TV2 – Magyarország holnap
Szereplők: Kovács László, Kövér László, Gyuricza Péter (műsorvezető)
Téma: Várható-e együttműködés a Fidesz és az MSZP között?
Dátum: 2001. január 28.
Szó szerinti leírás

Bemondó: Hatalmi játszmák. Várható-e együttműködés a hatalmon lévő Fidesz és az ellenzéki MSZP között? Erről kérdezi a két párt elnökét Gyuricza Péter. Kovács László közgazdász, ma az MSZP elnöke, két évig frakcióvezetője. 1994-től 1998-ig a szocialista liberális kormány külügyminisztere. Az első szabad választás után a Parlament külügyi bizottságának tagja, illetve elnöke. A rendszerváltás előtt is dolgozott a Külügyminisztériumban államtitkárként, korábban pedig az MSZMP KB külügyi osztálya volt a munkahelye. Úgy látja, hogy a politikának nem szabad az országot megosztania. Kövér László jogász, a Fidesz Magyar Polgári Párt elnöke. Korábban az Orbán-kormány polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere. Pártjának alapító tagja, négy évig a Bibó szakkollégium nevelőtanára, a Századvég című folyóirat szerkesztőségi tagja. Képviselőként dolgozott a belbiztonsági és rendőrségi, a mentelmi és a kisebbségi bizottságban. Véleménye szerint a polgári oldal határozott összefogására van szükség.

Riporter: Február 8-án találkozik egymással a Fidesz és az MSZP parlamenti frakcióvezetője. Az előzetes hírek szerint az uniós csatlakozást segítő törvények kerülnek terítékre, de a Szocialista Párt nem titkolja, hogy belpolitikai kérdéseket is szeretnének felvetni. A találkozót máris nagy figyelem kíséri, hiszen a parlamenti hangnem meglehetősen durva, a pártok közötti viszony hideg, a közélet viszont botrányoktól hangos. A két legerősebb párt vezetője például még egyszer sem találkozott a nyilvánosság előtt. Mondhatni tehát, hogy politikai csúcstalálkozó nézői lehetnek ma. Vendégem a két párt elnöke, jó estét kívánok. Elnök úr! Valóban csak a kétharmados törvények és elsősorban az Európai Uniós csatlakozást érintő kétharmados törvények lehetnek témája annak a bizonyos frakcióvezetői találkozónak, vagy szélesebb?

Kövér László: Én azt gondolom, hogy egy ilyen találkozónak akkor van értelme, hogyha bármilyen kérdést, bármilyen témát lehet felvetni és javasolni és aztán majd a két frakcióvezető úr el tudja dönteni, hogy melyek azok a kérdések, amelyben van érdemi lehetőség arra, hogy közeledjenek az álláspontok és melyeket kell eleve kihagyni a számításból, és aztán valahol meg fognak állapodni. Én attól nem tartok, hogy témaszűkében lennének, és azt gondolom, hogy a felvetettekhez képest azért jó néhány olyan kérdés is szóba kerül, a mi részünkről egészen biztosan, amelyik nem szerepelt a hírekben.

Riporter: Önök melyik témaköröket szeretnék felvetni az Európai Uniós csatlakozáson kívül?

Kövér László: Én azt gondolom, hogy újra elő kéne venni a parlament létszámának lehetséges csökkentését. Ennek kéne újra fontolni, hogy nincs-e…

Riporter: … ez a Fidesz programjának része volt…

Kövér László: … igen, nekünk ez egy fontos programpontunk, de természetesen a kétharmados törvény miatt egyedül ezt nem vagyunk képesek megvalósítani. Megrekedtek a tárgyalások idáig, de talán még egyszer neki lehetne ennek a kérdésnek futni. A haderőreform kérdésében, az ehhez szükséges alkotmánymódosítás kérdésében én úgy tudom, hogy gyakorlatilag a megállapodás megszületett, de jó ezt is a két képviselőcsoport vezetője között tisztázni és elvarrni a lehetséges szálakat. Illetve, hát lehet a hangnemről is, a stílusról, az egymáshoz való viszonyról is beszélni természetesen, ami nem egy konkrétum, tehát ott olyan nagyon sok konkrét megegyezésre nem lehet jutni, bár én azt a felvezetést, amit ön adott az előbb, azt azért több ponton korrigálnám.

Riporter: Például?

Kövér László: Például én azt gondolom, hogy a magyar parlament, a magyar belpolitika hangneme, stílusa az nem mondható az európai átlaghoz képest kirívóan durvának, élesnek. Gondoljunk csak a legutóbbi példára Németországban, Schröder kancellárról egy olyan plakátkampányt kezdtek el az ellenzéki képviselők, a CDU egész pontosan, mint ellenzéki párt, amelyik ott meglehetősen éles vitákat váltott ki, amelyre Magyarországon eddig még nem volt példa, hogy valamely kormánypárti, vagy ellenzéki politikust plakáton, mint egy bűnügyi nyilvántartás alanyát szerepeltessenek. Pedig Németország demokráciája, azt gondolom, hogy talán ezt el kell ismernünk, egy kicsivel stabilabb és kiegyensúlyozottabb, mint a mienk.

