Összességében az év elsõ felének gazdasági folyamatai, különösképpen az év második negyedévében tapasztalt folyamatok azt az összegzést mondatják velem, hogy a pénzügyi egyensúly megõrzése mellett sikerült jelentõs növekedést elérni, a hazai vállalkozások lehetõségei és teljesítményük növekedett, kitágult, az emberek többet vásárolnak és költenek, és ezzel új lehetõségeket kínálnak a hazai kis- és középvállalkozóknak, és az eddig elhanyagolt térségekbe is sikerült beruházásokat irányítani. Úgy érzem, hogy ez a magyar gazdaság és a magyar polgárok szép sikere, kérem tehát mindannyiukat, függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti padsorban ülnek, hogy támogassák azt a polgári gazdaságpolitikát, amely meghozta ezeket a sikereket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Kedves Képviselõtársaim! Bizonyára hallottak arról is, hogy kedvezõ népesedési folyamatokat rögzíthettünk az elmúlt fél évben és a mögöttünk hagyott néhány hónapban is. A házasságkötések száma Magyarországon 10 százalékkal nõtt, 1300 gyermekkel több született az év elsõ felében, mint tavaly ilyenkor, és 4 százalékkal csökkent a halálozások száma is. Ezek reménykeltõ tények, és azt igazolják, hogy a családokat középpontba állító kormányzati és társadalmi gondolkodás igenis eredményre vezethet.
Engedjék meg, hogy az egész parlament nevében szívbõl köszöntsem azokat a fiatalokat, akik elsõ vagy újabb gyermekük felnevelése mellett kötelezték el magukat a legutóbbi hónapokban. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Az örökség azonban - mint azt mindannyian tudjuk - meglehetõsen súlyos. Ezek a kedvezõ változások csak mérsékelni tudták a népességfogyás ütemét. Úgy érzem, hogy folytatnunk kell azt a kormányzati gazdaságpolitikát, amely elsõsorban a dolgozó és gyermeket nevelõ családokat támogatja, és azt hiszem, nemcsak az elõttünk álló ülésszak során, hanem még hosszú-hosszú éveken keresztül folytatnunk kell ezt a munkát, ha a Magyarország számára súlyos fenyegetést jelentõ, romló népesedési tendenciákat szeretnénk megfordítani.
Örömmel tájékoztatom önöket arról is, hogy az új építési engedélyek száma egy esztendõ alatt 38 százalékkal emelkedett, és csak egyedül júliusban 56 százalékkal több építési engedélyt adtak ki, mint korábban, és ezzel egy idõben megindult a valóságban is 18 ezer új lakás építése. Úgy gondolom, hogy mindannyiunkat örömmel tölthetnek el ezek a fejlemények. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Mindannyian tudjuk, hiszen emlékezhetünk rá, hogy korábban az ellenzék egy része országos reklámkampányt folytatott a kormány lakáspolitikája ellen. Szerencsére ez már a múlté, úgy érzem, hogy az idõ és a polgárok együttesen igazolták azt, hogy jó úton indultunk el, amikor hosszú-hosszú évek tehetetlensége után végre valami pozitív változást tudtunk elõidézni a magyar lakáspolitikában. Ezért arra szeretném kérni a kormánypártiakat, de az ellenzékieket is, hogy ne gyengítsék a sikeres lakáspolitikát, hanem segítsék az embereket abban, hogy minél nagyobb számban élhessenek azokkal a lakáskedvezményekkel, amelyeket az idén és bõvülõ formában a következõ esztendõben is igénybe vehetnek.
Ami a béreket illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, az önök elõtt fekvõ összeállításban találhatnak erre vonatkozó adatokat - ha megengedik, én most azokat nem sorolom fel. Csupán annyit szeretnék megemlíteni, hogy a nyáron az egészségügyben és a szociális ellátásban dolgozók számára a magyar gazdaság jó teljesítménye következtében egyhavi bérjuttatást tudtunk kifizetni. Szép eredmény, különösen ha arra gondolunk, hogy tavasszal még milyen természeti csapásokat kellett átélnie mindannyiunknak. Úgy érzem, hogy ez a lehetõség, ez az egyhavi bérjuttatás a munkájukat becsülettel végzõ polgárokat dicséri, hiszen õk tették lehetõvé, hogy a kormány ezt a kifizetést végrehajthassa. És ez még akkor is elismerésre méltó teljesítmény, ha az egészségügyi bérjuttatást ügyetlenül jelentette be a kormány.
Tájékoztatom önöket arról is, hogy a kormány továbbra is kitart a 40 ezer forintra történõ minimálbér-emelés gondolata és programja mellett. Elkészítettük a szükséges felméréseket, és azt tudom önöknek mondani, hogy az ország lakosságának 80 százaléka támogatja, hogy ez megtörténjen. Remélem, ez elég erõs támogatás ahhoz, hogy a szociális partnerek is elfogadják a kormány kezdeményezését.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezt az alkalmat szeretném felhasználni arra is, hogy megköszönjem azok munkáját, akik lehetõvé tették, hogy méltó módon ünnepeljék meg az emberek Magyarország ezeréves születésnapját. Örülök, hogy háttérbe szorultak a hétköznapok során ismert, megosztó törésvonalak, és mindannyian tiszta szívvel és barátsággal ünnepelhettünk az egész országban. Talán még soha nem fordult elõ Magyarország történetében, hogy egyszerre, egy helyen másfél millió jóakaratú ember gyülekezzen össze egy közös ügy érdekében és egy közös baráti érzéstõl vezettetve.
(Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek után engedjék meg, hogy ...)
cai/Szabó-Kocsi/ (Orbán Viktor)/pa

(14.20)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek után engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az elõttünk álló ülésszak teendõirõl. Bizonyára emlékeznek arra, hogy az elmúlt esztendõben azzal a gondolattal álltunk önök elé, hogy azt kértük, a kormány egyszerre tárgyalja az állami költségvetést és a társadalombiztosítási alapok költségvetését. Úgy érzem, ez tavaly elég jól sikerült.
Ebben az esztendõben azt szeretnénk elérni, hogy a költségvetést és a tb-alapok költségvetését egyszerre tárgyalja az ország, és egyszerre alkosson meg két költségvetést, a 2001-est és a 2002-est. Én tudom, hogy rettentõ politikai vitákat lehet hallani e gondolat felõl, de mégis szeretném önöket arra kérni, hogy a lényegtelen politikai megközelítéseket válasszák el a lényeges közgazdasági szakmai szempontoktól, és lássuk be mindannyian, hogy az egész országnak az az érdeke, hogy a magyar gazdaság tervezhetõ, kiszámítható, megbízható legyen, és a kétéves költségvetés - mint az üzleti élet egyértelmûen pozitív jelzései mutatják - ezt a célt jól szolgálhatja.
