"Csírája annak a jóságnak, amelyből az igaz szépség fakad"
 

Az alábbi két vers az egyre terebélyesedő csángómagyar listáról való,
a szerző engedélyével közöljük.

Nem is tudom...

Amit tudtam elveszett
Amit érzek megmaradt
Istenek mentek, istenek jöttek
én meg maradtam
magamban,
megmaradtam...
Eszmék szálltak el a szélbe
Most meg itt állok,
mikor a világ éppen befordul a télbe
tanácstalan várok,
sorstalanul
a jövő időt hitelez,
amit kemény lesz egyszer
talán a végén
kamatostul
visszafizetni
...
 

Talány

Miért látszik a hamis
igazfény mellett tündöklőn?
Miért látszik világosan és tisztán
az igaz szó, mint lobogó fáklya,
annak szájából, kit nem terhel a világ,
oly bűnökkel, mint minket,
akik elvesztettük azt a csekély esélyt,
hogy láthassuk a napot,
oly tündöklő fénnyel
melybe tán mi bele is vakulnánk
mert itt még tiszta a fény és él legalább a
csírája annak a jóságnak,
melyből az igazi szépség fakad...

Moldva...
2000 augusztus
                                                        TGY
 
 

Vissza a kezdőlapra