MARKÓ BÉLA:
Kétségtelen, hogy nehéz évet, sőt, nehéz évtizedet, évszázadot és évezredet zárunk most. Kétségtelen, hogy van okunk a keserűségre közösen is, de egyenként is, hiszen igazuk lehet azoknak, akik azt mondják, hogy ez a leköszönő korszak nem a miénk volt. Minket, magyarokat megszaggatott ez az évszázad, újból és újból ellenünk döntött a történelem, és lám, a romániai magyarság is több emberöltőn át külön élt, külön küszködött a nemzet többi részétől.
Lehet
így is búcsúzni most az ezredfordulón, nehéz szívvel, kishitűen, tele sóhajjal
és reménytelenséggel.
De
lehet búcsúzni egészen másképpen. Mert hiszen ha azoknak, akik a történelem
akaratát állandóan ellenünk fordították, beteljesült volna a szándékuk,
ma nem lenne Erdélyben magyar, aki az új évezredet köszöntse. Márpedig
vannak
magyarok, van összetartó közösség, van akivel nekivágni egy új esztendőnek.
Lehet, hogy ez az évszázad nem volt a miénk. De ez az utolsó évtized a
miénk volt. Talpra álltunk, ismét közösséggé kovácsolódtunk,
az egész
Kárpát-medence számára példát mutattunk egységből, erős politikai képviseletet
és erős civil társadalmat hoztunk létre.
Íme,
csak ebben az elmúlt évben is hányszor választottunk, és míg körülöttünk
kavargott a világ, és megzavarodott a román társadalom politikai tájékozódó
képessége is, addig mi ugyanazon az úton haladtunk, irányt nem váltottunk,
utat nem tévesztettünk. Ha nehéz volt a döntés, akkor is meghoztuk azt
a döntést, és ha összeszorított foggal kellett cselekedni, cselekedtünk
úgyis. A romániai magyarság politikailag is, erkölcsileg is győztesként
készíti most a maga számvetését.
Ismétlem,
ez az évtized a miénk volt. Talpon maradtunk, és együtt maradtunk.
Bárki bármit mondjon, miénk volt ez az év is, és a következetes kiállás
meghozta az idén is a maga eredményeit. Megkezdődött a földek, erdők visszavétele,
és valamivel többen tanulhatnak magyarul az idén, mint a tavaly. Mi nem
léptünk vissza, mi mentünk előre a magunk útján.
Nem
ígérhet senki Kánaánt az új évre, hiszen sok-sok nyugdíjasnak alig futja
a mindennapira, és számos fiatal nem érzi biztonságban magát. Nem ígérgetni
kell hát, hanem tenni a változásért, tenni azért, hogy itt legyen számunkra
a jövő a szülőföldünkön. Legyen az új esztendő azoké, akik hisznek a tettben,
és akik tudnak is tenni, legyen az új esztendő mindannyiunké, akik hiszünk
a változásban még akkor is, amikor ez nagyon nehéznek látszik.
Hamarosan
elkezdődik egy új év, egy új évtized, egy új évszázad, egy új évezred.
Van egy babona, hogy ki mit cselekszik az év első napján, azt fogja cselekedni
egész évben. Én ezt úgy módosítanám, hogy amilyen kedvvel kezdjük ezt
az évet, olyan lesz a magyar nemzet egész évezrede. Legyen jelszavunk
az eljövő időben, az elkövetkező munkában és küzdelemben az, hogy: ismét
felemelt fejjel, ismét együtt, ismét Európában!
Kívánok
hát jókedvet, hitet, bizalmat önmagunkban és a világ előrehaladásában,
derűt és erőt minden magyarnak, minden jóravaló embernek.
Boldog
új esztendőt!
2000.
december
