Ünnepi számvevés céljából ült össze november 25-én az unitárius millenniumi zsinat. A napfényes őszutói szombaton, az egyházi év utolsó napján, a papság és a hívek számba vették az unitárius egyház hozzájárulását a magyar és egyetemes kereszténység értékeinek gyarapításához. Dr. Szabó Árpád püspök prédikációjában a reformáció folytonosságát hangsúlyozta a zsidó-keresztény kultúrában.

„Napjainkban bizonytalanná válnak a zászlók színei, ezért kell színt vallani. Hadd lássa a világ, kik vagyunk és mit akarunk. Csak az alkothat véleményt rólunk, aki meghallgatott, aki megnézte, hogy úgy ünnepelünk, mint akik beletartoznak a kereszténység nagy családjába vagy kívülről pillantanak befelé" — ezekkel a szavakkal kezdte az ünnepi istentiszteletet az unitárius püspök. A János apostol I. levele, 5. részének 11. versére épített püspöki beszéd üzenete mély, de szószékről mindeddig kimondatlan igazságot hirdetett.

Dr. Szabó Árpád a zsidó-keresztény kultúra történetében kimutatható reformáció folytonosságáról beszélt. Értelmezése szerint a protestálás az első mozzanata annak a folyamatnak, amelyet reformációnak nevezünk. Az első protestálók pedig a próféták voltak, akik akkor emelték fel szavukat, amikor veszélyeztetve látták az igazságot, s ezáltal egyházukat. Jézus prófétasága a zsidósággal szemben tulajdonképpen reformáció volt: protestálásából egy új világ, az újszövetség világa keletkezett, s létrejött az ő anyaszentegyháza. Ebben a megközelítésben logikusan adódott a püspök következtetése: „unitárius anyaszentegyházunk nem 432 éves, hanem 2000. A kereszténység reformáció előtti története a miénk is, éppúgy mint másoké. Értékeit magunkénak valljuk és elvárjuk, hogy mieinket is magukénak vallják mások." Aki egy nemzet történetéből ki akarja vonni más felekezetek értékeit, az szörnyű rombolást végez, megcsonkítja a népet is, a kultúrát is.

A püspök hangsúlyozta, hogy képletesen szólva a kereszténység egyidős az emberiséggel, hiszen a történelem során létrejött zsidó és keresztény egyházak egymásra épültek, mindegyik megőrizte az előző alapvető értékeit. Az unitárius egyház pedig egyértelműen magyar keresztény egyház.

Az istentiszteletet követő előadás témája is hasonló volt: az unitarizmus hozzájárulása a magyar és egyetemes kereszténység történetéhez. A zsinat nyilatkozatának felolvasása után ünnepi műsor következett: Molnár Bögözi Tünde marosvásárhelyi művész orgonajátéka, Borsos Edit éneke, a székelykeresztúri ifjúsági egylet zenés irodalmi összeállítása és a kolozsvári Unitárius Kollégium énekkarának előadása. Az ünnep millenniumi emléktábla-avatással majd közebéddel zárult az Unitárius Kollégiumban.

Gál Mária cikke a kolozsvári Szabadságban

Vissza a kezdőlapra