Isépy Tamás,
az elnyűhetetlen

"Tudjuk, nem szokásos és talán nem is illendő, hogy a minisztérium dolgozói a búcsúzó vezetők bármelyikének díszoklevelet adományozzanak, most mégis kivételt kell tennünk." Ezzel a mondattal kezdődik a dr. Isépy Tamás államtitkár számára adományozott elismerő okirat szövege, amelyet harmincöten írtak alá, mindahányan az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs ügyosztályinak munkatársai. A szöveg további idézésétől ezúttal tekintsünk el; abban elismerő szavak találtatnak. Ami növeli az írottak értékét az, hogy dátuma 1994. július 12.-e. Vagyis: az első szabadon választott kormány választási veresége után, mikoron is egyetlen aláíró tollát sem vezethette a jó pontok begyűjtésének szándéka.

- Akinek megemlítem, hogy "beszélő viszonyban" vagyunk, azt mondja: az Isépy, egy jó fej.

- Egyszer, az egyik kiváló kodifikátor a minisztériumban, valamelyik törvény előkészítésekor vagy három reggel közölte velem, hogy éjszaka jutott eszébe: a tervezetben itt is, ott is luk található. Amikor azt mondtam neki, hogy ne foglalkozzon már ezzel, mert legalább szellőzik a törvény, azt felelte: "magának könnyű, maga ezt hobbiból csinálja." Ugyanez a kedves kollégám mondta: "Tudja mi a maga hibája? Egy jó poénért a lelkét is eladja."

- Azt is mondják: toleráns vagy

- Ami biztos: nem szeretem azt, aki a mások véleményét meg sem hallgatva éli le az életét. Talán ide kapcsolódik: Pelle János a napokban egy márciusi könyvbemutatójára hívott meg Szabó István filmrendező és Pető Iván társaságában. A téma pedig: az antiszemitizmus. Valószínűleg elvállalom, noha ebből az ügyből jól kijönni nem lehet. Akadhat aki azt mondja majd, hogy lepaktáltam, mások pedig nyilván leantiszemitáznak. De minden vélemény fontos: nekem az övék, s nekik, remélem, az enyém.

- Mondtad, 66 éves korodban, akkor lettél politikus, amikor más már nyugdíjas. Nem volt nehéz a váltás?

- Elméletileg felkészültem, hiszen egész életemben olvastam. Van vagy 12 ezer kötetem. Én, mint a jezsuiták, jobban ismertem a marxizmust, mint maguk a kommunisták. Igazolásként, ha kell, fel tudom mutatni az aláhúzgált köteteket. A KDNP-t, noha késön kezdtük szervezni, sikerült Miskolcon is életre hívni, s mit tesz Isten, képviselő lettem, s rövidesen politikai államtitkár. Amikor közölték velem, hogy államtitkár leszek, huszonnégy óra gondolkodási időt kértem. Két órát kaptam. Hazatelefonáltam a feleségemnek Miskolcra, kértem a véleményét. Azt mondta, a döntés az enyém, de tudtomra adta, hogy a politika szerinte mocsok dolog.

- Mocsok dolog?

- Azt tartják és ez igaz is: a politika a lehetőségek tudománya. Lehet tisztességesen és lehet tisztességtelenül politizálni. Tudatosítani kellene a polgárokban, hogy a felszín tajtékja alapján nem szabad megítélni a mélyt. Azt vallom egyébként, hogy a megértés, a türelem, az élet két fontos erénye. Számomra ez azt jelenti, hogy meg kell érteni - persze nem feltétlenül elfogadni - a másikat, a másik álláspontját. Voltaire azt mondta - szabadon idézve -, hogy nem értek ugyan egyet veled, de az életemet adom, hogy a véleményed elmondhasd.

- Mire tanított a politika?

- Nem csak a tízévnyi politizálás, de a negyvenévnyi ügyvédi praxis tapasztalatai alapján, hozzám képest a bokorban lapuló mezei nyúl óvatlan állat. Az óvatosság lett a legfőbb tulajdonságom. Sokszor figyelmeztetem a fiatalokat az óvatosságra, de nincs bennük elég veszélyérzet. Ide kapcsolódik például az is, hogy addig nem szabad szervezeti intézkedéseket tenni, amíg a működtetéshez nincsenek meg a rátermett emberek. Ez ugyanis, komoly veszélyeket rejt magában.

- Tizenkétezer köteted van otthon. Felszólalásaidból érződik az olvasottság. A politikában a műveltség előny, vagy hátrány?

- A politika hozott anyagból dolgozik. Ha az ember talál értelmes gondlatot, az jó. De mindenekelőtt tájékozottság kell. A műveltség plusz erény, mert nem csak kulturális érték, de erkölcsi tartás, életszemlélet is. Ezért aggaszt a társadalom jelenlegi műveltségi színvonala, hiszen ahol az első ezer esztendő három legkiemelkedőbb személyisége közé Szent István és Hunyadi Mátyás mellé beszavazzák Kádár Jánost is, ott bizony baj van.

- Hogy érzed magad a nálad jóval fiatalabbak közt?

- Otthonosan. Az önmagában is beszédes tény, hogy a parlament három legöregebb képviselője fideszes. Én csak bronzérmes vagyok. Ez a generációk összefogását tükrözi. Ez annak az integráló erőnek is a megnyilvánulása, ami a Fideszt a választási győzelemhez vezette. De meg kell jegyeznem: mintha ez az erő, képesség, kissé gyengülőben lenne. E nélkül pedig 2002-ben esetleg gond is lehet.

- Meddig szabad politizálni? Mert elnyűhetetlennek tűnsz...

- Tudni kell abbahagyni. Ha már semmi sem jut eszembe, ki kell lépni a politikából. Persze az a jó, ha én veszem észre és nem más, hogy elérkezett Breda kulcsai átadásának az ideje. Nemrég hallottam egy viccet. Két korombeli beszélget. "Mit csinálsz?" - kérdi az egyik. "Az emlékeimből élek" - így a másik. "De jó neked!" - lelkesedik az egyik. "Csak nem jut eszembe semmi" - legyint rezignáltan a másik. Megerősítem: nekem még sok minden az eszembe jut.

s. z.

Vissza a kezdőlapra