Értelmiséginek lenni, nem foglalkozás kérdése. Az alábbi történet hőse egy kecskepásztor, aki valószínűleg inkább ételmiségi volt, mint sokan, akik a pesti Nagykörúton belül élnek. Minden további magyarázat helyett álljon itt egy erdélyi újsághír:

Közel másfél századdal ezelőtt elhunyt kecskepásztorra emlékeztek Krasznán nemrégiben a templomban és a temetőben felújított síremlékénél. Pap Zsolt, az igét hirdető teológushallgató a kecskepásztort a bibliai szegényasszonyhoz hasonlította, aki mindenét adományozta, bár azok csak fillérek voltak. A krasznai kecskepásztor egész vagyonát a református egyházra hagyta, hogy abból, illetve pénze kamatából egy második tanítót is alkalmazni tudjanak. Sipos Gábor írta meg azt az emlékező beszédet, amely az egyszerű polgár életét ismertette. Eszerint Bakcsi Sándor helybéli lelkipásztor 1876-ban a következőképpen méltatta az adományozót:
„Helyénvaló megemlíteni a krasznai nevelésügy körül alapítványával halhatatlan érdemeket szerzett amaz egyszerű polgár nevét, kinek emlékezete méltó társa leend minden időben a Szentírás özvegy asszonyának. Mert a nehezen gyűjtött fillérekből oly tekintélyes összeget hagyott az egyháznak, mely egy segédtanító fizetésének biztos alapját képezi. Fazekas Mihály ezen embernek neve, ki évek hosszú során át ezen községben kecskéknek volt pásztora és részint napszámával kereste kenyerét, ezen ember fösvénysége példabeszéd, nélkülözése gúnytárgya volt a község lakói előtt, ugyanis ő a pásztori díjakban kapott egynegyed font szalonnákat nem ette meg, hanem felfűzögette s azután meggyűjtvén, eladta, maga pedig hagymával elégítette ki éhségét. A napszám- és pásztordíjakból begyűlt fillérek forintokká váltak, és a gúnyolódó seregnek csak akkor nyíltak fel szemei, mikor tudomására jutott a nagyszerű alapítvány."

A kecskepásztor történetét felkutató késői értelmiségi, Sipos Gábor emlékező írásából tudhatta meg Kraszna jelenlegi lakossága, hogy a kecskepásztor vagyonát azzal a kikötéssel hagyta egyházára, hogy alapítványa kamataiból egy második tanítót is fizessenek a krasznai iskolában. A vagyon, amikor 59 éves korában elhunyt, kilencszáz ezüst forintot tett ki, ingó és ingatlan vagyonát is készpénzzé tették végrendelete szerint, a teljes összeg 1255 forint volt. Az alapítvány később 2400 forintra kerekedett, így az 1860-as években egy második tanító alkalmazása lehetségessé vált, ugyanis a népes fiúiskola és később a leányiskola tanulóinak nevelését egyetlen tanító sem láthatta el megfelelően.

Kraszna egyházközsége még a múlt században sírkövet emelt példás polgára emlékének. Idén késő ősszel a ledöntött sírkövet a helyi pedagógusközösség felújította és felállította. Felirata:

Itt nyugszik
e sírban a jó
polgár buzgó
keresztyén
Fazekas Mihály
Mh. 1856. nov. 21-én
59 éves korában
Hálás emlékül
emeltette a
Kraszna M. városi
ev. ref. egyház
Felújíttatta a
krasznai magyar
pedagógusok
közössége
2000. november 21.

A templomi megemlékezést követően a krasznaiak  a helybeli pedagógusok, a polgármester, RMDSZ tisztségviselők, és Seres Dénes szenátor társaságában kimentek a temetőbe. A pedagógusok szövetsége, a megyei RMDSZ, a Krasznáért Alapítvány, a helyi RMDSZ és a plgármesteri hivatal képviselői elhelyezték a hálás kegyelet virágkoszorúi a népoktatás ügyéért vagyonát áldozó kecskepásztor sírjára. A jövőben a helybeli iskolának egy osztálya vállalja a sír gondozását, hogy Fazekas Mihály példája a közösség épülését szolgálja.

Vajon lesznek-e követői?

Fejér László írása nyomán

Vissza a kezdőlapra