Bruck András kordokumentumot alkotott a Magyar Hírlapban megjelent szombati cikkében. Minden mondatában ott bugyog a kádári kispolgárság szellemi öröksége, a jelenlegi főáram tagolatlan gondolkodása és pontatlan fogalom használata. Az Szdsz, a Nyugat és a Modernitás szentháromságában vergődő szerző irománya tanulságos olvasmány lehet bárki számára. Egy néhány találomra kiválasztott kijelentését próbáljuk meg egy kicsit ízlelgetni.

1.) "Még tartott a második világháború, de a Nyugat már optimistán a jövőre készült."

A profán létezés legnagyobb paradoxona, hogy nincs profán létezés. Az nő otthonteremtő lény, a férfi kozmoszt lehel a káoszba. A homogén térben nincs tájékozódási pont és az ember természeténél fogva tájékozódni kíván a világban. Mondja ki Eliade a diagnózist a modern létezésről. Még egy balliberális újságíró sem élhet homogén térben. Neki is szüksége van biztos pontokra. Pontokra, ahonnan rátekint a nagy világra. Bruck Andrásnak is vannak biztos pontjai. Ilyen pontok a fasizmus elleni harc és a Nyugat. Ezért kezdi ezzel a mondattal zavaros tanulmányát az Szdszről és a Fideszről, a Jó és a Rossz harcáról.

A jó és a rossz harca jellegzetes, ősi mitikus elem. Már régi természeti népek eredetmondáiban is felbukkan. Talán annyit érdemes megjegyezni, hogy a vallásos ember, önnön magában is természetesnek tartja a rosszat (ld. eredendő bűn), de ezzel együtt a jó felé törekszik Míg Bruck András az SZDSZ-t tartja a földi jó egyedüli forrásának, ami leginkább egy szektás hozzáállást takar. Egy nem szektariánus vallásos ember tekintélytiszteletének egészséges korlátot szab az, hogy nem hisz egyetlen ember, vagy szervezet tökéletességében sem. Amikor az egyház megfeledkezik az előbbiekről akkor jön az inkvizíció.

Sajnos egyes értelmiségi körök már kétszáz éve állandóan inkvizítori lángban égnek. A transzcendens központjától megfosztott kozmosz nem marad központ nélkül. Csak egy új egoista zsarnok lép a helyébe. Onnan ugyanis, hogy a szerző olyannyira tiszteli az Szdsz-t és önnön magát is Szdsz közelinek érzi, az öntisztelettől már csak egy apró lépés, hogy nem neki kell engedelmeskedni a morális törvényeknek, hanem ő alkothatja meg azokat. Az önmagát a kozmosz középpontjába helyező modern értelmiségi ezért működik oly gyakran együtt zsarnoki hatalmakkal. Mert szerintük ők képviselik a jót és a rendet. Ők tudják, merik és teszik. A többiek pedig csak kövessék a jó irányt.

Innen származik továbbá a főáramlatban evickélő értelmiségi körök rettentő moralizáló hajlama is. Valakinek be kell tölteni az állam és egyház elválasztásaként aposztrofált folyamat lezárultával megszűnt erkölcsi tekintély forrását. Természetesen erre a szerepre is vállalkozik, önjelölt módon, a modern értelmiségi. A gyanús az új klérus fejtegetéseiben mindig az, hogy sohasem saját hibáikról beszélnek, hanem mindig másokéról. Mindig másokon viccelnek. Az öniróniát hírből sem ismerik.

Még visszatérve az antifasizmusra. Ne essünk tévedésbe. Helyes a fasizmus elleni harc. A leghelyesebb. De látni kell, hogy egy antifasiszta magra redukálódott létezés elválaszthatatlan a fasizmustól és szélsőjobboldal híján értelmét veszti létezése. Ezért ha nincsen is fasiszták, akkor is kreálnak maguknak szélsőjobboldaliakat, vagy összemossák a jobboldal egészét a csenevész szélsőségesekkel. És természetesen megpróbálnak leszámolni a kreált fasisztákkal. Ez a régi balos betegség valahogy nem akar múlni.