Az adótörvények vitáját pedig úgy kezdheti meg a tisztelt Ház, hogy a költségvetés sarokszámait már nyilvánosságra hoztuk, és jó néhány fejezeti fõösszeg végleges száma is napvilágot látott már. Van lehetõség arra, hogy önök, tisztelt képviselõtársaim, az adótörvényekrõl úgy fejtsék ki a véleményüket, hogy egyúttal azt összefésülik azzal, amit a költségvetésrõl gondolnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jövõ egyik legfontosabb célját úgy hívják, hogy Széchenyi-terv. Örömmel mondhatom el önöknek, hogy a Széchenyi-terv sikeres megvalósításához szükséges forrásokat a következõ két évre szóló költségvetésekben sikerült megteremtenünk. Van azonban egy olyan körülmény, amely talán még kevésbé ismert önök elõtt; az adótörvényekhez tartozik, de csak a legutolsó pillanatban sikerült megállapodni ez ügyben a magyar vállalkozók képviselõivel. Kérem, hogy ezt a gondolatot támogassák, mely gondolatnak az a lényege, hogy 2001-ben és 2002-ben lehetõvé szeretnénk tenni, régi reformkori álmokat segítségül híva, hogy a tõkeszegény kis- és középvállalkozásokat megerõsítsük. Ennek érdekében készen állunk annak elfogadására, hogy az ötven fõ alatti létszámot foglalkoztató kis- és középvállalkozások jövedelmük elsõ 10 millió forintjáig ne fizessenek adót Magyarországon. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Annak érdekében, hogy átérezzük a döntés súlyát, szeretném önöknek elmondani, hogy ez összességében mintegy 70-80 milliárd forintot jelent a magyar gazdaság számára. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a tb-járulék mértékét is szeretnénk csökkenteni 2001-ben 3 százalékkal, majd 2002-ben további 3 százalékkal, akkor azt kell mondanom, hogy a magyar gazdaságtörténetben talán példa nélküli, hogy egyetlen esztendõben ennyi pluszforrás maradhasson kint a gazdaságnál, és azt ne vonja el az állam újraelosztás céljából.
Mindeközben azonban jó esélyek vannak arra, tisztelt képviselõtársaim, hogy a családtámogatások mértékét növeljük, és az adómentes jövedelem határát is fel tudjuk emelni. A terveink szerint egy gyermek után 2001-ben 400 ezer forintig, két gyermek után 643 ezer forintig és három gyermek után pedig 1 millió 350 ezer forintig nem kell adót fizetni a családot eltartó szülõknek. Ez nagyon jelentõs, három gyermek esetében több, mint kétszeres növekedést jelent.
Örömmel szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról is, hogy az összes szükséges megállapodás megszületett annak érdekében, hogy a magyar mezõgazdaság is a 2001. évet az áttörés éveként élhesse meg. (Taps a kormánypártok soraiban.) Bár a végleges számok körül még van itt-ott némi bizonytalanság - kérem, hogy az önök papírjában szereplõ számokat is csak tájékoztató jellegûnek vegyék -, de bizonyosra vehetõ, hogy 2001-ben és 2002-ben a 2000. évhez képest mintegy 180-190 milliárd forinttal több forrás áramlik a mezõgazdaságba. Azt kívánom mind a minisztériumnak, mind az érdek-képviseleti szervezeteknek, mind a szakmának, hogy ezt a történelmi lehetõséget jól hasznosítsák a 2001. és a 2002. esztendõben.
Hasonlóképpen örömteli hír a jövendõ terveirõl az is, hogy a kutatásra és fejlesztésre Magyarország a következõ évben 17,5 milliárd forinttal többet költhet, és így megközelítjük azt a szintet, amely nemzetközileg is elvárható egy olyan országtól, mint amilyen hazánk. A kutatóknak egy régi álmát tudjuk teljesíteni, azt is mondhatnám, hogy régi igazságtalanságot orvosolunk: a következõ esztendõben lehetõvé válik, hogy az akadémiai kutatóintézetekben dolgozók bére felzárkózzék, elérje az egyetemeken tanító tanárok bérét.
Végezetül szeretném megemlíteni azt is, hogy úgy tûnik - és remélem, önök támogatják majd az erre vonatkozó kormányzati elgondolásokat -, hogy az egészségügy számára is 2001-ben az ideihez képest mintegy 70 milliárd forintnyi pluszösszeget tudunk biztosítani, és ezt az összeget a következõ esztendõben is meg tudjuk adni. Tehát két esztendõ alatt mintegy 140 milliárd forintot tudunk az egészségügy rendelkezésére bocsátani a 2000-es támogatáshoz képest. Ez is egy komoly lehetõség. Nagyon remélem, hogy sikerül az egészségügyben érdekelt szakmai szervezeteknek, ágazati minisztériumnak, szakértõknek egyezségre jutni ennek az összegnek az ésszerû felhasználásáról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy vonalakban ezek a tervek, amelyek elõttünk állnak erre az ülésszakra nézvést. Kívánok mindannyiuknak sikeres munkát, kívánok minél több egyetértést, de leginkább jó döntéseket kívánok, olyan jó döntéseket, amelyek méltóak egy ezeréves országhoz, amely szép reményekkel néz a jövõbe.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Most az egyes képviselõcsoportok hozzászólásaira kerül sor, már amennyiben élni kívánnak ezzel a lehetõséggel. Az elfogadott rendelkezéseink szerint 5-5 perc áll a frakciók nevében megszólalók rendelkezésére. Kérem, hogy jelezzék azon frakciók, amelyek hozzá kívánnak szólni a napirend elõtti felszólaláshoz, a megszólalási szándékukat. (Dr. Szájer József jelentkezik.)
Megadom a szót elsõként Szájer József frakcióvezetõ úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Valamennyien tudjuk, hogy ebben az országban rengeteg a teendõ. Amikor megköszönöm a Fidesz-frakció nevében a miniszterelnök úr hozzászólását, akkor egyben a kormánynak azt a tevékenységét is szeretném megköszönni, amit annak érdekében tett, hogy ebben az országban minden ember jobban élhessen. A frakciónk örül annak, amikor a kormány cselekedeteiben a Fidesz-Magyar Polgári Párt politikájának elemei, programjának elemei valósulnak meg.
Tisztelt Országgyûlés! A kormány fõ erejét adó Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának a felelõssége ugyanis, hogy figyelemmel kísérje, érvényesítse és ellenõrizze a meghirdetett kormányzati szándékok érvényesülését és megvalósulását.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Néhány pontot szeretnék kiemelni abból, amit a miniszterelnök úr mondott, azokat, amelyek a frakciónk számára különösen fontosak, a szívünkhöz közel állnak.
Ma már vannak adatok az 1998-ban bevezetett családi adókedvezmények hatásairól. A tények azt mutatják, hogy a családok többsége, több, mint négyötöde tudott élni a személyi jövedelemadó kedvezményével. Nem igaz tehát az az ellendrukkerek részérõl gyakran hangoztatott vád, hogy csak egy kisebbség élhetett volna ezzel a lehetõséggel.
Ennek az intézkedésnek az igazi nyertesei a dolgozók, az ország mûködését biztosító dolgozó emberek és családjaik, vagyis a magyar társadalom túlnyomó többsége. A támogatás hatásának nagyságát jelzi, hogy míg a reálbérek tavalyi növekedési üteme kedvezmények nélkül 2,5 százalék volt, addig a családi adójóváírást is figyelembe véve már 4,4 százalék. A kedvezmények jövõre tovább növekednek. Egy gyermek után 3 ezer, kettõ után kétszer 4 ezer, vagyis 8 ezer forint a jóváírás mértéke. A nagycsaládoknál gyermekenként 10 ezer forint ez a kedvezmény, tehát háromgyerekeseknél 30 ezer, négygyerekeseknél 40 ezer, ötgyerekeseknél 50 ezer forint a kedvezmény és így tovább.
