A hagyományos, mondhatnám elavult amerikai vásárlási mód telefonos megrendeléssel történik. Mivel itt már javában folynak a karácsonyi előkészületek, naponta tömegesen érkeznek postaládáinkba a sokszor több száz oldalas katalógusok. Mögöttük általában hatalmas, raktárból közvetlenül szállító cégek állnak, mint például a Lands End, L.L. Bean vagy a Spiegel.

Az Internet terjedésével nem kell a telefonhoz kapkodni: a ruhákat, cipőket, vagy akár műanyag karácsonyfákat a számítógépen is megtekinthetjük, a férjnek szánt inget "manipulálhatjuk" a sörhas tájékán, és hozzáigazíthatjuk a kis mozgó képeken a megfelelő nyakkendőt is. Az összes on-line cég garantálja a titoktartást, és mindenféle, a szövetségi kormány által jóváhagyott és ellenőrzés alatt tartott biztonsági rendszer alkalmazását. (Pl. ha feltörik a rendszerüket és illetéktelenek vesznek le pénzt a hitelkártyáról, a tulajdonos csak $50-ig felelős.) Én mégsem ütögetem be a hitelkártyaszámom a számítógépbe, bár attól tartok, olyan erős a nyomás a vásárlók megszerzésére, hogy előbb-utóbb nem lehet elkerülni.

Azért teszek így, mert nem akarom, hogy ismerjék a vásárlási szokásaim. Ugyanis mintegy górcső alá veszik a derék- és mellbőségem, a kedvenc színeim és az anyagi helyzetem is. Vannak csak $5 körül visszérkrémeket és paprikamagot kínáló katalógusok, de több száz vagy ezer dollárért áruló antik bútorokkal foglalkozók is. Ha rendszeresen $20 dolláros szoknyát veszek, akkor nem küldenek $500 dolláros árukat kínáló információkat. Mivel ezeknek a cégeknek csak akkor éri meg borsos árért on-line vásárlási lehetőséget kialakítaniuk, vagy a nagyon drágán előállított katalógusokat kinyomtatni, ha sok vásárlóik lesz, ezért "mindenre képesek". De a legfontosabb a marketing politikájukban a címlista. Ez a kezdete és vége az egész történetnek. A címlisták adhatók és vehetők (bár erre is most már szigorú rendelkezések vannak). A megismert vásárlási szokások szerint a kiadványaik módosulnak.

Divat volt még tavaly is a telefonos megkeresés, a telefontársaságok kedvelt direkt marketing stílusa. A lehető legrosszabb időpontokban képesek telefonálni, hogy másik cégnél olcsóbb egy-egy magyarországi hívás. (Nem volt nehéz kitalálniuk, hogy miért ezt az országot válasszák az esetemben! Valahogy mégis úgy érzem, nem helyes, hogy a számlámon megnézik ezeket az adatokat, és íly módon meg is mondják, hogy ezt megtették.) Sok probléma volt ezzel, szövetségi törvény is született: meg kell kérni a hívó cég képviselőjét, hogy vegyenek le a hirdetési listáról, és ha ennek ellenére újra jelentkeznek, akár ezer dollárt kell fizetniük. A Seinfeld című sikeres szappanoperában van ezzel kapcsolatban egy ismertté vált jelenet: "Most rosszkor hív, adja meg az otthoni számát, este felhívom, hogy akarok-e másik telefontársasághoz átigazolni. Hogy az üzletpolitikájuk tiltja a lakástelefonjuk kiadását? Nos, így vagyok ezzel én is... Viszlát!" Hát, így vagyunk ezzel mindannyian.

Olyan globalizálttá teszik a vásárlást (és erről van szó!), ami pedig Amerikában jópofa is tud lenni. Jó elmenni a Macy's áruházba, ahol éppen fenyőágakkal borítják be az épületet, készülve az általuk szponzorált hálaadás napjára és persze karácsonyra. Az illatszerosztály mesés és jó szagú, a gyapjút meg lehet tapintani és a cipőt fel lehet próbálni. A gyerekosztályon pedig még McDonald's is nyílt. Egy évben egyszer ezt jobban el lehet viselni, mint a szigorú előírások között szaladozó számítógépegér esetleges csapdába esését.

Niemetz Ágnes
NEW YORK

Vissza a kezdőlapra