Az ádvent a várakozás ideje. Rohanó világunkban ránkfér egy kis elmélyedés. Ezen a lapon két anyagot akdunk közre. Az első Szabadkáról való. A református keresztyén egyházközség lapján az ádventi elmélkedés cime: Íme, az ajtó előtt állok és kopogok. Halljátok meg a csöndes és szelíd koppantást!

Másik anyagunk Kolping Adolf műve. Kolping Adolfnak hervadhatatlan érdeme a mű, amely alkotó munkája révén született. Öröm, hogy a Kolping Egyesület Magyarországon is él, és egyre aktívabb.

Részletek Kolping Adolf ádventi elmélkedéseiből,
amelyek épp 150 éve, a Rheinizches Kinrchenblott
1850. decemberi számában jelentek meg.

VADKERTI HARANGOK
Ádvent

Ádvent, vagyis Jézus Krisztus eljövetele az Egyház értelmezése szerint kétféle időszakot jelent. Jelenti egyrészt azokat az évezredeket, amelyek az ember bűnbeesése és a megígért Megváltó testbeli tényleges megjelenése között elteltek, másrészt azonban az Úrnak mint ítélő bírónak még előttünk álló eljövetelét az idők végén. Az ádventi időszakot ezért a félelem és az örömteli remény kettőssége jellemzi. Az ádventben van szorongás, de van öröm is, az örömből mindenképpen több. Vessetek csak egy pillantást vissza gyermekkorotokra. Ugye, csodálatosan vonzó volt az ádventi idő, mert a gyermeki lélek még elfogulatlan és ezért könnyebben sejtette meg és fogta fel az ünnepi időszaknak az Egyház gyakorlatában megnyilvánuló jellegzetességét. A gyermeki kedély ezért egyaránt fogékony a csendes komolyságra, mint a reményteli énekek örvendező dallamaira. Mélyebben átgondolva, felvetődhet a kérdés, hogy miért nyúl vissza az Egyház Jézus életének ünneplésénél az emberi nem kezdetéig, mintegy áthozva az ószövetséget az újba, továbbá miért is kapcsolja össze az ádvent kettős értelmezésében az idők kezdetét a végével, miért állítja elénk az Úrnak először üdvözítőként másodszor ítélőbíróként történő megjelenését. Az első felvetést illetően méltán csodálhatjuk az egyház mélységes értelmű megvilágítását. Abban a pillanatban ugyanis, amikor az Úr önmagát mutatta be mennyei Atyjának engesztelő áldozatként a búnős nemzedékért - mondván "Itt jövök, Istenem, hogy akaratodat megtegyen" - akkor kezdődik a kezdetben addig rejtett élete most Megváltóként láthatóan, aminek be kellett következnie az idők teljességének elérkezésekor. Hiszen Ő volt az, aki sok egyházatya véleménye szerint szólt a pátriárkákhoz, és a prófétáknak látomásokban egyre tisztábban és határozottabban mutatta meg földi életét, szenvedését és halálát. Csodálkozhatunk-e azon, hogy az Egyház az Úr életét elmélkedésre tárja hívei elé, hogy az ószövetség igazaival együtt reá tekintve meg teljenek az iránta érzett szeretettel és vágyakozásukkal? Ebből érthetjük meg, hogy az Úr jelentette az 'egész emberi nem számára az üdvösséget, az ősatyákét ugyanúgy, akik a jövendölések homályában jártak, mint a mienkét is, akik az igazság teljes fényében járhatunk. Amint mi mintegy visszatekintve őreá, aki már eljött az idők teljességében hitünkben üdvözülhetünk, úgy ők is meg igazultak, akik mintegy előre tekintettek arra, aki eljövendő lesz. Mint az élő középpont szegletkőként áll Ő a történelemben az Ó- és az újszövetség között. Az előképekben és jövendölésekben ráutaló ószövetséget beteljesítve alapította meg az újat, "egyesítette a kettőt", amint az apostol mondja, vagy amint az Egyház Szent Tamással énekli:

"lam vetustas novitati Umbra cedit veritati Noctem lux eliminat."
("Már enged a régi az újnak, a sötétség az igazságnak, az éjt felváltja a fény") Amikor az Egyház az idők végezetét a kezdetével kapcsolja össze, ezzel az idők uraként állítja szemünk elé Őt, éppen úgy, ahogyan az apostol szavával önmagáról mondja: "Én vagyok az első és az utolsó, a kezdet és a vég." Minél közelebb kerülünk az Úr születéséhez, annál inkább elnémul az Egyházban a szorongás és támad fel az örömteli reménység. A szentmise az apostol felszólításával kezdődik: "Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra mondom: örvendjetek!", majd a szentleckében ugyanez a felszólítás ismétlődik meg ezzel a kiegészítéssel: "Ne aggódjatok semmiért. Minden ügyetekben hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek kéréseteket Isten elé." Az örömének okára Keresztelő Szent János szavaival mutat rá: "Köztetek áll pedig az, akit nem ismertek, aki utánam jön és nagyobb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruszíját megoldjam." Miközben az Egyház ily módon állandóan fokozza vágyakozásunkat az Eljövendő iránt, nem mulasztja el, hogy ismételten ne figyelmeztessen a lelkünk méltó előkészítésére az Ő befogadásához. A szentmise kezdeténél felhangzó "Harmatozzatok égi magasok, és fel hők hullassátok az igazat" után az evangéliumban a szent Keresztelő b?nbánatra szólító beszéde következik: "Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit! Töltsetek fel minden völgyet, minden hegyet és halmot hordjatok le." A szentlecke az Eljövendőt pedig úgy mutatja be, mint aki bevilágít a sötétség titkaiba, s a szívek szándékát felderíti, figyelmeztetve arra, hogy mennyire komolynak kell lennie ennek az előkészületnek. Szedjük hát össze még komolyabban magunkat szent Anyánk, a katolikus Egyház útmutatását követve ezekben a napokban, hogy rajtunk is beteljesedjen az ígéret Szent János szavai szerint: "S meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét."

Vissza a kezdőlapra