Vissza
a kezdőlapra
Tisztelt Kongresszusi Küldöttek,
tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!Örömömre szolgál, hogy üdvözölhetem Önöket a Magyar Koalíció Pártjának III. Országos Kongresszusán.
Nagyon jelentős időszakot tudhat maga mögött a szlovákiai magyarság politikai képviselete. Össze kellett kovácsolnunk, egységes egésszé kellett olvasztanunk azt a pártot, amely három, közös célokat valló, de eltérő politikai gondolkodású és hitvallású mozgalom tagjaiból állt össze. Nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy az egységesülés folyamata végérvényesen lezárult. E pillanatban a Magyar Koalíció Pártja a szlovákiai magyarság egységes, legitim politikai képviselete, amely határozott célokkal és jövőképpel rendelkező, standard európai néppárt. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az a tény, hogy 2000-2001-ben két olyan jelentős európai szövetség is a tagjává választotta a Magyar Koalíció Pártját, mint amilyen az Európai Néppárt és az Európai Demokrata Unió. Különösen az Európai Néppártba való felvételünk jelzi az MKP külpolitikai súlyának növekedését, hiszen az EPP alkotja ma az Európa Parlament legerősebb és legnépesebb frakcióját, s nyilván az sem véletlen, hogy Szlovákiából jelenleg egyedül az MKP rendelkezik a teljes jogú tag státuszával.
Annak érdekében, hogy az egységesülés folyamata a párt struktúráiban is lejátszódjon, szükség volt arra az alapszabály-módosításra, amelyet a párt II. Országos Kongresszusa fogadott el. Ez a módosítás lehetővé tette, hogy az újraregisztrálással rendet teremthessünk tagnyilvántartásunkban, a tagsági díj bevezetésével és az ún. szolidaritási alap kialakításával tagszervezeteink önálló bevételre is szert tehetnek, hogy a tagsági igazolványok kiadásával egyértelművé vált a párttagság ténye. Az újrabejegyzés után a Magyar Koalíció Pártjának 9 032 tagja és 485 alapszervezete van. Nagyon remélem, hogy ez a taglétszám növekedni fog, hiszen a párt erejét a tagok és támogatók széles köre jelzi a legjobban. Éppen ezért úgy vélem, hogy a Magyar Koalíció Pártjának nyitott és integráló pártnak kell lennie. Olyannak, amely képes a különböző műveltségű, gondolkodású, vallású szlovákiai magyarokat tömöríteni. Nem véletlenül mondom el ezt most. Nem kerülhetem meg ugyanis, hogy ennek kapcsán felhívjam a figyelmet egy jelenségre, amely több helyi szervezetünk esetében felmerült. Párttagsági kérelem elutasításáról csak olyan esetben döntsön a helyi szervezet, ha erre valóban komoly oka van. Több esetről van tudomásunk, amikor személyi ellentétek és a helyi szervezet egyes tagjainak elutasító magatartása miatt értékes, közösségformáló személyiségek nem léphettek be a pártba. Én ezt nagyon elítélendőnek tartom és szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezzel kapcsolatosan szükség lesz néhány apró alapszabály-módosításra is. Ezekre részleteiben majd a párt következő Kongresszusán térünk vissza.
Ugyancsak alapszabályt érintő probléma a párttagok átlagéletkorának kérdése. Nem szeretnénk, ha a Magyar Koalíció Pártja csupán az idősebb generáció pártja lenne. Szeretnénk bekapcsolni a politizálásba az ifjúságot is, és szükség van az alapszabályon belül annak biztosítására, hogy folyamatos legyen a tagság utánpótlása. El kellene gondolkodnunk hosszútávon azon is, hogy milyen hatékony módszert találhatnánk a fiatalabb generáció bekapcsolására, aktivizálására. Két járható utat látok ennek a kérdésnek a rendezésére: vagy egy együttműködési szerződés megkötését valamely jól működő önálló ifjúsági szervezettel, esetleg szervezetekkel, vagy pedig saját ifjúsági tagozat létrehozását. Ez utóbbira nagyon sok pozitív példa van mind a szlovák, mind pedig a magyarországi politikai pártok esetében. Nagyon fontosnak tartanám, ha erről egy párbeszéd indulna meg párton belül, illetve a meglévő ifjúsági szervezetekkel, s optimális megoldást találnánk. Úgy vélem, ennek az egyeztetésnek megfelelő fóruma lehet a párt ifjúsági tanácsa, s amennyiben politikai döntés szükséges, úgy azt a párt Kongresszusa hozhatja meg.
