Magyar Kereszténydemokrata Szövetség III. küldöttgyűlése
2000. december 9.
Elnöki megnyitó

Már három éve, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség először jött össze egy ekkora rendezvényre, mint ez a mostani, immár III. Küldöttgyűlésünk.

Mindegyik összejövetelünknek más hangulata volt, más gondok, más remények vettek körül.

1997. Olyan régen volt, minta évtizedek múltak volna el. Még frissek és égők voltak a sebek, de nem az önsajnálat, hanem a remény jellemzett minket. Meg akartuk mutatni, hogy hiteles kereszténydemokrácia nélkül politizálni nem lehet. Orbán Viktor akkor mondta ki: Nincs polgári politizálás kereszténydemokrácia nélkül. A gyökér, amelyből kihajtottunk, a Demokrata Néppárt volt. Ezt 1948-49-ben kívülről verték össze, 1996-97-ben belülről tették tönkre. Ott Vállaltuk az örökséget, megálmodtuk a feltámadást. Tudtuk az örökség értékes és életre való.

1998-ban már a győzelmet ünnepeltük. Orbán Viktor személyben miniszterelnököt köszönthettünk. Örömünket ugyan beárnyékolta annak a finom, de határozott kiszorítósdinak az előszele, amelyben partnereink az önkormányzati választások alkalmából részesítettek bennünket. Ez azután nagyon rányomta a bélyegét az 1999. évi II. Küldöttgyűlésünkre is. Sokan úgy érezték, hogy a jogi keret, amelyben dolgozunk, nem lehet eredményes. Csak egy önálló párt a megfelelő céljaink megvalósítására. Szívünkből fakadnak ezek a gondolatok. A szívünkből, de nem az eszünkből. Ezt vitattuk meg és döntöttük el a múlt évben. Továbbra is kitartunk az unió gondolata mellett. Egy olyan pártra volna szükség, mint a Németországot felvirágoztató CDU. Mivel az érintettek egy része ezt a gondolatot még nem tudja elfogadni, maradt az önállóság igénye és az együttműködés készsége. Ezek a szava határozták meg politikánkat, ennek jegyében választott vezetőket a Szövetség.

A tavalyi gondok egy része ma is jelen van. Ám Szövetségünk helyzete ma sokkal jobb, mint három vagy akár csak egy évvel ezelőtt.

Ennek alátámasztására két dologra hívom fel a figyelmet. Az egyik annak vizsgálata, mi valósult meg az 1997-ben megfogalmazott célkitűzésekből. Az eredménylistából illusztrációképp kiemelem a következőket:

1997-ben azt kívántuk, hogy az új kormány biztosítsa a családok védelmét:
a gyermeknevelés ne legyen elviselhetetlen teher,
legyen családi jellegű a személyi jövedelemadó rendszer,
állítsák helyre a várandóssági pótlékot,
a kormány tegyen meg mindent az élet védelmében,
biztosítson minden állampolgár számára megfelel? munkahelyet, hatékony egészségügyi ellátást, értékálló nyugdíjat.
Most örömmel állapíthatjuk meg, hogy az Orbán kormány
jelentősen növelte a gyermekek támogatását, mindenkinek jár a GYES, a GYED, a családi pótlék,
a gyermek utáni adókedvezménynek nőnek és a házastársak között megoszthatók, azaz lényegében családi adórendszer alakult ki,
a magzatok után is jár a kedvezmény, csökken a terhességmegszakítások száma, idéntől pedig kissé nő a születéseké,
mintegy kétszázezerrel több munkahely van, a nyugdíjak értéke nemcsak állandó maradt, hanem minden évben nőtt, növekszik a születéskor várható átlagéletkor, de az egészségügyi érdekében még nagyon sok a teendő.
Olyan kormányt akartunk, amely esélyegyenl?séget akar adni mindenkinek, ezért elvártuk, hogy:
állítsa meg a társadalom végzetes kettészakadását,
ne engedje meg, hogy az alapvet? műveltség és kultúra csak kevesek kiváltsága legyen.
Most, noha a szegények és gazdagok között még nagy a távolság,
a minimálbér soha nem volt mértékű emelkedése,
a segély helyett munka elvének bevezetése,
a családi pótlék kiadásának az iskoláztatáshoz való kötése, a kiegészítő családi pótlékra vonatkozó tervek,
az oktatás fejlesztése, a felsőoktatási tandíjmentesség, a szociális ösztöndíjak és az új diákhitel,
a millenniumi pályázatok sora mind az általunk kitőzött cél felé közelít.
Olyan kormányra vágytunk, amely védi nemzeti érdekeinket, azaz:
támogatja a szomszéd országokban él? magyarságot kisebbségi jogaik maradéktalan megvalósításában,
az Európai Unióval való tárgyalások során érvényesíti a magyar ipar és mez?gazdaság védelmét,
biztosítja termékeinknek a világkereskedelemben való részvételét.
Ilyen kormányunk van. Az elmúlt két évben
a Magyar Állandó Értekezlet intézményesítette a magyar-magyar kapcsolatokat, anélkül, hogy feszültségeket gerjesztett volna a szomszéd államokkal,
az Európai Unióval való tárgyalások kemények és sikeresek,
exportunk növekszik.