Riporter: Január elsején Mádl Ferenc köztársasági elnök úrral készítettünk interjút a TV2-ben és ő is azt mondta, hogy nem tartja olyan drasztikusan rossznak a parlament stílusát, hogy köztársasági elnöki szinten tartaná indokoltnak, hogy beavatkozzon. Az MSZP is így látja, hogy olyan a parlament légköre, hangneme, ami Európához viszonyítva elfogadható és esetleg talán csak az önmagunk érzése ez, egy ilyen szubjektív érzés nyilván, hogy ki mit tart zajosnak, vagy csendesnek, vagy békésnek, elfogadhatónak.

Kovács László: Kövér elnök úr érvként a CDU plakátját hozta fel, amit én nem láttam, tehát nem tudom, mennyire volt sértő Schröder kancellárra. Akkor arra gondoltam, hogy viszont a mi parlamentünkben, ha plakátokat nem is mutattak fel, de olyan szavak elhangzanak például ellenzéki politikusok, ellenzéki pártok minősítésére, amit én egyáltalán nem veszek jó néven. Hát azért minket már hazaárulónak is neveztek a magyar parlamentben, neveztek idegenszívűnek, amikor kormányoztunk és sok minden más is elhangzott. De azt gondolom, hogy ebben nem nagyon fogunk egyetértésre jutni. Viszont ami a témákat illeti, "98 kora őszén volt egy találkozó Szájer József frakcióvezető és közöttem és akkor azért nem jutottunk előbbre, mert Szájer úr csak a kétharmados törvények elfogadásáról kívánt tárgyalni. Tehát, hogy a szocialisták ezek közül melyeket tudják támogatni. Mi meg ennél gazdagabb étlapot szerettünk volna az asztalra tenni és akkor végül is nem került sor érdemi beszélgetésre. Én most azt örömmel hallottam, hogy nincs ilyen megkötés és az előzetes meghívó sem tartalmazott témajavaslatokat. Nagy Sándorral mi beszéltünk is arról, hogy most ragaszkodjunk-e ahhoz, hogy a Fidesz tegyen le egy tárgyalási témajavaslatot, vagy mondjuk azt, hogy majd az első találkozón ez kialakul, és ezt választottuk. Tehát nem kötöttük feltételhez, hogy…

Riporter: … mi az, amivel önök szeretnének erre a tárgyalásra bekopogni. Tehát ugye hogy ha…

Kovács László: … elhangzott itt a …

Riporter: … van fogadókészség az elhangzottakon kívül, akkor melyek ezek?

Kovács László: Szóval, elhangzott itt, ami nagyon logikus, hogy azokat a kétharmados többséget igénylő törvényeket vegyük elő, amelyek Magyarország Európai Uniós csatlakozásához szükségesek. Mi erre készek vagyunk, mert nagyon fontosnak tartjuk Magyarország csatlakozását. De van egy sor más olyan kezdeményezés, ami a számunkra fontos és például szívesen vennénk, ha a Fidesz ezekhez támogatást nyújtana. Mondok néhány ilyen témakört. Az egyik nagy témakör mindaz, ami az emberek életkörülményeinek javításához fűződik, beleértve itt a családtámogatási rendszernek egy újragondolását, mert mi azt gondoljuk, hogy nem jó az, ha azokat, mondjuk, azokat sújtja hátrány, akik amúgy is nehéz körülmények között élnek. Tehát azok a családok kapnak kevesebb támogatást, akik, hogy idézzem a Fidesz egyik vezető politikusát, akik ugye nem tudnak tenni a saját boldogulásukért. Ez ugyan fordítva hangzott el, hogy azt kell támogatni, aki tud tenni. Mi meg azt mondjuk, hogy azt kevésbé szükséges támogatni, inkább azt kellene támogatni, aki önhibáján kívül, mondjuk, elvesztette a munkahelyét, nem tud tenni a családja boldogulásáért, vagy a nyugdíjasok helyzetét, a munkanélküliek helyzetét. Tehát általában, ami a társadalom kettészakadását okozta, mi ezeket szeretnénk napirendre tűzni, és szívesen vennénk ehhez a Fidesz támogatását és akkor már csak ilyen felsorolás-szerűen: ami az agrárgazdaság helyzetével kapcsolatos, az egészségügy helyzetével, és az oktatással. Ezek azok a fő kérdések, és – befejezésül – még hozzáteszem, a demokrácia csomag, tehát ami a parlament működésével, érdekegyeztetéssel, szociális párbeszéddel, önkormányzatok helyzetével, tehát ilyesfajta, média, közszolgálati médiumok függetlensége, pártatlansága. Ezek azok a kérdések, amelyeket mi nagyon szívesen látnánk a napirenden.

Riporter: Én örömmel hallom, hogy ilyen sokféle témáról szívesen beszélnek egymással, de vajon miért nem a parlament a színtere ezeknek a fórumoknak. Kövér elnök úrnak megadom a szót.

Kövér László: Bocsánat, meg akartam köszönni ezt a kérdést, mert ezt én is feltettem volna az elnök úrnak, de ön megelőzött.

Riporter: Akkor egy picit zárjuk rövidre ezeket a felvetéseket. Tehát Kövér elnök úr azt mondta, hogy haderőreform és parlamenti létszámcsökkentés. Ők szívesen felvetnék, mint új témakört. Ehhez az MSZP hogyan viszonyul?

Kovács László: Haderőreform kérdésében ez volt az egyetlen kérdés az immár majdnem három év alatt, amiben a miniszterelnök úr engem meghívott egy négyszemközti beszélgetésre, és egyetértésre is jutottunk. A Szocialista Párt támogatja a haderőreformmal kapcsolatos kormányzati törekvéseket. Ezek a részben, de nem szükségképpen csak a NATO tagságunkból adódóak. Tehát én itt különösebben nem tudom, hogy melyek azok a kérdések, de nyitottan várjuk.

