ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Járai Zsigmond pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerinti 45 perces időkeretben.

DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Hölgyek és Urak! Az önök előtt lévő költségvetési javaslatot, amely a 2001., 2002. évekre vonatkozik, a kormány az áttörés költségvetésének nevezte. Miben jelent áttörést megítélésünk szerint az új költségvetés? Először is: két évre szól, ezzel jelentős mértékben növeli a gazdálkodás stabilitását, előreláthatóságát. Másodszor: olyan dinamikusan növekvő gazdasági pályát vázol föl, amelyben a kiemelkedően gyors gazdasági növekedés a gazdasági egyensúly javulásával jár együtt. Harmadszor: az európaitól elmaradt életszínvonal javítására, a keresetek és a nyugdíjak emelésére van lehetőség úgy, hogy a családok gyermekneveléssel kapcsolatos terhei mérséklődnek, az országban kialakult területi egyenlőtlenségek szűkülnek.

Tisztelt Ház! Nemcsak eszközrendszerében és céljaiban megújult költségvetési tervezet van önök előtt, hanem több szakmai elemmel is továbbfejlesztett javaslatcsomag. Most első alkalommal kapcsolódik szorosan, szervesen egybe az úgynevezett hagyományos költségvetési törvényjavaslat és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési törvényjavaslata. Mindez lényegesen több szakmai és mérlegelési esélyt ad nekünk az összefüggések áttekintésére, a korábbi, valamikor kétségtelenül előrelépést jelentő párhuzamos tárgyaláshoz képest is. Persze mindez nagyobb felelősséget is kíván, hiszen az államháztartás teljes körére kiterjedő hatások követésével kell majd minden újító javaslatot kezelni. Tehát az egy törvényjavaslatban tárgyalás szakmai háttere jelenti annak előnyét is.

A másik újszerű elem az, hogy sikerült először két évre szóló költségvetést összeállítanunk. Örülök annak, hogy egy olyan költségvetési javaslat készült, amelyben a magyarországi vállalatok, költségvetési intézmények, a társadalom valamennyi rétege számára két évre előre tervezhetővé, kiszámíthatóvá tesszük pénzügyi lehetőségeiket. Ez a kiszámíthatóság régi jogos követelése a gazdálkodó szférának. Pénzügyesként egyértelműen előrelépésnek tekintem azt, hogy a két évre szóló költségvetés növeli a gazdaság kiszámíthatóságát, előreláthatóságát. A költségvetés tervezésénél a lehető leggondosabb szakmai körültekintéssel jártunk el. A gazdasági fejlődésre vonatkozó prognózisaink a legjobb mai szakmai ismereteinken alapulnak.

(11.40)

Természetesen mi is látjuk azt, amire az Állami Számvevőszék felhívta a figyelmet, hogy minél hosszabb távra szól egy előrejelzés, annál nagyobb kockázatokat rejt magában.

Úgy ítéljük meg azonban, hogy a magyar gazdaság ma olyan mértékben stabil, amely a korábbinál hosszabb távú előrelátásra is lehetőséget ad. Ha a nemzetközi gazdasági feltételek az általunk tervezetthez képest lényegesen változnak, lehetőség lesz a költségvetés kiigazítására az államháztartási törvényben szabályozott módon, költségvetési törvénymódosítással vagy pótköltségvetéssel. Ezekkel az eszközökkel a parlament hatáskörének csorbítása nélkül lehet élni.

A kétéves törvényjavaslat tartalmilag azt jelenti, hogy a törvény normaszövegében a szabályok két évre szólnak, de a bevételi, kiadási és támogatási előirányzatok, valamint a hiányok évenként kerülnek jóváhagyásra. Megmarad tehát az éves pénzügyi gazdálkodás és az évenkénti beszámolási kötelezettség. A két évre szóló költségvetés elfogadásához a jogi alapot az 1999. évi zárszámadási törvényjavaslatban kezdeményezett államháztartási törvénymódosítás teremti meg. Véleményem szerint is helyes lenne e törvény sűrű módosítása helyett annak egységes áttekintése és ahol szükséges, korrigálása. Ezt a jövő évben igyekszünk napirendre tűzni.

Tisztelt Országgyűlés! Az elkövetkező évek gazdasági fejlődésére vonatkozó prognózisaink megalapozottak és reálisak. Olyan időszak elé nézünk, amikor az ország fejlődése egyszerre lehet gyors és kiegyensúlyozott. Megállapíthatjuk, hogy az általunk az elmúlt években követett gazdaságpolitika helyes volt. A magyar gazdaság erős, teljesítménye nemzetközi mértékben is kiemelkedően jó. Ez teremti meg a lehetőséget arra, hogy az elkövetkező két évben a költségvetés középpontjába a gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés mellett az életszínvonal növelését állíthassuk.

A benyújtott törvényjavaslatban mind a 2001., mind a 2002. évben a bruttó hazai termék 5-6 százalékos növekedésével számolunk, amely később, elsősorban az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk következtében 1-2 százalékkal tovább gyorsulhat. Kedvezőek a gazdasági növekedés külső feltételei is. A világgazdaság egészében és azon belül is a számunkra meghatározó térségekben az elkövetkező néhány évben tartós konjunktúrára számítunk. Ez számunkra is kedvező lehetőséget teremt az Európai Unióhoz történő gazdasági felzárkózásra.

Célkitűzésünk nem változott, a gazdasági növekedés üteme Magyarországon nagyjából a duplája marad az Európai Unió növekedési ütemének. A gazdasági növekedés egyszerre lesz export és belföldi fogyasztásnövekedés-orientált. Továbbra is azzal számolunk, hogy a külkereskedelmi forgalom kiegyensúlyozottan 2001-ben 10-12, 2002-ben pedig 9-11 százalékkal növekszik. Úgy tervezzük, hogy az 1999-ben beindult rendkívül pozitív gazdasági folyamat, amely szerint az export üteme gyorsabban nő, mint az importé, nemcsak 2000-ben, de 2001-ben és 2002-ben is folytatódik. A kis- és középvállalkozások támogatásával kívánjuk elérni, hogy a világátlagot jelentősen meghaladó exportbővülésben sikeresen részt vegyenek a hazai vállalkozások is.

Számítunk a beruházások eddiginél dinamikusabb bővülésére is. Ennek előjeleit számos területen tapasztaltuk. Már az idén is jelentős fellendülés van az autópálya-építés, a háztartások lakásberuházásai, valamint a hazai és multinacionális vállalkozások üzleti beruházásai terén. E kedvező folyamatnak további lökést ad az Európai Unióból származó fejlesztési források várható jelentős bővülése is.

