Nagyon nem tetszik. És fontosabbnak is tartom ezt a gondot, mint hogy miként halad az újraszámolás Floridában. Ezért osztom meg a tisztelt olvasóval.

A New York Times drótposta értesítőjében ezt olvastam: "Democrat Jon S. Corzine defeated Republican Representative Bob Franks for New Jersey's open Senate seat. A political novice, Mr. Corzine waged a record-setting campaign, spending more than $60 million -- most of it out of his own pocket."

Tehát Corzine úr, aki most lépett a politikába, a demokraták színeiben szenátor lett a republikánus Bob Franks előtt. Az akció mindössze 60 millió dollárba került. A jelölt úr nem jeleskedett az adománygyűjtésben, de oda se neki, maga fizette a számlát.

Mi rossz van ebben?. Mindössze annyi, hogy fogalmam sincs, jól döntöttek-e New Jerseyben. S ami még nagyobb baj, az ott élők sem lehetnek ezzel tisztában. Valószínűleg nem tudják ki Jon S. Corzine, csak azt, hogy milyennek festette le őt 60 milliócskáért a reklám ipar. Szegény Bob Frank képviselő úr! Neki csak a "más mosópor" szerepe jutott.

Minderről már többször gondolkodtunk a MHL oldalain. De ez a 60 millió másképp is szíven ütött. Magyar pénzben 18 milliárd. (Már néhány millió dollárra is büszke szokott lenni az USA is, ha ő adományozza valamely szegény országnak.) Corzine szenátor úr - itt az ideje, hogy megválasztásához gratuláljunk - 60 millióért vette meg a szenátorságot.

Lehet, hogy ő a világ legtisztességesebb embere. Lehet, hogy még százszor ennyije van otthon a ládafiában, észre sem vette, hogy elszaladt a pénz. Feltételezem, hogy a gyanú árnyéka sem fér hozzá, senkiben fel nem merül, hogy valami módon vissza akarja kapni a befektetett összeget. Az volt a hobbija, hogy szenátor legyen, elérte. Siker. Mindenki boldog. Csak Bob Franks nem, de legközelebb majd többet költ, s ő nyer.

Nos, itt az igazi baj. Legyen Corzine szenátor a becsület szobra, nyomában biztos megjelennek azok, akik majd befektetésnek tekintik a politikai szerepet. És kamatostól veszik majd vissza, amit betettek. Az üzleti élet törvényei kérlelhetetlenek. Nekem pedig az a régi amerikai mondás jut eszembe: "Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni."

Kiszállni persze nem lehet, de egy új világban, egy új nemzedékben, az erkölcsi rend visszaállásában reménykedni igen. Ha nem sikerül, elpusztulunk.

Strassbourg, 2000. november 8.

Surján László

Vissza a kezdőlapra