"Ivanics
István (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak néhány kiegészítést szeretnék
tenni. Természetes, hogy egy ilyen törvénymódosítás alkalmával a mindenkori
kormányzat igyekszik az aktualitásokat is figyelembe venni, különösen itt,
ahol a munkaerő-piaci helyzet indokolja, hogy a régen megcsontosodott törvényeket
valamilyen módon próbáljuk igazítani a piacgazdaság követelményeihez.
Talán
egy mondattal visszautalnék elnök asszonynak arra a kijelentésére is, hogy
ilyen szabályozást vezet be a törvénymódosítás, hogy csak a kormány állapítja
meg a minimálbért. Nem csak a kormány állapíthatja meg a minimálbért:
megegyezés hiányában a kormány állapítja meg - ez egy nagyon-nagyon
lényeges különbség. Most is megállapodhatott volna ugyanis a munkaadói
és a munkavállalói oldal; ezt nem tették meg, akkor nyilvánvalóan nem jöhet
létre...
Elnök: Szívesen visszaolvassák a jegyzőkönyvvezetők a mondatomat - nem ezt mondtam. Én is tudom természetesen, hogy csak a megállapodás hiányában.
Ivanics István (Fidesz): Elnök asszony, száz százalékig biztos vagyok benne; nem akarok erről vitatkozni, ez hangzott el. De örülök neki, ha ezt az álláspontját revideálja."
Ivanics képviselő úr nem akart vitatkozni, mi viszont utánanéztünk a szószerinti jegyzőkönyvben, hogy valójában mi is hangzott el. Íme:
"Elnök: ... Magam is problémának tartom természetesen, hogy megállapodás nélkül kerül a munkatörvénykönyv módosítása a parlament elé. A legnagyobb problémának persze azt tartom, hogyha a konszezusképtelenség együtt jár azzal, hogy a törvényt igazítjuk a kialakult helyzethez, és nem a törekvéseinket a törvényhez. Nem tudok beletörődni abba, hogy a minimális bér megállapítását egy korábbi törvénymódosítás kivette a társadalmi partnerek kezéből, és ma már a minimális bért egyedül a kormány állapíthatja meg."
Nem kétséges, a jól bevált, több évtizedes gyakorlat ma is jól működik!
