Az amerikai elnökválasztás végkimenetele szempontjából sorsdöntő Florida államban mindmáig nincs végleges eredmény. Az egyszer már újraszámlált szavazatok George Bush igen csekély, kb. 300 szavazatos előnyét mutatják.
A demokraták azonban négy megyében kézzel végrehajtott újraszámlálást kértek. Ennek technikai alapja az, hogy az e megyékben szavazáshoz használt lyukkártyák gépi számolása bizonytalan (akár 3-5 hibaszázalékos), és csak a kézi megvizsgálás tudja megbízhatóan kideríteni a választói akaratot.
A Gore-kampány szakértői legalábbis valószínűnek tartják, hogy ezekben a demokraták felé hajló megyékben egy ilyen újraszámlálás jóval több, a gépek által elnézett Gore-szavazatot fedezne fel, mint Bush szavazatot.
 Ettől a Bush tábor is tart, ezért egy szövetségi bírósághoz fordultak, hogy állítsa le a kézi újraszámlálást, mint ami az alkotmányba ütközik. Ezt a kérést a bíróság elutasította.
A következő akadályt a floridai republikánus kormány egy tagjának (aki Jeb Bush kormányzó, George Bush öccse kinevezettje) az a döntése fogja jelenteni, hogy a szavazatok újraszámlálását holnap, kedden du. lezárják, ami megakadályozná a fenti kézi újraszámlálások befejezését. Ezt a kérdést viszont a Gore-tábor fogja állami bíróság elé vinni.
Megállapíthatatlan, hogy mikor jutnak el hitelesített eredményhez, amit persze még bírósági eljárásokban elvileg meg lehetne támadni, bár ezt csak olyan fél tenné, aki erősen bízna annak sikerében. November 18-ára befejeződik a külföldről postai úton érkező szavazatok megszámolása, ez egyfajta végeredményt eredményezhet.

A világszerte tapasztalható kárörvendéssel és gúnyolódással szemben hangsúlyozni kell, hogy ami történik az ugyan rendkívüli, de teljesen normális. Minden választási rendszer igen nehezen birkózik meg a rendkívül szoros választási eredmények elbírálásával. Amerikában elnökválasztás során hasonló eredmény több mint 100 éve nem született. A tét óriási, és mindkét jelöltnek óriási a felelőssége, hogy a rá szavazó mintegy 50-50 millió polgár akaratának érvényt szerezzen. Törvénytelenségről, választási csalásról szóló vádat senki sem emelt, az alkotmány és a törvények a helyükön vannak, érvényesülnek és meghatározzák a követhető eljárást. Az országnak 2001 január 20-áig van hivatalban levő elnöke, és minden bizonnyal annál jóval korábban lesz érvényesen megválasztott új elnöke is.

 A 2000. évi amerikai elnök- és törvényhozási választások kimenetele történelmileg is szinte példa nélküli, sajátos politikai helyzetet eredményezett. Lehet, hogy a következő elnök személye a bérósági tárgyalótermekben dől el, miután a két nagy párt immáron öt államban (Florida, Iowa, Wisconsin, Új Mexikó, Oregon) jogi lépéseket fontolgat az eredmények újraszámolását kérve.
Történelmi analógiáért több mint száz évre, nevezetesen 1888-ra kell visszamenni, amikor a Cleveland-Harrison párharc nyomán az elektorok nem az országosan több szavazatot kapott jelöltet emelték pajzsra. Még nem tudni, hogy az eddig közölt (korántsem végleges) eredmények alapján országszerte mintegy 200 ezerrel kevesebb voksot kapó George W. Bush lesz-e az USA 43. elnöke, vagy az elektori szavazatokat (Florida és Új Mexikó nélkül) figyelembe véve 255-246 arányban vezető Al Gore. A vesztes jelölt ill. párt minden korábbinál nagyobb keserűséggel fogadja majd a páratlanul szoros küzdelemben való alulmaradását. Úgy fogja érezni, hogy a győzelmet a másik fél elorozta tőle. Ez pedig az amerikai belpolitikai életet még feszültebbé teheti.
A szoros verseny oka, hogy a két jelölt programja között csekély a különbség, s a köztük való választás szinte esetleges. Ugyanakkor a két párt szavazótáborát jól elhatárolható ideológiai, földrajzi, faji, nemi és jövedelemszintbeli különbségek választják el. A tipikus demokrata szavazó az ország észak-keleti részén-, ill. a nyugati parti sávban található nagyvárosokban lakó, kis és középjövedelmű (többségében nő), aki jó eséllyel valamelyik faji, vallási, vagy egyéb kisebbséghez tartozik, az állami szférában dolgozik és úgy gondolja, hogy a szövetségi állam befolyását az élet minden területén erősíteni kell. A republikánusokat preferálók többsége az ország földrajzilag sokkal kiterjedtebb, de gyérebben lakott déli és középső részein-, kistelepüléseken élő, közepes, vagy annál magasabb jövedelmű, magánszférában dolgozó (többnyire fehér férfi), aki a "minél kevesebb állami beavatkozás, annál jobb" elvét vallja.