Itt van mindjárt Milosevic. Ő Clinton-ban látta a fasisztát. Parlamentje tele volt jugoszláv antifasiszta filmekben játszott színészekkel. Hát nem lett jó vége ennek a nagy ellenségkép gyártásnak. Az ostromlott vár pszcihózis gerjesztője mindig diktatórikus vonásokat hordoz magában. Ez hamar kiderül Bruck Andrásról is. Az állítólagos veszélyhelyzetben extra hatalmat kívánnak maguknak a rémisztgetők. Nem véletlen, hogy régebben a szocializmus építése volt veszélyben, ma pedig a demokrácia és a szabadság.

2.) "A Nyugat egyszerű polgárának arisztokratikus individualizmusa volt az, amit se megvásárolni, se megtörni nem tudtunk. Tehát erkölcs és méltóság irányította a szabadságért harcolók fegyvereit."

Individualizmus és erkölcsű Durkheim óta többen tudni vélik, hogy egy társadalom individualizáltsága és erkölcsi szintje fordított arányban áll egymással. Bruck András figyelmébe ajánlanám az anómia fogalmának tanulmányozását.

3.) "Tehát nem a végzet, s nem is egy elháríthatatlan külső erő jelölte ki az ország sorsát, hanem Bibóval szólva - a vadászó urak, a zárt kasztban élő tisztek és hivatalvezetők, csendőrök és sváb lelkű nemzetvezetők rántották mélybe a nemzetet."

Bibót talán hagyjuk ki ebből a mélyen szántó okfejtésből. Csak egyet lehet érteni a szerzővel abban a tekintetben, hogy nem mindig külső erő felelős a tragédiákért. Egyszerűen azért, mert ez általában nem így van. De a továbbiakban marad a szerző szokásos pongyola fogalmazása, amivel már nehéz egyet érteni. Nem derül ki, hogy pontosan milyen mélységre is gondol a szerző a második világháború kapcsán, amit elkerülhettünk volna más politikai elittel.

Egy tény. Az Atlanti óceántól Moszkváig taroló náci Németország ellenében kevés mozgástere volt az akkori magyar politikai elitnek. Ez nem jelenti azt, hogy nem hoztak súlyosan rossz döntéseket. Csak azt, hogy a bekövetkezett tragédiák nagy része külső tényezők miatt elkerülhetetlen volt. A együttműködésért a magyar politikai elit erkölcsi felelőssége természetesen semmiképpen nem kerülhető meg.

4.) "Talán Illyés Gyula mondta el a legpontosabban, mitől van itt mindig olyan könnyű dolga a hatalomnak: 'A puszták népe a legjobb államalkotó elem, mert a legnagyobb tekintélytisztelő. (...) a tekintély tisztelete (É) szinte ösztönévé vált.' "

Remélhetőleg Bruck András nem annyira tekintélyelvű, hogy mindent készpénznek vesz, amit Illyés egyszer papírra vetett. Mellesleg a puszták népe, nem a magyar nemzet szinonimája, hanem egy sajátos szociológiai tanulmányban vizsgált viszonylag szűk társadalmi réteget jelöl. Ezért az idézet teljesen semmitmondó.

5.)"Az életnek nem volt olyan tényezője, amelyben a nyugati ember ne lett volna előnyben a Keleten rekedtekkel szemben. "

Bruck Andrásnak fel kell hívni a figyelmét az élet teljességére. Pl. a szexualitás, a baráti és családi kapcsolatok, vagy éppen a jó borok jelentőségére. Állítólag NDK-s testvéreink jóval gyakrabban éltek szexuális életet mint Nyugaton rekedt társaik. Ez szerintem nem akkora hátrány. Ismét egy megalapozatlanul sommás kijelentés a szerzőtől. Vagy inkább egy beszűkült életvilág segélykiáltása. Egy kicsi szex csodákra lehet képes még egy mindet sötéten látó újságíró esetében is.

6.)"A hatalom már megint ellenséget lát a szabad emberben: a kormánylerakattá vált közszolgálati televízió műsoraiban több a pap és a kereszt, mint a Vatikánban az emberek közötti hitbéli egyenlőség pedig nem érvényesülhet, mert egy néhány éve még harsányan ateista ellenzéki politikai csoport most éppen Szűz Máriát véli látni minden kálvária-dombnál."

Hangsúlyozni kell, hogy az antiszemitizmusban nem csak a kirekesztés tárgyával van baj, hanem a tartalmával is a kirekesztéssel magával. Erősen kifogásolandó amikor valaki egy jól fejlett üldözési mániával és összeesküvés tudattal megverve úgy érzi, hogy egyes kisebbségek képviselői vagy szimbólumai gyakrabban fordulnak elő az indokoltnál és ezért erőszakkal is meg kell változtatni a viszonyokat, hogy megteremtse az állítólagos egyenlő esélyeket. Vásárhelyi Mária helyesen veszi észre a náci alapvetést az ilyen megnyilatkozásokban.

