Vissza
a kezdőlapra
I. MONTENEGRÓ ÉS SZERBIA EDDIGI VISZONYAI A JUGOSZLÁV SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN1. Kiindulva Montenegró történelmi és több évszázados államiságából, Montenegró elidegeníthetetlen önrendelkezési jogából, amelyet az Egyesült Nemzetek és a Badinter-bizottság határozataikkal verifikáltak, s amelyet 1992-ben Montenegró Alkotmánya is rögzített:
– Montenegró polgárai úgy döntöttek, hogy Szerbiával együtt létrehozzák közös államukat, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot. Montenegró polgárai szerették volna, de elvárták is, hogy a JSZK demokratikus állam, az egyenjogú köztársaságok és állampolgárok közössége legyen. Ezzel ellentétben, a JSZK fennállása alatt a JSZK szerveivel és intézményeivel visszaéltek, Montenegró kárára megbontották a köztársaságok és állampolgárok egyenjogúságának alkotmányos elvét.
– Az 1998. májusában megtartott montenegrói parlamenti választások után a Szövetségi Kormány és a JSZK Parlamentjének Köztársaságok Tanácsa úgy jöttek létre, hogy durván megsértették a JSZK Alkotmányát, illetve Montenegró polgárainak alkotmányos jogát, valamint legális, legitím és demokratikus választási akaratát. Minden szövetségi intézmény – különösen az igazságszolgáltatási és a közigazgatási – a JSZK jogrendjével ellentétben funkcionált, így hozták döntéseiket; kizárólagosan az akkori szövetségi adminisztráció antidemokratikus és unitarista politikáját hajtották végre, s eközben megsértették Montenegró Köztársaság polgáraiank egyéni és közösségi jogait. Mindez akkor tetőzött, amikor alkotmányellenesen kihirdették a háborús állapotot, amellyel visszaéltek, valamint amikor olyan döntéseket hoztak, amelyek ignorálták Montenegró polgárainak elemi jogait, amelyeket még a háborús állapot körülményei között sem lett volna szabad veszélyeztetni.
– A JSZK illetékességét úgy valósították meg a nemzetközi viszonyok, a határátlépés, a határon keresztüli árú- és szolgáltatásáramlás, a közlekedés ellenőrzése, a külföldiek és az idegenek helyzete terén, hogy diszkriminatív módon, a zárlat alá helyezés elemeivel, viszonyultak Montenegróhoz.
– A JSZK külpolitikájának meghatározása és végrehajtása a hivatalos Montenegró részvétele nélkül, azzal ellentétben, mégpedig a nemzetközi viszonyok korszerű koncepcióival ellentétesen történt. A kéderpolitikában, a diplomáciai és konzuláris szolgálatokban nem tartották tiszteletben Montenegró és Szerbia egyenrangú képviseltetettségének elvét.
– A jugoszláv piac egységét permanensen megbontották a két köztársaság között létrehozott illegális ellenőrző pontokkal, amelyeknek vámszerű jellege volt, mégpedig úgy, hogy nem tartották tiszteletben Montenegró polgárainak elemi jogait. Elkobozták vagyonukat, meggátolták árújuk és tőkéjük áramlását, lehetetlenné tették a szabad vállalkozást és a gazdasági szubjektumok azonos elbírálását.
– A monetáris és devizapolitikát úgy folytatták, hogy Montenegró nem vehetett részt egyenjogúan a döntéshozatalban, illetve az ellenőrzésben, azaz alkotmány- és törvényellenesen, s ez legkifejezettebb volt az elsődleges pénzkibocsájtás, valamint a kamatlábak meghatározása terén.
– Különösen visszaéltek a Jugoszláv Katonasággal, mégpedig a (civil és katonai) parancsnoki rendszer kisajátítása által. A Jugoszláv Katonaság döntéshozatalának parancsnoki rendszeréből kizárták Montenegró elnökét, magát a Jugoszláv Katonaságot politikai célok elérésére instrumentalizálták, azzal a szándékkal, hogy destabilizálják Montenegróban a legális hatalmat.
– A montenegrói elnöki választásokat követően erőszakkal kísérelték meg megváltoztatni Montenegróban a demokratikusan, legitímen és legálisan megválasztott hatalmat.
