Az internetes szakma minapi reprezentatív tihanyi találkozóján, az Internet Hungary 2000 konferencián érdekes vita alakult ki, mely utóbb a nyilvánosság más fórumaira is tovagyűrűzött. A vitában három kérdés körül fogalmazódtak meg ellentétes vélemények: milyen minőségű tartalmak és szolgáltatások vannak a magyarországi interneten; szükség van-e az internet jogi-politikai szabályozására; illetve milyen szerepet játszhat az ORTT egy ilyen szabályozás kialakításában? A probléma felvetése igen időszerű. Az internet használata és használhatósága Magyarországon is elérte azt a szükséges kritikus üzleti, társadalmi és kulturális méretet és – különösen – minőséget, hogy komolyan vegyék. A magyarországi internet a szakmai, üzleti konszolidáció útjára lépett: az internetes piac szereplői – elsősorban hozzáférés- és tartalomszolgáltatók, valamint az őket kiegészítő vállalkozások – jelentékeny vállalatok, melyek a fogyasztók számára hasznos és eladható terméket hoznak létre, számottevő beruházásokat folytatnak és össztársadalmi értelemben is hatást fejtenek ki. Megkezdődtek a magyarországi internetet feltérképező kutatások, számos piaci szereplő piacépítő és -fejlesztő stratégiát dolgozott ki, a piac szereplői képesek közös ágazati érdekek megfogalmazására. Az állam is felismerte e terület jelentőségét, és igen helyesen a Miniszterelnöki Hivatal keretei között informatikai hivatalt hozott létre az állami szerepvállalás koordinálására és elősegítésére. Az internet-hozzáférés egyre olcsóbban és egyre jobb minőségben érhető el mind a magán, mind az üzleti felhasználók számára; hitelesen mért látogatószámok alapján a felhasználók túlnyomó többsége a minőségi tartalmakat, hírszolgáltatásokat, elektronikus kereskedelmi és közösségi, kommunikációs szolgáltatásokat használja. Egyre több iparág ismeri fel az internet használhatóságát saját üzleti céljainak hatékonyabb megvalósítására. A magyarországi internetet tehát a minőségi szolgáltatások uralják.

 Mindezek alapján jogos az igény az internet társadalmi szabályozására avégett, hogy a minőségi szolgáltatások és szolgáltatók konszolidált szabályok szerint, rendezett körülmények között működjenek. Ez a szolgáltatók és a felhasználók közös érdeke, hiszen a minőségi szolgáltatásnak üzleti vállalkozásként is sikeresnek kell lennie, ez pedig csak szabályozott keretek között érhető el. A szolgáltatók felismerve ezt az igényt, elkezdték kialakítani azokat a kereteket, amelyek között a szabályozási munka megindulhat. A piac jelentősebb szereplői először összefogva, szakmai munkát és pénzt áldozva megkezdték az iparág szakszerű felmérését: iBasic néven alapos, jelentős mintán elvégzett kutatást kezdeményeztek a felhasználókról, az igényekről, a piac jelenlegi helyzetéről, valamint a felhasználói szokásokról. A kutatás első fázisa most zárult le, az eredmények a közeli jövőben a nyilvánosság elé kerülnek.

 E kutatás közös lebonyolítása volt az első jelentős lépés az internet önszabályozása felé. Az internet erős felhasználói közösségeket hozott létre, ezek a legtöbb esetben maguk teremtették meg a szabályozás kereteit, melyek azután az adott közösségen túlmutató, általános szabályozási elvek alapjául is szolgáltak. A következő lépés az iparág jelentős vállalatainak összefogása, a közös célok és érdekek megfogalmazása, majd az iparági szabályozás elveinek kidolgozása volt. Ennek csírái is létrejöttek: a hozzáféréspiacon vezető MatávNet kezdeményezésére, több társvállalat bevonásával megkezdődött a szakmai előkészítő munka a szabályozási elvek kidolgozására. A piac szereplői szerint nincs szükség az internet átfogó törvényi szabályozására, a jelenleg hatályos törvények – módosításokkal – alkalmasak a használatával járó új problémák, esetleges törvénysértések kezelésére és a szükséges eljárások lefolytatására. A személyiségi, kisebbségi, szerzői jogok megsértésének megakadályozására, a szabálysértők megbüntetésére a jelenlegi szabályok is megfelelő kereteket adnak.