Riporter: A parlamenti létszám?

Kovács László: Parlamenti létszámról már többször volt egyeztetés és általában mindig azzal végződött, vagy igazából el sem kezdődött érdemileg, hogy úgy mindenki egyetért a parlamenti létszám csökkentésével általában, de amikor konkrétan arról van szó, hogy ez milyen választási rendszert hozna magával, mert hát önmagában a választási rendszer változtatása nélkül ez a kérdés így nem értelmezhető, akkor rögtön kiderül az, hogy nem tudunk egyetérteni. Mi például szívesen vennénk egy egyfordulós választási rendszert. Nem hiszem, hogy a Fidesz ezzel szimpatizál.

Kövér László: Hát nem szeretnék belemenni és megismételni az eddigi egyeztetések folyamát, az egyfordulós rendszer lehetséges, volt is Magyarországon erre példa, 1945-ben és 1947-ben, az egy arányos listás választást jelentene, ami azt jelenti, hogy nincsen egyéni kerületi képviselője a választópolgároknak. Nem hiszem, hogy a polgárok, a választók többsége egy ilyen megoldással egyetértene, de elnök úr valóban az előbb egy nagyon hosszú listát felsorolt, hogy mi mindenben kéri a Fidesz támogatását az ellenzékben lévő Magyar Szocialista Párt, és magamban elkezdtem mosolyogni, mert érdekes módon én is ugyanezzel folytattam volna, hogy miért szeretnénk mi kérni az ő támogatásukat. Hiszen az elmúlt két és fél évben ezt a támogatást nélkülözni voltunk kénytelenek akkor, amikor a családtámogatási rendszert felépítettük a romokból, amikor a tandíjat eltöröltük. Szinte nem tudok olyan példát mondani, amikor valamely, a társadalom életét jobbá tevő és most már tapasztalható eredményeket is hozó döntéshez az MSZP megadta volna a támogatást, de ezzel semmi baj nincsen. Én azt gondolom, hogy az elnök úr kicsit eltévesztette a szerepet. Ugyanis egy ilyen találkozó, amiről beszélünk, vagy ami az apropóját jelenti a beszélgetésünknek, az nyilvánvalóan azokban a témákban kell, hogy folyjék és az esély a megegyezésre is csak ebben van, amihez mindenképpen a két párt együttműködése szükséges, vagy amiben az elképzeléseink, az érdekeink azok közösek. Na most, nem véletlenül a Fidesz nyerte meg ’98-ban a parlamenti választásokat, és nem az MSZP. A Fidesznek az a programja kapta a polgárok többségi támogatását, amit most mi végrehajtunk. Az MSZP, azt gondolom, hogy hibás úton jár, és az elnök urat is kérem, hogy ezt fontolja meg, hogy a saját programjuk végrehajtását rajtunk igazán nem kérheti számon. Majd hogyha az MSZP egy következő választáson esetleg megkapja a parlamenti mandátumok többségét, akkor azt a programot hajthatja végre, ami egyébként jelentős mértékben...

Riporter: … jó, de én azt érzékelem, hogy ön is elmondja a Fidesz programját, ön is elmondja az MSZP programját és tulajdonképpen a kettő között valahol – önök szoktak így fogalmazni – azt a nemzeti minimumot kellene megtalálni, amiben egyet tudnak érteni, amiben tudják támogatni egymást. Hiszen ez a parlamenti demokrácia természetes rendje, hogy mindenki a saját akaratát akarja érvényesíteni. De egy pillanatra hadd…

Kovács László: … három dologra azért szeretnék reagálni. Egy-egy mondatot igényel csupán. Az egyik, hogy nem véletlenül a Fidesz nyerte meg a választásokat, mert a választópolgárok a Fidesz programját támogatták. Én úgy emlékszem, hogy a Fidesz és a Kisgazdapárt nyerte meg a választásokat, ugyanis ha a Kisgazdapárt nem vonja vissza a második fordulóban képviselő-jelöltjei közül azt a nyolcvankettőt, akkor a Fidesz ma nem kormányozna. Tehát nem a Fidesz nyerte meg a választásokat, hanem a Kisgazdapárt segítette ehhez hozzá. A választás számai ezt egyértelműen bizonyítják. A másik: én azért vetettem föl ezt a nagyon sok témát, nem arra gondolok, hogy a frakcióvezetők mindezekről egyeztetni fognak. Ezt csak választékként mondtam. Mert jó lenne például legalább azt elérni, hogy ezek a mi kezdeményezéseink napirendre kerüljenek. Ugyanis az elmúlt két és fél évben az volt a rendszeres eset, és ez a tapasztalatunk, hogy ezeket a kérdéseket már napirendre se engedte tűzni a kormánytöbbség. Eleve leszavazták. És lényegében indoklás nélkül, nem, mert ők ebben nem értettek egyet és nem tartották szükségesnek. És végül a harmadik: ugye úgy fogalmazott Kövér elnök úr, hogy az MSZP támogatását voltak kénytelenek nélkülözni minden olyan kérdésben, vagy szinte minden olyan kérdésben, ami a társadalom, vagy az emberek életét jobbította volna. Ezt én úgy pontosítanám, hogy minden olyan kérdésben, amely a társadalom kisebb részének, vagy az emberek kisebb részének az életét jobbá tette volna. Csak ez volt a problémánk ezekkel a javaslatokkal. Mondjuk 20 százaléknak kedvező, 80 százalék rovására, mert annak kedvezőtlen.

