KELLER LÁSZLÓ (MSZP)
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP)
DR. KARL IMRE (MSZP)
VARGÁNÉ KERÉKGYÁRTÓ ILDIKÓ (MSZP)

ELNÖK: Köszöntöm önöket, tisztelt képviselõtársaim. Most pedig kétperces hozzászólások következnek. Elsõként megadom a szót Keller László képviselõ úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjából. Öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ellentétben önnel, mi úgy gondoljuk, hogy a Magyar Köztársaság költségvetését a kormány terjeszti a Ház elé, és ez olyan szempontból nagyon lényeges, hogy a felelõsség is a kormányé, és nem a pénzügyminiszteré. Ez különösen aktuális akkor, amikor a miniszterelnök úr az idei inflációs folyamatokról, az idénre megtervezett inflációs folyamatról, azt gondolom, nem a jelenleg hatályos törvénynek megfelelõen nyilatkozott. Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr tegnap nem hallgatta végig a társadalombiztosítás költségvetésérõl szóló vitát, mert ha végighallgatta volna, akkor valószínûleg emlékezett volna az MDF-nek azon álláspontjára, amely szerint az MDF nem akadályozza meg, hogy ezt a nagyívû költségvetést az Országgyûlés elfogadja. Sajnáljuk, hogy új elemeket nem fedezett fel a kritikai észrevételekben a miniszterelnök úr.

Mi úgy ítéljük meg, hogy megfelelõen rávilágítottunk arra, hogy ez a kétszer egyéves költségvetés megfelelõ bizonytalansággal bír. Nyilván kétperces idõkeretben ezt nem lehet kifejteni. Annak viszont nagyon örülök, hogy a kormány két jelentõs ponton elmozdult a Szocialista Párt észrevétele, javaslata irányába, ez pedig a nyugdíjemelés és a kiegészítõ családi pótlék intézménye. Szeretném felhívni a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy kiegészítõ családi pótlék intézménye a benyújtott költségvetési javaslatban nem szerepel, az adótörvények során nem tárgyaltak ilyet. Örülök annak, hogy a Szocialista Párt ez irányú javaslatát megfogadták.

A nyugdíjemelés vonatkozásában pedig azt szeretném kérni a miniszterelnök úrtól, hogy az idei inflációs folyamatokat vegyék figyelembe, és a jövõ évi tervek során is a valós inflációs folyamatokból induljanak ki, ne becsüljék alá az inflációt, és ne hozzák hitelezõ pozícióba a nyugdíjasokat. Nincs arra szükség, hogy kamatot fizessenek. A megfelelõ mértékû nyugdíjemelést adják meg január 1-jétõl a nyugdíjasoknak!

Elnézést, de a két percet picit túlléptem, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselõ úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjából. Képviselõ úr!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Független Kisgazdapárt az elõzõ évhez képest, úgy gondolom, világosan, egyértelmûen kifejtette, hogy a most elõterjesztett költségvetést teljes mértékben támogatja. Ha maradtak is fenntartásaink, és maradtak is bizonyos igényeink, ezt semmiképpen nem így, ilyen módon és az itteni vitákban kívántuk érvényesíteni. Mégis, a miniszterelnök úr expozéjához képest a következõkben szeretném, ha valamelyest módosulás következhetne be.

Mindenekelõtt mi úgy gondoljuk, hogy az a nagyívû és tiszteletre méltó munka, amely a BM-ben folyt, és amelynek a kifejezett hasznát látja közvetlenül a társadalom, nem teszi lehetõvé, hogy olyan szerencsétlen bérviszonyok maradjanak fenn, mint amilyenek most vannak. Meggyõzõdésem szerint a rendõri állomány jelenlegi fizetéséhez mindenképpen szükség lenne újabb forrásokhoz. Én õszintén remélem, hogy ehhez valamennyi koalíciós partner támogatását megnyerjük. Tartjuk magunkat ahhoz, hogy nem kívánunk olyan módosítókat benyújtani, amely módosítók lényegileg érintenék ezt a költségvetést. De úgy gondoljuk, hogy bizonyos vonatkozásokban mégis szükséges a korrekció.