7.)"Magyarország ma messzebb van a rendszerváltás legjobbjai által megfogalmazott eszményektől, mint a kilencvenes években bármikor."

Kik lehetnek a rendszerváltás legjobbjai? Attól tartok az eddigiek alapján, hogy a szerző szerint az SZDSZ szellemi vezetői. Egy ekkora tévedés következménye csak egy másik, még nagyobb tévedés lehet. Azt hiszem reménytelen lenne elmagyarázni Bruck Andrásnak, hogy ismét totális tévedés áldozata.

8.)"A parlament mellett támadás alatt áll minden nemzet szabadságának másik két alappillére, a sajtó és a bírói kar"

Hol van már a jó öreg osztályharc? Odaveszett 90-ben, vagy még korábban. Azért nem oda Buda. Itt lebeg a modernitás szelleme köztünk a darwinizmussal és a kapitalizmussal. A fajok harcolnak a túlélésért és a cégek is a piacokért. A harc a modernitásban, az individualista eszmékben fontos alkotó elem. Természetes hát, hogy a szerző, jó modernátorként, a politikai mozgásokban harcot lát és támadást szimatol.

9.)"Lehet-e becsületbe vágóbb dolgot mondani egy kormányról, mint azt, hogy félelmet kelt?"

A kérdés költői. Nem lehet. Még szerencse, hogy a kutya sem fél a kormánytól. Láthatóan Bruck András sincsen berezelve igazán, ha ilyeneket ír, mint az ominózus cikkben. Az amnéziában szenvedőknek csak egy pillanatra jusson eszükbe a Németh Miklós vezette felvilágosult honi szocializmus világa. Akkor valahogy nem írtak ilyen hangnemben a kormányról. Akkor még tényleg féltek az emberek. Persze ritkán volt retorzió. Megtanultuk a rendet. Elég volt egyetlen pisszenés is. Kádár János nejének egyetlen pisszenésére például Várkonyi Tibor úgy hangnemet váltott még a puha diktatúra végén, 86-ban, mint a huzat.

Azon is érdemes eltűnődni egy pillanatra, hogy a konzervatívabb beállítottságúak félnek-e kis hazánkban. Például amikor belenéznek az RTL klub, a TV2 hír és szórakoztató műsoraiba, beleolvasnak a Népszabadságba, Népszavába vagy éppen a Magyar Hírlapba, ahonnan csak úgy sugárzik a tolerancia.

10.)"A század magyar történelmének sötét sikátorain át visszaszivárgott a keleti jobboldaliság, amelyben a nemzetegységesítőnek szánt kovász a múlt, a Nyugatnak címzett megannyi szemrehányás, az antiszemitizmus és a saját időszámításától is egy évszázaddal elmaradt, ismét politikai szerepre törő egyház. "

Ez kimaradhatott volna. Szegény Rákosi is ettől tartott. Csak nála a Kelet volt a Nyugat és Nyugat a Kelet. Ha nincs a helyén az élcsapat, gondolja a küldetéstudatban szenvedő baloldal, akkor visszatérnek a múlt sötét árnyai. Ezen a kényszeres analógiás gondolkodáson már jó lenne túllépni. Mellesleg nekem az sem tetszik, hogy Bruck András is, az új klérus tagjaként, politikai szerepre tör.

11.)"Márpedig a Nyugat eszme, mindmáig a leghatalmasabb és leghatásosabb, amit az ember szabadsága és jóléte érdekében kimunkáltak. A magyar kormány mégsem ezt az eszmét terjeszti"

Szabadság és jólét? Nem ez volt véletlenül a Fidesz választási programjának a címe? Bruck András átállt a sötét klerikális erőkhöz. Kész, itt a világ vége. Ő is itt hagyott minket.

Azért szerintem nem tragédia, hogy a kormány nem terjeszt eszméket. Ez sokak szerint kissé elavult lenne. Mikor értjük meg végre, hogy a kormánynak nem a hittérítés a feladata, hanem a kormányzás. És, ha már feltétlenül terjeszteni kell az igét, akkor miért pont a Nyugat eszmét terjessze a kormány? És mi is az a Nyugat eszme? De jó lenne, ha megtudhatnánk egyszer a szerzőtől.