Riporter: Én egy perc erejéig szeretnék a Parlamenten belüli hangnemre visszatérni és ez a kérdés nyilván Kövér elnök úrhoz szól, hiszen az utóbbi hónapokban rendszeresen megörvendeztet bennünket, valami jó szólással, aminek célpontja média, vagy az ellenzék…

Kövér László: … örülök, hogy elnyertem a tetszését…

Riporter: … ezek szinte szállóigévé válnak. És egyetlen egyet hadd idézzek: tehát hogy jó út-e ez a kommunikáció. Tehát így szól, Hódmezővásárhelyen mondta november 15-én: ha nincs árvíz, belvíz, gázkitörés, járványok, akkor van ellenzék, amely messze kártékonyabb volt az elmúlt két évben az országra nézve, mint a százmilliárdokat is felemésztő természeti katasztrófasorozat. Szóval ezt komolyan is így gondolják, hogy ennyire kártékony Magyarországon az ellenzék? Vagy ez csak egy választási kampányban egy jó szó akart lenni, vagy jó szólás?

Kövér László: Hát nézze. Én szívesen kiegyezek az elnök úrral abban, hogyha ő nem gondolja komolyan azt, hogy a kormány eddigi kétéves tevékenysége, több mint kétéves tevékenysége az a magyar társadalom 20 százalékának hozott jót, a 80 százalékának rosszat, akkor kiegyezek döntetlenben, én sem gondoltam ezt komolyan…

Kovács László: … de én ezt komolyan gondoltam viszont, amit mondtam …

Kövér László: … ez a súlyos…

Riporter: Azt hiszem az egymással való nem-beszélgetésnek ez az egyik oka, az egyik oldalon nem gondolják teljesen komolyan, a másik oldalon véresen komolyan veszik, és utána azt mondják, hát akkor inkább ne beszéljünk.

Kövér László: Nézzük, szóval beszéljünk a lényegről, mert a lényeg azért mégiscsak valóban az emberek sorsában van, nem pedig abban, hogy egyes politikusok mikor mit mondanak egy választási kampánygyűlésen. Annak is van persze hatása, én nem akarom ezt lebecsülni. Azért mondja az ember azt, amit mond, mert el akar vele valamit érni. Az elnök úr például az előbb érdekes dolgokat mondott, amelyekkel kapcsolatban figyelmében ajánlanám a Népszabadság mai számában egy ismertető írást, ami a TÁRKI-nak, a Szociológiai Kutatóintézetnek egy újabb kötetéről szól. Az elmúlt két év folyamatait, társadalmi folyamatait elemzi és a Népszabadság bevezető rövid kis összefoglalójában, talán tudom idézni, hogy mi van benne, a gazdasági növekedés a háztartások többségében már éreztette hatását, a szegénység mélysége csökkent, a kisgyermekek helyzete érezhetően javult. Az utóbbiról szeretnék csak egy példát hozni, hogy ne vesszünk el a részletekben, bár szívesen beszélek ezekről. Amikor a kormányzás lehetőségét önöktől átvettük, akkor a magyar gyermekek egyharmada élt a szegénységi küszöb alatt, szemben minden hiedelemmel, nem a nyugdíjasok, nem más társadalmi csoportok, hanem a gyermekek voltak és vannak mind a mai napig a leginkább veszélyeztetve a szegénység által. Az elmúlt két és fél év kormányzati családpolitikájának következtében erről az egyharmadról lényegében egyötödre csökkent ez a veszélyeztetett szám. A két évesnél fiatalabb korú gyermekek esetében ma már hál’ Istennek, csak, bár ez is rettentően nagy szám, 20 százaléka tartozik ebbe a körbe a gyermekeknek. Az országos átlag egyébként 16 százalék, már aki a szegénységi küszöb alatt él, egy nemzetközileg elfogadott mérce szerint és a nyugdíjasok körében ez az arányszám ez 6 százalék. Tehát az elnök úr bizonyára hatásosnak szánt mondatával, mondatában nem számolt a tényekkel. Van ennek a politikának igenis társadalmi hatása és pontosan a szegények felemelése az, ami ennek a célja, és ami ennek a következménye is lesz.

Riporter: Megengedik elnök urak, hogy csavarjak, hogy egy kicsit mehessünk tovább?