Az 1997-es célkitűzéseink némelyike, mint az esélyegyenlőség elérése, a szegénység elleni küzdelem, nem szorítható be egyetlen kormányzási ciklus keretei közé. Mégis, az akkor céljaink lényegében teljesültek. Ebben a munkában a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség minisztereinek, államtitkárainak jelentős szerepe volt. Saját sikerünk a magzatok után járó adókedvezmény bevezetése is, amely a korábbi várandóssági pótlék mai megfelelője.

Szövetségünk helyzetét nemcsak az elért kormányzati eredmények fényében nézhetjük. Értékelésem második szempontja magára a Szövetségre vonatkozik. Sokan, akik hitetlenkedve nézték 1997-es próbálkozásunkat, felismerik, hogy ez az egyetlen járható út. Itt nem kényszerülünk a MIÉP barátságától a szocialisták dicséretéig terjedő lelki bakugrásokra. Igaz, mi is váltottunk: szövetségesünk, együttműködő partnerünk eddig a liberális csoportba tartozott, s most az Európai Néppárthoz tart. Ismét nő taglétszámunk, több megyei szervezet alakulása várható, megindult, ha vékonyka is, a megyék anyagi támogatása, mobiltelefon hálózat jött létre a megyei elnökök között, havonta eljut a Hír-Lap minden tagunkhoz.

