Amikor 1997, 98 táján a szabaddemokraták katasztrofális vereség elé néztek, sem a jobb oldali értelmiség, sem a balos média világ nem akart hinni a szemének. Az SZDSZ mindig nagyon jól kampányolt, most is elérik majd a megfelelő szintet, nyugtattak az újságok - bár valószínűleg kevesen izgultak a szadi csökkenő népszerűsége láttán. Biztos van még valami a tarsolyukban - hüledeztek a jobb oldalon, s csak kevesen emlékeztettek, hogy a csodafegyverben való bizakodás már a náciknak sem jött be.

A helyzet ma is hasonló. Tisztáldozat, vezércsere, kis vita a csúcson, adjunk egyet a demokráciának. A bértolnokok már fogalmazzák az írást: mennyivel más az, ha két jelölt van az elnöki posztra (v.ö. MSZP, Fidesz). Egy, csak egy demokratikus párt van Magyarországon.

Az áttörés meg késik. Demkszy hírére először le ment a népszerűségük, később ismét vissza. Ez utóbbiban azonban valószínűleg annak volt szerepe, hogy nőtt az otthon maradó száma, így a maroknyi csapat átléphette a bűvös öt százalékot, mint a MIÉP a választásokon.

1998-ban már nem volt muníció. Most sincs. Amit Demszky kínál, kevesebb a semminél. Győztes típusnak mondja magát, személyes sikerének állítva a sorozatos főpolgármesteri győzelmet. A látszat mellette szól, tényleg háromszor győzött. Ezt azonban mindig a szocialistáknak köszönhette, akik komoly erőt jelentenek a fővárosban. Az SZDSZ lefele csúszását már az 1994-es fővárosi és kerületi választások is jelezték, önvizsgálat, elemzés mégsem próbálta tisztázni a helyzetet.

Demszky most is látszatokra épít. Harmadik pólust akar építeni, de ezt a falrengetően új politikát épp most elvonuló elődje hirdette meg 1998-ban, minden siker nélkül. Attól, hogy más mondja, semmi sem lesz értékesebb. A Fideszből kiábrándult emberek szavazataira számít. Ehhez először is tudni kellene, van-e és milyen mértékű az átszavazásra is késztető kiábrándulás a Fideszből? A százalékok felszínén túlnézve azt látjuk, hogy a Fideszre szavazó polgárok száma csak kissé csökkent, nem olyan mértékben, ami segítene az SZDSZ-en. Semmi sem bizonyítja, hogy azok, akik most nem szavaznának a Fideszre, de két éve még ezt tették, most majd épp a feleségverő Demszky hívei lesznek. Tölgyessy esete világosan mutatja, hogy Demszky hívó szavára nem rohannak vissza, akik már megundorodtak a szabaddemokratáktól.

A Tölgyessy eset mást is bizonyít: Demszky szemrebbenés nélkül hazudik. Bejelentette, Tölcsessy segíti őt a felkészülésben. Ám Tögyessy cáfolatából kitűnt, semmi joga, oka nem volt a főfőpolgármesternek arra, hogy rá, mint tanácsadóra hivatkozzék.

Demszky másik ötlete, hogy a szocialistákat nem kivánók, de a Fidesz hatalmon maradását is ellenzők alkotják majd az ő szavazóit, nemcsak azért szerencsétlen, mert a Fideszből nem csöpog le sok szavazat (és ami lecsöpög, az semem hozzá csöpög), hanem azért, mert ez az egész megközelítés nagyon utánzás jellegű. A Fidesz üzenet volt hasonló, ha nem akarod az MSZP uralmát, de az MDF-et sem várod vissza, itt vagyunk. Demszky, mint rossz epigon akarja a megcsappant hadat diadalra vezetni. De kinek kell egy epigon?

Végül: a csodafegyver, ha működnék, a szocialistákat segítené. Demszky ugyanis csak akkor viheti be a kormányba pártját, ha összefog az MSZP-vel. Aki tehát az SZDSZ-re szavaz, a szocialistákat segíti hatalomba.

Vissza a kezdőlapra