Koponyalékelés

A táltosok feladata volt a rossz szellemek elûzése, áldozatok bemutatása a szellemek jóindulatának megnyerésére, termékenység- és bõségvarázslás, a hadviselés szempontjából baljós és szerencsés napok meghatározása, kötés és oldás, halottlátás, az elbitangolt jószág, eltûnt emberek, elrejtett kincsek felderítése. Mindezeken kívül a gyógyítás is, mégpedig nemcsak ráolvasással, varázsos cselekményekkel, hanem valóságos sebészi beavatkozással is: õk végezhették a jelképes, csak a felületet érintõ és a tényleges, a teljes koponyacsontot áttörõ lékeléseket, amelyek a rossz szellem eltávoztatását szolgálták. Ugyanakkor azonban valóságos orvosként gyógyította e mûvelettel a táltos a harci sérüléseket, a betegségek okozta vérzéseket, daganatokat, gyulladásokat is.

(Dienes István: Szellemkultusz, táltoshit, õsvallás – A honfoglaló magyarok)

A Magyar Nemzeti Múzeum õrzi azt a Vereben talált koponyát, amelynek jókora (mintegy 5×3,5 cm-es) nyílása nyilván kardvágástól származik. Ezt a nyílást gondosan megtisztították, és a baktériumoktól védõ ezüstlemezzel takarták be. Ez alatt a koponyacsont tovább sarjadt, a "mûtét" után tehát a harcos életben maradt!

(László Gyula: A szellemi élet – Árpád népe)

Vissza az elejére.


Vissza a szobrok tartalomjegyzékéhez