A Magyar-Hon-Lap nem versenyez a hírügynökségekkel, azaz nem törekszik arra, hogy oldalain minden létező hír megjelenjék. Sokat foglalkozik viszont azzal, hogy a tisztelt olvasók észleljék azokat a nagyon finom csúsztatásokat, becsapásokat, amelyekkel épp őt akarják befolyásolni. Ezen kívül gyakran kifejtjük véleményünket, adunk kommentárt. Ám mindez még nem elég ahhoz, hogy kedveljenek minket.

Hiszen jóból is megárt a sok, hát még a politikából.

Ezért lehet nálunk olvasni novellát, verset, mesét, viccet.  A választékot lehetne zenével kiegészíteni, de ez nagyon igénybe veszi az időnket, s a megfelelő programok is gyakran hiányoznak
.
Van viszont egy másik lehetőség: a kép. A Magyar-Hon-Lap egyben virtuális kiállítóhely is. Hivatkozásaink messzi múzeumok anyagát is feltárják. Saját tárhelyünkön megtalálható Ösze András és Józsa Judit számos munkája.

Most ismét egy művészt mutatunk be, Balla Istvánt, aki bőrésznek mondja magát és ikonjait, képeit szobrait bőrből készíti. Amikor megkértem, hogy engedélyezze munkájának a Magyar-Hon-Lapon való bemutatását, kiderült, hogy művei nem szerepelnek még az internet világában. Az alábbiak tehát valamiféle premier hangulatot áraszthatnak. Pedig a felvételek (MHL Foto) a művész 50. tárlatán készültek. Balla ugyanis nem kezdő. Az említett kiállítás 2001.  március 2-án Magyarnándorban nyílt meg. A megnyitó beszédet Kincses Veronika tartotta, aki énekelt is egy sort a Pillangókisasszonyból.

A látogató meglepődik. Sok mindent feltételezhetett eddig a bőrről, de hogy gondolatok, érzelmek,  a művészi mondanivaló hordozója is lehet, ez sokunk számára új volt. Balla István azonban valódi művész, nem csak technikai újító. Alkotásainak értéke nem abban van, hogy bőrből is  megcsinált valamit, amit mások másból szoktak. Művei önmagukban, minden viszonyítás nélkül értékek. Nem "kunszt", amit csinál, hanem művészet. Tudatosan ötvözi a képzőművészet szinte minden ágát, a festészetet, a grafikát, a szobrászatot a bőrművességgel. Miért bőrész? Ebben a szóban - vallja magáról - benne van anyag, amivel dolgozom, a művészet, amire törekszem, s  az ész, amit használok az új utak keresésében.

Bőrműves szakmát végzett,  iparművész lett. Kiruccant a fémiparba is, foglalkozott kerámiával is. Fest ikonokat és készít bőrszobrokat, plasztikákat.

Munkáit kár lenne sokat magyarázni, mert mint minden képzőművészeti alkotás, mindannyiunknak mást és mást mondhat, hiszen a mi lelkünkben visszhangzik - vagy nem visszhangzik - a mű.

Nekem például sokat mond ez a megszenvedett és egyben valami belső derűt tükröző arc. Jó lenne úgy élnünk, hogy ezek a jelek rajtunk legyenek, ha távozunk!

Nézzük meg egy másik szögben készült felvételt is erről az arcról!

Nem idegen Ballától a bizarr sem. Olykor fémfogaskereket, óraalkatrészeket komponál hozzá a tárgyhoz. Máskor csigákkal dolgozik.

Gyökerek című munkája, mint Medúza fő, sokáig ott lesz emékezetünkben.

Napóleon? Nekem inkább II. József. Nézzünk meg még egy-két képet:

 

Ez a fej -  már nem vitathatóan, - Ady Endréjé.

Az ikon képekhez a művésznek különleges festékekre, oldószerekre volt szüksége. A festék beivódik a bőr pólusaiba, s különleges térhatásokat eredményez. A hagyományos ioknfestészet sajátságai mellett Balla bőr-képeinek fokozott mélyésge van. (Sajnos a festékkel átitatott bőr a kelleténél jobban csillog. Nem műtermi felvételeket látunk, hanem olyanokat, amelyek egy kiálítás fogatagában készültek.)
 

A kiállítás megnyitása egyértemű sikert hozott. A hangulatot megérezhetjük az utolsó képünkön, amelyen a művész és az egyik résztvevő tűnik fel az ikonok előtt.

Az egyik legnagyobb élmény, ha arra döbbenünk rá, milyen sok érték teremtődik, s az információ állítólagos robbansászerű terjedésének korszakában is marad rejtve az emberek többsége előtt.    A MHL megpróbál - szerény lehetőségei mellett - segíteni az információ terjedésének.
 
 
 

Vissza a kezdőlapra