A hidegzuhany

Hatalmas szállodai bálterem Los Angelesben. Népviseletes fiatal táncosok, ének, szavalat, s az óhazából jött néhány politikus. Ünnepi beszédek, fennkölt pillanatok. A műsor után büfé, s falatozás közben tessék csak tessék: lehet beszélgetni a magyarországi képviselőkkel. Merthogy csak egy szónokolt, de hátha többinek is van mondanivalója.
Ez volt a terv. Majdnem minden meg is valósult, kivéve a végét. A büféhez alig jutottam hozzá: gyűrűbe fogtak. Az emberek nem nagyon kérdeztek, hanem inkább mondták a magukét. Mit is kérdeznének a globális hírközlés és az internet világában? De üzenni, kifejteni, elmesélni, közös ismerőst kutatni, azt igen. Téma akad bőven, nem is lesz könnyű visszaemlékezni mindre. A szó-áradatból egyszer csak kiemelkedik valami, ami zavaró. "Miért mondott ez az ember ilyeneket nekünk?" Visszakanyarodom a hangzavarban nem tisztán hallott témához: "a Magyarok Világszövetsége új elnöke járt itt. Szeretettel fogadtuk, koszorúzott, 1956-ra emlékezett. Ám az ő beszéde más volt, mint amit épp most egy ellenzéki képviselőtől hallottunk. Az elnök úr ugyanis azt mondta: Magyarország ilyen mélyen, ilyen rossz állapotban még soha nem volt, mint most."
Nem hiszek a hírhozónak. Biztos elfogult, valamiért haragszik, ezer oka lehet, nem választották meg valaminek az MVSZ-ben - keresem lázasan a magyarázatot. Kínomban elmosolyodom, mit is mondhat ilyenkor az ember? Az elnök úr talán valami miatt épp nagyon el volt keseredve, próbálkozom. Mindenesetre, én nem így látom - billentgetem helyre a dolgot. Mi sem, - csillan fel beszélgetőtársam. Már felejtem is el a hírt: jól van az emberi tudat elkészítve, a rosszat könnyen kidobja magából. Kis idő múlva ismét előjön a kérdés. A főkonzul is megerősíti a dolgot. Szomorúak vagyunk.

Azután mégis elfelejtem a kellemetlen információt, pedig talán kezdenem kellene vele valamit. Otthon nyugodtan szapulhatjuk egymást. De kint? Ha százszor is magyar a közeg, egy másik állam polgárai. Mivel egy nemzethez tartozunk, azt várjuk tőlük, hogy ki-ki az ottani posztján tegyen meg értünk mindent, amit tehet. Tudjuk, sokat tehet. Szabad-e kedvét szegni bárkinek is bajaink kiteregetésével? Talán igen, mert "növeli, ki elfedi a bajt" követhetjük Illyés Gyulát. De igaz ez a vélt  bajokra? Szubjektív hangon, torz szemlélettel, nagyítani? Nem szabad.

A reakció

Nem szabad, de megtiltani nem lehet. Nem is kívánom, hogy azok az idők visszajőjjnek, amikor még lehetett. De költségvetési pénzt adni erre? Mire megszületik a módosítvány: ne finanszírozza a költségvetés az MVSZ-t, hanem adjuk a pénzt pl. az Illyés Alapítványnak, árnyaltabban látom a kérdést. Igaz, ha okosan pályáznak, természetesen kaphatnak ők is. De okos ez? Kígyót-békát fognak kiáltani, még azok is, akik politikailag szemben állnak a Világszövetséggel, de ezt a lépést nem merték megtenni. Tovább nyomjuk a szélekre azokat, akiknek amúgy is jobbra van a szívük. Elvi döntések kellenek, nem személyre szabottak. Jönnek elő az ellenérvek. Végül mégis megszavazom, hiszen az igen mellett is komoly érvek vannak. Elvi döntés kell? Elvszerű-e az, ha egyes szervezeteket néven nevez a költségvetés, "bérelt" soruk van, biztonságuk, s másoknak évről évre meg kell mérkőzniük egymással? Jó-e, ha egy szervezet nem érdekelt az ésszerű takarékosságban, sőt azért költ, hogy jövőre még többet kérhessen? Jó-e, ha a költségvetésben elszaporodnak a törvényben vagy szokásjogban rögzített automatizmusok, és a kormány mozgástere egyre szűkül? Átmeneti társadalomban biztos nem.
Nem akarom, hogy megszűnjön az MVSZ. Azt sem akarom, hogy a kormány szócsöve legyen. De el kellene döntenie, társadalmi szervezet, vagy az állami nemzetpolitika egyik részlege. Induláskor az utóbbi volt. Azután a bábkormányok bábja lett. Most keresi a helyét. Személyi harcok terepe, zűr-zavar veszi körül. Helyzetének leginkább a hagyományos egyesületi forma felel meg. De akkor miért kap többet, mint mondjuk közéleti munkám bölcsője, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete? Eddig jutok el a gondolkodásban, s máris döntenem kell. A kormány nem támogatja, de - bármennyire kormánypárti vagyok - megszavazom. S ezt tette sok más képviselő is. Megvan a többség.

A kiértékelés

A szavazás kedd délután, este. A várható reakciók csak szerdán fogalmazódnak meg, a csütörtöki lapokban olvashatók. A baloldal végül nem nagyon állt ki az MVSZ mellett, felfogták, hogy igen hiteltelen lenne. Tabajdi próbálkozik fogást keresni, de már csak a MÁÉRT után.  Tőkés László nem tartotta meg megnyitó beszédét a Magyar Állandó Értekezleten. A püspök úr, mint mondta, nehéz helyzetbe került, mert egy általa kedvelt és nemzeti érzelmű szervezet - amelyhez tiszteletbeli elnökként a nevét is adta - és egy általa kedvelt nemzeti érzelmű kormány között van vita. Azt is elmondta, hogy a beszéd elhagyásán túl nem akar további feszültséget kelteni.

A helyzet ráadásul még változhat. Mint minden törvény esetén, most is vizsgálják: nincsenek-e a módosítványok egymással ellentmondásban. Ha igen, jövő héten, még a végszavazás előtt, ki kell küszöbölnie azokat a parlamentnek. Ebbe a körbe beletartozhat az MVSZ támogatásáról szóló módosítvány is.

Közben kitör a nyilatkozatháború, amelyből kiderül: az MVSZ megítélése igen változatos. Nagy szükség van egy olyan szervezetre, amelyet köztiszteletben álló személyek vezetnek, amelyet nemcsak elfogad, hanem  amelyre felnéz az egész magyarság. Ha lesz ilyen szervezet, pénze is lesz, abban biztos vagyok. Fordítva nem működik. Ha egy szervezet pénzt kap, attól még nem övezi köztisztelet. Sőt.

Surján László

Vissza a kezdőlapra