"Imádkozni azt jelenti, hogy Isten jelenlétében állunk,

nyitott kézzel és nyitott szívvel.

Rengeteg dolog van az életünkben, amit görcsösen szorítunk:

vagyonunk, foglalkozásunk, pozícióink, barátaink, eszméink, elveink, meggyőződéseink.

Ezekhez nagyon tudunk ragaszkodni. Görcsösen markoljuk őket. Ha ki is nyitnánk kezünket, még akkor is tenyerünkön vannak. Az elmélkedésben nyitott tenyérrel állunk.

Ha készek vagyunk arra, hogy elegendő kitartással nyitva tartsuk kezünket, egy idő múlva eljön az Úr. Megnézi, mi van a kezemben, egyenként megérint mindent. Valószínűleg meg fog lepődni: ennyi minden!

S akkor rám néz és ezt mondja: " Lenne valami kifogásod az ellen, hogy kivegyek valamit a kezedből?

Készségesen válaszolok: "Természetesen nincs, kivehetsz, amit csak akarsz, hiszen azért vagyok itt."

Az Úr aztán megint rám néz és megkérdez: "És mit szólnál ahhoz, ha valamit belelennék'?"

És ismét válaszolok: "Természetesen semmi kifogásom ellene, Hiszen azért vagyok itt."

Ez az imádság szíve. Az Úr szabadon elvehet, szabadon betehet bármit a kezembe. Senki más nem teheti, csak Ő. Hiszen Ő az Úr. Nekem csak nyitott kézzel kell várnom jövetelét."

(P. van Breemen)

Vissza a kezdőlapra