Jelképes sztrájkot hirdetett meg a cseh közszolgálati tévé (CT) szakszervezete. Valódi munkabeszüntetés is fenyeget, ha az új vezérigazgató továbbra is megszakítja az adásokat. Szilveszterkor kisebb incidensre is sor került az épületben. A héten a parlament rendkívüli ülésen foglalkozik a helyzettel.

Szilveszterkor megszakadt a cseh közszolgálati tévé második csatornájának műsora. A képernyőn a hírszerkesztőség munkatársai jelentek meg, akik immár két hete tiltakoznak Jirí Hodác vezérigazgató kinevezése ellen, s azóta nem hagyták el a munkahelyüket. Szóvivőjük közölte: január első hetében sztrájkba lépnek, ha nem váltják le Hodácot, akit szerintük pártszempontok alapján helyeztek ebbe a tisztségbe. Bejelentették azt is, hogy követelésüket országszerte már több mint százezren támogatták aláírásukkal.

Szilveszter éjjelén Václav Havel cseh államfő telefonon boldog új évet kívánt a tiltakozó tévéseknek. Tegnap rendőrök kíséretében a vezérigazgató lépett be a hírszerkesztőségbe, és igazoltatta a mintegy negyven tiltakozó szerkesztőt, majd leváltotta a gazdasági és a műszaki igazgatóhelyettest. Kora délután viszont saját állítása szerint nem jutott be a helyiségbe Jana Bobosíková, akit Hodác néhány napja nevezett ki a hírszerkesztőség élére. Ekkor kisebb incidensre került sor. Az új hírigazgatót kísérő biztonságiak meglöktek egy operatőrt, aki a lépcsőn leesve kisebb fejsérülést szenvedett. Szilvesztertől a vezérigazgató révén alkalmazott biztonsági őrök posztolnak a hírszerkesztőség minden bejáratánál, és nem engedik vissza a kilépő alkalmazottakat.

Tegnap este sztrájkot hirdetett a közszolgálati tévé független szakszervezete. Tiltakozásuk egyelőre jelképes, csupán piros szalagot tűztek ki. Ám beszüntetik a munkát, ha nem szűnik meg Hodác önkényeskedése, s nem vet véget annak a gyakorlatnak, hogy a tiltakozó hírszerkesztők által készített híradók sugárzásakor megszakíttatja az adást.

Havel szombaton Pavel Rychetsky kormányalelnökkel megvitatta azt a törvénymódosítást, amely lehetővé tenné a tévétanács megbízatásának megszüntetését. Helyette olyan új testületet neveznének ki, amelyben nemcsak a parlamenti pártok jelöltjei, hanem független és hiteles személyiségek is helyet kapnának. A jogszabály tervezetét január 3-án vitatja meg a kormány, s jóváhagyás esetén gyorsított eljárást kér a prágai parlamentben.

Ma Václav Klaus parlamenti elnök tanácskozásra hívta a parlamenti pártok vezetőit. A Cseh és Morvaországi Kommunisták Pártja – a harmadik legerősebb politikai tömörülés – nem kapott meghívót. Január 3-án a szenátus, két nappal később pedig a törvényhozás vitatja meg a közszolgálati tévé súlyos helyzetét.
 