A gazdaság növekedése új munkahelyek teremtésével jár majd együtt. Tovább folytatódik a munkanélküliség csökkenésének rendkívül kedvező folyamata. A jelenlegi 6,7 százalékos munkanélküliség is lényegesen alacsonyabb az Európai Unió átlagos 9 százalék fölötti szintjénél. 2002 végére azonban 5-5,5 százalékra csökkenhet Magyarországon a munkanélküliek aránya. A gyors gazdasági növekedés két év alatt csaknem 100 ezer új munkahelyet teremthet. A háztartások fogyasztásának emelkedése is fontos tényezője lesz a gazdaság növekedésének, ez jelenti az életszínvonal emelkedését. Az egy főre jutó reáljövedelem viszonylag gyors növekedésére számítunk: 2001-ben 4-4,5; 2002-ben pedig 4,5-5 százalékkal.

Ilyen módon lehetőségünk lesz arra, hogy az Európai Uniótól elmaradt életszínvonalunkban valamelyest felzárkózzunk. Természetesen nem tudom azt ígérni, hogy az elmúlt évtizedek lemaradásait két vagy akár három év alatt behozzuk, de az 1999-től 2002-ig terjedő négy év reálértékben számított körülbelül 17 százalékos lakossági fogyasztásnövekedése mindenesetre az életszínvonal érezhető javulását és a nyugat-európai szinthez való lényeges közeledését eredményezi majd.

Nemcsak gyors, hanem kiegyensúlyozott is lesz a gazdasági növekedés az elkövetkező két évben. A kiegyensúlyozottságot az úgynevezett makrogazdasági egyensúlymutatók javulása mutatja. Nem kell félnünk a túlhajszolt vagy túlfűtött gazdasági növekedéstől, a kiemelkedően gyors növekedést az egyensúly javulása mellett tervezzük. A folyó fizetési mérleg hiánya az idén várhatóan lényegesen kisebb lesz a tervezettnél, és 2001-2002-ben a bruttó hazai termékhez viszonyított hiány további csökkenésével számolunk. Várhatóan alatta leszünk a kritikusnak tartott 4-5 százalék körüli hiánynak úgy, hogy a külföldi tőkebeáramlás teljes mértékben fedezni fogja a folyó fizetési mérleg hiányát.

Az egyensúly javulását mutatja az államháztartási deficit vagy hiány bruttó hazai termékhez viszonyított arányának csökkenése is. A hiányt az 1997. évi 4,8 százalékról 2000-re 3,5 százalékra szorítottuk le, és ez 2001-ben 3,4; 2002-ben pedig 3,2 százalékra tovább csökken.

A hiány csökkenése a fő tényezője az államadósság aránycsökkenésének is. Törékennyé teszi egy ország gazdaságát, ha az állam nagyon eladósodott. A folyamatosan csökkenő államadósság aránya mellett még 2001-ben is az összes állami kiadás 11,5 százalékát, 643 milliárd forintot fogunk az adósság kamataira költeni. Ez több, mint az összes egészségügyre fordított kiadások, és körülbelül annyi, mint az oktatási kiadások.

A múlt ezen örökségétől csak nagyon nehéz munkával, hosszú évtizedek alatt tudunk teljesen megszabadulni, de ebben a kormányzati ciklusban már elértük azt a szintet - a bruttó hazai termék 60 százalékánál kevesebb -, amely az Európai Pénzügyi Unióhoz való csatlakozáshoz megkövetelt. Az államadósság 2001-ben a bruttó hazai termék 54,6; 2002-ben pedig 51,4 százaléka lesz.

A költségvetési hiányt és az államadósság esedékes visszafizetését fedező új forint- és devizahitel-felvételeket egységes stratégia keretében kezeljük. Meghatározó szerepet kapnak az államkötvények, kisebb mértékben a lakossági papírok. Nem tervezünk lényeges változtatást a kötvénypiacon már bevált, főként 3-5 és részben 10 éves futamidejű államkötvények kibocsátási stratégiájában.

A benyújtott költségvetési törvényjavaslat egyik legnagyobb feszültségpontját az inflációs prognózis jelenti. Sajnos, az idén az áremelkedések üteme meghaladja az általunk tervezettet, ez a többlet azonban csaknem kizárólag külső tényezők következménye. A nemzetközi olajárak minden várakozáson felül növekedtek egy év alatt, az euró pedig, amelynek árfolyamához a forint árfolyamát is kötöttük, nagymértékben gyengült. A gyenge euró minden európai uniós országban a tervezettnél magasabb inflációt eredményezett, s ezt mi is importáltuk. Egyébként Magyarország az egyetlen ország a térségben, ahol az elmúlt hónapokban a tavalyihoz képest csökkent az infláció, minden más közép-európai és nyugat-európai országban növekedett az infláció.

A jövő évi 5-7 százalékos áremelkedési prognózisunk arra épít, hogy a belső gazdasági feltételek stabilak és kedvezőek, a nemzetközi környezet pedig számunkra semleges lesz.

Kérem, ne felejtsék el, hogy 1999-ben az infláció kisebb volt a kormány által tervezettnél, akkor a nemzetközi árfolyamatok számunkra pozitív hatással jártak. Mindenesetre sem a pozitív, sem a negatív hatásokat nem lehet előre látni, azt pedig nyugodtan állíthatom, hogy a semleges környezetben évi 2-3 százalékos inflációcsökkenésre Magyarországon minden további nélkül számíthatunk.

(11.50)

Ha az idei inflációt megtisztítjuk a negatív külső hatásoktól, legfeljebb 7-8 százalékos belső áremelkedés lett volna, ezt pedig egy év alatt 5-7 százalékra le lehet csökkenteni. Mindenesetre valamennyiünk érdeke azt kívánja, hogy mind a költségvetésben, mind a monetáris politikában minden lehetőt megtegyünk azért, hogy az infláció az általunk tervezett szinten alakuljon.

Hosszú távon senkinek sem jó az, ha az inflációs várakozásokat a reálisnál magasabbra állítjuk, ezért kérem valamennyiük támogatását annak érdekében, hogy a tervezett csökkentést meg tudjuk valósítani.