Az Al Gore és George W. Bush közötti választást jellemezhetjük akár az észérvek és az érzelmi megközelítés harcaként. Ezzel magyarázható, hogy a még a legutolsó közvélemény kutatás szerint is pár százalékponttal vezető Bush összességében kevesebb szavazattal fog végezni, mint Gore, mert a bizonytalan választók nagyobb része végül a "papírforma szerint" ígéretesebb jelöltre szavazott.
A sajtóban napvilágot látott elemzések túlnyomó többsége szerint az elmúlt nyolc év gazdasági prosperitását és az alelnök felkészültségét figyelembe véve a demokratáknak még Clinton elnök erkölcsi botlásai ellenére is könnyű győzelmet kellett volna aratniuk és hogy ez nem következett be, annak egyetlen oka Al Gore sokakat taszító egyénisége.

A patthelyzet közeljövőbeli feloldására kevés a remény, miután mindkét párt jogi lépések sorozatát helyezte kilátásba a másik féllel szemben. A legádázabb harc Floridában dúl, ahol két gépi számolás is Bush igen csekély különbségű (1700, ill. 388) előnyét rögzítette, ám a Demokrata Párt által négy megyében szorgalmazott kézi újraszámlálás ezt az eredményt könnyen megfordíthatja.
120 év után újra felmerült annak lehetősége, hogy az össznépi és az elektori szavazatok nem egy irányba mutatnak, s ez felveti a többek által a demokrácia alapelveivel összeegyeztethetetlen történelmi relikviának tartott elektori rendszer eltörlésének szükségességét.

A hétvégén Hillary Clinton már bejelentette, hogy szenátorként javasolni fogja az elektori rendszer megszüntetését. Ez meglehetősen meredek felvetés, mivel egyértelmű, hogy az elektori rendszer, csakúgy mint a szenátusi, a kisebb és vidékiesebb államoknak kedvez, égy aligha várható, hogy ezek önként lemondanak róla. Az elektori rendszer eltörlése esetén a kampányok még az eddiginél is nagyobb mértékben a nagyvárosokra összpontosulnának, s ez a vidéki körzetekben a politika iránti érdeklődés és az amúgy sem túl nagy választási hajlandóság további csökkenéséhez vezetne. Az Alkotmány ilyen radikális megváltoztatására nincs sok esély.
További kérdés, hogy kisebb-e a mandátuma az olyan elnöknek, aki kevesebb össz-szavazattal kerekedett felül ellenfelén. Most mindkét jelölt azt hangsúlyozza, hogy az elektori szavazatok többségét elnyerő politikus vitathatatlan felhatalmazású elnök lesz.

A törvényhozási választások hasonlóan szoros küzdelmet hoztak, azzal a különbséggel, hogy itt az eredmények legalább többé-kevésbé egyértelműek. A Képviselőházban sokak által várt demokrata áttörés elmaradt, és mindössze két hellyel voltak képesek javítani pozíciójukon, ami öttel kevesebb annál, ami céljuk megvalósulásához, a többség visszanyeréséhez hiányzott. Ez különösen azért érzékeny veszteség a számukra, mert elemzők szerint a várható visszavonulások és a jelenlegi arányok (222 republikánus, 212 demokrata) miatt 2002-ben a mostaninál sokkal kedvezőtlenebb esélyekkel kísérelhetik meg ugyanezt. A szenátusi választások ugyanakkor jó eredményt hoztak a demokraták számára: mindkét párt 50 szenátori helyet birtokol majd. A feltételes mód azonban az elnökválasztáshoz hasonlóan ehelyütt is többszörösen indokolt. Egyrészt sok múlik az elnök személyén, hiszen az alelnök egyúttal a Szenátus elnöke, aki 50-50-es aránynál eldönti a szavazást, másrészt egy helyen (Washington Államban) még nem hirdettek végeredményt, noha a demokrata jelölt győzelme a valószínűbb.
A történtek ismeretében és a nemzetközi sajtó, s azon belül különösen a magyar kereskedelmi televíziók egyes kommentárjai okán szükséges leszögezni, hogy a jelenlegi fejlemények korántsem jelentik az amerikai demokrácia válságát. A száz évenként egyszer előforduló szoros befutó (különösen technikai szempontból) próbára teszi ugyan az amerikai választási rendszer egyes elemeit, ám a demokratikus berendezkedés létjogosultságát, működőképességét egy pillanatig sem kérdőjelezi meg. A jelenlegi patthelyzet egyik politikai üzenete, tanulsága éppen az, hogy "minden szavazat számít", amely a demokrácia egyik alapelvét, a választási részvételt erősíti.

Vissza a kezdőlapra