Meg kell mondanom azt is, hogy az egészségügy további privatizációjával kapcsolatosan a Kisgazdapártnak nagyon jelentõs fenntartásai vannak. Nem ismerjük még pontosan az elképzeléseket és a terveket, de az ellen kifejezetten szólnunk kell, hogy súlyos problémákat okozhat magát a rendszert érintõ kérdés akkor, hogy ha olyan helyzet alakul ki, hogy az ellátásban bizonytalanságok mutatkoznak. Azt gondolom, tisztelt Ház, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ezt a dolgot még egyszer át kell gondolni, mert az eddigi privatizációs akciók számunkra azt igazolták, hogy a rendszer nem javult, hanem a beteg szempontjából - és most nem az orvosokról beszélek, hanem a betegekrõl - sokszor bizonytalanabb, sokszor nehézkesebb lett.

Mi is támogatnánk, és nagy erõvel támogatnánk, hogy az önkormányzati lehetõségek bõvüljenek (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), ehhez azonban ellenzéki hozzájárulás kellene, mert az ellenõrzés hiányában nem tudjuk most ezeket a bõvítéseket igazán támogatni. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Kuncze Gábor képviselõ úrnak, a Fidesz képviselõ... Elnézését kérem (Derültség a Fidesz soraiban. - Glattfelder Béla: Majd csak a Demszky után!), a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjából.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Ennyire ne szaladjunk elõre idõben, elnöknõ!

ELNÖK: Frakcióvezetõ úr, tévedésemnek egyetlen oka volt. (Glattfelder Béla: Majd a Demszky után.)

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Én nagyon támogatom, hogy a miniszterelnök úr felszólalt a költségvetési vitában - ez a formára vonatkozik.

Ami a tartalmat illeti, azzal több ponton vitám van, de a beszéd a korrekt vitára kétségkívül alkalmas. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy Magyarország elmúlt tíz éve sikeres - egyetértünk vele. Azt mondta, hogy két éve van gazdasági növekedés - nagy gazdasági növekedés négy éve van. Az okokat most ne vitassuk meg, mert már sokat beszéltünk róla. Egy azonban biztos: nem az alacsony bérek okozták, hanem az, hogy a magyar gazdaság egy liberalizált, nyitott piacgazdaság, hogy gyors privatizációt hajtottunk végre, hogy az állam kivonult a gazdaságból, hogy a piacgazdaság szabályozórendszerét alakítottuk ki, hogy megfelelõ befektetõi környezetet biztosítottunk, és emellett természetesen az alacsony bérek is szerepet játszottak, csak a bérek alacsonyak Romániában is, Ukrajnában is, Bulgáriában is, de nincsenek gazdasági sikereik.

A külsõ környezet változása az, ami aztán az egyenetlenségeket okozza. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy részben nem találtam el a '99-re vonatkozó elõrejelzéseimet, a 2000-est meg sokkal jobban eltaláltam, mint a kormány, merthogy a világgazdaság így változott körülöttünk. Amit mi a beszédben számon kértünk, az a törvényesség, a költségvetés benyújtásának törvényessége, a szolgáltatások színvonalának csökkenése, az elmaradó reformok. Tettük mindezt azért, mert veszélyeztetve látjuk ezeket a kedvezõ folyamatokat, hiszen egy fordulat állt be.

Mostantól kezdve a kormány egyre többször beavatkozik a gazdaságba, egyre inkább kézbõl akar etetni, egyre inkább az állami gondoskodást helyezi elõtérbe az öngondoskodáshoz képest - lásd például a nyugdíjreform -, és íme, megjelenik az az elem a miniszterelnök úr felszólalásában, hogy növelni kellene a központosítást majd 2002 után, vagyis a miniszterelnök úr a választások után adót akar emelni (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), most meg csökkentésrõl beszél. Ezért mondom én, hogy ez az átverés költségvetése.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólást kért Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úr. Államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Fórum nevében kívánok rövid felszólalást tenni, és amikor üdvözlöm a miniszterelnök úr nagyívû költségvetési beszédét, akkor örömmel emlékeztetek arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum országos elnöksége, országgyûlési képviselõcsoportja és országos választmányának elnöksége 2000. augusztus 31-én elfogadott nyolcpontos programjának több eleme visszaköszön nemcsak a miniszterelnök úr beszédében, de a költségvetésben és az ahhoz benyújtott módosító javaslatokban is.