Nem tartozik közvetlenül az egyensúlyi mutatók közé, de fel kell hívnom az önök figyelmét egy további rendkívül pozitív folyamatra is, nevezetesen arra, hogy az állami elvonások aránya 2001-ben és 2002-ben is tovább csökken. A bruttó hazai termékhez viszonyított jövedelemközpontosítás, azaz az összes adó- és egyéb elvonások aránya az 1997. évi 45,7 százalékos szintről a kormányprogramban kitűzött 40 százalék alá csökken. 2001-ben ez az arányszám 39,7, 2002-ben pedig 38 százalékos lesz. Így a megtermelt összes jövedelem 60, illetve 62 százaléka marad vissza a lakosságnál és a vállalkozóknál.

Tisztelt Ház! A 2001-2002. évi költségvetés üzenetét röviden abban lehetne összefoglalni, hogy a kiegyensúlyozott és gyors fejlődés, valamint a közterhek csökkentése megalapozza az életszínvonal javítását, a családok helyzetének jobbá válását, és így közelebb kerülünk az Európai Unióhoz is. Ezen célok elérése olyan gazdaság- és költségvetés-politikát feltételez, amely keretet teremt ahhoz, hogy a gazdaság növekedése az infrastruktúra fejlesztésére, a vállalkozások támogatására, valamint a beruházások és a lakossági fogyasztás fejlesztésére épüljön.

A költségvetés prioritásait négy fő terület jelenti. Ezek között nincs rangsor, hiszen mindegyik fontos része a kormány által követni tervezett gazdaság- és társadalompolitikának. Elsőként a családok támogatását, és ehhez kapcsolódóan az otthonteremtés támogatását emelem ki. A kormány elkötelezett, következetes családbarát politikája tükröződik 1999 óta az általunk benyújtott költségvetésekben is.

A családtámogatások többsége a gyermekek nevelésével kapcsolatos anyagi terhek könnyítését célozza; azt szeretnénk elérni, hogy egyre kisebb legyen az a különbség, amely a családok életszínvonalában, a gyermekek felnevelésének terhei miatt jelentkezik.

Az összes családi támogatások összege - beleértve a személyi jövedelemadó kedvezményeit - 2001-ben és 2002-ben is jelentős mértékben növekszik. 1999-ben 199 milliárd forint volt az anyasági, gyermekvédelmi segélyek és kedvezmények együttes összege, ami 2001-re 345, 2002-re pedig csaknem 370 milliárd forintra növekszik. A családi támogatások döntő többsége 1999 januárjától és továbbra is alanyi jogon jár. Ezek közé tartozik a családi pótlék, az iskoláztatási támogatás, az anyasági támogatás, a gyermekgondozási segély vagy gyes és a gyermekgondozási támogatás vagy gyet.

Az alanyi jogú családi pótlékot egy, a legszegényebb családokat segítő családipótlék-kiegészítéssel kívánjuk megnövelni, ami kiegészül egy új elemmel, a rászoruló családok gyermekeinek beiskolázási költségeihez való hozzájárulással. A családi adókedvezmények összege 2001-ben csaknem 60 százalékkal emelkedik, és az adómentes jövedelemszintek határa 2002-ben is tovább növekszik.

Ez az 1999-ben bevezetett új adókedvezmény megítélésünk szerint lényeges szerepet játszik a munkára való ösztönzésben és a gyermekvállalási kedv növelésében is, amellett, hogy nagymértékben hozzájárul a gyermeknevelési terhek könnyítéséhez.

A gyermekvállalási kedv növelését segíti elő az idén január 1-jétől újra bevezetett gyermekgondozási díj, a gyed, amelynek felső korlátja 2001-ben a jelenlegi havi 51 ezer forintról 80 ezer forintra növekszik. 2002-ben is tovább nő a felső határ: ekkor inflációkövető emelésével számolunk. A családok helyzetének javítását szolgálja a lakásépítések támogatása is. Ezek közül legfontosabb a 2000. év elejétől bevezetett kamattámogatás, amely a korábbi 20 százalék fölötti lakáshitelkamatokat a kedvezményezett körben 6-8 százalékra csökkentette.

Ennek köszönhető, hogy például egy 15 éves lejáratú, átlagos 5 millió forint értékű lakáskölcsön havi törlesztőrészlete az 1997. évi 108 ezer forint/hóról 2000-ben 33 ezer forint/hóra csökkent. Ez már olyan összeg, amelyet az új lakást építő vagy vásárló családok is meg tudnak fizetni. Nem véletlen tehát, hogy a lakásépítések fellendülése figyelhető meg már ez évben is, és további növekedéssel számolunk a következő években is.

Növekvő összeget fordítunk a költségvetésből a hitelt felvenni nem tudó családok lakáshelyzete megoldásának támogatására is. A gyermekek után járó szociálpolitikai kedvezményt egyre több család veszi majd igénybe, így a költségvetés ezzel kapcsolatos kiadásai két év alatt várhatóan 40 százalékkal növekednek.

Az önkormányzatok szociális lakásépítési programjait a Gazdasági Minisztérium támogatja. Ez a támogatás is 2000-ben indult. Először 2 milliárd forintot szántunk rá, majd a nagy igényre való tekintettel a keretet 4 milliárd forintra emeltük. A tervek szerint 2001-ben és 2002-ben összesen 9 milliárd forint forrás áll erre rendelkezésre.

A költségvetés második kiemelt területének a gazdaságfejlesztési programokat nevezném. Ebbe beleértjük a Széchenyi-terv megvalósítására rendelkezésre álló évi 290 milliárd forintos keretet, a vidék- és agrárfejlesztés költségeit és a kutatás-fejlesztési kiadások jelentős mértékben megnövelt összegét is. A Széchenyi-terv részeként ugrásszerűen bővülnek az infrastruktúra, az idegenforgalom és a kis- és középvállalkozások fejlesztésére rendelkezésre álló források.

Ezeken túl egy új, önálló célelőirányzat szolgálja a Széchenyi-terv regionális gazdaságfejlesztő programjait. Ennek előirányzata 2001-ben 5 milliárd, 2002-ben pedig 6 milliárd forint. Az agrár- és vidékfejlesztési célokra az előző évihez képest a bruttó hazai termék növekedési ütemét jelentősen meghaladó ütemben növekvő támogatást javaslunk. Az agrár- és vidékfejlesztés támogatásai 2001-ben 70,7 milliárd, 2002-ben pedig 75,6 milliárd forinttal haladják meg az idei támogatásokat. Ez a kiugró növekedés lehetőséget teremt az évek vagy évtizedek óta halogatott mezőgazdasági beruházási programok gyorsítására, például a belvízelvezető csatornák kitisztítására, erdőtelepítésre és az öntözött területek jelentős kiterjesztésére.

