Szövetség az Értékekért
Dokumentum-tervezet az EPP 2001. januári kongresszusára

IV.   Az európai azonosságtudat a XXI. században

Az Európai Unió melletti döntés a történelem, és a jövő kihívásai miatt érzett felelősség eredménye.

Az európai Unió által a következőket kívánjuk elérni:

egy olyan rendszert kifejleszteni, amely – a globalizáció korszakában – a szabad piacgazdaságot a szolidaritásra támaszkodó társadalommal egyesíti,

egy jobb világ kialakulásához hozzájárulni.

Másfél ezer év alatt az európaiak egymástól különböző és magabiztos nemzetekké formálódtak. Különbözőségük ellenére e nemzetek megőrizték a nekik jutott kulturális örökséget – amely a zsidó próféciákban, a görög filozófiában és a római jogban gyökerezik, s amit a keresztény tanítás és a zsidó-keresztény értékrend harmonizált. Mindez érintetlen maradt a kulturális fejlődés mindegyik fázisa: a középkor, a reneszánsz és a felvilágosodás folyamán. E nemzetek felszerelték magukat a nemzetállamokkal, mint a politikai szervezet egy formájával, és egy olyan életformával, amely modellé vált a világ többi része számára.

A nemzetállamok azonban önmagukban egyre kevésbé képesek megvédeni a jólétet, a belső biztonságot és a békét. Mint törvényes közösség, az Európai Unió megvédi a békét, erősíti a nemzetek függetlenségét, és megteremti a feltételeket a nemzetek jóléte és boldogulása számára. A jövő kihívása a politikai szervezet új formájának megalkotása.

Az Európai Unió az európaiak válasza a globalizáció kihívására. Az európai konstrukció nem kívánja szétrombolni a nemzetállamokat, hanem helyre kívánja állítani, amit elvesztettek – reális képességüket központi szerepkörük betöltésére. Európa az előfeltétel azoknak az alapvető gondoknak a megoldásához, amelyekkel nemzeteink szembekerülnek. Végezetül a lényeg az, hogy Európa önmagában véve egyúttal a vég is. Abból a célból, hogy tisztázzuk a kapcsolatot az európai Unió, a tagállamok és polgárai között, az Európai Uniónak alkotmányra van szüksége, amely egyezségen alapul, és összhangban áll a jogrend, a demokrácia, a szubszidiaritás és a felelősség értékeivel.

Az EPP olyan kormányzást támogat, amely képes cselekedni értékeink megvalósítása érdekében. Az élet globalizációjából és európaizációjából következik, hogy az európai színvonalú állami cselekvést nem csak azért kell fenntartani, hogy szabad kereskedelmi övezetet hozzunk létre, hanem ezért is, hogy olyan rendszert alakítsunk ki, amely szabadságot, egyenlőséget, szolidaritást és létbiztonságot nyújt olyan mértékben, ahogyan erre a nemzetállam nem képes többé.

Európának képesnek kell lennie a cselekvésre, ha meg akarja védeni a nemzetet, mint életformát. Ez az alapfeltétele annak, hogy polgáraink elfogadják.

Európának azonban csak azokat a feladatokat kell ellátnia, amelyeket kizárólag – vagy legalábbis a leghatékonyabban – európai szinten lehet ellátni. Amennyire csak lehetséges, Európának az alapvető és/vagy keretjellegű döntésekre kell korlátoznia magát. Egy 30 tagállamból álló EU-nak az európai feladatok magjára kell összpontosítania. A növekvő sokféleség és a növekvő mennyiségű munka terhe azt kívánja, hogy a cselekvéseket összpontosítsuk, ha a leglényegesebb feladatokat meg akarjuk oldani. Egy vékony európai központra van szükség, amit a helyi és regionális szervek önkormányzata és a nemzetállamok fennmaradó ereje alapján lehet felépíteni.

Európának demokratikusnak kell lennie. Intézményeinek – közvetve vagy közvetlenül – polgárainak akaratát kell visszatükrözniük. Olyan módon kell működnie, hogy a polgárok megértsék, s döntési folyamatainak átláthatóknak kell lenniük. Fontos, hogy alapvetően megjavítsuk az EU intézményeinek nyitottságát.

A három elem – a cselekvőképesség, a tevékenységnek a legfontosabb feladatokra történő korlátozása és a demokratikus folyamatok – Európa legitimációjának alapjait képezik és azonosságtudatának szerves részei. Ebben az összefüggésben Európa az őt alkotó nemzeteknek nem a széthullását, hanem a fejlődését foglalja magában.

