A nemzet lelki egységesülésének elősegítése

 Az elmúlt tíz esztendőben folyamatosan gyarapodott azoknak az aránya az anyaországban, akik támogatták a határon kívülieket, és elvárták a kormánytól, hogy velük is törődjön

Kövér László interjúja a Magyar Szónak

 - A millennium esztendejében vagyunk, amelyet a magyar kormány 2000. január elsején hirdetett meg, ez nem egy esztendő, hanem másfélnél is több, hiszen 2001. augusztus 20-áig tart majd. Tehát az ezer esztendővel ezelőtti keresztény állam megalakítására emlékezünk, István király művére. S ezt csak azért idézem ide a válasz elejére, mert azt gondolom, hogy ami az elmúlt évtizedben Magyarországon lezajlott, az jelentőségét tekintve mérhető ahhoz a nagy történelemalakító, sorsfordító vállalkozáshoz, amelyet István király annak idején megvalósított. Akkor a magyar nép a magyar keresztény állam keretei között csatlakozott az európai népek közösségéhez. A rendszerváltozás elmúlt tíz esztendeje nem kisebb jelentőségű történelmi fordulat volt, mint hogy visszafordította az országot, a nemzetet a szakadék széléről, visszafordította az európai útra, amelyről 1945 után megpróbálták eltéríteni - nyilatkozta Kövér László, a Fidesz - Magyar Polgári Párt elnöke a Magyar Szónak a változó - felfelé ívelő pályán haladó - Magyarország állapotára, nemzetközi helyére vonatkozó kérdésünkre.

A MINDENNAPI EMBER ÉLETHELYZETÉNEK A JAVULÁSA

- A polgári kormány két és fél esztendeje alatt pedig már nem csupán a szimbólumok, történelmi távlatok szintjén érzékelhető ennek a kísérletnek a sikere, hanem egyre inkább a mindennapi ember élethelyzetének a javulásában is. Magyarország gazdasága ma az európai államok gazdaságai között a legdinamikusabban növekvő gazdaságok közé tartozik, több mint öt százalék a nemzeti össztermék évi növekedése, miközben az inflációt a kilencvenes évek közepének harminc százalék körüli szintjéről sikerült tíz százalék alá szorítani az elmúlt esztendőben, amire legutóbb az 1990-et megelőző időszakban volt csak példa. Lassan, de határozottan és tartósan növekedik az emberek jövedelmének értéke, a fizetések, nyugdíjak és társadalmi juttatások vásárlóereje. Egy családközpontú társadalompolitikát valósítunk meg, amelynek a legfontosabb célja megállítani azt a tragikus demográfiai tendenciát, amely a magyarságot a leggyorsabban fogyó európai néppé tette, és majd egyszer, a nem túlságosan távoli jövőben, meg is fordítsuk. Ennek már mutatkoznak az első látható jelei: tíz esztendő után a tavalyi év volt az első, amikor több gyermek született, mint az azt megelőző esztendőben, öt-hat százalékkal több házasságot kötöttek a fiatalok, egyre több lakás épül, s egyre több lakás építéséhez kérik a hatóságok engedélyét. Egyre többet vásárolnak hitelre. Egyszóval úgy tűnik, hogy az anyaország magyarságának az önbizalma, a jövőbe vetett hite meg fog erősödni, s ez talán több, mint az, hogy milyen anyagi gyarapodást sikerült elérni.

 - Nemzetközi viszonyainkat tekintve a NATO-csatlakozás után az EU-s csatlakozás küszöbén állunk, két-három év alatt ez is mindenképpen meg fog valósulni, s ennek a folyamatnak az eredményeképpen Magyarország már ma érzékelhetően óriási tekintélynövekedésnek örvend, nem csupán a szűkebb közép-európai térségben, hanem egész Európában. Nemcsak fizikai, hanem lelki erejében is, teljesítőképességében is - gyarapodó, tekintélyes, magának teljesítménye alapján tekintélyt kivívó államként, illetve nemzeti közösségként könyvelik el, amely stabilizáló tényezőként tud jelen lenni Délkelet-Európa határmezsgyéjén, azoknak az államoknak a szomszédságában, ahol a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok még nem jutottak kiegyensúlyozott fejlődési pályára.

 - Mennyire marad egységes a jobboldal a jövőre esedékes választásokon?

 - Már az 1989-es választások is azt mutatták, hogy a polgárok néha előrébb állnak a gondolkodásban, mint a politikai pártok elitjei, noha éppen ez utóbbiaknak lenne az a dolguk, hogy valamilyen módon saját meglátásaik alapján befolyásolják a választókat. 2002-ben meggyőződésem szerint még inkább így lesz. Tehát akár követik a polgári pártok az összefogás parancsát, akár nem, a polgári erőt, a polgárok erejét - megítélésem szerint - sikerül majd összefogni, s ez az összefogás elengedhetetlen is ahhoz, hogy 2002-ben megkapjuk a választók támogatását annak a politikának, annak a munkának a folytatásához, amit eleddig - talán szerénytelenség nélkül mondhatom - két és fél éven keresztül sikeresen folytattunk.

