A kormányoldal természetesen feltérképezi ezeket a mozgásokat és megfelelően reagál rá. Felméri az ellenzék fő támadási irányait, és ezeken a területeken ismerteti a kormányzat álláspontját, cáfolja a vádakat. Ez azonban nem elég. Ekkor ugyanis a választási küzdelem témáit az ellenzék határozná meg. Ezért a fenti reagáló feladattal párhuzamosan a kormányoldal is "kampányol". Ami nem feltétlenül nagygyűléseket, s hangzatos ígérgetést jelent. Főleg ez utóbbit hagyjuk az ellenzékre.
Az ellenzék egyik nagy ereje abban van, hogy a választók nem értik mi történt Magyarországon, nem tudják minek mi az oka. A kormányoldal politikusainak viszonylag kevés eszköz van a kezében, hogy eredményesen juttassa el gondolatait a lakossághoz. Az amerikai republikánusok győzelmei azonban megmutatják, hogy média ellenszélben is lehet eredményes egy politikai erő.
(Nem is elsősorban az elnökválasztásra gondolunk, de arra igen, hogy most a szenátus, a kongresszus és az elnöki hatalom egyaránt republikánus lesz. Csak a média nem!)Az a feladat tehát, hogy minél szélesebb nyilvánosság előtt, minél mélyebb elemzések legyenek hozzáférhetők. A Magyar-Hon-Lap a maga eszközeivel, most jelesül az alábbi írás közreadásával, igyekszik hozzájárulni ehhez.
( Ezt a színvonalat a nosztalgia viszonylag magasra értékeli. Tudnunk kell ugyanakkor azt, hogy a Kádár korszak életminősége akár az élettartam, akár az egészségi állapot, akár a fogyasztási struktúra alapján igen alacsonyvolt. A nosztalgia alapja az általános egyenlőség és viszonylagos létbiztonság, amit a Kádár korszak ugyan biztosított, de ezzel kizárta az életminőség tényleges javulását.)A rendszerváltás kormánya elvégezte mindazt a szerkezeti és szervezeti változást, ami megalapozta azt, hogy Magyarország a szociális piacgazdaság elvén demokratikus keretek között szervezze újra az intézményrendszert és a gazdaságot. Ez természetesen áldozatokkal járt: a gazdaság teljesítménye visszaesett, nem volt tovább tartható a hitelből fenntartott életszínvonal és a teljes foglalkoztatottság, ugyanakkor tovább nőtt az adósságállomány, bár ezek a hitelek már a szerkezetváltás megalapozására fordítódtak.
A Horn kormány fő cselekvési iránya a gazdaság „konszolidálására” irányult. Ez viszont alapvetően nem a gazdaság élénkítésével, hanem restriktív politikával történt a Bokros korszak (és az MSZP-SZDSZ koalíció) gazdaság és társadalompolitikájának lényege: az ország külső deficiteit a lakosok defiditjeivé alakították. Ez a deficit részint az elmaradt jövedelmekben, nyugdíjakban jelentkezett, de általában a humán-szolgáltatások (egészségügy, oktatás, környezetvédelem) deficitjeiként is megjelent. Jellemző egyébként a szocialisták gondolkodásmódjára: a Kádár korszak által okozott problémák javítását kizárólag azonos eszközrendszerrel tudták elképzelni: ha az államadóságot a „jólét” okozta, akkor az államadóság leküzdése is csak az életminőség kárára lehetséges… (Melléklet)
A Polgári Kormány működésének első szakasza ezt torz eszközrendszert küszöbölte ki. A kormány a hosszú-távú terveinek a megalapozásához a fenntartható gazdaságnövekedést alapozta meg első politikai periódusában. Ennek a gazdaságélénkítő programnak a kiteljesedése a Széchenyi terv.
Ezért
– a fenntartható növekedésért, a tényleges célok megvalósíthatóságáért
– a Kormány először a gazdaságba ruházott be. Az új korszak célja az egyénekbe
való beruházás, valamint az, hogy a társadalom az egyének felé fennálló
adóságát (amit egyébként az elődök hagytak ránk) törlessze. Ez teremti
meg a polgári Magyarországot, ez teszi a központi értékké az embert, aki
nem eszköze a gazdaság felemelkedésének, hanem értelmet ad a gazdaság növekedésének.
Ez a gondolat nem új, hiszen a Kormány tevékenységét eddig is a családok
megerősítése jellemezte, és a család az elsődleges színtere az egyének
„fenntartható növekedésének”.
Az
egyénekbe való beruházás két fő terepe az egészségügy és az oktatás, mert
ez a két beruházás jelenti a hosszú távú, megalapozott és megélhető felemelkedést,
ezért ezt területet kell kiemelten kezelni.
Nézzünk
néhány további konkrétumot.
- A minimálbér megemelése nem más, mint a Kádár-Bokros időszak alatt elevett, mesterségesen alacsonyan tartott bérek visszapótlásának nyitánya.