Az adókedvezményhez, tisztelt képviselõtársaim, azok is hozzájuthatnak, akiknek nem nagy a fizetésük. Egy kétgyermekes szülõ például már havi 54 ezer forintos fizetés esetén is igénybe tudja venni ezt a teljes kedvezményt.
(Az ellenzék és az ellendrukkerek egyes képviselõi szerint csak a...)
ME/Szabó-Kocsi/(Dr. Szájer József)/BL

(14.30)

Ha az ellenzék és az ellendrukkerek egyes képviselõi szerint csak a gazdagok élhetnének ezzel az adókedvezménnyel, akkor, kérdezem én, gazdagnak tartanak-e önök valakit, aki 54 ezer forintos havi fizetésbõl él. Ez így volt egyébként már annak idején is, az adósáv legmagasabb sávja szerint, vagyis a leggazdagabbaknak a társadalom többsége adózott, az MSZP-SZDSZ-kormány idején. Érdemes ezenkívül megjegyezni, hogy az egy gyermeket nevelõ szülõ 33 ezer, a kétgyermekes 54 ezer, a háromgyermekes 112 ezer forintos havi jövedelemig egyáltalán nem fizet adót. A szegény szülõk egyike tehát nemhogy adókedvezményt, hanem teljes adómentességet kap. Mindenki nyertes tehát, aki adót fizet, vagyis mindenki, aki dolgozik, és akinek legális jövedelme van. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezt a ma már hatásában is jelentõs vívmányt akarja legújabb javaslatával eltörölni a Szabad Demokraták Szövetsége, vagyis egy-egy átlagcsalád zsebébõl több mint 100 ezer forintot évente kivenni.
Tisztelt Országgyûlés! A polgári kormány célja, hogy mindenkinek legyen munkája, és hogy mindenki megélhessen a munkajövedelmébõl. A miniszterelnök úr beszélt a minimálbér növekedésérõl, a kormány ezen intézkedésével hatékonyan és aktívan gondoskodni kíván a szegényekrõl is; a szegénység ellen, nem pedig a szegények ellen politizál. Ezt szolgálja tehát a minimálbér tervezett mértékû emelése, 25 500 forintról 40 ezerre, majd 2002-tõl 50 ezerre, illetve az a lépés, hogy a személyi jövedelemadó-rendszerben csak az alsó sávhatárt az inflációt jóval meghaladó mértékben emeli.
Tisztelt Képviselõtársaim! Csak egy olyan társadalom tud segíteni a szegényein, amely maga is gazdag, és meg tudja védeni a középrétegeket a lecsúszástól. A társadalom józan többsége saját tapasztalatai alapján tudni fogja: a polgári kormány nem a szegények, hanem a szegénység ellen küzd. (Taps a kormánypártok soraiban.) Természetesen ellenzéki képviselõtársaim a minimálbér-emelést is úgy fogják értelmezni, hogy bebizonyítják, ez is csak a gazdagoknak jó, hiszen õnekik mindenrõl csak ugyanaz jut az eszükbe. (Az elnök jelzi az idõ leteltét.) Természetesen ez nem így van, a polgári kormány céljaihoz, azok támogatásához a Fidesz-frakció az elkövetkezendõ idõszakban is hozzájárul; szeretnénk, ha a Fidesz programja - idõarányos megvalósulás után - a ciklus végére (Az elnök jelzi az idõ leteltét.) teljes mértékben, a teljes ciklusra megvalósulhatna.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Csurka István frakcióvezetõ úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Felemás helyzetben van az ember, amikor egy ilyen beszámolóhoz kell hozzászólnia, és már elõre hallja azokat a hangokat, amelyek holnaptól kezdve a sajtóban meg fognak jelenni ezzel kapcsolatban, és szinte agyon fogják ütni mindazt, amit a miniszterelnök úr elmondott. Ez egy kicsit belefojtja a szót a bírálatba. Pedig egy ilyen beszámolót mindenekelõtt erõs bírálattal kell illetni, mert csak úgy van értelme a dolognak.
Ha a magyar sajtóban - és érthetjük ez alatt természetesen az összes többi elektronikus médiumot is - rend volna, és igazságosság uralkodna, akkor mindenki kendõzetlenebbül beszélhetne, és nem szorulna rá a kormány, hogy itt a parlamentben ilyen dicsekvésízû dolgokat mondjon el. Mert azért ebben, amit itt hallottunk, van dicsekvés.
Elõször arról beszélek néhány szóban, aminek maradéktalanul tudok örülni. Maradéktalanul tudok örülni annak, hogy 1300-zal több gyermek született. Maradéktalanul tudok örülni annak, hogy több építési engedélyért folyamodtak. Maradéktalanul tudok örülni annak, hogy tízmillióig adómentesek lesznek a kisvállalkozók. Ezeket, mondjuk ki õszintén, csak a kisvállalkozók fogják igazából érzékelni és élvezni, mert a középvállalkozóknak ez icike-picike segítség, de azok már ennél sokkal nagyobbak.
Ugyanakkor ezzel kapcsolatban nem tudok örülni annak, hogy, teszem azt, a Matáv 300 milliárdos nyereség után nem fizet nyereségadót, vagy nem annyit, amennyit arányosan kellene fizetni, és ez a jelenlegi adószabályokban is benne van, nem emelik a társasági nyereségadót, nem emelik a pénzintézetek nyereségadóját, sõt, semmit sem hajtanak be rajtuk. Ez képtelenség, ez olyan rendszert sejtet, amely elviselhetetlen számunkra. A bérek emelkednek? Nem tudom, mennyire emelkednek, elfogadom a statisztikai jelentéseket, de ez messze alatta van annak, amire szükség volna ahhoz, hogy a magyar családok élete sokkal rendezettebb és nyugodtabb legyen.
A két évre szóló költségvetést egy kicsit hazárdnak tartjuk, most is, korábban is annak tartottuk. A világban ma nincs olyan biztonság, nincs olyan kiegyensúlyozottság, hogy ezt el lehetne egyáltalán képzelni, hogy ebben az Európában két évig annyira változatlanok lesznek a dolgok, hogy egy ilyen kiszolgáltatott társadalom tud két évre elõre tervezni. Nem tud! Meg kellene elégedni egy évre szóló költségvetéssel, mert az a reális. A pénzromlás, sajnos, az emberek érzékelése szerint nagyobb, mint amit a statisztika kimutat, és erre nagyon oda kell figyelni. Erre nemsokára rá fogunk térni a megfelelõ helyen.
Összegezve mindezt, a miniszterelnöki szezonnyitó expozé tartalmaz, mint említettem, üdvözlendõ tényeket, de nem tartalmazza azt a változást, amit elvártunk volna a kormánytól, hogy kormányváltásnál többet tegyen. A rendszerváltásnak a minimumát sem teljesítette, ez még elõtte van, megtehetné, meg is kell tennie. Mi erre fogjuk ösztönözni, mert gyökeres változás nélkül ebben a mai Európában nem maradunk talpon, ez a feladat.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezetõ úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Örvendetes, hogy a miniszterelnök úr egyfajta beszámolót tartott ma a parlament elõtt, biztos vagyok azonban abban, hogy egy magára valamit adó és a parlament ellenõrzõ szerepét tisztelõ miniszterelnök az ilyen jellegû felszólalásáról egy héttel megelõzõen tájékoztatja az Országgyûlést, és ha van írásban kiosztandó anyaga, idõben rendelkezésre bocsátja annak érdekében, hogy érdemben vitatkozzunk a kérdésekrõl. Megengedem, lehet, hogy ez nem a miniszterelnök úr írása, mert se fejléc nincs rajta, se aláírás nincs rajta, valakitõl kaptunk egy papírt, majd ha lesz rá jelentkezõ, akkor megköszönjük neki.