Sört is küldtek a prágaiak

A Népszabadságnak nyilatkozik a tiltakozó cseh tévések szóvivője
 – Tapintatlan vagyok, ha megkérdezem, miként szilvesztereztek?
 – Egyáltalán nem! Szuper szilveszterünk volt. Délelőtt a biztonsági emberek a vezérigazgató parancsára elállták a hírszerkesztőség minden ajtaját: aki kimegy, azt nem engedik vissza. Szorult helyzetbe kerültünk, és ezt szó szerint értse, de szimpatizánsaink gyorsan segítettek rajtunk. Hoztak mobil vécéket, azokat kötélen húztuk fel az emeletre. Így aztán nyugodtan nekiláthattunk falatozni, mert irdatlan sok ennivalót küldtek a prágaiak. Sört is, meg pezsgőt is ládaszámra, de ehhez nem nyúltunk, nehogy az a vád érjen bennünket Hodácék részéről, hogy nem józan fejjel cselekszünk. Ennek ellenére énekeltünk is, karácsonyi cseh népdalokat, meg vidám szilveszteri rigmusokat. Nagyon jólesett mindannyiunknak, hogy néhány perccel éjfél előtt felhívott bennünket Havel elnök. A sok ezer telefonálóhoz hasonlóan ő is megerősítette eltökéltségünket.
 – Tegnap váratlanul betoppant Jirí Hodác vezérigazgató, méghozzá rendőrök kíséretében. Miként fogadták?
 – Minden lehetséges és józan ésszel aligha kifundálható eszközzel provokálni akar bennünket. De résen vagyunk. Szótlanul tűrtük, hogy megalázó módon igazoltasson bennünket. Amint elment, a független szakszervezet vezetőivel együtt sztrájkot hirdettünk, mert a vezérigazgató önkényeskedésével alapvető emberi és alkalmazotti jogainkat sérti. Gátolja, sőt cenzúrázza a munkánkat. Nem engedi, hogy a naponta hihetetlen nehéz körülmények között készített híradóink adásba menjenek. Ám a kábeltelevízió nézői láthatják, a prágaiak pedig a tereken felállított nagy vetítővásznakon követhetik a műsort.
 – Igaz, hogy nemcsak Hodác személye, hanem a cseh tévétanács döntési mechanizmusa ellen is tiltakoznak?
 – Igen. A mostani tarthatatlan helyzet a Milos Zeman kormányfő és Václav Klaus úgynevezett ellenzék paktumának egyik következménye. Nem hiteles személyiséget, hanem pártkatonát akarnak a nyakunkba ültetni. Vagyis már két évvel az esedékes választások előtt hozzáláttak kampányuk megszervezéséhez. Ezért nemcsak Jirí Hodácot, hanem a cseh tévétanácsot is le kell váltani, s mielőbb törvénymódosítást kell elérni.
 – Amit követelnek, ahhoz több hét kell. Kitartanak? Meddig lesz még zűrzavar a közszolgálati tévé körül?
 – A rendezés első állomása Jirí Hodác visszahívása. Remélem, erre már e hét végén, a cseh képviselői testület rendkívüli ülése után sor kerül. Akkor enyhülhet a feszültség, s a további lépéseket már higgadt légkörben lehet megtenni.
 – Milos Zeman kormányfő és Václav Klaus eddig nem támogatta a vezérigazgató visszahívását. Nem szegi ez a kedvüket?
 – Nem, mert a Zeman vezette Cseh Szociáldemokrata Párt vezetősége már követelte Hodác leváltását, vagyis az áprilisban leköszönő pártelnök vagy magára marad tartózkodó magatartásával, vagy beáll a sorba. Klausra pedig a Polgári Demokratikus Párt helyi és a regionális szervezetei részéről egyre nagyobb nyomás nehezedik. Neki is be kell látnia, hogy csak egy megoldás lehetséges, éspedig Hodác azonnali menesztése.
 – És ha nem az optimista forgatókönyv érvényesül?
 – Ezt elképzelhetetlennek tartom. Mindenesetre mi a végsőkig kitartunk, s a közvélemény nagy része mellénk áll, hiába terjesztik Hodác emberei az ellenkezőjét. Meglátja, január 3-án annyian lesznek a támogatásunkra meghirdetett Vencel téri nagygyűlésen, mint legutóbb nyolcvankilenc őszén. Mert a polgárok is rádöbbentek arra, hogy mindannyian a cseh közszolgálati tévé függetlenségét és a tíz éve kivívott szólásszabadságot védjük. Ezért nem hátrálhatunk.
 Éjfél előtt öt perccel Milos Forman szólt a cseh nézőkhöz a közszolgálatiságáért küzdő Cseh Televízió szilveszteri adásnapján. Ezredbúcsúztatót rendeltek tőle, pár mondatos tévés képeslapot Amerikából.
 „Ha belegondolok, mi mindenen ment át a cseh nép az elmúlt évezredben, mennyi drámai eseményen, megaláztatáson, hányszor támadt már fel halottaiból, és hányszor adták el az országát, míg végre szabad és demokratikus állam lett az övé, akkor elég, ha csak annyit mondok: gyönyörűség! Ha pedig kívánnom kell valamit, akkor önöknek, nekünk, mindannyiuknak, éljenek bárhol is a világon, azt kívánom: ne legyünk a politikusok áldozatai! Nem érdemlik meg, hogy meghajoljunk előttük. Komensky, Capek, Dvorák, Smetana, Janácek nem sodorták megaláztatásba, fájdalmas helyzetekbe az országot. Ezt mindig is a politikusok tették” – mondta Forman.
 Így folytatta: „Egyszer egy nagyon okos úr azt mondta nekem: »Figyelj te csak a kultúrára, fiacskám, mert az határozza meg a kor minőségét. A történelmet a politikusok csinálják, de a történelem kvalitásáról a kultúra, a nemzet kulturáltsága dönt.« A cseh kultúra pedig, amelyet külföldről világosabban látok, mint amikor otthon éltem, gyönyörű, gazdag és erős, ugyanakkor a kulturáltságunkért sem kell szégyenkeznünk. Én még soha nem hallottam olyan elegánsan és kulturáltan lezárni egy korszakot, elutasítani politikusokat, akiknek a hiúság és az arrogancia elvette az eszét, mint ahogy a cseh nép tette a »Köszönjük, menjetek el!« jelmondattal. De ne legyünk naivak, ne higgyük, hogy elmentek ezek a politikusok. Ez természetellenes is lenne. Emlékeztetni szeretném önöket Voskovec és Werich dalára, amelyben azt énekelték: »Ne hagyjuk feldühíteni magunkat!« Ezt kívánom önöknek én is. Ne engedjenek a rossznak. Köszönöm. És most megyek” – fejezte be rövid üzenetét az Oscar-díjas filmrendező. Aztán egy lélegzetvételnyi szünet után még hozzátette: „egy sörre”.

(Szilvássy József és Szabó G. László írása Naépszabadság 2001 január 2-án megjelent számában)

---

 
 

 
 

Vissza a kezdőlapra