A Fidesz soha nem volt ateista párt – száll szembe a közhiedelemmel Balog Zoltán református lelkész, a miniszterelnök egyházpolitikai főtanácsadója. Szerinte nem helyes, ha egy vallási közösség vezetője nyilvánosan elkötelezi magát valamelyik párt mellett. A választási kampány idején – több mint száz társával együtt – Balog Zoltán is tiltakozott a MIÉP-hez kötődő református püspök, Hegedűs Lóránt politikai szerepvállalása ellen. A főtanácsadó úgy tartja: a hívek pártszimpátiája különbözik, az evangélium viszont valamennyi emberhez szól.

 – A gimnázium elvégzése után, a teológiai főiskola megkezdése előtt egy évig betanított esztergályosként dolgozott a diósgyőri gépgyárban. Vonzotta a munkásosztály?
 – Református környezetben, meglehetősen zárt világban nevelkedtem. Szerettem volna többet tudni a családon és iskolán kívüli életről, ezért mentem el munkásnak. Nincs ebben semmi különös, mások is megtették. A diósgyőri gépgyárban fantasztikusan jó társaságba kerültem. Cigányokkal, prostituáltakkal dolgoztam együtt, rajtam kívül mindenki büntetett előéletű volt. Összetartás és szolidaritás jellemezte ezeket az embereket. Más társadalmi csoportokban azóta sem tapasztaltam hasonlót. A félig írástudatlan, börtönviselt munkásoktól több szeretetet kaptam, mint némelyik diplomával büszkélkedő értelmiségi ismerősömtől.
 – Mostani beosztásának kevés köze van a melósokhoz. Hogyan lett Orbán Viktor egyházpolitikai főtanácsadója? Miért kezdett lelkész létére politizálni?
 – Mindig is izgatott, mit gondolnak a vallásról azok, akiknek nincs különösebb kapcsolatuk az egyházakkal. Ilyen megközelítésből érdekelt a politika. 1987-től kezdve az foglalkoztatott, hogy az ellenzéki szerveződéseknek, a későbbi politikai elitnek milyen a viszonya a valláshoz.
 – Már 1987-ben készült a rendszerváltásra?
 – Tagja voltam a Dialógus Békecsoportnak, amely a maga idejében jelentős alternatív szervezetnek számított. Az évek során mind több befolyásos, ellenzéki gondolkodású emberrel találkoztam. Túlzás lenne azt állítani, hogy megjósoltam a szocializmus bukását. Annyit viszont érzékeltem, hogy kezd kialakulni egy erős, a pártklientúrától független értelmiségi réteg. És biztosra vettem, hogy ennek a rétegnek előbb vagy utóbb beleszólása lesz az ország irányításába.
 – Miért éppen a Fideszt választotta?
 – Imponált a fiatalságuk. Másrészt a népi-urbánus megosztottságot tartottam a magyar szellemi élet egyik legnagyobb gondjának, és úgy láttam, a demokratikus szerveződések közül egyedül a Fidesz képes függetleníteni magát ettől az ellentéttől. Sok barátom volt az SZDSZ-ben, de a szabad demokraták úgy gondolták, nekik nincs szükségük kívülről jött egyházpolitikai szakértőkre. Mert ők azt hitték, hogy mindent tudnak, sőt mindent jobban tudnak. Az MSZP természetesen szóba sem került, az MDF-fel és az újra megalakuló történelmi pártokkal kevés szellemi rokonságot éreztem. A szintén református Németh Zsolttal – aki ma a Külügyminisztérium politikai államtitkára – gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Zsolt hívására lettem a Fidesz országgyűlési frakciójának tanácsadója. A pártba nem léptem be. 1990-től három éven keresztül Fodor Gábor közvetlen munkatársaként dolgoztam. Fodor nem csupán a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke, hanem a Fidesz egyházpolitikai felelőse is volt azokban az években.