Az agrártámogatáson túl külön forrásból létrehozzuk a nemzeti földalapot, amely mindkét évben 5-5 milliárd forinttal gazdálkodhat. Ez az állami tulajdonban lévő termőföldek hasznosítását és a gazdaságosan üzemeltethető, korszerű birtokméret kialakítását hivatott elősegíteni. Az Európai Unió SAPARD-programja által támogatott fejlesztéseket is finanszírozunk további 20 milliárd forint értékben.

A terület- és vidékfejlesztés támogatási célprogramjainak előirányzatai 2001-ben megközelítik a 22 milliárd, 2002-ben pedig a 25 milliárd forintot. Ez az idei lehetőségeket 51, illetve 71 százalékkal haladja meg.

Nem kétséges, hogy a kutatás és fejlesztés kulcsszerepet játszik a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének növelése, illetve az ezt ösztönző gazdasági-társadalmi feltételek kialakítása terén. A K+F programok támogatása 2001-ben 17,5, 2002-ben további 19,5 milliárd forinttal növekszik. Ezek a kutatások az életminőség javítását, a kommunikációs és információs technológiák fejlesztését, a környezetvédelmi és anyagtudományi, az agrárgazdasági és biotechnikai fejlesztéseket, valamint a nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások elemzését összefogó nemzeti programokat célozzák.

A K+F kiadások növekménye részben a Magyar Tudományos Akadémiánál, részben pedig a kutatóhelyekként is szolgáló, felsőoktatási intézményeket működtető minisztériumok költségvetésében jelentkezik. A fenti kiadásokon túl a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében jelennek meg az informatikai társadalom kiépítésével összefüggő programok. Ezekre az újonnan induló, a XXI. század kihívásaira való megfelelést célzó fejlesztéseket finanszírozó programokra 2001-ben 14, 2002-ben pedig további 23 milliárd forintot tervezünk.

(12.00)

Tisztelt Képviselők! Minden bizonnyal a 2001-2002-es költségvetések egyik legjelentősebb programja tartalmazza az életszínvonal javítását szolgáló keresetnövelő intézkedéseket. Ezekre azért van szükség, mert a közszféra egészében a bérszínvonal jelentősen elmarad nemcsak az Európai Unió tagállamainak, hanem a magyar gazdaság egyéb részeinek bérszínvonalától is. 2001-ben 16-17 százalékos, 2002-ben pedig további 13-14 százalékos átlagos bruttó keresetnövekedést tervezünk a közszférában. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez a keresetnövelés akár kezelhetetlen inflációs nyomást, akár versenyképességünk bármilyen romlását eredményezhetné. Ez utóbbira csak akkor kerülhetne sor, ha a termelékenység nem nőne a gazdaságban a bérköltségeknél gyorsabban, ez azonban 2001-ben és 2002-ben is gyorsabban fog majd növekedni.

A jelentős keresetnövekmény mögött több bérpolitikai elem együttes hatása érvényesül. A kormány szándéka szerint a minimálbér 2001-ben 40 ezer, 2002-ben pedig 50 ezer forintra emelkedik, amely egyben a legkisebb közalkalmazotti béreket is erőteljesen növeli. A tervezett 60 százalékos, illetve azt követően 25 százalékos minimálbér-emelés szándékaink szerint azt fogja eredményezni, hogy azok a családok is viszonylag tisztességes megélhetési körülmények közé kerülnek, amelyek minimálbérből kénytelenek élni. A magasabb minimálbér ugyanakkor munka vállalására ösztönzi majd azokat a jelenleg esetleg munkanélkülieket is, akiknél a megemelt minimálbér jelentősen meghaladja a munkanélküli-segély összegét. A minimálbér-emelés hatásán túl a közszférában 2001-ben 8,75 százalékos, 2002-ben pedig 7,75 százalékos illetményalap-növekedést javaslunk, és ugyanilyen mértékben növekedne a közalkalmazotti bértábla és pótlékalap is.

Ezeken felül a nagy közalkalmazotti ágazatokban foglalkoztatottak esetében további szakmai bérszorzóemeléseket is tartalmaz a költségvetés. A pedagógus közalkalmazottak garantált illetménye 2001. szeptember 1-jétől további 20 százalékkal emelkedik, csakúgy, mint a szociális ágazatban dolgozó felsőfokú végzettségű szakalkalmazottaké. Ugyancsak 2001. szeptember 1-jétől kerül sor a szakmai szorzó 15 százalékpontos emelésére a közművelődési és közgyűjteményi intézményekben foglalkoztatottaknál. Csak a félreértések elkerülése érdekében említem meg, hogy a 8,75 százalékos illetményemelés, illetve a minimálbér-emelés ezen ágazatokban foglalkoztatottakra is 2001. január 1-jétől vonatkozik. A kiemelt illetményemeléssel preferált ágazatok közé tartoznak továbbá a felsőoktatási oktatók és kutatók, ahol 2001. január 1-jétől átlagosan 22 százalékos bérrendezésre kerül sor, valamint a Magyar Tudományos Akadémia kutatói, ahol 30 százalékos bérrendezés lesz.

Szintén 2001. január 1-jétől számíthatnak kiemelt béremelésre a humán-egészségügyi ágazatban, közvetlenül a betegellátásban dolgozók, valamint a szociális ágazatban közvetlenül ápolással foglalkozó szakalkalmazottak. Az ő keresetük átlagosan 20 százalékkal fog növekedni 2001-ben, ami magában foglalja a 8,75 százalékos illetményemelést és a minimálbér-emelés hatásait is.

