Mostantól tudom: már megint egypártállam uralkodik otthon, azaz: jobb, ha nem utazom haza soha többé Magyarországra. Mostantól azt is tudom: ezt a kormányt nem lehet „odabentről” féken tartani. De akkor idegen hadsereget kellene behívni? Úgy a rend kedvéért? Hmmm, mert ez már volt, nem? És úgy emlékszem, nem igazán sok magyarnak tetszett, hogy ott gubbasztottak a katonák. De nem kell ezt itt most bolygatni, mert akik visszahívták őket 56-ban, azok is tévedhettek, nem?
Ezért kell örülni, hogy akad tévedhetetlen ember-író a hazában, aki mellesleg Joszif V. SZ. elvtárs dicséretére oly meghatóan szép verset írt anno... De legyünk megértők, hiszen tévedni emberi dolog.
Nos, Eörsi úr tévedéséről eszembe jut az a következő történet. Nemrégen egy írótáborban (a nevek nem fontosak) két író alaposan összeveszett. Az egyik, fiatalabb állítólag lezsidózta az idősebb (zsidó származású kollegát), majd lekent neki egy pofont. Mellesleg: a vita állítólag egy nő kegyei miatt robbant ki, de ez sem érdekes. A történet java csak most kezdődik. A sors fintora folytán, azt a bizonyos pofont adó írót úgy hívták, mint az egyik nemzeti elkötelezettségéről – szvsz. nem nemzetieskedéséről - ismert irodalmi lap munkatársát. Eörsi úr háborgott a Dunára néző dolgozószobájában, majd írta a cikket. A lapról, a főszerkesztőről, a lapnál dolgozó, publikáló (Mi pontosan tudjuk milyen...) népségről. Mellesleg: így rólam is. A cikk megjelenhetett; Eörsi jól megmondhatta a magáét az egypártállamban a nacionalista népségről, akik verik a zsidót.
De aztán következett a fordulat: a pofont adó személy is jelentkezett, és előadta saját történetet a pofonról. Az ő elmondása alapján idősebb író először „anyázott”, sok-sok alkoholt ittak, ő nem zsidózott, igen, kevert egy pofont az anyázásért, és végül nem érti, hogy miért kell mindenből politikai ügyet csinálni? Aztán még következőt jegyezte meg (És most tessék figyelni!), a lap szerkesztője nem azonos vele, a pofozkodó íróval. Csak névrokonok. Tehát tévedésről van szó. A lapnak semmi köze az egészhez.
Tudtommal Eörsi úr eddig nem tette helyre a tévedést. Nem kért bocsánatot. Pedig tévedni emberi dolog. Ezért tisztelt Eörsi úr, felhívom figyelmét arra, hogy ma már szabad tévedni Magyarországon. Nem történik semmi, különös, érti? Szabad. Szabad. Szabad.
Ma már szabad.

Kalász István

Vissza a kezdőlapra