 Jelentős probléma a joghatóság kérdése, hiszen az internetes tartalmak a világ bármely pontjáról közvetíthetőek a nyilvánosság számára, így az egyes országokban működő tartalomszolgáltatók, vagy ott élő személyek ellen elkövetett jogsértések adott esetben egy másik ország eltérő joghatósága alatt valósulhatnak meg. Szükség van egyes törvények korrigálására, a jogszabályok által használt fogalmak pontosabb, az internet sajátosságait is figyelembe vevő meghatározására. A szerzői jogi védelemhez (például az ezzel kapcsolatos jogok átruházásához) sok esetben ma is szükséges, hogy a mű fizikai formában, műpéldányként is rendelkezésre álljon. Ez számos esetben nem valósítható meg az interneten, hiszen a tartalmak gyakran csupán bitek formájában léteznek a szervereken, s néha csupán a felhasználó képernyőjén állnak össze egységes művé. Szükség van az internetes szolgáltatások kapcsán a felelősségi viszonyok pontos meghatározására is.

 Mindez számos feladatot ró az állam hatóságaira, intézményeire. Jelentős törvénymódosítás-előkészítő munka hárul az államigazgatásra, míg a törvények módosítása, esetleges új jogszabályok megalkotása és a nemzetközi egyezményeknek és szabályozásoknak a magyar jogrendszerbe való beillesztése az országgyűlés feladata. A kormány helyesen ismerte fel, hogy szükség van olyan államigazgatási szervre, amely ezt a munkát koordinálja. Ezt a feladatot vélhetően, a szakmai szervezetekkel és a piaci szereplőkkel konzultálva, az informatikai hivatal látja majd el.

 Az utóbbi napokban kialakult vitában felvetődött az Országos Rádió- és Televízió Testület esetleges szerepvállalásának kérdése is. Egyértelműnek látszik, hogy e szervezetnek fontos feladat juthat az internet és a műsorszolgáltatás határterületén meglévő problémák feltárásában. Az ORTT javaslatokat fogalmazhat meg mind a szakma, mind az államigazgatás számára az általa szabályozandónak tartott kérdésekben. De az ORTT szerepe az internettel kapcsolatban jelentősen korlátos. A jogalkotó e szervezetet a parlament által megalkotott médiatörvény végrehajtásának koordinálására, az azzal kapcsolatos további szabályozás elvégzésére és a végrehajtás felügyeletére hozta létre. Életre hívásának állampolitikai indoka az úgynevezett szűkös erőforrások feletti gazdálkodás szabályozása volt. Ilyen szűkös erőforrások például az állam által birtokolt és a jogosultságot szerzett szervezet által műsorszolgáltatásra használt frekvenciák. Az állam az ORTT számára feladatul e frekvenciák kiosztásának lebonyolítását és az azzal gazdálkodó szervezetek ellenőrzését jelölte ki. Az interneten nincsenek szűkös erőforrások, és különösen nincsenek olyan erőforrások, amelyek az állam tulajdonát képezik, és ezért állami felügyeletet igényelnének. Veszélyes precedenst teremtene, ha ez az állami szerv kilépne saját keretei közül, és egy teljesen más elvek, gyakorlat, legitimáció és jogi környezet alapján működő területen hatósági vagy akár koordinációs szerepben tűnne fel.

 Az internet számára a jelenlegi jogszabályi háttér, a büntető és a polgári törvénykönyv, a szerzői jogi törvény és más vonatkozó szabályok megfelelő szabályozási kereteket kínálnak. Magyarországon adottak a feltételek ahhoz, hogy az internet jelenleg még felmérhetetlen lehetőségeit hatékonyan aknázzák ki e piac szereplői. Ehhez szabályozott környezetre, együttműködő szervezetekre, és az állami beavatkozásnak az elengedhetetlenül szükséges mértéken való tartása szükséges. Így válhat e konszolidált, ám kalandos iparág Magyarország fejlődésének egyik motorjává.

Megjelent a  Népszabadság november 15-i számában.
 

Vissza a kezdőlapra