A pártépítés problémáinak felvázolásán túl azonban rendkívül fontosnak tartom, hogy elvégezzük az 1998 óta eltelt időszak értékelését elsősorban a párt választási programja téziseinek tükrében. Mi az, amit ebből a programból kormányzati célkitűzésként sikerült elfogadtatnunk, s melyek azok, amelyek ezekből a megvalósulás irányába tartanak. Elégtétellel nyugtázhatjuk, hogy a pártprogramban kiemelt célok jelentős részét sikerült beépíteni a kormányprogramba – még ha nem is minden esetben olyan megfogalmazással, amely garanciákat nyújtana a megvalósításukra. Az elmúlt két év parlamenti és kormányzati harcai éppen a kormányprogram s a koalíciós szerződés pontjainak betartatására irányultak. Megállapíthatjuk, hogy valamennyi koalíciós partner közül a Magyar Koalíció Pártja volt a legkövetkezetesebb élenjárója a kormányprogram s a kormánycélkitűzések teljesítésének. Nem mondhatom, hogy ez sikerként volna elkönyvelhető, hiszen a kormány alapdokumentumainak betartása az akadálytalan és célirányos kormányzás egyetlen lehetséges útja, ám ez ebben az országban sajnos nem természetes. A kormányzás általános jellemzőjének a késlekedést és a megoldások elodázását tartom. A Mikuláš Dzurinda által vezetett kormány megalakulásakor zászlajára tűzte gazdasági, társadalmi és szociális területeken a radikális strukturális átalakítást. Meghirdette a széleskörű reformot, ám a megvalósítás szinte valamennyi területen késik. E késlekedés a koalíciós huzavonáknak, és baloldali érzelmű koalíciós partnereink magatartásának következménye.
A pártprogram fő célkitűzései közt szerepelt a szlovákiai kisebbségek jogállásának megerősítése s ezzel kapcsolatban alktománymódosítás elfogadása. A célunk az volt, hogy a nemzetállam elvét rögzítő alkotmány helyett egy az ország polgári jellegét és többnemzetiségű voltát megerősítő alaptörvényt fogadtassunk el. E cél megvalósítására két lehetőséget láttunk. Az egyik egy teljesen új alkotmányszöveg előterjesztése, amelyre azonban nem láttunk politikai akaratot partnereinknél, a másik a jelenlegi alkotmánytörvény módosítása, amely annak minden lényeseg pontját érintené s ennek következtében mód nyílna a szlovákiai magyarság és az itt élő nemzeti közösségek jogállásával kapcsolatos fejezetek megváltoztatására különös tekintettel a preambulumra. A kisebbségek jogállásának biztosítása érdekében kezdeményeztük a szlovák alkotmány preambulumának megváltoztatását, amely azonban – koalíciós partnereink politikai akaratának hiánya miatt – nem került be az alkotmánymódosítás képviselői javaslatába. Ezért a képviselői frakciónk úgy látta jónak, hogy ne adjuk aláírásunkat egy olyan javaslathoz, amelybe legfontosabb célkitűzésünk nem kerülhetett bele. Ettől függetlenül természetesen az alkotmánymódosítás parlamenti vitája során be fogjuk terjeszteni saját módosító indítványainkat.