Európának tovább kell fejlesztenie meglévő közös kulturális és politikai azonosságtudatát. Ennek a feladatnak az elvégzése az Európai Néppárt előtt álló egyik legnagyobb kihívás. Európa egyenlő mértékben fejezi ki magát közös szellemi örökségén, eltérő nemzeti eredetén, és a közös jövő akaratán keresztül. Az európai civil társadalmat meg kell erősíteni. Bátorítani kell a civil kezdeményezéseket a társadalmi célok megoldására. Erősíteni kell a kapcsolatokat a személyek között.

Európa alkotmányos formája és szerkezete

Európa jövője már nem a nemzeti múlt kiterjesztése. Amennyiben Európa a politikai szervezet egy új formája, annyiban az egyedüli, végső vagy általános felelősség már nem létezik minden szinten. Európa nem kíván föderációként létezni a hagyományos értelemben, hanem a föderatív rendszer egy új formája kíván lenni, amelyben a gazdasági és monetáris unió az előhírnök.

Az európai föderalizmus a versenyen alapuló föderalizmus. A gazdasági és pénzügyi unió csak egyetlen elemet – a monetáris politikát – összpontosított a közösségi politika kulcsterületére, a gazdaságra. A többi elem, a föderációval ellentétben, a résztvevő államok felelősségi körében maradt.

A verseny és a szolidaritás két kölcsönösen összefüggő eleme ennek a föderalizmusnak. A szolidaritás alapvető kifejezése az Európai Monetáris Unióban szorosan hozzákapcsolódik azokhoz a szabályokhoz, amelyeket a Maastrichti Szerződésben foglaltak össze, s amelyek célja, hogy modernizálják és új életre keltsék az európai gazdaságokat és társadalmakat. Ezen a keretrendszeren belül azonban a tagállamok szabadon dönthetik el, hogy miként érik el ezt a célt. A versenyre a tagállamok között, mint a verseny alapú föderalizmusra, szükség van a legjobb megoldások megtalálásához, és ahhoz, hogy a tagországoknak elegendő mozgásteret biztosítson az új kihívásoknak történő megfeleléshez, saját specifikus gondjaikra, szükségleteikre és tapasztalataikra való tekintettel. A gazdaságpolitika területén történő harmonizációnak biztosítania kell, hogy a verseny a tagállamok között, vagy más szavakkal a legjobb megoldások keresése, tisztességes legyen, de ne akadályozza azt. A gazdasági és pénzügyi uniónak ebben az új föderális rendszerében a föderalizmus vívmányai – a jólét, az egyenlőség és az igazságosság – ezért elsődlegesen nem a javak átcsoportosításának és harmonizálásának következményei, mint a klasszikus föderális államokban, hanem a tagállamok között tisztességes és szabályokon alapuló verseny eredményei. A felelősségi körök elosztása legyen tiszta, pontos, átlátható és időben dinamikus. A polgároknak tudniuk kell, hogy ki miért felelős Európában. A szubszidiaritás elvét átfogóan kell alkalmazni.

Az Európai Unió határai

Az összetartozás érzését a múlt közös élményei táplálják – s bár konfliktusokkal és vitákkal, a jelen közös tapasztalatai és a jövő elképzelt élményei is. Ez a hármas élmény-alap kap értelmet a közös kulturális értékek és meggyőződések fényében, amely messze túlmutat az emberi jogok és a demokrácia iránti elkötelezettségen. Minél közelebb állnak ezek az értékek és meggyőződések egymáshoz, annál erősebb a közös azonosságtudat érzése.

Ez a folyamat erősíti a határok bizonyos méretékben képlékennyé válását. A tagság különböző formái azt mutatják, hogy a nemzetek különböző mértékben hajlandók és képesek támogatni az integrációt. Mindemellett a világosan meghatározott határok szükségesek maradnak. Az EU határai egy politikai folyamat eredményei lesznek, amelynek keretében megformálódik egy magabiztos európai közösség, amelynek tagjai az összetartozás és az együttes cselekvés közös érzésében részesednek. Ma az Uniónak következetes stratégiát kell kifejlesztenie a vele szomszédos országokkal szembeni politikájához. Számos esetben a meghatározott igényeken és érdekeken alapuló kapcsolatok megfelelőbbeknek látszanak, mint a tagság.
 

Vissza a kezdőlapraVissza a kongresszusi anyag tartalomjegyzékéhez