 Pragmatikus fordulat

 – A fiatalabb olvasók kedvéért: Fodor Gábor, a Fidesz meghatározó politikusa viharos körülmények között szakított pártjával, és 1994-ben már az SZDSZ színeiben indult a választásokon. Meglepő, hogy ilyen előzmények után Orbán Viktor igényt tartott az ön szolgálataira.
 – Amikor Fodor Gábor volt a Fidesz egyházpolitikai felelőse, akkor neki adtam tanácsokat, amikor Németh Zsolt vette át ezt a szerepet, akkor neki. Jó viszonyban voltam Fodorral. Tetszett, hogy pártpolitikus létére próbált független értelmiségi maradni. Ennek a magatartásnak a buktatóit csak később érzékeltem. Ugyanakkor csodáltam Orbán Viktor hallatlan munkabírását, akaraterejét és önfegyelmét. Szolgalelkűségnek tűnhet, de így igaz: Orbán Viktor vitakultúrája és személyisége egyszerűen lenyűgözött. Néhány egyházpolitikai fórumra én készítettem fel, így kerültünk közelebbi kapcsolatba. Fűtötte a tudásvágy, hihetetlen gyorsasággal pótolta hiányzó vallási ismereteit. Rátermettségét bizonyítja, hogy könnyen hangot talált a felekezeti vezetőkkel, az egyházi értelmiséggel.
 – Úgy hallottam, a templomi szertartáson ön eskette össze Orbán Viktort és feleségét. A jelek szerint nem csupán főtanácsadója, vallási értelemben lelki vezetője is a miniszterelnöknek. Nem érzi úgy, hogy szerepzavarba került?
 – Bennem ez a két szerep összetartozik. Ám az, ki és hogyan rendezi személyes életét vallási és egyéb értelemben, nem tartozik a nyilvánosságra. Mindenesetre nagy élmény volt látni, hogy a Fidesz fiatal, tehetséges politikusai miként váltak egyre nyitottabbá az egyház, a vallás iránt. A változás nem külső kényszerek vagy politikai megfontolások miatt következett be. Orbán Viktor már akkor fontosnak tartotta a vallást, amikor még szóba sem került, hogy a Fidesznek pragmatikus fordulatra van szüksége.

 A vallásos nevelés

 – A rendszerváltó hőskorszakban a Fidesz radikálisan liberális, lényegében ateista pártként jelent meg a színen. Ma pedig egy nemzeti-konzervatív, keresztény, jobboldali gyűjtőpártot látunk a helyén. Ezt nevezte az imént pragmatikus fordulatnak?
 – A Fidesz felismerte, hogy nincs politikai tér a jobb- és a baloldal között: ha választási lehetőséget szeretne kínálni az MSZP-vel szemben, akkor a konzervatív oldalon kell helyet foglalnia. A döntésben racionális elemek is szerepet játszottak, de nem lehet azt állítani, hogy mindez kizárólag a politikai haszonelvűség jegyében történt. Antiklerikális megnyilvánulások korábban csakugyan előfordultak a Fideszben, de soha nem volt ateista párt. Néhány fideszes úgy gondolta, hogy az egyházak és az állam kapcsolatában a szétválasztáson van a hangsúly, a többiek inkább az együttműködést szorgalmazták. Az előbbiek az SZDSZ-ben folytatták politikai pályafutásukat, az utóbbiak maradtak a Fideszben. A miniszterelnök úrral éppen a közelmúltban idéztük fel, kik tartoztak a Fidesz 1990-ben megalakult, akkor csupán huszonkét fős parlamenti képviselőcsoportjához. Sorra vettük az embereket, és arra a megállapításra jutottunk, hogy az első frakció tagjai közül – bár némelyek ennek egyáltalán nem tulajdonítottak jelentőséget – szinte mindenki vallásos nevelést kapott. Bizonyos gesztusok, szónoki fordulatok alapján számomra egyértelmű volt, hogy Áder János vagy Szájer József katolikus polgári családban nevelkedett. Kövér László magatartásában viszont jellegzetesen protestáns attitűdöket fedeztem fel. Ne értsen félre, nem az egyházi hovatartozásuk szerint osztályozom az embereket. Ez inkább érdekes játék. A vallásos nevelést nem szabad túlértékelni, igaz, lebecsülni sem. A Fidesztől nem álltak annyira távol az egyházak, mint azt a közvélemény feltételezte. Ahogyan telt-múlt az idő, és a Fidesz politikusai férjek, családapák lettek, úgy nőtt a szemükben a vallás jelentősége. Mindinkább részesei akartak lenni a kétezer éves keresztény kultúrának. A Fidesz visszatalált a vallási gyökerekhez, és megtanulta, hogyan lehet hitelesen képviselni a keresztény értékeket.
 – A nem keresztény embereknek nincs keresnivalójuk a Fideszben?
 – Miért ne lenne? A Fidesz nem vallási közösség, hanem egy párt, amelynek tagjai a személyes hittől függetlenül is megegyezhetnek alapértékekben és politikai stratégiában.
 – Antall József néhai miniszterelnök szellemi örökségül hagyta ránk azt a meggyőződését, hogy csak a keresztény Magyarországnak van jövője. Mintha ez a felfogás a mostani kormányzattól sem állna távol. Semjén Zsolt, a kulturális tárca egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára szerint is a keresztény Magyarország megteremtése a cél. Egyetért a megállapítással?
 – Sokakból ellenérzést váltott ki a „keresztény Magyarország” szókapcsolat, és szerintem sem a legszerencsésebb a megfogalmazás. Tartalmát tekintve azonban egyetértek a kijelentéssel, amely nem mások ellen irányul, hanem arra utal, hogy Magyarország a következő évezredben sem képzelhető el egyházak nélkül. Az egyházak legalább annyira a jövőhöz tartoznak, mint a múlthoz. Az én felfogásom szerint a kereszténység befogadó és türelmes vallás. A kormánypolitikusok nem akarnak vallási értelemben homogén országot létrehozni. A sokszínűséget meg kell őrizni.
 – A kormány a vallásszabadságról szóló törvény módosítására készül, a kisegyházak attól tartanak, hogy a hatalom a történelmi felekezeteket akarja kivételezett helyzetbe hozni. A félelmeket megalapozza, hogy a parlament döntése nyomán bizonyos áfakedvezményekben csak az a néhány egyház részesülhet, amellyel korábban megállapodást kötött a kormány. Ez azért is furcsa, mert a szóban forgó megállapodásoknak eredetileg semmi közük nem volt az áfakedvezményekhez.
 – Meg kell akadályozni, hogy gazdasági érdekekből – például az áfa-visszatérítés reményében – vallási közösségek alakuljanak Magyarországon. A különbségtétel tehát a törvényhozónak nem csupán megengedett lehetősége, hanem egyenesen kötelessége is. A kérdés az, hogy az állam milyen alapon tesz különbséget. Egyetértek azzal, hogy az ön által említett esetben, az áfakedvezmények megítélésekor nem kellő körültekintéssel járt el a parlament. Látok esélyt arra, hogy a törvényhozás a közeljövőben változtat a jogszabályon. Olyan objektív feltételeket kell meghatározni, amelyek valóban az egyházak közcélú tevékenységéhez kötik a kedvezményeket.
 – Az Egyházfórum című lapban egy leánykollégium működtetése kapcsán Mayer Mihály katolikus püspök kinyilvánította: „Ehhez is pénz kell. Majd utána jöhet a szellemiség.” A püspök szavai is bizonyítják, hogy a társadalmi szerepvállalás szorosan összefügg az anyagiakkal. A költségvetési támogatás elosztásakor az állam jelentősen befolyásolhatja a vallási közösségek térhódítását.
 – A költségvetési támogatás az egyházak társadalmi szerepvállalásának utólagos visszaigazolása. A pénz fontos, de nem a legfontosabb. Az előző kormány a katolikus egyházat politikai ellenfélként kezelte, és a vatikáni szerződésben rögzített, nagyvonalúnak látszó ajánlatokkal próbálta leszerelni. Nem ezt nevezik tisztességes egyházpolitikának. Ma már egyértelmű, hogy nem jött be a Horn-kormány számítása. Hadd szolgáljak én is egy idézettel. Veres András püspök, a katolikus püspöki kar titkára mondta egy egyeztető tárgyaláson, hogy inkább legyen kicsit kevesebb a pénz, de nagyobb a törvényi biztonság. Veres püspök nyilvánvalóan nem arra gondolt, hogy a katolikus egyház kevesebb támogatással is beérné. Azt érzékeltette, hogy a felekezetek számára rendkívül lényeges az áttekinthető, világos jogszabályi környezet. A kormány egyházpolitikájának sikere azon múlik, képes lesz-e olyan törvényeket alkotni, amelyek mindenféle szempontból méltányos és igazságos jogi keretet adnak a vallási közösségek működéséhez.