Kovács László: Egy dologra muszáj reagálnom. Hát ugye Kövér elnök úr azt mondta, és ezt a Fidesz politikai rendszeresen megteszik, hogy összehasonlítják a Horn-kormány négy évét, főleg annak első két évét a Fidesz kormány első két évével. Elfelejtkezve egy nagyon lényeges szempontról. Az, hogy mi úgy vettük át a kormányzást ’94-ben az MDF vezette kormánytól, hogy a költségvetés hiánya majdnem elérte a nemzeti össztermék 10 százalékát, a fizetési mérleg hiánya meghaladta a 3 milliárd dollárt és nem akarom az összes adatot felsorolni, és 9 hónap múlva kénytelenek voltunk egy nagyon szigorú stabilizációs intézkedés-sorozatot bevezetni, ami miatt akkor a Fidesz minket ellenzékből országrontónak, meg mindennek nevezett. Nos, az történt, hogy ’98-ban, miután a Fidesz vezette kormány hivatalba lépett, pár héttel később Orbán Viktor és a kormány más képviselői azt mondták a parlamentben, de a világ minden táján, ahol beszéltek Magyarország helyzetéről, hogy a magyar gazdaság a világ egyik legstabilabb és leggyorsabban fejlődő gazdasága. Nos, ezt nyilván senki nem gondolta, hogy kétheti, háromheti kormányzással sikerült elérni. Ezt a sokat átkozott, a megszenvedői által érthetően átkozott és a Fidesz és a mai kormány más pártjai által pedig hevesen támadott stabilizációs intézkedések, Bokros-csomag eredményeképpen került a magyar gazdaság egy kiegyensúlyozott helyzetbe. És erre tudott építkezni a Fidesz kormány. Nem lehet összehasonlítani ezt a két dolgot, tehát minket azért vádolni, vagy azért bírálni, mert mondjuk nem tudtunk eleget fordítani a nyugdíjasokra, vagy a különböző lakossági rétegekre, mert a gazdaság egész más helyzetben volt. Először egy életmentő műtétet kellett végrehajtani, azután jöhetett, de ’97-ben, amikor már beindult a gazdasági növekedés, mert az nem ’98-ban indult be, hanem ’97-ben, akkor 4,9 százalék volt a gazdaság növekedése. Abban az évben a reálbérek 4,8 százalékkal emelkedtek. Most, amikor 5,5 százalékos a gazdasági növekedés 2000-ben, akkor a reálbérek 1,5 százalékkal emelkedtek. Tehát a Fidesz vezette kormány, vagy szabad így mondanom, az Orbán-Torgyán kormány a gazdaság által létrehozott helyzetet és a gazdaság jó eredményeit nem használja fel a lehetséges mértékben az emberek életkörülményeinek javítására. Ez az egyik bajunk a kormány politikájával.

Riporter: Tehetek kísérletet arra, hogy kérdezzek?

Kövér László: Ne haragudjon. Tudja mit, tegyen.

Riporter: Köszönöm szépen. Köszönöm. De van egy idézet, csakhogy egálba legyenek. Kovács László mondta november 25-én szombaton Budapesten: lehetőségként számolnunk kell a koalíció válságával, esetleg szétesésével, a kisebbségi kormányzással, vagy egy új összetételű, a MIÉP mostaninál is nyíltabb támogatására is ráutalt a koalíció összetákolásával. Ennek a kijelentésnek mi az értelme ma?

Kovács László: Ma sem zárom ki ezt a lehetőséget, de rögtön hozzáteszem, éppen azért, mert Kövér úr egy nyilatkozatában azt mondta, hogy az ellenzék az azzal fekszik és azzal kel, hogy szétesik a koalíció, és előrehozott választások lesznek. Mi nem ezzel fekszünk, nem ezzel kelünk és igazából nem is számolunk egy előrehozott választással, csak nem zárjuk ki ezt a lehetőséget. Ha most rápillantunk a politikai helyzetre, ha figyelembe vesszük a második legnagyobb kormánypárt, a kisgazdapárt, szerintünk, nagyon súlyos belső helyzetét, ezt tudom, hogy kormányoldalon nem így látják. De én úgy látom, hogy igen nehéz helyzetben van, támogatói nagy részét elveszítette, a pártot súlyos botrányok rázzák meg, és ha még azt is figyelembe veszem, hogy a párt politikusai által vezetett minisztériumok bizony nem tartoznak a sikeres minisztériumok közé, és akkor nagyon udvariasan fogalmazok, akkor azt mondom, hogy azért ez a koalíció most nincs erős helyzetben. Tehát nem vonom vissza azt a megjegyzésemet, mert ott is csak azt mondtam, hogy lehetőségként számolunk, de nem azt mondtam, hogy erre készülünk föl és mi erre alakítjuk ki a stratégiánkat, mert nem erre alakítjuk ki.

Riporter: Elnök úr, majdnem félreérthető volt tegnap egy mondata, mert ránéztem, és egy nemet nem láttam. Ugye úgy szólt Mosonmagyaróváron ez a mondta, hogy: attól nem félek, hogy a Kisgazdapárt nem lesz parlamenti párt 2002-ben, én az egyik nemet nem láttam és mondom, itt a szenzáció, mert már Kövér László is úgy mondja, hogy: attól félek, hogy a Kisgazdapárt nem lesz parlamenti párt 2002-ben. A Kisgazdapárt a legutóbbi közvélemény kutatási adatok szerint 2 százalékon áll. Milyen reményei vannak a jobboldali erők együtt-tartásában 2002-ben és a Kisgazdapárttal való szövetség megkötésére?

Kövér László: Nézze. A Kisgazdapárttal kötött koalíció az nem egy olyan szerelmi házasság volt, mint ami összekötötte a Szabad Demokraták Szövetségét az MSZP-vel annak idején, hanem, ahogy már elnök úr tett rá egy kedves utalást, a választók valóban, bár a Fidesz nyerte meg a választásokat, ez sajnos kénytelen vagyok önnek mégis csak aláhúzni, de a Kisgazdapárt nélkül nem szerezte meg a parlamenti mandátumok többségét, még az MDF mandátumaival együtt sem. Tehát nekünk az adódott lehetőségként, hogy azzal a párttal, amelyik most a koalíció második legerősebb pártja, hajtsuk végre a kormányprogramot. Szeretném természetesen, hogyha 2002-ben erre nem lenne szükség, de mindazonáltal én azt gondolom, hogy van a Kisgazdapártnak egy olyan, hát, hagyományosnak mondható vidéki, paraszti bázisa, meglehetősen konzervatív értékrenddel elkötelezett bázis, zömmel az idősebb lakosság körében, amelyik nem nagyon hajlandó más pártot elfogadni, más pártra szavazni, mint a Független Kisgazdapártot, függetlenül attól, hogy annak belső viszonyai milyenek. Az elmúlt tíz esztendő egyébként nem volt sokkal kevésbé…

Riporter: … milyenek a belső viszonyai, ön hogy ítéli meg?

