Hagyományosan egy nappal a Nobel-díjak kiosztása előtt, azaz december 9-én adják át a svéd parlamentben az Alternatív Nobel-díjat.
Nem szereencsés elnevezés. A szóban van kritika a nem-alternatív díj felé. kell legyen valami tiszteltre méltó vagy épp elfogadhatatlan oka annak, miért akarnak egyesek alternatívát nyújtani. Jelen esetben azonban nem erről van szó. Az Alternatív Nobel-díjat, a Right Livelihood Foundation (RLF) nevű magánalapítvány díját egy német származású svéd orvos, Jakob von Uexküll alapította 1980-ban, Nagy-Britanniában. Az alternatív jelző ebben az esetben kiegészítőt jelent, alapítását azért határozta el Jakob von Uexküll, mert Alfred Nobel korában még ismeretlenek voltak az emberiséget ma nap mint nap fenyegető környezetvédelmi és biztonsági problémák.

1980 óta a svéd parlament évente adományozza a díjat, tíz tagú nemzetközi zsüri tanácsára. A zsürit a Greenpeace szervezet és az ENSZ Leszerelési Bizottságának tagjaiból állítják össze. Az alapító kívánsága szerint a díjat olyan személyek vagy szervezetek kapják, akik, illetve amelyek példamutató gyakorlati választ adnak az emberiség legégetőbb problémáira, kimagaslót tettek a környezetvédelemért, az emberi jogokért, a mindennapi élet megkönnyítéséért, az élet minőségének javításáért.

A rendszerint három kitüntetett a díjjal együtt egymillió svéd koronán (250 ezer dollár) is osztozik. A pénzt nem a díjazott személyes használatára, hanem valamilyen projekt támogatására adják. Egy negyedik, "tiszteletbeli" kitüntetett nem részesül a pénzből, ezt olyan személy kapja, aki az odaítélő bizottság szerint nem szorul anyagi támogatásra.
Idén egy amerikai növénygenetikus, egy indonéz emberi jogi harcos, illetve egy etióp és egy török környezetvédő kapja a kitüntetést.
Wes Jackson a Kansas állambeli Salinában található úgynevezett Földintézet nonprofit magánintézmény társalapítója. A bizottság az évelő növények termesztésén alapuló, természetes gazdálkodási rendszerrel kapcsolatos elképzeléseit díjazta.
Egy 35 éves indonéz emberi jogi harcos és ügyvéd, Munir a második díjazott. Az indoklás szerint "bátorságáért, az emberi jogok érvényesítéséért és a katonaság feletti polgári ellenőrzésért folytatott állhatatos harcáért" kapta a díjat. Munir tevékeny szerepet vállalt az Indonéziában zajló konfliktusok rendezésében, a kelet-timori emberijog-sértéseket vizsgáló bizottság tagjaként segített fényt deríteni azokra a bűntettekre, amelyeket a tartomány függetlenségi népszavazása után kirobbant erőszakcselekmények idején követett el a katonaság.
A harmadik díjazott Tewolde Gebre Egzhiaber, Etiópia élenjáró környezetvédője. Eghiaber vezető szerepet játszott azokon a tárgyalásokon, amelyek révén 2000-ben megszületett a genetikailag módosított termékek kereskedelmét szabályozó ún. biobiztonságról szóló jegyzőkönyv.
Birsel Lemke török környezetvédő azért vívta ki az elismerést, mert fellépésének köszönhetően hazájában nem engedélyezték a cianid felhasználását az aranybányászatban. Az indoklás szerint Lemke "kulcsfontosságú szerepet játszott a szóban forgó veszedelmes technológia betiltásáért zajló nemzetközi kampányban"

Vissza a kezdőlapra