A költségvetés technikai szerkezetét követve nem ide tartozik, mégis tartalmi összefüggések miatt itt említem meg a várható nyugdíjemelést. A gazdaság gyors fejlődése lehetőséget teremt arra, hogy mind 2001-ben, mind pedig 2002-ben a törvények által előírtnál 3-3 százalékkal nagyobb mértékben emelkedjenek a nyugdíjak. Ezt a javaslatot a benyújtott költségvetés még nem tartalmazza, de a kormány támogatja azt a módosítást, amely lehetőséget teremt a költségvetésben írtaknál magasabb nyugdíjemelésre. Így összességében 2001-ben 10,3, 2002-ben pedig 9,7 százalékkal emelkedhetnek a nyugdíjak, ami mindkét évben jelentős vásárlóerő-növekedést eredményez. 1999 és 2002 között, a négy év alatt a nyugdíjak vásárlóértéke, reálértéke 14-15 százalékkal emelkedik majd. Ezzel teljes egészében, sőt valamivel túl is tudjuk korrigálni azt a 11,9 százalékos csökkenést, amit a nyugdíjak vásárlóértéke az 1994-1998 közötti években szenvedett el. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Tavaly! - Bauer Tamás: A '90-94 közötti időszakban!) A törvények által előírtnál magasabb nyugdíjemeléssel lehetőséget teremtünk arra, hogy a nyugdíjas-társadalom is jobban részesedjen a gazdasági növekedés és az életszínvonal-növekedés eredményeiből.

A negyedik kiemelt kérdéskör a költségvetésben az ország Európai Unióhoz történő csatlakozásának elősegítése. A 2001-2002. évi költségvetési törvény tervezete kiváló bizonyítéka annak, hogy eredményesen közelítünk az európai uniós elvárásokhoz. Az európai uniós csatlakozáshoz leginkább kapcsolódó, az uniós követelmények átvételét szolgáló beruházásokat, illetve egyéb költségvetési kiadásokat bemutató táblázatot első ízben tartalmaz a költségvetési törvény. Tovább folytatjuk a kormány által elfogadott, 1999-2001-re szóló, az európai közösségi joganyag átvételét szolgáló nemzeti programot. Ennek keretében 2001-ben jelentkeznek a legjelentősebb jogharmonizációs intézmény- és gazdaságfejlesztési kiadások. E nemzeti program, illetve az európai uniós közös alapok, a Phare, a SAPARD és az ISPA által finanszírozott programok végrehajtására 2001-ben mintegy 88 milliárd forint szolgál, amely összeg felét európai uniós segélyek biztosítják.

Jelentős intézményfejlesztés valósul meg többek között az állategészségügy és növényellenőrzés, a környezetvédelem területén, majd az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál, valamint a vám- és pénzügyőrségnél. A kormány célja az, hogy a 2001-2002. évi költségvetés lezárultával a jogharmonizáció és a jogalkalmazás területén Magyarország készen álljon az Európai Unióhoz való csatlakozásra.

Tisztelt Országgyűlés! Rátérnék a költségvetési intézmények gazdálkodási helyzetének rövid áttekintésére. A központi költségvetési szervek forrásai az elkövetkezendő két évben összességében mintegy 19 százalékkal növekednek, a közel 257 milliárd forintos többlet fedezete 73 százalékban költségvetési támogatásból, 27 százalékban saját bevételemelkedésből valósul meg. A többletek elosztásánál a következő területek, illetve intézmények élveznek prioritást:

A védelmi kiadások szintje a következő két évben eléri a bruttó hazai termék 1,81 százalékát. A többlet biztosítja az idén megkezdett haderő-átalakítási program és a NATO-tagként vállalt haderő-fejlesztési feladatok teljesítésének pénzügyi fedezetét. Folytatódik a schengeni követelményeknek megfelelő határőrizeti rendszer kiépítése, a zöld határ védelmének technikai eszközökkel való megerősítése. A szervezett bűnözés elleni hatékonyabb küzdelem elősegítése érdekében létrejön a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ, amelynek személyi és technikai háttere fedezetét biztosítja a benyújtott költségvetés. Folytatódik a nemzetközi követelményeknek megfelelő okmánycsalád kialakítását célzó program. 2001-től többlettámogatás teszi lehetővé a futballstadionok felújítását, az ifjúsági feladatok közül pedig prioritást élvez a kábítószer-fogyasztás megelőzését támogató program.

Tisztelt Képviselőtársak! Javulnak a helyi önkormányzatok pénzügyi feltételei is. Az önkormányzatok a központi költségvetési kapcsolatokból 2001-ben 786 milliárd forint, 2002-ben pedig 873 milliárd forint bevételre számíthatnak. A feladat-összetétel változása miatt korrigált bázishoz képest e források 12,4, illetve 10,5 százalékkal bővülnek, ez az önkormányzatok tízéves fennállása óta a központi támogatások legmagasabb reálérték-növekedését jelenti. A helyi önkormányzatok körében is prioritást élvez a több mint 500 ezer munkavállaló bérhelyzetének javítása, ezen belül kiemelten a kvalifikált munkaerő illetményszínvonala lemaradásának csökkentése.

A központi támogatások lehetővé teszik, hogy az önkormányzati szférában 2001-ben 17,3 százalékos, 2002-ben 15,2 százalékos, több elemből álló egy főre jutó keresetnövekedés valósuljon meg. 2001-ben a minimálbér-emeléssel több mint 150 ezer, 2002-ben közel 190 ezer munkavállaló érintett. Kiemelt bérfejlesztést élvezhet a 160 ezer pedagógus, a 8 ezer közművelődési és közgyűjteményi területen dolgozó szakember, a közvetlen gondozásban, gyógyításban résztvevő 40 ezer szociális intézményi dolgozó és 80 ezer egészségügyi közalkalmazott.

(12.10)

Az önkormányzatok által folyósított lakossági szociális juttatások nyugdíjakéval azonos mértékű növekedését a központi költségvetésből származó források bővülése alapozza meg.

A 2000-ben elindított "segély helyett munkát" elvre épülő munkanélküliellátó-rendszer átalakításának első, teljes évi hatása 2001-ben jelentkezik. Szándékunk szerint lehetővé válik, hogy az önkormányzatok által szervezett közcélú munkában részt vevők száma az előző évhez képest csaknem duplájára, több mint 11 ezer főre, 2002-ben pedig 13 ezer főre növekedjék. A fejlesztéseket szolgáló címzett és céltámogatások 2001-ben 10 milliárd forinttal, 14 százalékkal bővülnek.

Mindezeken az említett forrásokon túl a gázközmű privatizációja miatt az 1990-es évek közepén felhalmozódott adósságok kifizetésével az önkormányzatok mintegy 61 milliárd forint további forráshoz jutnak.

Számba véve az előzőek szerinti központi forrásokat, valamint az elérhető helyi bevételeket, az önkormányzatok együttesen 2001-ben közel 1670 milliárd forinttal gazdálkodhatnak, ami 2002-ben további 100 milliárd forinttal nő.