Emlékeztetnék arra, hogy az 1. pontban ez az MDF-program, ez az MDF-javaslat ugyanazt a kis- és középvállalkozói feltõkésítési adókedvezményt tartalmazta, amelyet itt a miniszterelnök úr kifejtett, amely tehát azt jelenti, hogy a következõ két évben 10-10 millió forintig a társasági adó alóli mentességet bizonyos feltételekkel megkaphatják a hazai kis- és középvállalkozók. Ez a 18 százalékos adómértéket tekintve a két évre vetítve 3,6 millió forintos többletforrás visszahagyását jelenti.

Örömmel üdvözöljük a miniszterelnök úr beszédét a tekintetben is, hogy ebben a javaslatban mi egy 15 százalékos nyugdíjemelésre tettünk javaslatot, és örülünk annak, hogy a miniszterelnök úr a többlet-nyugdíjemelés forrásait keresi ebben a beszédében.

(10.50)

Csatlakozunk a miniszterelnök úr reményéhez, bízunk abban, hogy az ellenzék partner lesz a szükséges forrás megtalálásában, illetve átcsoportosításában.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Orbán Viktor miniszterelnök úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetõséget. Öné a szó, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársak! Köszönöm szépen, hogy megtiszteltek azzal, hogy megjegyzéseket fûztek ahhoz a hozzászóláshoz, amelyet a költségvetéssel kapcsolatban mondtam el. Van néhány pont, ahol kénytelen vagyok a viszontválasz lehetõségével élni.

Az igaz, hogy nem a hatályos törvények szerint nyilatkoztam az inflációról, hanem a valóság szerint nyilatkoztam, de az infláció esetében ez talán indokolható.

Az MDF és a Kisgazdapárt esetében szeretném megköszönni a korrekt együttmûködést, amelyet a költségvetés elkészítésekor és az eddigi vita során tapasztalhattunk. Nem tudunk minden fideszes, kisgazdapárti és MDF-es igényt és szempontot megvalósítani a költségvetésben, tehát senki sem lesz itt közülünk száz százalékig elégedett, de úgy gondolom, a legtöbb és legfontosabb kisgazda, a legtöbb és legfontosabb demokrata fórumos elgondolás és fideszes indítvány azért benne lesz és benne van ebben a költségvetésben.

A rendõri állomány kérdésére majd vissza kell térni a késõbbiekben, ha így marad a költségvetés ahogy van, erre vonatkozóan én támogatnám, és év közben szükséges lesz ennek kiegészítése, akkor Turi-Kovács képviselõtársamnak mondom, hogy ezt a kormány meg fogja tenni.

Igazából elvi jellegû vitám Kuncze Gábor képviselõtársammal van. Én kevésbé helyezném az emberek elé az intézmények meg a nagy reformlépések jelentõségét. Egy gazdaság akkor megy elõre, ha van kultúrája, ha az embereknek van munkafegyelme, és szemben az ön által említett országokkal, nem bányászjárásokkal verik szét a fõvárost, hanem az elégedetlenséget inkább újabb lehetõségek megkeresése irányába fordítják. Tehát én az intézményekkel szemben inkább az emberek erre való készségét, az újabb lehetõségek, az alkalmazkodás készségét emelném ki.

A nyugdíjasok esetében pedig nem értek egyet önnel, hogy az öngondoskodás állapotába kellene õket szorítanunk. Akik már nyugdíjasok, azok alig-alig tudnak öngondoskodni. A probléma az, hogy ön másokról beszél. Én a már nyugdíjban levõkrõl beszélek, õket nem lehet öngondoskodásra kényszeríteni, nekik nyugdíjat kellene fizetni (Kuncze Gábor: Oda kellett volna adni a törvény szerint!), és szeretnénk, ha lehetne is.