Rögtön a választási ciklus elején elkezdődött a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadtatása érdekében folytatott küzdelmünk. Hosszas egyeztetési folyamat előzte meg a törvény parlamenti vitáját, amely nem volt mentes félreértésektől és különféle magánkezdeményezésektől. A Magyar Koalíció Pártja elkészítette saját nyelvtörvény-javaslatát, ám a koalíciós partnerek erről nem voltak hajlandók tárgyalni. Végeredményképpen olyan javaslat született, amellyel az MKP parlamenti képviselői nem tudtak azonosulni, s tiltakozásuk jeléül ellene szavaztak. A kisebbségi nyelvhasználati törvény legnagyobb hibája, hogy éppen azt a feladatát nem teljesíti, amelynek érdekében megszületett: tehát nem alkalmas az 1996-ban elfogadott államnyelvtörvény negatív hatásának ellensúlyozására. Tisztában voltunk tehát azzal, hogy a nyelvhasználati jogok biztosítása terén további jogszabályi módosításokra, illetve szabályozásra lesz szükség. Ezért indítottuk el a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának elfogadtatását, és hosszas, hónapokig tartó tárgyalásfolyamat eredményeként olyan dokumentumot sikerült megszavaztatni a kormánnyal, amely tartalmazza mindazokat a nyelvi jogokat és nyelvhasználati lehetőségeket, amelyek kimaradtak a kisebbségi nyelvhasználati törvényből. Az Országos Elnökség kitűnő kiinduló anyagot készített el, melyben megfogalmazta a párt irányelveit a charta elfogadásával kapcsolatosan, a koalíciós tanács MKP-s tagjai pedig ezen anyagból kiindulva végigvitték a szakmai és politikai egyeztetési folyamatot.A nemzetközi dokumentum elfogadásával tehát sikerült némiképp kompenzálni a hazai jogszabály hézagait, hiányosságait. Az egyébként, hogy a nyelvi chartát ilyen módon tudtuk elfogadtatni egy dolognak köszönhető: mégpedig annak, hogy a kormányprogram, illetve 2000-es évre szóló prioiritásainak teljesítését az alkotmánymódosítás támogatásának feltételévé tettük így kényszerítve rá koalíciós partnereinket arra, hogy elkezdjék ezek teljesítését. E feltételek közül az egyik volt a nyelvi charta ratifikálása, a másik annak a politikai akaratnak a kinyilvánítása, amely a magyar kar létrehozását támogatja a nyitrai egyetemen. Tudatosítanunk kell-kellett, hogy egyetemi kar létrehozásáról az egyetemi autonómia értelmében csupán az egyetem szenátusa dönthet saját hatáskörében. Így tehát egyedüli politikai eszközünk a kar létrehozására az ezt támogató kormányhatározat kikényszerítése, illetve az anyagi fedezet biztosítása volt. A kormány január 24-i ülésén ezt a határozatot elfogadta.
Meg kell azonban említenem néhány komoly hiányosságot, amely ezen a területen továbbra is fennáll. A kormányprogram első, a jogállam kiépítéséről szóló fejezete azt a kitételt tartalmazza, mely szerint a kormány elvégzi a szlovákiai kisebbségek helyzetének részletes elemzését a nemzetközi dokumentumok tükrében és ezen elemzés eredményeinek alapján dönt arról, hogy milyen további nemzetközi konvenkciókhoz csatlakozik, esetleg dönt egy alkotmánytörvény, illetve törvény elfogadásáról a kisebbségek jogállásáról. Egyelőre ilyen átfogó elemzés nem készült, s nem készült el az előbb említett törvény tervezete sem. Ugyancsak komoly hiányosságként kell értékelnem azt, hogy nem készült el a kisebbségi kultúrák támogatási rendszerének törvényi garanciájára vonatkozó javaslat.
Ugyancsak fontos célkitűzésként jelöltük meg programunkban Szlovákia európai integrációs törekvéseinek támogatását, NATO-csatlakozásunk elősegítését s ezzel szoros összefüggésben a Magyarország és Szlovákia közti jószomszédi viszony helyreállítását. Ezen a téren valóban érezhetők az eredmények és a kapcsolatok ténylegesen javultak, melynek jelképes eredménye a Mária Valéria híd újjáépítésének elindítása, a magyar-szlovák alapszerződés végrehajtását ellenőrző Vegyesbizottság munkájának rendszeresítése, az államfői és kormányfői találkozók gyakorivá válása.
Az európai uniós csatlakozás egyik legfontosabb feltétele a környezetvédelem megfelelő jogi és gyakorlati hozzáigazítása az európai elvárásokhoz. A tavalyi költségvetési vita során először sikerült elérni, hogy a környezetvédelmi tárca nagyobb támogatást kapott, mint az elmúlt 1 évtizedben. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy ennek pozitív hatásait elsősorban községeink és önkormányzataink tudják igazolni.
