A nemrégen jelent meg a Magyar-Hon-Lapban a cigányságról szóló hosszabb írás részeként egy érdekes, értékes írás a xenophobiáról. Az írót kevesen ismerik. Felkértük tehát Kalász Istvánt, feleljen néhány kérdésünkre. Lapunk természetének megfelelően emilen.
Mióta él Németországban?
1989-ben
költöztem Stuttgartba. Pontosan akkor hagytam el Magyarországot, amikor
otthon „robbant” a régi világ. Így nem vettem részt a változásnak izgalmas
korában, csak a régi erjedését, fortyogását érzékeltem még, majd szeleteiben
a sok Jót és Rosszat, amit az új világ hozott. Igaz, mindezt „innen”, egy
bejáratódott és gazdag világból...
Ami
a legjobban megdöbbentett: a végtelen elszegényedés otthon; ezt a mai napig
nem tudom megszokni. Az emberek lecsúszása, kiszolgáltatottsága, ez nagyon
foglalkoztat. Nietzschétől idézek: A szomorú szerző azt írja, amitől szenved,
a komoly pedig azt, amitől szenvedett, és ettől örömteli nyugalmat érez...,
igen, valami hasonló érzés dolgozik bennem is, mert nem „akaródzik” valami
vidám témáról írni. Igaz, ez úgy tűnik, baj. Egy kritikus mondta nekem:
Ilyen szomorú novellákat nem akarnak manapság olvasni az emberek. Valami
vidámabb nincsen?
Milyen mértékben veszi ki a részét a hazai irodalmi életből?
Nem
igazán. Néhány folyóiratban közölnek rendszeresen. Azt hiszem: írni kell,
nem bulizni. Bár ezt mindenki kőkeményen kijelenti, aki ott támaszkodik
a NAGY irodalmi kávézó pultjánál. De a kérdésre válaszolva: a RaRa Avis
kiadványokkal szeretnénk a jövőben jelen lenni. Viszont nem az un. mainstream
szerzőkre pályázunk. Az Internet-en is jelen vagyunk már, címünk: www.irodalom.de.
Mindenkit
szeretettel várunk, kattintsanak ránk azzal a fránya egérrel, ott bővebben
lehet olvasni rólunk.
Mi a véleménye a szekértáborokról? Fel lehet-e számolni őket valaha?
Én azt hittem, a magyar írók összetartanak. Szeretik, segítik egymást és a tolerancia szóval ébrednek minden reggel. Nem így volna? Nahát!
Miért pont Stuttgart?
A feleségem él itt. Ezért. Mellesleg: Stuttgart gazdag, zárkózott város, a legtöbb agyonfényesített Mercedes itt álldogál a tiszta utcán. A svábok szorgalmas, megbízható, bizalmatlan emberek; nehéz „bejutni” közéjük. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehetséges. Csak le kell tenni arról a szerintem ránk jellemző magyarosch felfogásról, hogy mi magyarok valami különleges népség vagyunk. A svábok ugyanis demokratikusak is. Senki sem jobb csakúgy...
Mennyire sikerült integrálódnia és mennyi idő alatt?
Nos,
röviden: elmegy. Az ember az un. idegenben olyan ambivalens lesz. Sem itt,
sem ott nem jó, de nem is rossz... De ennek kellemes oldala is van: az
objektivitást és az alázatot jobban megőrizheti magának.
Köszönöm
a lehetőséget.
Kalász István 1959-ben született Budapesten. Érettségi, kameraman az MTV-nél, könyvtáros az Irodalomtudományi Intézetben. Műfordítások, két saját kötet, antológiák. Jelenleg Stuttgartban él.
