Vissza
a kezdőlapraNehéz megőrizni az emberi méltóságunkat, többeknek nem is sikerült
Kivonat az országgyűlési naplóból
2000. november 29.DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, az egy arcátlan rágalomhadjárat, ami itt folyik ebben a Házban az MSZP és az SZDSZ kezdeményezésére (Kuncze Gábor: Kinek a törvényét tárgyaljuk? Ki kezdeményezte?), és semmi köze a parlamenti munkához nincsen.
Az a Kuncze miniszter úr kiabál a kétperces felszólalásom közben, aki azt akarja állítani, hogy szabályos volt az ő testvérének a tankönyvbotránya, aki a testvérével úgy építkezik, hogy ott van egy háromszintes óriási épület, amibe a Torgyán-család épülő lakása sokszorosan beleférne, és mutogat egy sufnit, hogy az az övé ebből. (Kuncze Gábor: Miért nem ülsz le, te pojáca! Kérem rögzíteni a pojácát!) Kikérem magamnak ezt az egész stílust, ezt az egész rágalomhadjáratot!
Tóth képviselő úrnak pedig azt tudom mondani, hogy én egy közleményben pontosan elszámoltam a teljes vagyoni helyzetemmel, de természetesen az általuk irányított sajtóra nem bízom magam, mert a sajtó egyszerűen nem volt hajlandó a valóságnak megfelelően hozni az én állításaimat. A közleményemben minden pontosan megjelent, tessék a közleményemet a saját újságjukban megjelentetni, és akkor ez az egész kérdés nem lesz kérdés. De ha önök már felvetették az elszámoltatás kérdését, akkor miért tiltakoznak az ellen, hogy én ragaszkodom ahhoz, hogy ez az elszámoltatás történjen meg, de ne csak rám, az egész Országgyűlésre nézve, és akik itt milliárdos vagyonokat zsebeltek be, szeretném látni azoknak az elszámolását is. (Bauer Tamás: Ki az? - Szórványos taps az FKGP soraiból.)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először egy személyes megjegyzéssel szeretném kezdeni. Torgyán József hetek óta a személyemet és családtagjaimat illetően összevissza hazudozik a nyilvánosság előtt. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiban: Úgy van.) Egy szó nem igaz abból, amiket Torgyán József velem kapcsolatban állítani szokott. Torgyán József lényegében nem tesz mást, mint az a részeg a buszon, aki gusztustalan, büdös, el is húzódnak tőle, majd egyszer csak lehányja a körülötte állókat, és azt mondja nekik, hogy én vagyok gusztustalan, hát nézzék meg, hogy önök hogy néznek ki. Ez történik, tisztelt képviselőtársaim.
A történtekről a Magyar Nemzet visszafogott hangon számolt be.
A "mucsaiak", bő gatyában, illő tisztelettel köszöntik a nagy szürkeállományt!
Csak egy kérdés maradt: lehet-e mélyebbre kerülni?