Tisztelt Képviselõtársaim! A miniszterelnök úr a beszámolójában, megszokott módon már, beszélt a gazdaság sikereirõl, és megszokott módon már, én ezzel mindig egyetértettem. Valóban, 1995-ben nem sokan hittünk abban, hogy a stabilizációs program ennyire sikeres lesz, ez volt ugyebár (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), tisztelt képviselõtársaim, a fenntartható gazdasági növekedési pályára állítás programja. Ez jelentette azt, hogy úgy van gazdasági növekedés, hogy közben a folyamatok az egyensúlyt nem veszélyeztetik, és egyébként természetesen közben a különbözõ mutatók, mint például az infláció, javulnak.
(Ez történik 1995-tõl kezdõdõen, 1997-ben, 1998-ban is már ez volt a helyzet. Egyszer végre megmondhatná nekem valaki, hogy miben...)
MM/Kocsi-Szabó/ (Kuncze Gábor)/pa

(14.40)

Ez történik 1995-tõl kezdõdõen; már 1997-ben, '98-ban is ez volt a helyzet. Egyszer végre megmondhatná nekem valaki, hogy ténylegesen miben áll a kormányzat új gazdaságpolitikájának a lényege. Mert ha abban, amit a miniszterelnök úr elmondott, ez helyes, köszönjük szépen; ez volt '95-ben a cél - teljesült a cél, ez idáig rendben van.
Az igazi kérdés persze az lenne, tisztelt képviselõtársaim, hogy ez az állapot négy év múlva, nyolc év múlva, tíz év múlva vajon szintén fennáll-e még, és ma ehhez kellene meghozni a megfelelõ intézkedéseket, amelyek véleményünk szerint nincsenek meg. (Moraj a Fidesz padsoraiból.) Mert ahhoz, hogy a gazdaság növekedése valóban tartós lehessen, és ahhoz, hogy a gazdaság szereplõi, és egyébként természetesen mindenki ebben az országban, érezzék ennek a növekedésnek a hatásait, ehhez kellene az adók csökkentése. Az adók csökkentéséhez viszont elengedhetetlen feltétel lenne a különbözõ elosztási rendszerek átalakítása annak érdekében, hogy hozzájussunk azokhoz a többletekhez, amelyek a másik oldalon lehetõvé teszik a gazdaság terheinek mérséklését.
Az egészségügyben mi történt? Rosszabb a helyzet, mint két évvel ezelõtt volt. Történt-e valami az oktatás területén? Történt-e valami a közigazgatás területén? Történt-e valami a regionalizmusra történõ áttérés területén? (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Pokorni Zoltán: Gábor, a bekiabálásokkal...) Nem, nem, nem, nem! Tisztelt Képviselõtársaim! Valójában önök, a kormány, a kormánytöbbség élnek a korábbi, áldozatokkal meghozott eredmények tetején, és semmit nem tesznek annak érdekében, hogy ezek a folyamatok a jövõben tartósan fennmaradjanak. Figyelmeztetõ kell legyen, hogy a trendek egyes mutatók terén bizonyos mértékben megfordulni látszanak.
Én a miniszterelnök úr termelési beszámolójához különösebben nem szeretnék hozzászólni. Örülök neki, hogy az idén nõ a lakásépítések vagy a lakásépítési engedélyek száma. Hozzá kell tenni, miniszterelnök úr, hogy az önök kormányzati megnyilatkozásainak következményeként 1999-ben soha nem látott mélypontra zuhant a lakásépítések száma. Örülök például a családtámogatás erõsítésének; ha vannak elosztható többletek, azokat értelmes dolog erre fordítani. (Moraj a Fidesz padsoraiból.) De szemben azokkal az állításokkal, amelyek itt elhangzottak, én azt állítom, hogy több mint százezer olyan gyerek van, aki ma rosszabb körülmények között él. Mit tehetnek a gyerekek arról, hogy a szülõknek nincs munkahelyük, vagy csak az egyiknek van munkahelye, hogy tényleg igénybe tudják venni az adókedvezményeket? Ezért mondjuk mi azt, hogy ezeket az összegeket, ugyanennyi összeget, értelmesebb dolog a családi pótlékra fordítani.
Tisztelt Képviselõtársaim! A miniszterelnök úr elmondta, hogy az áttörés költségvetése lesz a következõ évben. Tartok tõle, hogy ez lesz az átverés költségvetése (Derültség az MSZP padsoraiból.), ezt azonban majd az adótörvények és a költségvetés vitájában részletesen ki fogjuk fejteni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Kovács László frakcióvezetõ úrnak, Magyar Szocialista Párt.
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A gazdaság jó teljesítményének örülünk. Örülünk az idén valószínûleg 6 százalékot közelítõ növekedésnek, örülünk az egyensúlyközeli állapotnak, örülünk annak, hogy mérséklõdik az infláció. Ha nem is 6-7 százalékra csökken, mint ahogy a kormány ezt annak idején állította, de reméljük, hogy azért 10 százalék alatt lesz a pénzromlás mértéke. S nagyon örülnénk annak, ha mindez tényleg úgy hatott volna és úgy hatna az emberek életkörülményeire, ahogy azt a miniszterelnök úr megpróbálta beállítani.
Sajnos azonban ennek a gyõzelmi jelentésnek alig van köze a valósághoz. A miniszterelnök urat hallgatva, majd belepillantva ebbe a papírba, pontosan értem, hogy miért itt, az ülés elõtt kaptuk ezt meg, s miért nem volt idõnk ezt alaposan átolvasni, hiszen azt gondolom, akkor még sokkal több ellenérvet tudtunk volna felsorakoztatni. De ezt majd meg fogjuk tenni, úgyhogy ezt nem ússza meg a kormány! (Derültség a Fidesz padsoraiból.)
A miniszterelnök úr, ahogy ezt már megszoktuk, meglehetõsen önkényesen bánik a számokkal, az adatokkal, az idõpontokkal. Egyetlen példát említek, ezt a bizonyos ózdi acélmû üzembe helyezését, ami tényleg megtörtént, de azért ne feledjük, hogy mikor zajlott le az a privatizáció, ami ezt lehetõvé tette: az elõzõ kormány idõszaka alatt, sõt, be is fejezõdött. (Pokorni Zoltán: Annak ellenére épült... - Moraj a Fidesz padsoraiból.) A miniszterelnök úr most úgy beszélt, mint az, aki csak az aratásra helyezi a hangsúlyt, de a vetésrõl és a termés beérlelésérõl egyetlen szava sincs. (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
Az is rendszeresen elhangzik - most ugyan nem mondta a miniszterelnök úr -, hogy a kormány elkezdte gyógyítgatni a Bokros-csomag okozta sebeket, úgy állítva be a stabilizációt, mintha az kifejezetten a lakosság ellen irányult volna. (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy is volt!) Holott mindazok az eredmények, amelyeket a miniszterelnök úr most... - de mit most! '98 augusztusában-szeptemberében mondott - vegye elõ az akkori nyilatkozatait! Már akkor azt mondták, hogy a magyar gazdaság a világ egyik legstabilabb és leggyorsabban fejlõdõ gazdasága. Szerintem még önök sem hitték azt, hogy mindez két- vagy háromheti kormányzás eredménye.
