Nem véletlenül volt visszafogott az Európa Tanács januári ülésszaka a jugoszláviai események értékelésekor. Pedig akkor még nem is tudatosodott a rossz hír: A szerb alkotmánybíróság megtiltotta a magyar helységnevek használatát. A részletek megismerhetők a VMSZ éleshangú Hírlevélből.

VMSZ Hírlevél III. évfolyam, 4. szám

Erőszaktétel nyelvünkön A VMSZ állásfoglalása arról, hogy Szerbia alkotmánybírósága megtiltotta a magyar helységnevek használatát

Felháborodva kell visszautasítanunk azt az erőszaktételt, amit január 25-én Szerbia alkotmánybírósága követett el nyelvünk, a magyar nyelv ellenében. Mert nem másról, igazi és megcáfolhatatlan erőszaktételről van szó, egy olyan - a Vajdasági Magyar Szövetség megítélése szerint tarthatatlan és értelmetlen - politikának az újjáélesztésére tett kísérletről, ami erőpozícióból szeretné elrendezni, illetve elvitatni a természetes jogokat is. Többek között a szerbiai polgárok szabad, egyenjogú és zavartalan nyelvhasználatának jogát. Szomorú, ugyanakkor nevetséges is, hogy a szerbiai jogrend legrangosabb testülete a magyar nyelv szellemének, szabályainak és szokásainak megcsúfolásával, valamiféle sehol sem ismert és használt hibridnyelvnek a kitalálásával szeretné megajándékozni a szerbiai magyar polgárokat, mégpedig csak és kizárólag abból a megfontolásból kiindulva, hogy a magyar nyelv szabad és öntörvényeinek megfelelő használata sérti, veszélyezteti és kérdésessé teszi mások, esetünkben a többségi szerb nép nyelvi, netán másféle jogait is.
A Vajdasági Magyar Szövetség kénytelen felháborodva visszautasítani a nyelvi egyenjogúság sajátos alkotmánybírósági értelmezését, és nem csak azért, mert a JSZK elfogadta az Európa Tanács kisebbségi keretegyezményének szövegét, amely előírja a hagyományos kisebbségi helységelnevezések hivatalos használatát.
Megítélésünk szerint a tisztesség, a becsület, a civilizáltság és a jólneveltség az említett keretegyezmény nélkül is arra kötelezi a demokráciát végre befogadni látszó szerbiai társadalmat, ennek részeként a jogszabályalkotókat és az alkotmánybírákat is, hogy fenntartások nélkül méltányolják, elismerjék, támogassák és segítsék a szerbiai nemzeti közösségek nyelvének szabad, egyenjogú és öntörvényeinek megfelelő használatát.
A szerbiai magyar nemzeti közösség sohasem tudja, és nem is akarja elfogadni azokat az önkényes, erőpozícióból jogot sértő, nyelvének évezredes szabályaiba és szokásrendjébe durván beleavatkozó, értelmetlen és nevetséges, a jog legrangosabb intézményének tekintélye mögött meglapuló próbálkozásokat, amelyek alig leplezett kizárólagosságra, türelmetlenségre és nyelvi sovinizmusra engednek következtetni. Ezért a magyar nyelvben, hivatalos használatakor is, továbbra is Szabadka marad a Subotica, Zenta a Senta, Becse a Becej, Újvidék a Novi Sad, Zombor a Sombor, Szenttamás a Srbobran, Kishegyes a Mali Idjoš, Törökkanizsa a Novi Kneževac, Belgrád a Beograd…
Abban az esetben sem tudunk anyanyelvünk szellemén, szabályain és szokásain változtatni, ha ez netán sértené valaki fülét, lelkivilágát és felsőbbrendűségi érzetét. A Vajdasági Magyar Szövetség reméli és hiszi, hogy a következményeiben esetleg rendkívül komoly, de tartalmában elképesztően nevetséges alkotmánybírósági nyelvalkotási próbálkozás, a megújhodás előtt álló szerbiai társadalom jól felfogott érdekében, igen gyorsan odakerül, ahová való - a jogi melléfogások lomtárába.
 
 

Vissza a kezdőlapra