Ma reggel Németh Miklós viszonylag hosszabb interjút adott az M1 reggeli műsorában. Ebben kifejtette, hogy korábbi kijelentéseinek megfelelően semmiféle tisztségre nem pályázik, és az MSZP sikerét elsősorban szülőföldjén végzett munkával akarja elősegíteni.

Országjárásáról beszámolva az ország mai állapotához képest a miniszterelnöksége alatti időket lényegesen kedvezőbbnek tüntette fel a valóságosnál. Még olyan területeken is visszalépésről beszélt, ahol ez könnyen cáfolható. Így azt állította, hogy az önkormányzatiság jelentősen sérült, még az úgynevezett „civil szervezetek” világában is. Ma, amikor súlyos milliókat fordít évente az országgyűlés a civil szervezetek céljaira, és minden állampolgár jövedelem adójának 1 százalékát átutalhatja a civil szervezeteknek és alapítványoknak, mint a Nagycsaládosok Országos Egyesületének 1987 és 89 közötti egyik vezetője, tapasztalataim alapján arcátlannak tartom ezt a megjegyzést. A települési önkormányzatokat illetően pedig hadd idézzem az egyik borsodi település polgármesterét, aki azt mondotta 17 évi tanácselnökösködés után: el ne higgyék, amit az újságban olvasnak, soha nem volt még ilyen jó dolgunk, mint mostanában.

A riportból kiderült az is, hogy Németh Miklós nem tudta elhagyni a kádári időszakban fölvett szemfényvesztő magatartást. A riporter megkérdezte, mi történne, ha mégis miniszterelnöknek jelölnék? Válasz: nyári tapasztalataim alapján ilyen kérdésre soha többet nem felelek. Ám azonnal hozzátette: most is csak annyit mondhatok, ha a feltételek adottak, akkor majd alaposan meg fogom fontolni. Tehát mégis felelt. A felelet értelme, hogy feltételeinek teljesítése esetén kész  a feladatra. Ha ezt valaki számon kérné rajta, a felelet elejére fog hivatkozni. A szocialisták bukófélben lévő „legkisebb királyfia” valóban népmesei alak, de nem a hűség és a tisztesség, henem a „hoztam is, nem is” ravaszsága jellemzi.

SL

---

Reagált az olvasó

Vissza a kezdőlapra