A zarándokok első utazása az Atlanti-óceánon keresztül, a Mayflower hajó fedélzetén embert próbáló küzdelem volt. Amikor végül is partra szálltak Plymouthban 1620. december 21-én, Ó-Anglia kegyetlen tele elvitte az új telepeseknek csaknem a felét. Tavasszal a túlélők, a bennszülött indiánok segítségével és bölcs természeti tapasztalatával kukoricát és más honos növényeket ültettek. Az indiánok arra is megtanították őket, hogy mely szárnyasoknak ízletes a húsa, és hol lehet rájuk vadászni. 1691 őszén soha nem látott mennyiségű terményt arattak le a telepesek.

Hogy az indiánoknak kifejezzék a hálájukat a segítség nyújtásért, meghívták őket egy hatalmas lakomára, ami, úgy mondják, három napig tartott. A fő fogás az akkoriban Ó-Angliában bőségesen elszaporodott vadpulyka volt: nos, innen ered a hálaadás napi hagyomány, az amerikai asztalról ilyenkor nem hiányozhat a sült pulyka - ma már áfonyaszósszal és gesztenyés töltelékkel. Sokáig nem volt egységes ez az ünnep, az egyes államok külön-külön fejezték ki hálájukat a bőségért istennek és a bennszülött indiánoknak. Az amerikai polgárháború idején azonban Sarah Hale, egy kis női magazin újságírója kérvényt nyújtott be: 1863-ban Lincoln elnök nemzeti ünneppé nyilvánította a hálaadás napját (Thanksgiving Day), amit azóta minden november negyedik csütörtökén nagy családi lakomával ünnepelnek Amerika-szerte. A családok és barátok nagy vacsora összejöveteleket szerveznek. Az ünnepi asztal bőségéből nem hiányzik az édesburgonya- és a töktorta sem, és a szegényeknek való adakozás is része az ünnepnek ilyenkor.

Niemetz Ágnes
NEW YORK

Vissza a kezdőlapra