Programunkban külön fejezetet szenteltünk a decentralizált közigazgatási rendszer megteremtésének, amelynek alapjait az Európai Önkormányzati Chartához való csatlakozásunkkal teremthetjük meg. Szlovákia a tavalyi évben ratifikálta ezt a nemzetközi dokumentumot, ám éppen annak a legfontosabb momentumát nem fogadta el, mégpedig a szubszidiaritás elvét. A szubszidiaritás nem más, mint annak elve és gyakorlata, hogy a helyi szinten felmerülő gondok, ügyek, problémák megoldásáért ott, azon a szinten, azok az emberek vállaljanak felelősséget, akik a leginkább ismerik ezen problémák lényegét, okát és következményeit. Függetlenül azonban attól, hogy ezt a szlovák kormány nem fogadta el rendező elvnek, elképzelhetetlennek tartom, hogy a szubszidiaritás elvének érvényesítése nélkül megvalósítható lenne a közigazgatási reform. A reform ügyében tavaly tavasszal indult meg az egyeztetési folyamat. Elképzeléseinket már akkor átnyújtottuk Nižňanský kormánybiztosnak, aki azonban ezeket figyelmen kívül hagyta. A párt Országos Tanácsa június 24-én hozta meg azt a döntést, hogy az MKP-nak a 6, magyarok által többségben lakott járás egy megyébe sorolását kell támogatnia. Az Országos Elnökség e döntés alapján kezdte meg tárgyalásait a koalíciós partnerekkel. Bizonyára figyelemmel kísérték az ezzel kapcsolatos híradásokat, amelyek arról szóltak, hogy elutasításba ütközünk. Csupán keményebb fellépésünknek köszönhető, hogy mára már a szakemberekből álló bizottság hajlandó tárgyalni az MKP javaslatairól. E pillanatban nehéz megjósolni, hogy e tárgyalások milyen eredménnyel zárulnak. Azt azonban bátran kijelenthetem, hogy nem a Magyar Koalíció Pártja a reform kerékkötője. A közigazgatási reformnak ugyanis több olyan területe van, amely vitás kérdéseket vet fel a koalíciós partnerek között, például a hatáskörök delegálásának problémáját, a magasabb fokú önkormányzatokba való választások módját, illetve az önkormányzati és állami intézmények egymáshoz való viszonyát.
Külön fejezetet szenteltünk az 1998-ban elfogadott választási programban a régiófejlesztés területének. Nagyon célirányosan törekedtünk arra, hogy a kormányalakítási tárgyalások során azon tárcáknál szerezzünk érdekeltséget, amelyek szerepet játszhatnak a régiófejlesztés központi irányításában. Ezt az erőfeszítésünket siker koronázta. Hatékony régiófejlesztés azonban nincs közigazgatási reform nélkül. Sok bírálat ért bennünket a régiófejlesztés lehetőségeinek elégtelen kiaknázása miatt. Természetesen voltak és vannak ennek tőlünk független, objektív okai, mégsem állíthatjuk, hogy nem követtünk el hibákat e problémák kezelésekor. Nem kerülhetem meg, hogy utaljak arra a hosszú ideig fennálló ellentétre, amely a két miniszterünk közt alakult ki a régiófejlesztés hatáskörének átruházása kapcsán. Sokáig éppen ez az ellentét, valamint a miniszteri klub elnökének tétlensége akadályozta, hogy elindulhasson a tényleges munka, az ezzel megbízott szakmai csoport kiépítése, a Régiófejlesztési terv elfogadása és az európai únió támogatási rendszereinek kiaknázása. Ma már elmondhatjuk, hogy bár ezen területen nagyon kevés képzett szakemberre támaszkodhatott a tárca, két héttel ezelőtt a kormány elfogadta a Nemzeti Régiófejlesztési Tervet, s így remélhetőleg elhárult minden akadály a régiófejlesztési projektek megvalósítása elől.