Tisztelt Ház! Javaslataink szerint az Egészségbiztosítási Alap költségvetése a következő két év során kiegyensúlyozottabb lesz, mint korábban. A tervezett hiány összege 2001-ben 10 milliárd, 2002-ben 17 milliárd forintra mérsékelhető. Az alap egyensúlyát mindkét évben a központi költségvetési támogatás növekvő összege javítja.

Az Egészségbiztosítási Alap kiadásai közül a gyógyszertámogatások jelentik évek óta az egyik kritikus pontot. Az elkövetkező két évben számoltunk a jelenleginél racionálisabb gyógyszerfelhasználásra ösztönző elemek bevezetésével, valamint az ellenőrzés hatékonyságának javulásával. Az úgynevezett gyógyító-megelőző kassza kiadásai a bruttó hazai termék növekedését meghaladó ütemben emelkednek majd. Így érhető el az, hogy az összes egészségügyi kiadások aránya az államháztartás kiadásai között stabilan 9,4 százalék marad.

A kormány által kijelölt reformlépéseknek megfelelően 2001. január 1-jétől a családtámogatási ellátások megállapításával és kifizetésével kapcsolatos feladatokat nem az egészségbiztosító végzi majd, azok átkerülnek az államháztartási hivatalokhoz.

Más helyen beszéltem már a 2001-ben és 2002-ben várható nyugdíjemelésekről, amelyek mértéke mindkét évben meghaladja majd a törvényben előírtakat. Ennek ellenére úgy számolunk, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap mindkét évben egyensúlyban lesz. Igaz, ez csak a központi költségvetés növekvő támogatásával érhető el.

A nyugdíjalap bevételeinek 2001-ben 15,1 százalékát, következő évben pedig 18,6 százalékát teszi ki a központi költségvetési támogatás. A jelentős összegű és növekvő támogatás két legfontosabb oka a nyugdíj-biztosítási járulékok csökkenése mindkét évben, valamint a magánnyugdíj-pénztári tagok kieső befizetéseinek pótlása. Az előterjesztés szerint mindkét évben változatlanul marad az egyéni nyugdíjjárulék és a magánnyugdíj-pénztári hozzájárulás is.

Tisztelt Képviselők! A költségvetési törvényjavaslat kidolgozása során az idén is korrekt és hatékony munkakapcsolat alakult ki az Állami Számvevőszékkel, amelynek hozzájárulását ezúton is köszönöm. Alapvetően egyetértek a Számvevőszék legfontosabb megállapításaival, és - mint korábban is jeleztem - jövő évben szeretnénk napirendre tűzni az államháztartási törvény áttekintését annak érdekében, hogy a költségvetési előkészítő munka minősége tovább javuljon.

Köszönöm azt a segítséget is, amelyet a kormány tagjai, a parlament képviselői, a különböző minisztériumok és államigazgatási szervek dolgozói és a Pénzügyminisztérium munkatársai nyújtottak a költségvetési törvényjavaslatok összeállításához.

Kérem, hogy a 2001. és 2002. évekre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatot megtárgyalni, azt javaslataikkal segíteni és azt a fő irányelvek megőrzése mellett elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács Árpád úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének, a napirendi ajánlás szerinti 20 perces időkeretben.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az alkotmány és a számvevőszéki törvény alapján véleményeztük a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetési törvényjavaslata megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét.

A megalapozottságról, illetve a törvényjavaslat dokumentumának törvényességi és számszaki megfelelőségéről alkotott számvevőszéki vélemény nem érinti az állami újraelosztás arányait, a tervezett gazdaságpolitikai döntéseket, mivel erre nem terjed ki az Állami Számvevőszék felhatalmazása. Ennek felel meg véleményünk.

A benyújtott költségvetési törvényjavaslat véleményezése sajátos jogi környezetben történt, a többéves költségvetés benyújtásának lehetőségét a 1999. évi zárszámadási törvényjavaslat elfogadásával egy későbbiekben hatályosuló jogszabály teremti meg. Ezért az Állami Számvevőszéknek a törvényben előírt kötelezettsége teljesítésénél - a hatályos államháztartási törvény mellett - szükségszerűen figyelembe kellett vennie az 1999. évi zárszámadási törvényjavaslatban tervezett, az új költségvetési törvényt megalapozó módosításokat is.

Az államháztartásról szóló törvény általános rendelkezéseket tartalmaz a részletező jogszabályok alapján. A törvény 1992-es megalkotásával az volt a cél, hogy az államháztartás vitelének fő szabályait külön törvény tartalmazza, és e szabályozások ne függjenek az aktuális gazdaságpolitikai elképzelésektől.

Az 1999. évi zárszámadási törvényjavaslathoz hasonlóan a 2001. és 2002. évi költségvetési törvényjavaslat is számos módosítást tartalmaz az államháztartási törvényre vonatkozóan. E törvényt a hatálybalépése óta eltelt nyolc év során, esetenként az Állami Számvevőszék javaslata alapján, de 23 alkalommal módosították, és jelenleg is további két módosítás van folyamatban. A jogszabály-módosítások, melyek bár a gazdaságpolitika jogi hátterének megteremtésére irányulnak, a kiszámíthatóságot, a jogbiztonságot csökkentik.

Az Állami Számvevőszék a gazdálkodási szabályok ilyen mértékű és gyakoriságú változását, a módosítások jelenlegi gyakorlatát a hosszú távú stabilitás érdekeit figyelembe véve kifogásolja. Köszönettel veszem miniszter úrnak a bejelentését, hogy e gyakorlaton változtatni kívánnak. Az évek során végrehajtott változások a törvény koncepcionális áttekintését, annak megújítását amúgy is szükségessé teszik. Ezzel párhuzamosan nélkülözhetetlen az államháztartás reformjának továbbvitele, a nagy ellátórendszerek korszerűsítése és a költségvetési intézményrendszer túlzott decentralizáltságának felülvizsgálata. Ennek hiányában egyrészt nem ítélhető meg az egyes területekre irányított források indokoltsága, felhasználásuk hatékonysága, másrészt a közpénzek elaprózása az ellenőrzés szempontjából is nehezen áttekinthető helyzetet tart fenn.

A törvényjavaslatban ismétlődnek az államháztartási törvény érvényesülésével kapcsolatban évek óta fennálló, az ÁSZ által észrevételezett hiányosságok.