12.)"A magyar parlament hat pártja között egyetlenegy van, amely ragaszkodik ennek az eszmének a csorbíthatatlanságához. Az egypártrendszer elleni harcból kinőtt Szabad Demokraták "

Egyetlen egy legény van talpon a vidéken. Az SZDSZ. A többi tekintélytisztelő az mind handabandázik összevissza.

Érdemes elgondolkozni azon, hogy a szerző itt legalább összhangban önmagával. Elemi lélektanból ismeretes, hogy az individualizmus szintjén megrekedtek hajlamosak kizárólagosságokban gondolkozni. Olyan kizárólagosságokban, mint a szerző. A helyzet az, hogy a többpárt rendszer lényegéhez szervesen hozzátartozik a többpártrendszer. Ennél világosabban nehéz lenne fogalmazni.

13.)"A magyar parlamenti demokrácia szabályai világosak, szelleme pedig ezen túl is pontos irányjelző. "

Ne túlozzunk. A szellemét pedig különösen ne irányozzuk elő. Én attól tartok, hogy sokakban nem tisztultak le a parlamenti demokrácia alapfogalmai sem. Lásd pl. Bruck András következő megjegyzését. Ez azonban nem baj, inkább természetes. Egy fiatal demokráciában még sokat kell tanulni.

14)"A hatalmon lévők, kihasználva az emberek demokráciatapasztalatlanságát és tájékozatlanságát, gátlástalanul manipulálnak"

Kik is vannak hatalmon? Kizárólag a kormány talán? Mi is az a hatalom megosztás elve? Nehéz kérdések ezek. Tény, hogy a sajtó is egyfajta hatalmi ágazat és Bruck András, tájékozatlansága folytán, rendesen manipulálja a szegény olvasókat. Akiknek egy része, rettentő tekintélyelvűen el is hiszi, amit olvas a Magyar Hírlapban. Persze nem vagyunk olyan manipulálhatók, mint ahogyan szeretné a szerző. Más kérdés, hogy Bruck András is elhiszi, amit ír. Ez, mint mondottam már, a profán létezés nagy paradoxonja.

Valószínűleg még egy korábbi korszaknak köszönhetően keveri a hatalom és kormány fogalmakat a szerző. Amikor még a kormány, az ellenzék, a parlament, a bíróság, az ügyészség, a sajtó, a munkaadói oldal, a szakszervezet, az állami egyházügyi hivatal, a civilszféra mind-mind jótékonyan egy kézben összpontosult. A pártállam kezében.

15.)"Az SZDSZ mint az ország egyetlen valóban modern pártja, amely sem gyóntatója, sem hálát követelő kenyéradó gazdája nem kíván lenni senkinek "

Ez nagyon szép volt. Meghasad a szívem.

16.)"Magyarország nem Európa"

Merre is van Európa? Ki is használta először Európa fogalmát? Csak nem egy pápa vezette be a fogalmat a nyugati kereszténység földrajzi elhelyezkedésének a jelölésére nem is olyan túl régen? Nekem az a benyomásom, hogy ebben az értelemben Magyarország feltétlenül Európához tartozott. Persze egy szekularizált világban már nehezen értelmezhető a régi Európa. Ezért téved el a rengetegben ismét a szerző.

No, de nézzünk a dolgok mélyére. A balliberális értelmiségi amúgy is szeret mások lelki bugyraiban kotorászni, ha már önmagukat nem ismerik. Nem ismerik, mert az önreflexió gyakorlata távol áll életvitelüktől. Ez egyszerű következménye racionális világképüknek. Meghódították a világot, ők állnak a kozmosz középpontjában és a központból csak kifelé lehet nézni.

Szóval lehet, hogy a szerző nem érzi magát igazi európainak és ennek köszönhető ez a kis elszólás. A helyzet az, hogy nem is járna a szerző messze a valóságtól, ha így érezné. A magukat kizárólag európainak valló értelmiségi kollegák valóban nincsenek Európában, mert ez a kissé kirekesztő szagú, fölényeskedő mentalitás valóban távol esik Európától. Mi, a barbár tömeg, már itt vagyunk Európában egy ideje akárhogy is bűvészkedik a fogalmakkal és a szimbólumokkal a szerző.

Talán ennyi elég is.

Kecskés Ferenc

Vissza a kezdőlapra