Kövér László: Hát épp azt akartam mondani, hogy ami most zajlik, az már lezajlott egyszer-kétszer a Független Kisgazdapárt történetében és a párt mégiscsak létezik és él, a legutóbbi választásokon…

Riporter: … csak gondolom, könnyebb volt ellenzéki pártként a Parlamentből nézni a Kisgazdapárt bomlását, mint koalíciós partnerként…

Kövér László: … így van …

Riporter: … mert ez egy koalíciós felelősséget is ruház önökre.

Kövér László: Annyiban valóban, hogy a Kisgazdapárton belüli helyzet az lehetővé teszi-e a kormányprogram végrehajtását és azt kell, hogy mondjam, hogy még a kisgazda minisztériumok esetében is, amelyekről elnök úr egy elmarasztaló, ám de meglehetősen igazságtalan általánosítást tartalmazó kijelentést tett, ezekkel a minisztériumokkal együtt is a kormányprogram végrehajtása folyik és a Kisgazdapárton belüli viták, kilépések, kizárások egyáltalán nem befolyásolják ezt a munkát.

Riporter: Van-e forgatókönyvük esetleg kisebbségi kormányzásra?

Kövér László: Nincs forgatókönyvünk, mert kisebbségi kormányzás a mai körülmények között, megítélésünk szerint nem lehetséges, de hát forgatókönyveket nem lehet...

Riporter: … de miért ne lenne lehetséges, hiszen akik mondjuk a Kisgazdapártból most a függetlenekhez átülnek, esetleg hogyha kapnak valamit a szavazataikért, akkor az 50 százalékot lehet biztosítani a Parlamentben, vagy más külső támogatót is lehet találni egy-egy körben. Halkan teszem hozzá, hogy sokakban fölmerül, hogy talán éppen az MSZP-vel is azért tárgyalnak, hogy bizonyos kérdésekben meg tudjanak egyezni, akár egy leendő nagykoalíció vízióját is vannak, akik már fölvetik, hogy a két nagy párt elintéz mindent. Ezzel a kétharmados törvényeket el lehet intézni és akkor a kis pártoknak gyakorlatilag annyi a Parlamentben, nincs beleszólásuk a dolgok folyásába.

Kövér László: Én azt gondolom, hogy a nagykoalíció lehetőségét, vagy az MSZP-vel megerősített kisebbségi kormányzás lehetőségét azt nyugodtan ki is zárhatjuk. Hogyha másból nem következik, ez az elmúlt néhány percből kiderült, hogy meglehetősen távol esnek egymástól az elképzeléseink az ország jövőjét, sorsának alakítását illetően. Tehát nem hiszem, hogy olyan támogatást tudna nyújtani nekünk az MSZP, eddig sem nyújtott, ami egy adott esetben, amelynek nincsen semmi realitása, tehát kár az ember…

Riporter: … a politika az érdekek művészete, tehát ha az érdekeik úgy kívánják?

Kövér László: Nézze. Nincsenek érdekek a politikában, én azt gondolom, az embereknek vannak érdekeik. A polgároknak vannak érdekeik. Egy politikát, egy tisztességes politikus addig visz, amíg arról van meggyőződve, hogy amit ő csinál, az a legjobb tudása, hite szerint használ az embereknek…

Riporter: … tehát akkor ön nemet mond a nagykoalíció gondolatára?

Kövér László: Természetesen azért nem jött soha szóba az MSZP-vel való együttműködés 1990 óta, és belátható ideig ezért nem is fog, mert a meggyőződésünk és hitünk szerint az, amit az MSZP képvisel, az nem ennek az országnak a javát szolgálja, és elnök úr korábbi válaszára visszautalva, bizonyára készült előre bizonyos válaszokkal, bizonyos reakciókkal, bizonyos kérdésekre, elkerülte aztán a figyelmét ebből fakadóan, hogy én nem tettem még csak utalást sem a Bokros-csomagra, tehát olyanra reagált, amit én nem mondtam. Sőt azt javaslom, hogy ne is menjünk bele abba, hogy ki milyen örökséget vett át, mert önök most az Antall-kormányról beszéltek, amire már senki sem emlékszik ebben az országban, de akkor én mondhatnám azt, hogy és az Antall kormány önöktől milyen örökséget vett át 1990-ben, mondhatnám azt is, hogy 1998-ban a gazdasági növekedés mellett az egyensúly már megbomlóban volt, hiszen ha nem így lett volna, akkor az önök gazdasági szakértői, az önökhöz közelálló értelmiségiek nem követeltek volna rajtunk ’99 tavaszán már egy újabb csomagot. És ezt csinálták egész 1999 év folyamán.

Riporter: Kérhetem, hogy legyünk jövőorientáltak a hátralévő három percben?