Az Áht. előírja, hogy az államháztartás információs rendszerét - a nemzetgazdasági pénzügyi információs rendszer részeként - úgy kell kialakítani, hogy az segítse az államháztartási törvény, az államháztartás pénzügyi folyamatainak megtervezését, a költségvetési előirányzatok kialakítását, és alkalmas legyen a teljesülés elemzésére, értékelésére, ellenőrzésére.

A költségvetési törvényjavaslat dokumentumának tartalma, szerkezete, összeállításának metodikája - a zárszámadáshoz hasonlóan - nem meghatározott.

(12.20)

Évről évre a mérlegekkel kapcsolatos bemutatási kötelezettség teljesítése sem teljes körű.

A törvényjavaslat számozott mellékletei hivatottak megjeleníteni a legfontosabb döntési információkat, a jóváhagyandó előirányzatokat. A törvényjavaslat 1. számú mellékletében csak a költségvetési évre tervezett, jóváhagyandó előirányzatok szerepelnek. Az előirányzatok megítéléséhez, a döntés megalapozottságához - az Áht. előírásainak megfelelően - az előző év várható, s az azt megelőző év tényadatait is be kellene mutatni. Ezen idősorokat a fejezeti indoklásokat bemutató kötetek tartalmazzák, azonban e dokumentumokat nem együtt, hanem kéthetes időeltolódással terjeszti be a kormány az Országgyűlésnek. A véleményalkotáshoz ezek az ÁSZ számára sem álltak rendelkezésre.

A tervezés megalapozottságát, a költséghatékonyság javítását szolgálja az Áht.-ben rögzített felhatalmazás, mely szerint a pénzügyminiszter, a fejezet felügyeletét ellátó szervekkel együttesen, feladat- és teljesítménymutatókat, költségnormákat dolgoz ki, s azokat együttes rendeletben szabályozza. A 2001. és 2002. évi költségvetési előterjesztésben nem jelennek meg a mennyiségi és minőségi teljesítménymutatók, amelyek a funkcionális szerkezetű kimutatásokhoz rendelten a költségvetési előirányzatok megítélését érdemben segítenék.

A költségvetés 2001. évi makrogazdasági feltételrendszerét, tervezett pozícióját megalapozó elemzések és makroszámítások elkészítésének módszertana számottevően nem változott. A költségvetés fő bevételi előirányzatai megalapozottsága a 2000. évi tervezéshez képest azonban összességében javult. Ebben közrejátszott, hogy több munkaanyag, háttéranyag készült. Egyes bevételi előirányzatok teljesülése azonban így is kockázatokat tartalmaz, részben a tervezőmunka hiányosságai, részben a külső tényezők hatása miatt.

A bizottsági üléseken már szóltam róla, és ma is megerősítem, hogy a helyszíni ellenőrzés tapasztalatai szerint szerintünk jelentős kockázatot jelent, hogy a bevételeket determináló jogszabály-módosítások jóváhagyása a költségvetés összeállításakor még nem történt meg, emiatt, továbbá az időközben bekövetkezett egyéb változások, például a játékadó, a kőolajtermékek jövedéki adója emelésének elmaradása miatt, a törvényjavaslat egyes előirányzatainak módosítása szükséges.

Az Állami Számvevőszék által jelzett, a bevételi előirányzatok megalapozottságát és teljesíthetőségét érintő kockázatokat a helyszíni ellenőrzés során írásban egyeztettük, melyeket az érintettek elfogadtak. A miniszter úr jelezte az egyetértését, hogy a több évre készített költségvetés megalapozása, az átfogott időtartam hosszúsága miatt megítélése szerint is nehezebb, ugyanakkor az is tény, hogy az intézményi gazdálkodás szabályozási és támogatási feltételei jobban kiszámíthatóak. Ezt az Állami Számvevőszék tapasztalatai is megerősítik. Ezzel összefüggésben azonban meg kell említenem, hogy a tervezési szempontok között kiemelt szerepe volt, a korábbi javaslatainkat is figyelembe véve, az intézmény- és feladat-felülvizsgálatnak. Meg kell jegyeznem azonban, hogy az intézmény-korszerűsítések végrehajtási folyamata lassú, a tervezett változások az elkövetkező két évben érdemi megtakarítást még nem eredményezhetnek.

Az általános érvénnyel megfogalmazott létszámcsökkentési törekvés ellen hat a különböző jogszabályokban és az állami irányítás egyéb eszközeiben meghatározott többletfeladatok létszámigénye, illetve az előírt létszámfejlesztések végrehajtása.

A költségvetési törvényjavaslat a feladatbővülések létszám- és személyijuttatás-vonzatát nem vagy nem elégséges mértékben tartalmazza. A fejezetek többségénél a dologi kiadások előirányzata feszített, ennek oka az évek óta elmaradt és a 2001-ben sem biztosított automatizmus hiánya, az intézményi működési bevételek növelésének korlátai, továbbá az intézményi feladatvizsgálatok elégtelensége.

Az elkülönített állami pénzalapok bevételi és kiadási tervszámai a rendelkezésre álló információk szerint háttérszámításokkal alátámasztottak, részletesen kidolgozottak és a kitűzött célokkal összhangban vannak. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési tervezésénél azonban több kockázati tényező jelentkezett: a makrogazdasági előrejelezések bizonytalansága, az egészségügyi rendszer reform értékű átalakításának hiánya, a vonatkozó kormányzati döntések késlekedése, továbbá az, hogy a költségvetési törvényjavaslat és az előirányzatok megalapozását szolgáló jogszabály-módosítások parlamenti jóváhagyása alapvetően párhuzamosan történik.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai által ellátott állami feladatok finanszírozására kialakított költségvetési irányszámok megítélésünk szerint alultervezettek. A terv szerint a Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetése nullszaldós, az Egészségbiztosítási Alap hiánya 10,1 milliárd forint, de a hiány csökkentésében jelentős szerepe van a központi költségvetési pénzeszközátadásnak. Ez 2001-ben a két alapra nézve együttesen 114,5 milliárd forint. A központi költségvetési pénzeszközátadás növekvő mértéke pedig azt jelzi, hogy a társadalombiztosítási alapok bevételeinek és kiadásainak eltérése nagyobb, mint amit a költségvetésben megjelenő hiány mutat. Ezért kockázatosnak tartjuk a tervezett előirányzatok betartását. Ezt bevételi oldalról az adott járulékkulcs mellett a bruttó átlagkeresetek alakulása, 2000. február 1-jétől a járulékbefizetési kötelezettség alaponkénti teljesítésének bizonytalansága, kiadási oldalról az ez év novemberében megvalósuló kiegészítő nyugdíjemelés, a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-támogatás csökkentésére bevezetett, illetve bevezetni tervezett intézkedések hatása jelenti.