És ha a miniszterelnök úr, illetve a kormány célul tûzte ki, hogy egyidejûleg valósuljon meg a növekedés és az infláció csökkenése és az egyensúly megõrzése, akkor szeretném tájékoztatni önöket, hogy ez nem most kezdõdött, hiszen '96-ban és '97-ben már 5-5 százalékkal mérséklõdött az infláció; '98-ban 4 százalékkal. A növekedés '97-ben már 4,8 százalék volt. Még egy dolgot azért hozzáteszek: akkor a reálbérek növekedése követte ezt az arányt, majdnem elérte az 5 százalékot. Vagyis nem történt fordulat, hacsak azt nem tekintem fordulatnak, hogy most viszont, a 6 százalékot közelítõ gazdasági növekedés idõszakában, a reáljövedelmek emelkedése minden jel szerint a 2 százalékot sem fogja elérni.
A miniszterelnök úr ezúttal is szólt a családtámogatásról, ennek jelentõségérõl, amivel mi egyetértünk. A baj csak az, hogy az a családi pótlék, amely minden gyermek után megkülönböztetés nélkül jár, két éve változatlan, s a ciklus végére el fogja veszíteni eredeti értékének közel felét.
Az adókedvezménnyel pedig csak annyi a bajunk, hogy azt igenis sokan nem tudják igénybe venni. A KSH és a TÁRKI közös felmérése szerint a három- vagy többgyermekes családok több mint fele a szegénységi küszöbhatár alatt él - õk aligha tudnak adókedvezményt igénybe venni. De azt hiszem, egyébként is elég logikus az az állítás, hogy minél magasabb valakinek a fizetése, annál több adókedvezményt tud igénybe venni, annál több támogatást kap. Miközben mi azt mondjuk, hogy nem a magas jövedelmû háromgyermekeseket kell egy újabb gyermek vállalására ösztönözni, hanem a kis jövedelmûeket kellene segíteni abban, hogy egy vagy az elsõ után egy második gyermeket vállaljanak.
Ami a béreket illeti, hogy növekvõ bérekkel is versenyképes lehet a magyar gazdaság: egyetlen adatot idéztem, miszerint a reáljövedelmek, a reálbérek növekedése bizony éppen ellentétes irányba halad, mint a gazdasági növekedés.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Öt percbe nem fér bele minden érvének a cáfolata, de ez azért egy kicsit reálisabb mérleg, mint az, amit ön elõadott. Azt gondolom, a közvélemény-kutatási adatok is azt tükrözik, hogy a lakosság értékítélete (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.) közelebb áll a mi véleményünkhöz, mint az ön által elõadott gyõzelmi jelentéshez.
Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Bánk Attila frakcióvezetõ úrnak, Független Kisgazdapárt.
DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Mindenekelõtt megköszönöm a miniszterelnök úr beszámolóját, amely egyébként a legjobb magyar közjogi hagyományoknak megfelelõen a Ház elsõ ülésnapján hangzott el.
Azt gondolom, hölgyeim és uraim, hogy ennek a két évnek a koalíciós kormányzása méltónak bizonyult a millennium szellemiségéhez. A miniszterelnök úr végigvette azokat a kormánytagokat, illetve a kormánynak azon területeit, amelyek segítették õt ebben. Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét azokra, akik a háttérbõl a nyugodt kormányzást biztosítják: az ön mögött ülõ koalíciós képviselõkre. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom...)
BB/Szabó-Kocsi/(Dr. Bánk Attila)/BL

(14.50)

Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy mivel ön koalíciós miniszterelnök, az ön által elmondottakat külön megerõsítenem nem kell. Azt gondolom, hogy amit elmondott, azzal tökéletesen egyetértünk. Nem kívánom felsorolni az ön által elmondottakat - a családtámogatások növelését, a minimálbér emelését -, hiszen ezekkel egyetértünk. Két területhez szeretnék azonban reflexiót fûzni, pontosabban a figyelmet felhívni az elmúlt idõszak pozitív változásai, illetve eredményei kapcsán is.
Hölgyeim és Uraim! Valamennyien tudják, hogy a nyáron változások történtek a Környezetvédelmi Minisztériumban. A változások pozitív, új lendületet hoztak a magyar környezetvédelem kérdéseiben. Önök is tudják, hogy a kisgazda Környezetvédelmi Minisztérium rendkívül sok és nagy jelentõségû megállapodást kötött a társadalmi szervezetekkel, kinyitotta a minisztérium kapuit, és azt szeretné, ha az egész ország hasonló ökoszemlélettel szemlélné a környezetvédelem kérdéseit.
Ha kinyitják az újságokat, láthatják azokat a hirdetéseket, hirdetményeket, melyek iskolásoknak - általános és középiskolásoknak, egyetemistáknak - nyújtanak lehetõséget a közös gondolkozásra környezetünk közös megvédésére. Azt gondolom, hogy ez a lendület ki fog tartani a ciklus végéig, és természetesen ugyanezen kisgazda minisztériumon keresztül a következõ négy évben is érvényesülni fog.
Hölgyeim és Uraim! Sok megjegyzés van mostanában a mezõgazdasággal kapcsolatosan: hallani a károgó hangokat. Hölgyeim és Uraim! Szálljanak fel a metróra, autózzanak ki Kõbányára! Ott van most egy kiállítás, úgy hívják, hogy OMÉK. Amit ott látnak, a magyar mezõgazdaság sikertörténete. (Derültség és felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Taps az FKGP soraiban.)
Kérem szépen! Ennyi árvíz, ilyen hóhelyzet, ilyen mezõgazdasági viszonyok között... - aki kimegy oda, láthatja, hogy a magyar ember, a magyar gazda, az egyéni és társas vállalkozások olyan minõségû terméket állítanak elõ, ami Európában szinte egyedülálló, amely termékekrõl - mint ahogy ez többször elhangzott, és ha összehasonlítjuk a nyugat-európai termékekkel - tulajdonképpen meg sem lehet mondani, hogy melyik a magyar és melyik tartozik egy fejlõdõ nyugat-európai ország termékéhez.
Hölgyeim és Uraim! A magyar gazdát lehet köpködni, ahogy itt most a szocialisták teszik. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Közbekiáltás ugyanonnan: Szégyelld magad!) A magyar parasztembert le lehet írni. Eredményei azonban, amelyekkel ma ott lehet szembesülni - tessenek kimenni, tessenek megnézni! -, a magyar gazdaság, a magyar mezõgazdaság sikertörténete egyben.
Hölgyeim és Uraim! A miniszterelnök úr beszélt a költségvetési törvényrõl. Szeretném most itt, ezen a helyen bejelenteni, hogy a Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja a költségvetési törvényt módosító indítványok nélkül, teljes egészében, a beterjesztett módon meg fogja szavazni. (Egy hang: Éljen! - Moraj és taps az MSZP padsoraiban. - Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
Miért tesszük ezt, hölgyeim és uraim? Azért, mert a költségvetési törvényben az a felismerés manifesztálódik a kormány részérõl, amelyet mi már két éve mondunk. Igenis, a magyar vidéknek, a magyar mezõgazdaságnak költségvetési forrásból is meg kell kapnia azt a többlettámogatást, amely nélkül történelmi áttörés nem következhet be. Nos, ezt a támogatást megkapta a tárca, így hát a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja - mint ahogy az elõbb jeleztem - a költségvetési törvényt támogatja.