SZÜLŐFÖLDÖN MARASZTALÁS

- Elnök Úr, miben határozná meg az úgynevezett státustörvény fő céljait?

 - A státustörvény, bármennyire is azt a célt szolgálja első közvetlen megközelítésben, hogy a határon kívüli magyarok Magyarországon különböző kedvezményekben részesülve ne idegenként, hanem otthonosan érezhessék magukat, valójában mégiscsak azt a célt szolgálja elsődlegesen, hogy szülőföldön maradásra bírja azokat a kisebbségi sorban élő magyarokat, akik ma már talán nem is elsősorban a politikai viszonyok miatt, hanem a sanyarú gazdasági, szociális körülményeik, az életminőség rosszabbodása miatt fontolgatják szülőföldjük elhagyását. Tehát mi azt szeretnénk, ha a határon túli magyarok megmaradnának a szülőföldjükön, de ugyanakkor az anyaország tudna számukra olyan segítséget nyújtani az életlehetőségeik bővítésében, amely az otthon maradást lehetővé is teszi. Ez a munkavállalás megkönnyítésében, bizonyos egészségügyi, szociális juttatásokhoz való hozzáférés lehetőségeiben, az anyanyelvű oktatás bővítésében, a felsőfokú oktatási intézményekhez való hozzáférés lehetőségeinek a bővítésében, s még jó néhány más úgynevezett kedvezményben fog majd megnyilvánulni reményeink szerint. Hogy az konkrétan milyen formát ölt, csak akkor lehet majd megmondani, ha az Országgyűlés elé kerül ez a törvényjavaslat, és az Országgyűlés ezt el fogja fogadni. Tehát megszületnek azok a miniszteri rendeletek, kormányrendeletek, amelyek ennek a kerettörvénynek a végrehajtását lehetővé teszik, kiteljesítik.

RÖVIDLÁTÓ SZDSZ-ES ÉS MSZP-S POLITIKA

- Mi, határon kívüliek azt szeretnénk, ha az Országgyűlésben konszenzus jönne létre a státustörvényről. Van-e erre esély? Az Ön értékelése szerint, Elnök Úr, milyen parlamenti fogadtatása lesz a törvénytervezetnek?

 - Nem szeretnék illúziókat kelteni, úgy gondolom, konszenzusra nincsen esély. Az SZDSZ nem fogja támogatni ezt a törvényt, s az MSZP kétarcú politikáját is akként értékelem, hogy a konkrét törvényt - abban a konkrétságában, ahogyan az Országgyűlés elfogadja - ők nem fogják támogatni, ami azért sajnálatos, mert érzékelhető egyfajta törekvés, hogy a határon túli magyarokat szembeállítsák a határon inneni, anyaországi magyarokkal. Így remélvén minél több voksot gyűjteni azok körében, akik a határon túli magyaroknak nyújtott kedvezményekben valamiféle egzisztencia-szociális fenyegetést látnak, akik úgy gondolkodnak, hogy talán az anyaországi magyarok elől von el forrásokat, akár munkalehetőségeket, akár más lehetőségeket. Én ezt rövidlátó, erkölcstelen politikának tartom, amelynek nincsen jövője.

 Az elmúlt tíz esztendőben folyamatosan gyarapodott azoknak az aránya az anyaországban, akik támogatták a határon kívülieket, és elvárták a kormánytól, hogy velük is törődjön, ami nem volt igaz a Kádár-rendszer idejére, amikor annak a tudatát is igyekeztek kitörölni az anyaországi magyarok fejéből, hogy léteznek a határon kívül is magyarok. Ma már az anyaországi társadalom többsége átérzi, elfogadja és támogatja az alkotmány idevonatkozó részét, illetve annak megvalósítását, s ilyen értelemben a magyar nemzet lelki egységesülése jó tempóban, jó irányban halad, s a jelenlegi magyar kormány ezt szeretné elősegíteni.

 - Mennyire igazolta az idő, Elnök Úr, a pártelnöki és kormányfői tisztség szétválasztását?

 - Megítélésem szerint - anélkül, hogy ezt saját személyes sikeremnek tudnám be - igazolta az idő, ha másért nem, akkor azért, mert a miniszterelnök úr megszabadult attól a tehertől, amit a párt szervezéséért viselt felelősség jelentett, tehát nagyobb energiákkal, jobban tudott koncentrálni a kormányzati munkára. Korábban össze lehetett téveszteni, hogy mikor nyilatkozik a Fidesz elnökeként, illetve Fideszes politikusként, s mikor nyilatkozik a koalíciós kormány miniszterelnökeként. A másik oldalon a Fidesz mint koalíciós párt mozgástere is kibővült, tehát nem csupán saját sorainkat tudtuk rendezni, hanem a választókkal való párbeszéd tekintetében is világossá vált, hogy egy-egy konkrét kérdésben mi a Fidesz, s mi egyes más koalíciós pártok álláspontja.

Magyar Szó
Sebestyén Imre
2001. február 25.

Vissza a kezdőlapra