- A családtámogatási rendszer átalakítása részint a demográfiai krízis oldását szolgálja, másrészt a családokban a tudás, a tanulás preferálását is kifejezi.
- A diákhitel intézményének megteremtése az alapja annak, hogy a tudás mindenki számára hozzáférhetővé válik, de egyúttal bizonyítéka is a tudás felértékelődésének: a bank csak biztos fedezetekre szokott hosszútávú hitelt adni…
- Az egyéni képességek fejlesztésének alapfeltétele a megfelelő info-kommunikációs tudás. Ezért indította a Kormány az otthoni számítógép programot, ezért fogja a piac liberalizálásával leszorítani a távközlési díjakat, stb.
- Ezért történik az Országos Lakossági Egészségfelmérés, az egészségügyi szakképzés megújítása, stb. is, de ebbe a gondolat-körbe tartozik az autópálya-építés, a közlekedésbiztonság javítsa, hiszen mindez az életminőség javítása miatt szükséges.
A
következő évek központi kérdése lesz az Európai Unióba való belépésünk,
azaz megvalósul-e Európa újraegyesítése. Mi ért fontos ez? Nem divatról,
a moszkvai uraknak brüsszelire cseréléséről van szó. Van néhány nagyon
is kézzelfogható oka annak, hogy nincs más út számunkra. A legfontosabb
talán éppen az, amely az egészségüggyel van kapcsolatban: az EU tagállamok
lakosai jobban és tovább élnek, mint azok az országok polgárai, amelyek
a szovjet befolyás alá tartoztak. Mi ezt az élettartamot és életminőséget
akarjuk biztosítani hazánkfiainak, ezért fontos az EU csatlakozás. Ezért
már magával a csatlakozási folyamattal, a jogharmonizációval is nyertesek
vagyunk, hiszen ezek mind arra szolgálnak, hogy megalapozzák a jobb életminőséget
az országban. A születéskor várható élettartam azonban csak részben egészségügyi
kérdés. Ahhoz, hogy megközelítsük a sokak által példának tekintett országokat,
nemcsak az egészségügyet, hanem mindent át kell alakítanunk.
Ezt tesszük, s az eredmények megkezdődtek. Ha továbbra is bizalmat kapunk, akkor tartósakká, mindenki által érezhetőkké válnak mai eredményeink és reményeink.
Az
ábra a férfiak születéskor várható átlagos élettartamát mutatja Ausztria,
Magyarország, az EU tagállamok átlaga (EU average) és a közép-keleteurópai
országok átlaga (CEE average) esetében.
Látható,
hogy Ausztria a „későbbi kezdés” miatt az életesélyeket tekintve 1970-ben
még lemaradt a többi nyugat-európai államtól, és az osztrák férfiak életesélye
a magyarokéval volt azonos. 1960 után Ausztria fejlődése teljesen a nyugati
minta szerint alakult, míg Magyarország viszont a béketábor normái szerint
fejlődött. Az osztrák férfiak életesélye fokozatosan felzárkózott az EU
tagállamok átlagához, Magyarország eredményei ugyanakkor nem javultak,
sőt romlás volt a jellemző. A rendszerváltás idejére a különbség tagadhatatlanná
vált. Ahhoz, hogy a magyar polgárok életesélyei is javuljanak, Magyarországnak
nemcsak a gazdasági-társadalmi berendezkedését, de az életmód-kultúrát
is a nyugati (EU) mintákhoz kell hasonlóvá tenni. Ez az EU csatlakozás
legfőbb célja és értelme.
Ha a volt szocialista országok rendelkeztek volna egy olyan beszámolási rendszerrel, amely összehasonlítható a „nyugati” országokéval, akkor a GDP/capita tekintetében is egy nagyon hasonló ábrát kapnánk. Mindez jól bizonyítja azt, hogy a szocialista rendszer az életminőséget sem a gazdaság, sem az egészség, sem az emberi jogok tekintetében nem tudta biztosítani a lakosok számára. A rendszerváltás célja és felelőssége ezeknek a deficiteknek a leküzdése, és ez szocialista gyakorlattal, gondolkodással (piackonform megoldások kerülése, újraelosztás arányainak növelése, restriktív gazdaságpolitika, a szubszidiaritást, az egyéni képességek fejlődését kizáró, alanyi jogosultságokon alapuló szociálpolitika) nem lehetséges.
Mivel a kormányzati intézkedéseket jó néhány évvel követik csak a társadalmi változások, az életkilátásoknak a kilencvenes évek közepén látható javulása nem az akkor hatalmon lévők eredménye, hanem az első kormány érdeme. Maga az emelkedés is 94-ben kezdődött, tehát a Bokros világ előtt, s sok intézkedés, például az agyér-betegségek korszerű kezelése, még az Antall kormányra megy vissza.