Mindez nem azt jelenti, hogy minden rendben volna. Hogy milyen szervezeti változások szükségesek, arról még lesz szó. Hogy mi mindent kellene másképp, jobban csinálnunk, hogy mit tehetünk az összefogásért, az szerepelni fog Latorcai János előterjesztésében. Most azokat az országos feladatokat foglalom össze, amelyek megvalósulását fontosnak tartjuk.
A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség olyan Magyarországot akar, ahol senkit nem fenyeget a szegénység réme. Ennek érdekében a kormány már eddig is többet tett, mint elődjei, de folytatni kell az igazságos bérpolitikát, az álláshelyek számának növelését, a minimálbér emelését.
Az állásban lévő anyák kapjanak meg minden szükséges támogatást a kettős feladataikhoz (anyai és munkahelyi), s az unokák ellátásához legyen a GYES-nek megfelelő segítség a nagyszülőknek is. Indokoltnak tartjuk a kis nyugdíjak további, differenciált emelését.
Célunk, hogy minden az átalakulás miatt reményvesztett ember - közöttük a legnagyobb számú kisebbség, a cigányság is - munka és tanulás segítségével találja meg jelenét és jövőjét Magyarországon.
Messze vagyunk attól, hogy a szülőhelytől függetlenül esélyegyenlőségről lehetne beszélni. Még csak körvonalakban látszik a földalap kérdésének rendezése, és a mezőgazdaságban is sok más égető feladat vár sürgős megoldásra.
Mindent meg kell tenni azért, hogy az európai integrációs folyamatban a határainkon kívül élő magyarság még átmenetileg se szenvedjen hátrányt. Nem legyen ismét fal a magyar határ. Legyen különleges státusza, legyen törvény adta - alkotmányos - joga minden magyarnak Magyarországon.
Helyre kell állítani a közéleti szereplők tisztessége iránti közbizalmat. Az 1989 óta terjedő és 1994 és 1998 közötti baloldali koalíció alatt intézményesülő korrupció ma is szennyezi a közéletet. Az 1998-ban győztes pártokat is megkörnyékezték a szerencselovagok, a politikai darazsak. A bűnösök gyors és súlyos büntetése egyben a tisztességesek védelme. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elvárja az ilyen ügyek jogerős lezárásának gyorsítását. Nagyra becsüli azokat a határozott lépéseket, amelyekkel a kormánypártok eltávolítják az erkölcsi alapelveknek és a tisztességnek híján lévő tagjaikat, sőt azokat is félreállítják, akikre csak a gyanú árnyéka vetül. Elítéljük viszont, ha egyesek önző pártérdekekből másokat rosszhiszeműen rágalmaznak.
A közszereplők vagyongyarapodása legyen átlátható. Elítéljük a Horn időszakban hozott látszat szabályokat és új, világos, bizalomébresztő megoldásokat sürgetünk.
A születések és a házasságkötések száma kismértékben nő. Erősödik tehát a remény, fiataljaink, pályakezdőink azonban még sokszor nem látják megnyugtatónak a jövőt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás önmegvalósításuk új lehetőségeit kínálja majd. Magyarország legyen vonzó számukra, érzelmileg, és a megélhetés szempontjából egyaránt.
Az ifjúság helyzetét tovább kell javítani, emelve az oktatás színvonalát, továbbfejlesztve a lakástámogatási rendszert és egyre aktívabban bekapcsolva a fiatalokat a rájuk vonatkozó döntésekbe.
Sokat kell még tennünk az erkölcsi szemlélet kialakításáért is. Az államalapítást Szent István és Szent Imre alakja együtt jelképezi. Utóbbi azzal, hogy a kötelességteljesítés és a tisztesség példáját adja az új nemzedék számára.
A XXI. sz. elején békés alkotó munkára, nyugodt közéletre van szükség. Ez csak akkor érhető el, ha a polgári kormányzat 2002-ben újabb négy évre bizalmat kap. Az elmúlt választások megmutatták: a választók a mérsékelt jobbközép pártok összefogását várják. Ha unió most nem hozható létre, választóink érdekeinek leginkább a Fidesz, az MKDSZ és az MDF által állított közös jelöltek és listák felelnek meg.
Ez a véleményünk ugyan kissé megingott a legutóbbi hódmezővásárhelyi tapasztalatok fényében. Nem létezhet ugyanis semmiféle olyan - akárcsak helyi, személyi - megfontolás, hogy egyetlen szövetséget alkosson valamely az Európai Néppárthoz tartozó erő a MIÉP-pel, a Munkáspárttal, a szocialistákkal és a szabaddemokratákkal. A szub-szi-di-a-ri-tás-nak is vannak határai. A Fidesz ismerte ezt a határt. Meg is szabadult azoktól, akik képtelenek voltak az elvszerű magatartásra. Számunkra ez az esemény megmutatta, hogy a Fidesz vezetés komolyan veszi az összefogást és komolyan a megkötött szerződéseket. Hódmezővásárhely népe pedig megmutatta, hogy a Fidesz-MKDSZ hatékony és győztes politikai erő. Ha 2002-ben lesz 56 százalék mandátumunk a parlamentben, amint van most Hódmezővásárhelyen, nem féltem Magyarországot.
Reméljük, hogy a kormányzó koalíció pártjai kellően értékelik a Hódmezővásárhelyt történteket. Ezek után garanciákra van szükségünk, hogy hihessük: egyszeri, meg nem ismétlődő esetről volt szó. Mind a következő két évben, mind azt követően egymásra vagyunk utalva. Hódmezővásárhely viszont megmutatta, mit érhet el együtt, más pártok támogatása nélkül, szoros szövetségben a Fidesz és az MKDSZ.
Hisszük: meg tudunk birkózni az előttünk álló feladatokkal. Ránk, a jobbközép politikai összefogás híveire marad a XX. század okozta sebek begyógyítása. Azért kell dolgoznunk, hogy erkölcsileg erős, gazdaságilag megalapozott, emelkedő nemzet lehessünk most Közép-Európában, majd az Európai Unió népeinek közösségében. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség a Barankovics féle Demokrata Néppárt eszmei örököseként, az önállóság jegyében és a jobbközép pártokkal való együttműködésre készen akarja kivenni a részét az ország megújulásáért és felemelkedéséért végzett munkából.

 Surján László

Vissza a kezdőlapra