Kövér László: Igen, éppen erre akartam utalni, hogy igen, a jövőről kell beszélni, mert a múlt elválaszt, a jövő összeköthet bennünket, hogyha mindannyian úgy akarjuk. És én azt gondolom, hogy az a kép, ami ma kibontakozni látszik az ország jövőjéről, az nagyon bíztató. Az emberek hisznek a sorsuk jobbrafordulásában, ezért vásárolnak autót, ezért kezdenek tömegesen házépítésbe, ezért vállalnak harmadik gyermeket negyvenéves korukra is, mint például az én környezetemben egy baráti házaspár ezt teszi, és úgy gondolják, hogy van ismét ennek az országnak, maguknak és a gyerekeiknek jövője. Ezért azt gondolom, hogy a kormány jó úton jár, hogyha ezt a lelkiállapotot sikerült elérni.

Riporter: Az MSZP is nemet mondana egy koalíció elképzelésére? Tehát mondjuk ebben egyetértenek?

Kovács László: Igen, ugyanis nem látunk olyan helyzetet, ami egy nagy koalíciót indokolna. Ez általában akkor szokott bekövetkezni, ha az ország kormányozhatósága vagy az ország stabilitása másképp nem biztosítható. Én meg azt gondolom, hogy a két nagy párt közül valamelyik, a reményeink szerint a Szocialista Párt, meg tudja nyerni a választásokat, kormányt tud alakítani, tehát nincs szükség arra, hogy a másik nagy párttal fogjunk össze.

Riporter: Mind a két párt úgy gondolja, hogy megnyeri a választást és mind a két nagy párt úgy gondolja, hogy kormányt tud alakítani. Azt egyikük se mondja, hogy abszolút többséget fog biztosan szerezni, hiszen ez elég bizonytalan, de ha nincs abszolút többség, akkor kivel fog kormányt alakítani és az ezzel kapcsolatos leggyakoribb, vagy a legaggódóbb kérdés, hogy az úgynevezett szélsőségeikkel mit fognak csinálni? Tehát a jobboldalon és a baloldalon?

Kovács László: Hát, ami azt illeti, hogy mi kivel kötnénk koalíciós megállapodást, vagy akár választási együttműködést, nem szoktunk pártot megnevezni, hanem azt mondjuk, hogy minden olyan párttal készek vagyunk erre, amelynek a programja a Szocialista Párt programjával, legalább úgy fővonalaiban összhangba hozható.

Riporter: Ez most Parlamentben és Parlamenten kívül lévő pártra egyaránt érvényes?

Kovács László: Igen, de hát a parlamenten kívüli pártoknak nem nagyon van esélyük arra, az én megítélésem szerint, hogy közülük valamelyik átlépi a parlamenti küszöböt, tehát mi elsősorban a mostani parlamenti pártokat vizsgáljuk ilyen szempontból. Nem zárjuk ki a lehetőséget az együttműködésre egy olyan mérsékelt, jobbközép párttal, amelyik egy hozzánk hasonló, szociális érzékenységet mutat, amelynek a demokrácia felfogása nem olyan, mint a jelenlegi vezető kormánypárté…

Riporter: … az MDF-re gondol?

Kovács László: Én nem akarok pártokat megnevezni…

Riporter: … hát olyan nagyon sok nincs. A Kisgazdapárt van, az MDF van, a MIÉP van és a Fidesz, a jobb oldalon jelenleg.

Kovács László: Hát a MIÉP-et semmiképpen nem sorolom ide. De én a dolgok jelenlegi állásában nem tartom szükségesnek, hogy pártokat nevezzünk meg, mert létrejöhet olyan összefogás, vagy létrejöhet egy olyan más pártból, több pártból összeálló szövetség, választási szövetség, amely viszont be tud jutni a Parlamentbe, és hogyha ezeknek a követelményeknek megfelel, akkor mi vele a koalíciót nem tartjuk kizártnak. Tehát én most csak ennyit tudok mondani és ez a dolgok jelenlegi helyzetében, azt hiszem, elég is, mert több mint egy év van a választásokig.

Riporter: Kövér elnök úr! Kivel a koalíció, ha nincs abszolút többség?

Kövér László: Hasonlókat tudnék elmondani, mint elnök úr elmondott, vagyis természetesen mi is azokkal a pártokkal tudjuk elképzelni bármikor is jövőben az együttműködést, amelyek hasonló értékrend alapján, hasonló programot gondolnak el, hasonló jövőt képzelnek el Magyarország számára.

Riporter: Önök szerették volna már bebiztosítani ezt a jobboldali összefogást, például azzal, emlékezetem szerint december végéig tervezték, hogy megkötik a választási együttműködést a Kisgazdapárttal és ez nem történt meg, MDF-fel sem.

Kövér László: Nem történt meg, sőt, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel is szerettük volna ezt megtenni, az utóbbival valószínű, hogy a közeli napokban, hetekben ez a megállapodás létre is jön. A Magyar Demokrata Fórum éppen országos gyűlésére készül, tehát megválasztja a régi-új elnökét, valószínűleg ismét Dávid Ibolya asszony lesz az MDF elnöke. Végleges és hivatalos választ ad arra a kérdésre, hogy hogyan képzeli ő maga, az MDF az együttműködést. Mi ezt a választ tiszteletben fogjuk tartani…

Riporter: … mi lesz a kisgazdapárti együttműködéssel?