Gazdasági téren több fontos problémakör megnyitása és megoldása várt ránk, elsősorban a törvénytelen privatizációs ügyletek tisztázása, a mečiari privatizációs módszerek megváltoztatása, a tőkebevonás feltételeinek megteremtése, illetve a külföldi befektetések számának megemelése. Már a kormányzati szerepre való felkészülésünk idején nyilvánvaló volt számunkra, hogy a pazarló nemzetgazdálkodás következményeinek elhárítása érdekében megszorító gazdasági intézkedések meghozatalára lesz szükség. Sajnos, ugyancsak a baloldali érzelmű koalíciós partnerek hezitáló magatartása miatt sokáig késett a sokkterápia bevezetése s így ennek következményeit máig viselni vagyunk kénytelenek. Lehetőségeinkhez mérten hozzájárultunk a bankok és állami nagyvállalatok privatizációjához. Támogattuk és elősegítettük a kassai vasmű privatizációját, illetve a komáromi hajógyár megmentését – bár erről sokan megfeledkeznek: a Magyar Koalíció Pártja nélkül a hajógyár már nem létezne. Pozitívan értékeljük, hogy Szlovákia immár az OECD tagja, amely arról is tanúskodik, hogy gazdasági szakembereink jól végzik munkájukat.
A mezőgazdaság különösen érzékeny területnek bizonyult mind a kormányzási ciklus kezdetén, mind az azóta eltelt időszakban. Mivel a Magyar Koalíció Pártja a kormányalakítási tárgyalások során kiszorult a földművelésügyi tárcából s azt a Demokratikus Baloldal Pártja foglalta el, megnyílt egy konfliktusmező, amely gyakorlatilag azóta is fennáll. A mezőgazdaság problémáiról, illetve azok megoldásáról ugyanis homlokegyenest ellenkező véleménye van a Magyar Koalíció Pártjának, mint a baloldali érzelmű és gondolkodású DBP-nek. Konfliktusaink a mezőgazdasági miniszterrel ennek az ellentétes felfogásnak a következményei. Mivel államtitkárunk, Mészáros Győző nem tudta hatékonyan képviselni az MKP politikáját a mezőgazdasági minisztériumban, így – egy konkrét eset kapcsán, amit most itt nem részleteznék – az Országos Tanács visszahívta és helyébe Könözsi Lászlót jelölte. Az MKP választási programja és a kormányprogram, illetve az ennek megvalósítását célzó parlamenti határozat a mezőgazdasági támogatási rendszer megváltoztatására és részben az ismeretlen tulajdonú földek kérdésének rendezésére irányult. Mivel Koncoš miniszter úr nyíltan elutasította a kormányprogram teljesítését a nevesítetlen földek ügyében, ezért az MKP a politikai nyomásgyakorlás eszközéhez folyamodott és az alkotmánymódosítás parlamenti támogatásának feltételévé tette e kérdés megoldását is. Ennek köszönhetően a koalíciós egyeztetésen előrelépés történt az ügy megoldásában, ám ez nem jelenti azt, hogy valódi és végleges eredményt értünk el. Azt az elképzelésünket, hogy az ismeretlen tulajdonosú földek kezelése átkerüljön a községek hatáskörébe, nem sikerült elfogadtatnunk, ám a községek a bérleti viszony megkötésébe beleszólhatnak, véleményt mondhatnak, pontos információik lesznek a bérlőkről, és elősegíthetik olyan bérleti viszony kialakítását, amely község számára előnyt és bevételt jelent. Az egyezség arra is vonatkozik, hogy a községek tulajdonába kerülnek azon földterületek, amelyek jelenleg állami tulajdonban vannak, s amelyeken a jóváhagyott és kihirdetett területrendezési terv vagy területrendezési projekt kötelező részei alapján közhasznú építkezések indulnak. A megállapodás rendelkezik az ismeretlen tulajdonú földek sorsáról a nevesítés határidejének lejárta után is, mégpedig úgy, hogy ezek nagy része a községek tulajdonába kerüljön, ám addig, amíg erről konkrét törvényjavaslat nem születik, semmi garanciát nem látunk arra, hogy meg is valósul.
Sem a szociálpolitika, sem pedig az egészségügy helyzetével kapcsolatos problémák nem választhatók el a gazdaság teljes helyreállításától. Programunkban célul tűztük ki a nyugdíjreform megvalósítását, a munkanélküliség csökkentését, a közegészségügy helyzetének javítását, illetve az egészségügyi ellátás folyamatossá tételét. Tudatosítani kell azonban, hogy a felsorolt problémák mind államháztartási pluszteherként jelennek meg, éppen ezért megoldásuk is a gazdaság teljesítőképességének függvénye. Sikerként könyvelhető el, hogy újraindult a szociális érdekegyeztetés és megkezdődött a szociális törvény egészségkárosodottakról szóló részének végrehajtása. A tárca kidolgozta a nyugdíjreform koncepcióját, amelyet a kormány jóváhagyott, ám ennek beindítása késik. A minisztérium intézkedéseket tett a minimálbér valorizálására, amely ennek alapján nem lehet kevesebb, mint a létminimum összege. Sajnos továbbra sem megoldott az illegális munkavégzés hatékony visszaszorítása, a munkanélküliség csökkentése, illetve a szegénység terjedésének megállítása.