Végezetül pedig ami a Szocialista Pártot illeti, csak hadd idézzem fel a prognózisok kapcsán Keller képviselõtársamnak válaszul azt, hogy 1999 végén 2000-re azt jósolta az az ember, aki most is a vezérszónok volt, az a képviselõtársam (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), aki vezérszónoka volt a Szocialista Pártnak, hogy jelentõsen csökkenni fognak a bevételek, most meg azzal ostromolt bennünket, hogy annyira sok lett a bevétel, hogy ezt osszuk szét másképpen. Az akkori frakció-hozzászólások jegyzõkönyve ezt igazolja.

Elnézést szeretnék kérni a képviselõtársaimtól, hogy nem tudok tovább itt maradni a vitán, mert egy határátkelõhelyet nyitunk meg, évek óta húzódó vita végére téve pontot Románia és Magyarország között, ahol szeretnék személyesen is jelen lenni, viszonozva a román miniszterelnök látogatását.

Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra következik Göndör István képviselõ úr, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjából. Öné a szó, képviselõ úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony, és nagyon sajnálom, hogy elment a miniszterelnök úr, mert néhány ponton szeretnék rávilágítani arra: most már értem, miért nevezte õ a Pénzügyminisztérium és a pénzügyminiszter költségvetésének azt a törvényjavaslatot, ami elõttünk van. A miniszterelnök úr elég látványosan improvizált. (Folyamatos zaj, mozgás.)

Kedves Képviselõtársaim! Ebben a költségvetésben, ami nekünk rendelkezésre áll, az újraelosztás mértéke nem 40 százalék alatti 2002-ben, hanem 40 százalék fölötti, tehát nem ugyanarról a költségvetésrõl beszéltünk.

A másik dolog az infláció. Azt mondta, hogy mit mondtunk mi '99-ben; azt mondtuk, hogy a bevételek alá vannak tervezve, tehát állítom, hogy amikor õ itt beszélt az inflációról, megpróbált valamit elsimítani abból a bakiból, ami a költségvetésben van, mert a törvény 6 százalékról szólt. Ezzel kell szembeállítani azt a 9,5 százalékot. Igenis állítjuk, hogy a kormánynak érdeke volt alultervezni, mert így tudott kisebb nyugdíjat kifizetni.

A gyerekes családokról, csak szeretném visszaidézni ugyanazt, amit mondtam Molnár képviselõ úrnak. Egyszerûen úgy érzem, itt a számok azt mutatják, hogy 30 milliárddal csökken a családi pótlék és a gyermekeknek jutó támogatás, õ pedig növekedésrõl beszélt. Ez valami rendkívül furcsa dolog.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselõ úr. Kétperces idõtartamban megadom a szót Szalay Gábor képviselõ úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjából. Öné a szó, képviselõ úr.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselõtársaim! Egy szimpatikusra hangszerelt, hosszú miniszterelnöki felszólalást hallottunk, ami egyszerre volt megértõ és megértést kérõ, ami még az ellenzék oktondi buksiját is megsimogatta olykor-olykor. Azonban voltak benne felfedezhetõ féligazságok, csúsztatások. Ilyen a földgázár kérdése. Sajnos, a tévéközvetítés szûk idõkorlátja miatt erre nem tudunk reagálni és kitérni, de délután, amikor a rádióközvetítés erre hosszabban lehetõséget ad, kifejezetten erre a témára egy hosszabb reakciót kívánok elmondani, az igazságot teljes egészében szeretném bemutatni, nem egyoldalúan.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces idõtartamban megadom a szót Takács Imre képviselõ úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjából. Képviselõ úr!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mi is örülünk a tartós és gyors növekedésnek. Azonban azt hiszem, egyetértünk azzal, hogy a növekedés nem cél, hanem eszköz a lakosság gyarapodása érdekében is, a szegénység ellen.

A másik, amit szeretnék megjegyezni: a növekedés több beruházást igényel. A több beruházáshoz több megtakarításra van szükség. Viszont a megtakarítási hajlandóság az elmúlt idõszakban csökkent. A megtakarítási hajlandóság érdekében többet kellene tenni.