 Lelkész politikusok

 – Parlamenti képviselőként is megpróbálhatná érvényesíteni az elképzeléseit. Nem kacérkodik a gondolattal?
 – A tanácsadó általában a háttérben marad, nem vállal politikai felelősséget, a nyilvánosság előtt nem azonosul egyetlen pártirányzattal sem. A parlamenti mandátum viszont pártpolitikai elkötelezettséget jelent, és én nem tartom helyesnek, ha egy lelkész pártszínekben politizál. Még akkor sem, ha látok olyan képviselőket, akik lelkészként is hiteles személyiségek maradtak. Szerintem mindenkinek el kell döntenie, hogy lelkésznek vagy politikusnak tekinti-e magát.
 – A pártvonzalmat sokféle módon kifejezésre lehet juttatni. Hegedűs Lóránt református püspök a legutóbbi választások előtt a MIÉP szórólapján szerepelt, azaz részt vállalt a kampányban.
 – Nem kapott túl nagy nyilvánosságot, de tény, hogy a kampány idején több mint száz református lelkész és értelmiségi nyilatkozatban tiltakozott Hegedűs püspök politikai szerepvállalása ellen. Én is közéjük tartoztam. Meggyőződésem, hogy egy vallási közösség szellemi vezetője – akár lelkész, akár püspök az illető – nem engedhet meg magának ilyen megnyilvánulásokat. Tudomásul kell venni, hogy a hívek pártszimpátiája különbözik, az evangélium viszont valamennyi emberhez szól. Az egyháznak kötelessége képviselni bizonyos értékeket, de annak tudatában, hogy a szocialistáknak ugyanúgy joguk és lehetőségük van a megtérésre, mint például a fideszeseknek vagy a kisgazdáknak.

 Czene Gábor
Népszabadság

Vissza a kezdőlapra