A szlovákiai magyarság nemzeti azonosságtudatának megőrzése és fejlődése szempontjából politikánk legfontosabb területe az oktatásügy és a közművelődés. Ezen a téren a 98-as pártprogramból sok minden teljesült. Iskoláink újra kétnyelvű bizonyítványokat adnak növendékeiknek és kétnyelvűen vezetik a pedagógiai dokumentációt. A minisztériumban nemzetiségi főosztály felel a magyar iskolákért. 8 alap- illetve középiskolával sikerült szélesíteni a magyar iskolák hálózatát. Újra megalakultak az iskolatanácsok és a tavalyi évben 3%-kal nőtt a magyar iskolába íratott gyerekek száma. A tárcára és szakembereinkre azonban a közeljövőben is komoly feladatok várnak: meg kell indítani a tárgyalásokat a nyitrai egyetem szenátusával a kar megvalósításának érdekében. Létre kell hozni az Állami Pedagógiai Intézet magyar részlegét. Jelentős feladat a közigazgatási reform oktatásügyi részének megvalósítása. A párt Országos Tanácsa is felvállalta, hogy kampányt indítsunk a magyar iskolákba való beíratás mellett, és ugyancsak nagyon fontosnak tartom, hogy meggyőzzük a szlovákiai magyarokat és az itt élő nemzetiségeket, hogy a 2001-es népszámláláskor bátran vallják meg hovatartozásukat.
A művelődési tárca keretében főosztály felel a kisebbségi kultúrára szánt költségvetési tétel arányos elosztásáért. Még az 1999-es költségvetés tárgyalásakor a parlamenti képviselői klub határozott magatartásának köszönhetően sikerült elérni, hogy a kisebbségi kultúrára szánt pénz célirányosan lekötött összegként szerepeljen, tehát valóban csak meghatározott szervezetek kaphassák konkrétan megszabott célokra. Ennek következtében jelentősen nőtt a kisebbségi kulturális szervezetek tényleges támogatási összege. Csak az összehasonlítás kedvéért néhány adat: míg 1995-ben a magyar közművelődés támogatására a minisztérium 10 952 000 koronát adott, addig ez az összeg 1999-ben 26. 318 935 korona és 2000-ben 26. 601.000 korona.A művelődési minisztérium 2000-ben külön támogatást nyújtott a vegyeslakosságú területeken működő könyvtáraknak és múzeumoknak a szerencsejáték-alapból. A kisebbségi intézmények a kerületi hivatalok költségvetéséből részesülnek. A Thália Színház 1997-ig rohamosan csökkenő tendenciát mutató költségvetési támogatása 1998-tól ismét növekszik, 1999-ben 6.405.000 korona volt, 2000-ben pedig pontosan 1 millió koronával több, sőt a kormány tartalékalapjából 8.400 000 koronát utalt át a színház épületének rekonstrukciójára. A Jókai Színház támogatása 2000-ben sajnos mintegy 800 000 koronával csökkent, ám a hiányző összeget később a nyitrai kerületi hivatal pótlólagosan átutalta a színháznak. Ugyancsak ennek következtében csökkent tavaly a Duna Menti Múzeum támogatási összege. Az Ifjú Szivek művészegyüttes hozzávetőleg azonos összeget használt fel 1999-ben, mint 2000-ben, ez az összeg négy és félmillió korona volt, épületrekonstrukcióra 2000-ben 1.000.000 koronát hazsnálhatott fel az együttes. Ugyancsak épületrekonstrukcióra kapott támogatást a Csemadok 1999-ben, amely mintegy 1.900.000 koronát tett ki.