Hölgyeim és Uraim! Kiabálnak itt mellettem a szocialista képviselõk... - szeretnék emlékeztetni egy eseményre. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Dicsérünk, dicsérünk!) Néhány órával ezelõtt történt: Csongrád megyében, Nagytõkén választások voltak. A választások eredményeképpen a Független Kisgazdapárt jelöltje polgármester lett. Úgy látszik, a nép hisz a kormánynak, hisz a Független Kisgazdapártnak. (Taps az FKGP és a Fidesz padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Balsai István frakcióvezetõ úrnak, Magyar Demokrata Fórum.
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Urak! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Abban reménykedünk, hogy az a hang, amelyet a miniszterelnök úr a felszólalásával elkezdett - és amely nem szokatlan ebben a parlamentben -, az õszi ülésszak során valamennyiünket - kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt - a valódi parlamenti munkára fog sarkallni, és csak rossz emlék lesz a néhány nappal ezelõtti parlamenti rendkívüli ülésszak napja.
Nagyon örülünk mi is, miniszterelnök úr, az imponáló adatoknak. Örülünk annak, hogy a gazdasági növekedés még a tervezettnél is nagyobb mértékû lett. Sajnos, annak nem örülünk - mint ezt ön is említette -, hogy az infláció is nagyobb lett a tervezettnél, de ebbõl a szempontból természetesen a kormányok terveznek, a tények pedig tényekként alakulnak.
Nagyon örülünk annak, miniszterelnök úr, hogy - ahogy említette is - valamennyiünk közös felelõssége az, hogy milyen jogi környezetet, milyen társadalmi körülményeket tudunk mi a magunk szerény eszközeivel megteremteni; függetlenül attól - azt kell mondanom -, hogy kormánypárti vagy ellenzéki képviselõk vagyunk, hiszen a magyar politikai intézményrendszernek mind a két oldal tevékeny és felelõs résztvevõje - azért egy kicsit több felelõsség van a kormánypárti oldalon, hiszen a számonkérhetõség szempontjából a politika természete folytán mi magunk vállaljuk majd ezeket az eredményeket.
A Magyar Demokrata Fórum tehát a kormányzás és a koalíciós együttmûködés két évét tekintve úgy gondolja, hogy nincs szégyenkeznivalója. Rendkívül nagy mértékben örültünk annak, hogy a miniszterelnök úr bejelentette azt, amit öt nappal ezelõtt az MDF is elhatározott, ami a hazai kis- és középvállalkozók támogatása érdekében az elmúlt hét közepén minket is arra vezetett, hogy már holnap beadjuk azt a módosító indítványt, amely számításaink szerint 73 milliárd forinttal fogja az 50 fõnél nem magasabb létszámú alkalmazottat foglalkoztató hazai kis- és középvállalkozók elsõ 10 millió forintjának a mindenféle adótól mentes - beruházásra fordítás esetében -, ilyen kedvezményezett szerepét kidomborítani.
Mi is elsõ helyen jelöltük ezt meg, és rendkívül örülünk ennek. Nem beszéltünk össze, amint ezt a pontot ilyen fontosnak tekintjük. Nagyon fontosnak tartjuk, tisztelt Országgyûlés, tisztelt miniszterelnök úr, azokat a kedvezõ népesedési folyamatokat, amelyeket talán most még nem lehet imponálóan számszerûsíteni - de azért a számok is mutatják -, az ehhez fûzõdõ szociális és családtámogatási kedvezményeket, beleértve a lakásépítési támogatási kedvezményeket. A tények világosan mutatják, hogy valóban kedvezõ folyamatok indultak el. Ezek megerõsítése és fenntartása természetesen túlnyúlik egy kormányzati cikluson, egy parlamenti cikluson, de reméljük, hogy jó példát tudtunk mutatni ezzel az intézkedéssorozattal.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi magunk is - mindnyájunk egészsége érdekében - úgy látjuk, hogy ennél többet, sokkal többet, az eddigieknél sokkal többet kell az egészségügyi dolgozók bérének - véleményünk szerint - haladéktalan és legalább 30 százalékos emelése árán tenni annak érdekében, hogy az ágazat a jelenlegi méltatlan - vagy mondjuk így: kevésbé méltányos - helyzetbõl elérje a fejlett országok színvonalát.
Elengedhetetlennek tartjuk, és végre a kormány benyújtotta - bár a mi álláspontunkhoz képest egy kicsit eltérõ módon - a magyar föld védelme érdekében azt az intézkedési törvényjavaslatot, amely az MDF nevéhez kötõdik. 1997-ben - mint emlékeznek - olyan sikeres aláírásgyûjtést kezdeményeztünk, amely továbbra is az egyetlen komoly nemzeti vagyonnak számító, még nem privatizált, nem globalizált - ahogy tetszik, tessék úgy érteni a fogalmat - vagyontárgyunk külföldi tulajdonba kerülését megakadályozza.
Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Fórum úgy döntött, hogy egy nagymértékû, rendkívüli lépést fog sürgetni a költségvetési vitában, majd a minimálbér emelésével összhangban, azzal a kormányjavaslattal együttesen: szükségesnek látjuk - különösen akkor, ha ilyen átfogóbb idõtartamra tervezzük a költségvetést - a nyugdíjak 15 százalékos emelését.
Továbbra is fenntartjuk azt a véleményünket, hogy a tízéves önkormányzati rendszer további erõsítése érdekében javítani kell az önkormányzatok pozícióján, mindenképpen javítani kell a jelenlegi, a tavaly általunk vitatott személyi jövedelemadó-rendszerbõl történõ részesedés tekintetében.
Összességében, miniszterelnök úr, még egy dolgot szeretnénk hozzátenni ahhoz, amit elmondott. Mi természetesen a gazdasági mutatók imponáló volta ellenére vagy mellett is igen fontosnak tartanánk azt - és ezért mindent meg fogunk tenni -, hogy a közélet tisztasága érdekében azokat a jogszabályokat megalkossuk, azokat az intézkedéseket megtegyük, amelyekben a Magyar Demokrata Fórum a kormányban eddig is kiemelkedõ szerepet játszott.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! A Házszabály szerint a miniszterelnök úr számára lehetõségként kínálkozik, hogy viszontválasszal éljen. Megkérdezem, hogy kíván-e élni ezzel a lehetõsséggel. (Orbán Viktor bólint.) Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.
(ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim!)
Hész/Szabó-Kocsi/BL

(15.00)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ha megengedik, sorba venném azt, amirõl úgy gondolom, hogy az ország nagy nyilvánossága elõtt is érdemes sorba venni.
Kezdjük talán azzal, amit Csurka István pártelnök úr mondott. Nehéz kérdés ez, pártelnök úr kérem. Dicsekvés-e, amit az ember az ország mostani állapotáról mond vagy nem? Mert én egyetértek önnel abban, hogy az egészségügyiek bére például olyan, hogy ebben az évben ugyan kifizettünk egy plusz havi bérjuttatást, de jó lenne kétszer annyit. És ha háromszor annyit tudnánk fizetni, még mindig azt mondhatnánk, hogy jó, jó, azért még mindig nem fogja felvetni õket a jólét.