A másik dolog az, hogy gyors és nagy növekedésnél a monetáris változókat igen nehéz kézben tartani, és a monetáris-fiskális politika jobb összhangjára lenne szükség, mint ami van.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces idõtartamban megadom a szót Karl Imre képviselõ úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjából. Öné a szó.

DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy ennek az egyébként szerintem is nagyon jól sikerült miniszterelnöki beszédnek volt azért több gyenge pontja. Ebbõl az egyik az volt, amikor a gázáremelést próbálta a miniszterelnök úr megindokolni.

Úgy gondolom, hogy ebben az esetben semmiképpen nem fogja tudni elérni a kormány azt a hatást, amit a miniszterelnök úr kifejtett. Nevezetesen, az volt a fõ érve, hogy a lakosság számára egy kedvezõbb feltételrendszert kíván ez a döntés hozni.

Egyik oldalról nyilvánvalóan azt is kifogásolnunk kell, hogy ezzel a lépéssel gyakorlatilag nem a törvényes rendszer szerint, hanem egy ad hoc megoldással nyúlt be a gazdaságba, és én úgy gondolom, hogy a kiszámíthatósággal szembe pontosan ezek az akciók állíthatók legjobban. Tehát pont a fõ érv, a kiszámíthatósági érv sérül.

A másik oldalról pedig végeredményben ez nehéz helyzetbe fogja hozni a lakosságot, hiszen a földgáz a villamos energia elõállításának például egyik alapanyaga, körülbelül 40 százalékban ebbõl az anyagból állítják elõ a villamos energiát, és ez automatikusan körülbelül 16 százalékos emelkedést fog okozni a jelenlegi szabályozás szerint a villamos energia árában, ami gyakorlatilag minden háztartást érint.

A másik probléma, amit én megemlítenék: Magyarországon többfajta lakossági fogyasztó van. A körülbelül két és félmillió fogyasztó között van 4-500 ezer olyan fogyasztó, aki már ezt az árat sem tudja kifizetni; õk nem kapnak semmit. Van egy olyan közbensõ fogyasztói réteg - ami akár egy-másfél millióra is tehetõ -, amelynek nyilvánvalóan egy ilyen típusú emelés, ha lenne, nem esne jól. És van egy felsõ fogyasztói réteg - amely nagyon jelentõs, legalább akkora, mint a rászorultaké -, amelynek a gázár, hogy úgy mondjam, a családi költségvetésben indifferens. Ez a megoldás ezeket is ugyanúgy kedvezményezi, mint a rászorultakat, és a rászorultaknak pluszt nem ad. Ezért nem lehet ezt támogatni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselõ úr. Megadom a szót Vargáné Kerékgyártó Ildikó képviselõ asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjából. Képviselõ asszony!

VARGÁNÉ KERÉKGYÁRTÓ ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr nagy ívû beszédében érintette a minimálbér emelését is, és én is úgy gondolom, hogy a minimálbér emelésének törvényes és becsületes módja, ha azt megelõzi egy értelmes érdekegyeztetés. Így van ez a világ demokratikus országainak igen nagy részében.

A miniszterelnök úr viszont azt mondta, hogy a kormány azzal nem vesztegetheti a drága idejét, hogy kivárja, amíg a munkaadók és a munkavállalók megegyeznek, és a szociális dialógusban részt vegyen, és mivel jót akar, ezért az egyébként törvénysértõ állapotot úgy teszi törvényessé, hogy megváltozatja a törvényeket.

(11.00)

Sajnálom, hogy elment a miniszterelnök úr, mert szerettem volna elmondani neki, hogy volt idõ Magyarországon, amikor a kormányfõ nagyon fontosnak tartotta a munkavállalók érdekeinek védelmét, olyannyira, hogy amikor a legelsõ kollektív szerzõdés megszületett, 1848. május 13-án, az akkori miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos személyesen vett részt az eseményen, hogy ezzel is érzékeltesse, milyen fontos a munka világában a béke. Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr ezzel ellentétes véleményen van, és erõszakkal behozza a Ház elé azt a törvénymódosítást, amellyel egyébként törvénysértõ szándékát törvényessé teszi. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Vissza a kezdõlapra