A hétfői Romániai Magyar Szóban Zsehránski Isván válasz-cikkét olvasni, a Jurnalul National-ban március kilencedikén megjelent Sergiu Axinte cikkére, aminek a román címe "Ceangaii din Bacau nu vor sa învete în limba maghiara". A válaszcikk kitűnő, azonban egy kis hiba csúszott a válaszcikkbe, ugyanis nem Rosu Neculai az aki nyilatkozott Sergiu Axinte-nak, hanem Rosu Neculai-ról nyilatkozik a nyilatkozó Geta Laslau.

A cikkel foglalkozott a csángómagyar levelezesi lista is, és megerősítette az abban foglaltak helyeségét, miközben egy - helyismeretről tanúskodó - pontosítást tett:

 "HAZUGSÁG, DISZKIRIMINÁCIÓ
Egyik pénteki újság öles betűkkel hirdette: "A BÁKÓI CSÁNGÓK NEM AKARNAK MAGYARUL TANULNI". A cikket olvasva kiderült: nem a Bákó városbeliek, hanem a megye falvaiban lakók. Sőt, azok közül is csak a pusztinaiak - mert mindössze őket kérdezte meg a cikkíró. És közülük sem mindenki, hanem csak - akik nyilatkoztak a Jurnalul National munkatársának... Az egyik megkérdezett, Rosu Neculai például ilyesmit mondott: "Az én gyermekem még románul sem tud, nemhogy magyarul tanulna." - Vajon milyen nyelven beszél az a gyermek?
Értesüléseink szerint Pusztinában 78 gyermek tanul jelenleg magyar nyelvet - közöttük három Rosu családnevű: egy másodikos, egy harmadikos és egy negyedikes. Bilibók Jenő tanár úr oktatja őket - nem az iskolában, azt nem engedték meg nekik, hanem otthon. S a magyar nyelv mellett a számítógép kezelését is megtanulhatják nála a csángó gyermekek.
Klézsén - ugyancsak Bákó megyében - pedig 97-en tanulnak magyar nyelvet! 88 gyermek és 9 felnőtt. Bogdán Melinda és Hegyeli Attila oktatja őket - szintén iskolán kívül. Mert a Bákó megyei tanfelügyelőség, illetve a helyi tanács képtelen (?!) megnyitni számukra egy osztálytermet, ahol e két tanár ingyen oktathatna.
Hát így állunk a Bákó megyei csángók magyar-tanulásával.. Igény van rá. Lehetőség? Iskolán kívül. A csángó adófizetőtől magtagadták azt a jogot, hogy a maga választotta nyelvet - az anyanyelvét - is tanulhassa az állami iskolában.
A tanév elején valóban kevesen kértek magyar nyelvórát az iskolában. Klézsén mindössze 13-an, Lészpeden 2-en, Pusztinában 10-en. De vajon miért? - amikor most hétszerannyian járnak, iskolán kívül, magyarórára! Mert a csángószervezet - helyszínen járt s a történteket tanúsító vezetői szerint - a szülőket megfélemlítették. Kellemetlenséget okoztak nekik. Gyulésekbe citálták. Olyan közhangulatot teremtettek a csángók lakta falvakban, amely nemhogy a magyar nyelv tanítása, de semmilyen oktatás számára sem jó. S e közhangulat teremtésében csodálatosan együttmuködött a helyi hatóság, a katolikus pap és az iskolaigazgató. Együttesen "beszélték le" a magyarul tanulni akarókat. Ez kiderül abból a memóriumból is, amit 2000 áprilisában küldtek a tanügyminisztériumnak, s amelyben kertelés nélkül kimondják: nem akarják és nem engedik meg azt, hogy Klézse községben az iskolában magyarul tanuljanak, jóllelehet - ezt is beírták a memóriumba! - a község 6702 lakosa közül 6516 román és többi - tehát 186 - csángó. (Az utóbbiak, lehet hogy mégiscsak többen vannak, ha olyan sokan járnak magyar nyelvtanfolyamra.)
Ez a beadvány a diszkrimináció kézzel fogható dokumentuma. Az alkotmányba ütköző magatartásé. A jogfosztásé, amit egy létező kisebbséggel szemben művelnek a helyi szervek - közigazgatási és lelki hatalmak. S teszik mindezt büntetlenül.
Párizsban értekezlet kezdődik a csángó kultúráról. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének művelődési, oktatási és tudományos szakbizottsága tárgyalja a kérdést. Függetlenül attól, hogy milyen következtetésre jutnak, számunkra világos: nálunk az alkotmány, a parlament által elfogadott hazai és nemzetközi jogszabály mind írott malaszt addig, amíg féket nem vetnek a nemzeti türelmetlenségnek. Mert ez utóbbi létező, kézzel fogható valóság. Mindig akkor és ott jelentkezik, amikor és ahol éppen érvényt kell szerezni valamilyen nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogszabálynak, illetve törvényes előírásnak.

ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN"

Vissza a kezdőlapra