Csupán azt szeretném önnek megfontolásra ajánlani, hogy azt fontoljuk meg, hogy amikor véleményt alkotunk az ország helyzetérõl, akkor milyen mércével mérünk. Mert én azt mondom önnek, hogy nem érdemes az emberek szájában megkeseríteni a falatot - van éppen elég bajuk. És amikor van eredmény, amikor az ország kicsit (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.) megmozdul, amikor arról vitatkozunk, hogy a minimálbért 40 ezer forintra akarjuk emelni, amikor arról beszélgetünk most egymással, hogy egyhavi bérjuttatást kifizettünk, de jó lett volna kettõt - persze, jó lett volna kettõt, de egyet ki tudtunk fizetni -, amikor ezeket a tényeket eltagadjuk - nekem ez a legnagyobb bajom az ellenzéki hozzászólásokkal egyébként, hogy amikor ezeket a tényeket eltagadjuk -, akkor nem a kormányt támadjuk, nem a kormány sikereibõl vonunk le, egyszerûen elvesszük az emberektõl azt az érzést, hogy õk igenis tisztességesen, becsületesen dolgoznak, és az ország, ha nem is olyan gyorsan, mint szeretnénk, de mégiscsak megy elõre. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF soraiban.)
Ezért én inkább egy józan mérlegelést ajánlok: jelentsük ki, hogy természetesen ennél még sokkal többre volna szükség. Persze, nagyon derék dolog, hogy a mezõgazdaságban most 190 milliárd forint körüli összeget két év alatt át tudunk csoportosítani. Ez valóban egy nagy áttörés, ne tagadjuk ezt el, tisztelt képviselõtársaim! 190 milliárd forint mégiscsak nagy pénz! Beszéljünk arról, hogyan lehet ezt jól, értelmesen, hasznosan felhasználni, de ne tagadjuk el az emberektõl azt a sikerélményt, hogy ezt az õ munkájuk tette lehetõvé.
Amikor arról beszélünk, hogy mennyivel emeljük meg, mondjuk, a pedagógusok bérét, hogy lehetséges-e az, amit Pokorni miniszter úr olyan nagyon szeretne, hogy az év elején a rendes emelés, és szeptembertõl még 20 százalék, akkor arról beszélünk, hogy ez lehetséges-e vagy nem. Mi is szeretnénk, valószínûleg meg is tudjuk tenni, de érzékeljük, hogy mirõl beszélünk. Nem arról, amirõl a rendszerváltást megelõzõ nyolc évben beszéltünk, hogy mikor mennyivel csökken a reálbér, a nyugdíjasok... Hogy amit elvettek két év alatt, azt vissza lehet-e adni, és milyen mértékben a következõ két évben.
Tehát engedje meg a pártelnök úr, hogy azt mondjam, nem dicsekvés az, amit én mondok, egy reális számvetés az ország helyzetérõl, és egy olyan ember gondolkodása, egy olyan kormány gondolkodása, amely a megoldásokat, a jövõt, a lehetõséget keresi, és a bizalmat, a reményt keltõ tényeket próbálja összegyûjteni, és azokból rendszert szervezni. Ezért kérem, ne dicsekvésnek fogadja ezt, hanem egy õszinte számvetésnek, amit az ország helyzetérõl mondtam. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF soraiban.)
Hasonlóképpen hadd említsem meg például azt a kérdést, hogy visszamenõlegesen is ki fogjuk fizetni a nyugdíjasoknak azt az összeget, ami egyébként a várakozásoknál szerencsére jóval nagyobb gazdasági növekedés, és a várakozásoknál sajnos magasabb olajárak miatt, magasabb infláció miatt jár. Nem lesz egy akkora összeg, amely hirtelen jólétet teremt a nyugdíjasok számára, de tisztességes elszámolást fogunk készíteni. Elõször Magyarország történetében, azt hiszem, sor kerül arra, hogy a visszamenõleges emelést úgy kapják meg egy összegben, hogy az idõközben eltelt idõ miatt járó kamatot is ki fogjuk nekik fizetni. Lehet, és önnek igaza van abban, hogy ettõl még nem javul meg a nyugdíjasok helyzete, de nézze: pontos elszámolás, hosszú barátság. (Taps a Fidesz soraiban.) Ezeket a kis dolgokat is érdemes megbecsülni.
Ami az ön megjegyzését a társasági nyereségadóval kapcsolatban illeti, nézze, ezen mi elég sokat gondolkodtunk az elmúlt idõszakban, és van igazság abban, amit ön mond, tehát azt nem akarom eltagadni. Ön azt mondja, hogy a 18 százalékos társasági nyereségadó alacsony, nagyon sok multinacionális cég dolgozik Magyarországon, meg kellene emelni, abból bevétel származna, amit utána szét lehetne osztani olyan célokra, amire egyébként mindannyian szívesen osztanánk pénzt. Abban is igaza van, hogy 18 százalék nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony, valahol 30-40 százalék között szoktak mozogni más országokban egyébként ezek az adókulcsok. Lehet, hogy eljön a pillanat Magyarországon - én ezt most nem érzem közelinek -, amikor ezt meg lehet tenni. Ma én azt érzem a legfontosabbnak, hogy Magyarországon minél több ember dolgozhasson. Egészen addig, amíg a magyar kis- és középvállalkozások nem tudnak elegendõ ember számára munkát adni, mi nem mondhatunk le arról, hogy ide csábítsunk - most már nem a privatizációba, hanem a zöldmezõs beruházásokba - külföldieket, beruházásokat, gyárakat, akik azután munkát adnak a magyar embereknek.
Tehát én ma nem tartom idõszerûnek, megmondom önnek õszintén, bár igazságossági érvek állnak az ön álláspontja mögött, ezt elfogadom, mégsem tartom idõszerûnek azt, hogy a társasági nyereségadót megemeljük 18 százaléknál magasabbra. Inkább próbáljunk minél több munkát és munkahelyet Nyugatról idehozni Magyarországra. Egyébként érdekes, hogy az Európai Unió környékén is hallani néha olyan hangokat, amelyek arról szólnak, hogy túlságosan alacsony Magyarországon a társasági nyereségadó, aminek meg az az oka az õ nézõpontjukból, hogy nyilván azok a gyárak, amelyek ide megérkeznek, onnan indulnak el. Tehát nehéz ügy ebben igazságot tenni, de én mégis azt mondom, hogy tartsuk fenn a következõ két évben a mostani rendszert.
Ami a kétéves költségvetést illeti, ezt önnek is és másoknak is mondom, akik felvetették: nem példátlan Európában, több országban is létezik, Angliában is, Bajorországban is, Ausztriában, Norvégiában is, az Európai Unióban pedig - bár az más természetû, elfogadom - egyenesen hat esztendõre csinálnak költségvetést. Tehát én azt hiszem, hogy Magyarország most már tart ott, a folyamatok annyira kiszámíthatóak és tartósak egyúttal, hogy meg lehet kockáztatni egy kétéves költségvetést. Megmondom önnek õszintén, ha egyszer módom adódik erre, én nagyon szívesen támogatom majd itt, a tisztelt Házban azt, hogy egy hároméves költségvetést készítsünk el. (Moraj az MSZP soraiban.) De miután ez átnyúlt volna a választási cikluson, nem lett volna illendõ, tisztelt képviselõtársaim; de nem akarom eltitkolni, ha önök ellenzékben maradnak, mi pedig kormányt alakítunk 2002-ben, akkor megpróbáljuk a hároméves költségvetést benyújtani. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
Engedje meg a Szocialista Párt frakcióvezetõje és az SZDSZ frakcióvezetõje, hogy a múltról ne vitatkozzam velük hosszasan, ez a parlamentben immáron körülbelül harmincadszor játszódik le. Csak annyit szeretnék mondani az önök fenntartható növekedéssel kapcsolatos és az ehhez hasonló véleményérõl, hogy amikor 1998-ban a kormányrúd mögé kellett állni, akkor Magyarországon a költségvetési hiány éppen növekedett, 4,7 százalék volt. Igaz, hogy a növekedés is megindult, de sajnos úgy, ahogyan azt már korábban idéztem: rossz mintában. Megindult a növekedés, kezdett megbomlani a pénzügyi egyensúly; 4,7 százalékos hiánnyal vettük át az ország gazdálkodását, ma ez 3,7 százalék. (Vancsik Zoltán: Fantasztikus!) Úgyhogy kérem, méltányolják azért ezt a teljesítményt, amely mögött azért a kormány is ott van egy kicsit. (Moraj az MSZP soraiban.)
