Kedves Olvasó!

Búcsúztatva az évezredet és előretekintve a jövőbe, kívánhatunk-e utódainknak többet, mint amit Kormos István (1923-1977), szinte ma már csak felejthetetlen gyermekverseiben továbbélő költőnk kívánt 1967-ben nemzedékének, melynek még mi is többen ma is élő tagjai vagyunk. Az emberiség olthatatlan vágya az elveszett paradicsom, a vissza nem térő aranykor után a költő álmában az egyértelmű beszéden át teljesülhet be. Csak akkor tudjuk ügyeinket rendbe tenni, ha mindig, de mindig igazat szólunk, hitelesen beszélünk, viselkedünk. Kívánom, legyen ez az iránytűnk az új évezredben!

Boldog Új Esztendőt Mindenkinek!

2000-12-30

dr. Jávor András

Kormos István: Utánunk

Utánunk igazabbak jönnek.
Hazugság máltai lovagjai,
színlelés bohócruháiba-bújtak,
eszméktől örök nyavalyatörősek,
az ingujjból pikkászt varázsolók,
s velük a búzaföld-dézsmáló varjak,
végezetül a rókák is kivesznek.
Jöhetsz, aranykor, mi már nem leszünk.
Fényhomlokú fiúkkal s nevető-
kezű-lábú lányokkal elgyere!
Ők szavak első jelentését mondják,
és rendbe raknak mindent majd utánunk

Vissza a kezdőlapra