A művelődéspolitika területén fontos feladatunk a közigazgatási reform során biztosítani, hogy a kiépülő másodfokú önkormányzatok törvényileg feladatul kapják a művelődési intézmények támogatását, ezen belül is a kisebbségi kulturális intézmények arányos finanszírozását. Örömmel jelenthetem be a közeljövő egyik várható eseményét, mégpedig azt, hogy február végén a magyar és a szlovák művelődési miniszter aláírja a két ország közötti kulturális egyezményt, amely nagyon sok pályázati és egyéb lehetőséget nyújt az itteni magyar társadalmi és civil szervezeteknek, intézményeknek.
Szükségesnek tartom, hogy kitérjek a parlamenti frakciónk tevékenységére, amelyet példaértékűnek tartok, hiszen parlamenti képviselőink fegyelmezetten részt vesznek a parlamenti és a bizottsági üléseken, aktívan közreműködnek a törvényelőkészítés folyamatában, s bizony nem egy alkalommal csupán nekünk köszönhető, hogy a parlament határozatképes, és hogy a koalíciós javaslatok megfelelő számú szavazatot kapnak. A magyar képviselők szavazataival fogadott el a szlovák parlament rendkívül fontos és hasznos törvényeket, amelyek az ország gazdasági fejlődéséhez, az európai uniós csatlakozáshoz voltak szükségesek, vagy a bíróságok és ügyészségek munkájának hatékonyabbá tételét segítették.E terjedelmes beszámolóból nyilvánvalóvá szeretném tenni, hogy a Magyar Koalíció Pártja mind a saját választási programjának, mind a kormány programjának következetes megvalósításán dolgozik. Szükségesnek tartottam, hogy rámutassak az elkövetett hibákra és az elvégzetlen feladatokra, azzal a céllal, hogy az előttünk álló másfél éves kormányzati időszakban lehetőségeinkhez mérten a lehető legtöbb célkitűzésünket valósítsuk meg. Pusztán az a tény, hogy programunk egy része megvalósult, egyes pontjainak teljesítése pedig folyamatban van, még nem elég a választók bizalmának megtartásához, ha nem tudjuk erről meggyőzni az MKP tagjait és választóit. Az MKP tagjai és szimpatizánsai közt többen vannak-voltak olyanok, akik a párt kormányba kerülésétől egyéni politikai és gazdasági ambícióik megvalósulását remélték. S bár tagadhatatlanul szép eredményeket tudunk felmutatni, ezek a személyek mégis azt próbálják sugallni párton belül és kívül, hogy kormányzásunk csőd és hogy az MKP semmit sem teljesít ígéreteiből. Remélem, az eddig elhagzottak is bizonyították ennek ellenkezőjét. Nem tudom az ilyet másképp minősíteni, mint rossz szándékú hangulatkeltésnek, ami ellen mindannyiunknak fel kell lépnünk. Elsősorban járási és helyi szervezeteink vezetőitől várom el azt, hogy az elkövetkező időszakban kampányt folytassanak a valós tájékoztatás céljából. Az értékelés folyamán és politizálásunk során mindig figyelembe kell vennünk a politikai lehetőségeinket és korlátainkat. Lehetőségeinknek a kormányprogram szab határt, cselekvésünk korlátait pedig koalíciós partnereink politikai akarata, illetve az egyezségek betartása iránti felelősségérzet határozza meg. Itt kell említést tennem arról az elszalasztott történelmi lehetőségről, amelyet közös szlovák-magyar kormányzásunk során valósíthattunk volna meg. A Dzurinda-kormány bebizonyíthatta volna, hogy valódi, európai gondolkodású, demokratikus szellemű politikát folytat, amelytől távol áll az elmúlt kormányzási időszakban használt nacionalista retorika. Sajnos, ezt a szellemiséget ma ebben kormányban csak a Magyar Koalíció Pártja képviseli, s amikor ennek érvényt is kíván szerezni, nacionalizmussal vádolják. A kisebbségek helyzetének javítása, érvényesülési és érdekérvényesítési lehetőségeinek biztosítása a demokrácia fokmérője mindenhol a világon. Ma Európában nincs helye a melldöngetős politizálásnak, csupán a következetes és hiteles érdekképviseletnek. A politikai hitelességnek a megbízhatóság és a nyíltság az alapja.A Magyar Koalíció Pártja továbbra is a kormányprogram és választói érdekeinek következetes képviselője. Számítunk az ösztönzésre és a bírálatra, a támogatásra és az együttműködésre.
Köszönöm, hogy végighallgattak.
Dunaszerdahelyen, 2001. február 3-án