Az államháztartás alrendszerének 2001. évi költségvetési előirányzata kialakításával párhuzamosan készült a 2002. évi költségvetés. A makrogazdasági feltételrendszert ugyanazok a paraméterek alkották, amelyek a 2001. évi tervkészítés alapját képezték. Azonosak voltak a tervkészítési munka szakaszaihoz kapcsolódó kormánydöntési és a Pénzügyminisztérium irányítói feladatellátásával teremtett körülmények is.

A költségvetési fejezetek a 2002. évi előirányzatokat a 2001. évi költségvetés tervezésénél - ez volt a helyszíni ellenőrzésünk tapasztalata -, minden szándék ellenére, kevésbé részletesen dolgozták ki. Ebben az a tény is közrejátszott, hogy a 2002. évi költségvetés megalapozása a fejezeti és intézményi munkában, valamint a Pénzügyminisztérium tervező és szervező munkájában is kisebb súlyt kapott. Erre utal például az is, hogy egyes előirányzatok meghatározásánál nem terveztek változást a két év előirányzatai között, mechanikusan jártak el.

A 2002. évi költségvetési törvényjavaslatban szereplő bevételi előirányzatok közül a jövedéki adó előirányzatát - az adók mértéke emelésének bizonytalan időre való elhalasztása következtében -, úgy véljük, módosítani szükséges.

A törvényjavaslat szerint a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetési kondícióit alapvetően meghatározó állami támogatások, hozzájárulások és az átengedett személyi jövedelemadó együttes összege a 2000. évi költségvetési előirányzathoz képest 2001-re 98 milliárd forinttal, 2002-re további 87 milliárd forinttal nő. A többletek döntően a bér- és szociálpolitikai intézkedésekhez, a szakmai törvényekkel elrendelt többletfeladatokhoz, illetve a Munkaerő-piaci Alapból történő forrásátrendezéshez kapcsolódnak. Ezek eredményeként érzékelhetően nőhet az önkormányzatok által foglalkoztatottak jövedelme, a szociálisan rászorulók juttatásai.

A többletek azonban a lakossági ellátás színvonalát alapvetően befolyásoló előirányzatok tekintetében, a reálérték szinten tartását biztosító dologi automatizmust továbbra se tartalmaznak. A törvényjavaslat a hatályos törvények, jogerős bírósági döntések végrehajtásához szükséges többletköltségekre sem tartalmazza teljeskörűen a pénzügyi fedezetet. Mindemellett a 2000. év elején kialakult árvízi katasztrófahelyzet pénzügyi fedezetének biztosításához a kormány által zárolt 7,3 milliárd forinttal a következő két év javasolt előirányzatai is csökkentek.

(12.30)

Az önkormányzati feladatok és a rendelkezésre álló források közötti, évek óta tartó feszültség oldása így a következő két évben sem várható jelentős mértékben. Az önkormányzatokat 2002-ben megillető források tervezésénél külön gondot okozott, hogy a nagyságrendre vonatkozó, 2000-ben még hatályos, de a költségvetési törvény keretében felfüggeszteni, illetve megszüntetni tervezett törvényi garanciák a tárgyévet megelőző második év tényleges adataihoz kapcsolódnak.

A közoktatási és kulturális feladatokat finanszírozó források összegére vonatkozó javaslathoz az önkormányzatok által e címeken 2000-ben ténylegesen teljesített kifizetéseket kellene ismerni, a személyi jövedelemadóból való részesedés pedig a 2000. évre vonatkozó adóbevallások összesített adatai alapján határozható meg. Ezek azonban csak a következő év közepén válnak ismertté. A tényadatok hiányából fakadó bizonytalanság áthidalására viszont nem sikerült olyan javaslatokat kidolgozni, amelyek fenntartanák az önkormányzatokat megillető finanszírozási garanciákat.

Az önkormányzati feladatok és hatáskörök kormány által elrendelt felülvizsgálata eddig nem történt meg. Erre tekintettel az önkormányzatok pénzügyi szabályozó rendszere - korábbi javaslataink ellenére - nem változik, kisebb pontosítások, korrekciók a normatív hozzájárulások rendszerében a normativitás erősítését, a feladatarányosabb finanszírozást, a személyi jövedelemadó elosztásánál az önkormányzati jövedelmek még erőteljesebb nivellálását szolgálják. Ezek azonban véleményünk szerint érdemben nem csökkentik a rendszer egésze megreformálásának szükségességét.

A 2001. évi gazdasági és pénzügyi folyamatok hatására a nemzetgazdaság főbb bevételi és kiadási előirányzatait jelentő tételek alakulása, a folyamatban levő állami feladat-felülvizsgálat, a közigazgatási és pénzügyi információs rendszer korszerűsítése következtében esetleg indokolhatóvá, indokolttá válhat a 2002. évi előirányzatok aktualizálása. A törvényjavaslat viszont az államháztartás egyetlen alrendszerénél sem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy azt milyen módon, milyen formában és milyen döntési mechanizmus érvényesítésével kívánja a kormány megvalósítani.

Mindezt azért teszem szóvá, mert az államháztartási törvény is csak a kedvezőtlen változások esetén követendő eljárást rendezi, és nem tartalmaz intézkedési módot, kötelezettséget a kiadási és bevételi előirányzatok, továbbá a költségvetési hiány mértékének például inflációs hatások nyomán előálló pozitív irányú eltérése esetére. Ezért bár a miniszter úr kiegészítését megköszönöm, a törvényjavaslat hiányzó rendelkezésekkel történő kiegészítését változatlanul megfontolásra ajánlom.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék véleményt alkot és nem jelentést készített. Ez magatartásunkat meghatározta. A korábbi évekhez hasonlóan javaslatokat tettünk a költségvetési törvényjavaslat normaszövegének módosítására, kiegészítésére. Amennyiben javaslatainkkal a kormány azonosulni tud, azokat képviselői, illetve bizottsági módosító indítványok benyújtásával a törvényjavaslat szövegén át lehet vezetni. A pénzügyi kormányzatnak - amellyel igen jó együttműködésben dolgoztunk idén is - jeleztük, hogy a módosító indítványok kidolgozásában munkatársaink készek a további együttműködésre.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Vissza a kezdőlapra