Már megint egy új évezred.
III. osztályba lépünk.
Ebben már nem fogunk úgy sietni, mint a megboldogultban, hiszen letettük a kisérettségit.
Szeptember végétől december farkáig tartott, és az európai tantestület véleménye: FELSŐBB ÉVEZREDBE LÉPHET! Szebbek és okosabbak lettünk.
V a j o n ?
Hernyóból báb, majd lepke, s -- irány a káposzta!
Csakhogy, pillém, elébb dolgozni kell, s csak utána repülni. (Nem úgy mint exhatalomtartóink, akik előbb gyűjtögettek, s most repülnek!)
Na én is megérem a pénzem, (de nem adják) hogy az új évet (századot, ezredet) is macerával kezdem.
Nahát, ígérem, hogy jó leszek és befogom... Be fogom bizonyítani, hogy tudok hallgatni. Mint a sír.

"Aki nem sír, az ne is egyék!" -- mondják önök tapasztalatból.
Mit várnak az újtól?
És tőlem, a régitől?
Még gondolkoznak rajta.
Megvárom.
Időm van. (Lesz.)
Mi is lehetnék?
Egy biztos -- ha egy mód van rá -- se év, se század, se ezred.
Nem kívánok elmúlni.
Számadó firkászuk a közelmúltból:

                                                                             KOPECZKY László
Megjelent a Magyar Szó-ban

Vissza a kezdőlapra