A polgári koalíció kormánya a Fidesz elvárásainak megfelelően olyan költségvetést terjesztett elénk, amely elősegíti, hogy gaz-dasági sikereink forrása ne az alacsony bérszínvonalunk, ha-nem a tehetség és szorgalom legyen. A kormány a szegénypo-litika helyett a bérpolitika, a béremelések útjára lépett. Mint ke-reszténydemokrata, különös örömmel észleltem, hogy a mun-kabérek emelkedésén túl, amely csak egyes ágazatokban függ közvetlenül a kormánytól, nagy teret kapott a gyermekes csalá-dok segítése. Biztató, hogy jelentős források állnak a Széchenyi terv rendelkezésére is. Ettől a magyar gazdaság további fejlő-dését, így a polgárok életszínvonalának további növekedést várjuk.

A súlypontok között viszont nem lehet ott minden ágazat, így nincsenek ott a külügyek sem.

A külügyi tárca mégsem vesztese a költségvetésnek.

A külgazdasági többletfeladatok a 7,4 milliárd előirányzat-növelésből alig több mint 1 milliárd forintot tesznek ki. A fejezet forrásai tetemesen - 28%-kal - nőnek. A bevételekkel együtt 42 milliárddal lehet gazdálkodni. A legnagyobb eredmény, hogy a külképviseletek deviza kiadásai mentesülnek az árfolyam válto-zások okozta veszteségektől.

Az ellenzék sem fogalmazott meg érdemi szakmai kifogást, ezért a külügyi bizottság ülésén a költségvetési, de még inkább az alkotmányügyi bizottság elé tartozó kérdés élére állításával próbálkoztak. Szerintük a kormánynak még nincs törvényi fel-hatalmazása a két éves költségvetésre, ezért a tervezet nem is tárgyalható.
Így tehát - bár talán szebb lenne, ha a Külügyminisztérium költ-ségvetésének részleteivel foglalkoznék, magam is kénytelen vagyok a vita fő témakörénél maradni.

A koalíció a gazdasággal együtt örül a két éves költségvetés-nek. 1998 előtt szinte félévente jöttek a pótköltségvetések. A polgári koalíció sem 1999-ben sem 2000-ben nem kényszerült változtatni, holott erre szakmai érvekbe bújtatva erős ösztön-zést kapott, a viszonylag szelíd újságcikkektől egészen az Or-bán vagy Chikán csomag ötletének riogató felvetéséig. A kor-mány ellenállt. Az élet igazolta a döntést. Elmúlt a félévente változó szabályozás réme. Ez biztat fel arra, hogy most kétszer egy éves költségvetést tárgyaljunk. A költségvetés tervezetét ellenőrző és idén is igen alapos munkát végző számvevőszéki szakemberek javaslatai között nem szerepel, hogy a költség-vetést le kellene egy évre szűkíteni. A számvevőszék szakér-telmében jobban bízom, mint az ellenzékében. Az államház-tartási törvény költségvetési törvényben való módosításának gyakorlatát a Horn kormány vezette be. Először az 1995. évi költségvetési törvényben, azután a Bokros csomagban, majd az 1996. és az 1997. évi költségvetésről szóló törvényben éltek ezzel a gyakorlattal. A polgári kormány a két éves költségvetés-re felhatalmazást az 1999. évet lezáró törvényben fogalmazta meg, tehát előre hozza a döntést, épp abba az irányba, amely-ről az ellenzék beszél. Az ez irányú ellenzéki kritikákra az a közmondás vonatkozik, hogy bagoly mondja a verébnek, hogy nagy a feje.

A bizottságban főleg kormánypárti, elvétve ellenzéki oldalról konkrét szakmai kérdések is elhangzottak. Ezekre korrekt, megnyugtató feleleteket kaptunk. A kormányoldalon a külügyi bizottság ülésén jó lélekkel szavaztunk igennel,  hiszen meg-győződtünk: Magyarország 2001 és 2002 folyamán is eredmé-nyesen dolgozhat közösen vállalt külpolitikai érdekeink érvé-nyesítésén: az európai integráció előmozdításán, a jószomszé-di kapcsolatokon és a határon túli magyarság érdekeinek hat-hatós védelmén. Eközben itthon a szociális igazság érvényesül: emelkednek a bérek, tovább nő a kisgyermekes dolgozó csalá-dok életszínvonala és a Széchenyi terv révén hathatós gazda-ságfejlesztés indul.
 

Vissza a kezdőlapra