Kövér László: A Kisgazdapárt, azt gondolom, hogy tiszteletreméltó szavazóbázisa szempontjából a polgári tábornak a része, de bizonyára azt mindenki akceptálja ezen a párton belül is, hogy a belső egyenetlenségeket, hogy így mondjam, azt rendbe kell tenni, mert csak egy stabil, kiegyensúlyozott párttal lehet együttműködés.

Riporter: Tehát addig lebegtetik az együttműködés aláírását?

Kövér László: Ez nem lebegtetés kérdése. Azt gondolom, hogy nekünk az az érdekünk, hogy ez a párt stabil, kiegyensúlyozott legyen és a régi bázisát meg tudja ismét szólítani.

Riporter: Mikor mondják azt a Kisgazdapártról, hogy stabil, kiszámítható, kiegyensúlyozott partner lehet? Mondjuk, hogyha eléri a közvélemény kutatások szerint legalább az 5 százalékot?

Kövér László: Nem gondolom, hogy ilyen limiteket kéne húzni. Annál is inkább, mert nem gondolom, hogy miközben komolyan veszem a felméréseket természetesen, tehát nem gondolom azt, hogy szakmai vagy bármilyen szempontból azok nem lennének helytállóak, de ebből azért messzemenő következtetést levonni, egy évvel a választások előtt már csak azért sem lehet, mert már, ennél a pártnál maradva, egy évvel a ’98-as választások előtt januárban, ’97 januárjában, tehát a mostaninak megfelelő időben éppen a Független Kisgazdapárt vezette a népszerűségi listát 24 százalékkal, és nem a Független Kisgazdapárt nyerte meg a választásokat. Most fordítva gondolom azt, hogy az, hogy egy évvel a választások előtt a Kisgazdapártnak a népszerűsége látszólag az 5 százalék alatt van, ebből nem lehet következtetéseket levonni.

Riporter: Köszönöm szépen. Egy személyes dolgot és tényleg fél-fél perc maradt hátra, engedjenek meg. Egyrészt köszönöm, hogy a TV2-ben lehetőséget adtak arra, hogy találkozhassanak egymással, de volt itt egy beszélgetés 1998-ban Stumpf István és Kéri László között, akkor már Stumpf István miniszter volt, Kéri László pedig politológus. Ők is élesen vitatkoztak egymással és kevés dologban értettek egyet, de amikor a műsorvezető utolsó kérdése úgy szólt, hogy mit fogtok most csinálni, akkor azt mondták, hogy: hát mit? Elmegyünk sörözni. Fölálltak, beültek az autóba és elmentek sörözni. Szóval, önök most mit fognak csinálni, ha fölállunk az asztaltól?

Kovács László: Én visszamegyek a munkahelyemre és folytatom azt, amit nem tudtam ma befejezni.

Kövér László: Bár én vagyok az MSZP-ben néhány képviselővel olyan viszonyba, hogy el tudok menni velük sörözni minden szívfájdalom nélkül és ez egyikünk számára sem valamiféle megrázkódtatás, elnök úrral sajnos nem keveredtem ebbe a személyes viszonyba az elmúlt évek során, ugyanazt fogom tenni, mint elnök úr, vagyis én is visszamegyek a munkámhoz és folytatom, amíg a mai nap során bírom.

Riporter: Ez a beszélgetés folytatódhat-e valamilyen szinten, már esetleg nem a nyilvánosság előtt?

Kövér László: Én azt gondolom, hogy akkor normális egy politikai élet, hogyha erre bármikor sort lehet keríteni és olyan nagyon nagy feneket ennek a nyilvánosság azért nem kerít, mert nem tekinti ezt rendkívüli eseménynek. Még az Antall József Tölgyessy Péterrel történt találkozása óta datálódik ez a belpolitikában, hogy vajon ez lehetséges-e vagy sem. Emlékezzünk rá, hogy Tölgyessy Péter szegény akkor a Szabad Demokraták Szövetségének elnökeként nagyon megütötte a bokáját, mert felhatalmazás nélkül találkozott az akkori miniszterelnökkel, azért ezek az idők azért már hál’ Istennek elmúltak, de még nem tartunk ott, hogy az ilyen típusú találkozók, informális beszélgetések azok mindennaposak lennének és senkibe ne keltenének kíváncsiságot és megrökönyödést.

Riporter: Elnök úr, hol folytatódhat ez az eszmecsere?

Kovács László: Én azt gondolom, jó lenne, ha időről időre lenne találkozás, lenne érintkezés a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt között, akármelyik kormányoz, és akármelyik van ellenzékben. Magunk részéről ennek nem is látjuk valamiféle leküzdhetetlen akadályát. A politikai kultúra színvonalának emelkedését ez bizonyára elősegítené és lenne még egy előnye. Hogyha normálisabb lenne a viszony, normálisabb lenne a hangnem, akkor az emberek úgy éreznék, hogy a politika arról szól, ami nekik fontos, hogy a képviselők, akiket végül is ők küldtek a Parlamentbe, amikor rájuk szavaztak, azt csinálják, amiért oda küldték őket, és nem abba versenyeznek, hogy hogy lehet a másikat különböző kifejezésekkel illetni. Tehát mindenki jobban járna ezzel.

Riporter: Köszönöm szépen, hogy itt voltak…

Kövér László: … köszönöm szépen én is…

Kovács László: … köszönöm…

Riporter: … szóba álltak egymással.

Vissza a kezdőlapra