Van itt egy komoly elvi vita, amely többedszerre kap teret a parlament ülésén: családi pótlék, vagy gyermekek után járó adókedvezmény. Elõször is, annak érdekében, hogy tisztán lássunk, szeretném világossá tenni, hogy az elmúlt két évben és a következõ idõszakban is növeljük azt az összeget, amelyet szociális alapon osztunk szét az arra rászoruló gyermekek között. Csak azért hagytam le egy-két tényt, mert nem akartam a dicsekvés hibájába esni, és nem mondtam el önöknek például azt - (Moraj, derültség az MSZP soraiban.), nem mondtam el önöknek például azt -, hogy ebben az évben, szeptemberben, az iskolakezdést megelõzõen nagyon sok szegény gyermek számára osztottunk ki gyermektámogatási pénzeket, jelentõs összegeket, több százezer gyermek sorsát könnyítettük meg a beiskolázáskor. Ezeket a tényeket már meg sem említettem.
Csak most, az igazság kedvéért szeretném leszögezni, hogy a szociális alapon szétosztott összegek a gyermekek javára növekednek, és a következõ esztendõben is szeretnénk növelni. A vita közöttünk nem ez. A vita közöttünk az, hogy szabad-e az ország mostani állapotában gyermekek után adókedvezményt biztosítani az emberek számára. Szeretném azt kérni az ellenzéktõl - legalábbis attól a részétõl, amely nem ért velünk egyet -, hogy legyen olyan kedves és fontolja meg azt a felvetésünket, hogy a népesedési probléma nem egyszerûen számszerû kérdés. Egy nagyon rossz folyamat húzódik meg a háta mögött, és én ezt most fel fogom idézni annak érdekében, hogy a szándékainkat világosan láthassa az ellenzék.
Az a helyzet jött létre, hogy a jövedelembõl megélni próbáló családok körében az átlagosnál is alacsonyabb volt a gyermekvállalási hajlandóság. Tehát akik jövedelembõl akartak megélni és dolgoztak, ott az átlagosnál is jobban csökkent a gyermekvállalási hajlandóság. Másrészt viszont az átalakulás során a megélhetési forrásait elvesztett, mondjuk úgy, passzív rétegek esetében megvolt a megfelelõ gyermekvállalási hajlandóság, de hiányzott az utódok felneveléséhez szükséges öngondoskodási hajlam és képesség. Sõt, az utóbbiak esetében oda jutott el az ország, hogy õk már az ország által felkínált elsõ számú felemelkedési pályát, a lényegében ingyenes közoktatást sem tudták kihasználni.
Tehát azt gondolom, hogy azoknál a családoknál, ahol dicséretes módon vállalják a gyermekeket, ennek külön ösztönzésére ma nincs szükség.
(Ebben a körben a kormánynak az a feladata, hogy a...)
da/Kocsi-dr. Szabó/ (Orbán Viktor)/BL

(15.10)

Ebben a körben a kormánynak az a feladata, hogy a gyermekek nevelésével, iskoláztatásával és a szülõk munkavállalásával kapcsolatos gondokat próbáljuk orvosolni, és segítsünk elhárítani azokat az akadályokat, amelyek nehezítik, hogy emberhez méltó körülmények között éljenek.
Azt ki kell mondanunk, hogy az ország nem olyan gazdag, hiába szépek a gazdasági mutatók, Magyarország nem olyan gazdag, hogy életerõs emberek százezreinek létfenntartását anélkül biztosítsa, hogy azok az emberek a társadalom számára hasznos tevékenységet folytatnának. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.) A kormány meggyõzõdése, és az én személyes meggyõzõdésem is az, hogy az emberhez méltó életkörülmények megteremtésének egyetlen járható útja, hogy mindenki számára megpróbáljuk elérhetõvé tenni a kenyérkeresõ munkát. Ez a legfontosabb ezeknél a családoknál. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!)
Ugyanakkor szerintem elég könnyen be lehet látni azt is, hogy azoknak az embereknek, családoknak a körében, ahol nagy erõfeszítéssel próbálják elõteremteni a megélhetéshez szükséges forrásokat, vagyis nagyon sokat dolgoznak, ám eközben csökken a gyermekvállalási hajlandóságuk, itt a születésszám növelése a feladat, ha valóban és õszintén meg akarjuk fordítani Magyarország romló demográfiai mutatóit.
Ebben a körben a születendõ gyermekek nevelése és iskoláztatása nem hibátlan, de többé-kevésbé megfelelõ. Ám kevés a gyermek, éppen azért, mert a kenyérkereset erõfeszítései lekötik a szülõk erejét, figyelmét, és az újabb gyermek vállalása szegénységgel fenyeget. Ez a helyzet. Ennél a rétegnél, amelynek tagjai dolgoznak, és egyébként akarnak gyermeket vállalni, kifejezetten az adómentességgel, a gyermekek után járó adókedvezményekkel tudjuk elérni azt, hogy újabb és újabb gyermekek szülessenek. Ez a mi megfontolásunk, amely az elõterjesztésünk mögött van, és ezért nem tudjuk elfogadni azokat a gondolatokat, amelyek a családi pótlékot akarják növelni a gyermekek után járó adókedvezmény rovására. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Tehát a gyermekek után járó adókedvezményt, tisztelt hölgyeim és uraim, igenis meg kell tartani, olyan családba születnek gyermekek, ahol nem mondom, hogy garantálva van, de jó eséllyel biztosítva van, hogy tisztességesen nevelik õket, iskolába járatják, és olyan emberek lesznek, akik aztán ismét hozzáadnak Magyarország összteljesítményéhez. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)
Végezetül, tisztelt elnök úr, engedjék meg, hogy megköszönjem a koalíciós pártok támogató hozzászólásait. Köszönöm szépen az MDF felszólalását, köszönöm a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakcióvezetõjének szavait, és külön köszönöm a Független Kisgazdapárt támogatását. Valóban nagy fába vágtuk a fejszénket, úgy tûnik, hogy a magyar gazdaság elérkezett oda, hogy közös erõvel egy új fejezetet nyissunk a magyar agrárgazdaság fejlesztésének történetében, és nagyon remélem, hogy sikerrel fogunk járni. Ami ehhez szükséges, a miniszterelnök részérõl adva van. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Befejezésképpen pedig engedjék meg, hogy mindannyiuknak jó erõt és egészséget kívánjak, és azt, hogy zárjuk sikeresen decemberben ezt az õszi ülésszakot.
Jó munkát! (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)

Vissza a kezdõlapra