–2000. július 6-án illegális és illegitím módon megváltoztatták a JSZK Alkotmányát, s ez a tett alkotmányos erőszakot jelentett Montenegróval szemben. Ezekkel a változásokkal a szövetségi elnök és a Szövetségi Parlament Köztársaságok Tanácsa választásainak olyan formáit alkották meg, amely egy unitáris, nem pedig egy összetett államra jellemző. Montenegró a választótestülete sokkal kisebb volta miatt elvesztette hatását a szövetségi elnök megválasztására, míg azzal, hogy a köztársasági parlamentektől megvonták a Köztársaságok Tanácsa képviselőinek megválasztási jogát, ez a tanács továbbá nem védi a köztársaságok jogait. Alkotmányos erőszakkal – a köztársasági parlamentek kötelező egyetértése nélkül – a szövetségi választási törvénykezést köztársasági hatáskörből szövetségibe vitték át. Ezek a változások bebizonyították, hogy nem létezik olyan alkotmányos mechanizmus, amely a politikai erőszaktól megvédené Montenegró egyenjogúságát és államiságát.
2. Mindezért szükséges Montenegró és Szerbia viszonyait új alapokon megfogalmazni. A tény, hogy Szerbia Alkotmányát nem hozták összhangba a JSZK Alkotmányával, s erre még csak kísérletet sem tettek, még inkább összetettebb politikai feltételeket teremt Montenegró és Szerbia viszonyainak újrarendezésekor.
3. A JSZK 1992-ben elfogadott Alkotmánya nem lehet Montenegró és Szerbia államok új viszonyai létesítésének alapja.
– Montenegró és Szerbia államok között a viszonyokat új folyamatokkal kell biztosítani.
4. Montenegró komolyan és felelőségteljesen döntött arról, hogy Szerbiával megbeszéléseket kell folytatni a jövőbeni viszonyok alapjairól, kereteiről és irányairól. Ezek a viszonyok csakis a következőkön alapulhatnak:
– A két állam, valamint a két nemzet történelmi, állami, nemzeti és kultúrális identitásán, illetve mindkét állam polgárainak szuverén jogán, hogy önállóan döntsenek saját sorsukról.
– Montenegró és Szerbia szövetségének feladatait a közös érdek alapján ruházzák át a szövetségre, mégpedig úgy, hogy azokat egyenjogúan végzik, illetve egyformán ellenőrzik a végrehajtást.
– Ezen az alapon ajánlja fel Montenegró A szövetség jövőjéről való tárgyalás platformját, amely szövetséget a két állam történelmi és aktuális realitásokon alapuló közös érdekei értelmében kell formálni.II. A FÜGGETLEN ÉS NEMZETKÖZILEG ELISMERT MONTENEGRÓ ÉS SZERBIA ÁLLAMOK SZÖVETSÉGÉNEK JÖVŐBENI KARAKTERE
Montenegró és Szerbia új szövetségének kiinduló alapja az, hogy polgáraik elidegeníthetetlen joga az államuk és nemzetük jövőjéről való szuverén döntés. Egyedül ez lehet alapja a Montenegró és Szerbia szövetsége közös érdekei meghatározásának. Így hozhatók létre a feltételek, amelyekkel túl lehet haladni az egymásközötti viszonyokban tapasztalható blokádot.
– Montenegró és Szerbia független, valamint nemzetközileg elismert államok lesznek.
– Montenegró és Szerbia függetlenségét polgáraik népszavazáson erősítik meg, hiszen egyedül ők rendelkeznek azzal a szuverén joggal, hogy államuk sorsáról döntsenek.
– A független, valamint nemzetközileg elismert Montenegró és Szerbia létrehozza a két állam szövetségét, mégpedig a polgáraik népszavazáson kinyilvánított véleménye alapján.
– Montenegró és Szerbia úgy társulnak szövetségbe, hogy ismerik az ilyen társulás közös érdekeit és hasznát, olyan szükséges struktúra kiépítése mellett, amely az általuk elfogadható elveken és viszonyokon alapul.
– Ebben a szövetségben a polgároknak, azok egyesületeinek, a vállalatoknak és az intézményeknek rendelkezniük kell saját érdekeik és szükségleteik megvalósításának széles lehetőségeivel. A hiarerchikusan szétosztott állami szervek piramisa helyett, amelyek hajlamosak a bürokratizálódásra és az elidegenedésre, Montenegró és Szerbia szövetsége új modelljének biztosítani kell az állam világos, könnyen alkalmazható jogok szerinti viselkedésen alapuló döntéshozatalát.
– Montenegró és Szerbia az állami és a nemzeti szuverenitásuk kérdéseiben egymástól függetlenek, míg a közös érdekeik megvalósítása terén a centralizáció kiküszöbölésével kell funkcionálniuk.
– Montenegró és Szerbia szövetsége esetében egyedül elfogadható az a koncepció, amely az államoknak, mint a szuverenitás eredendő hordozóinak alkotmányos helyzetét veszi alapul, melyek hatáskörük egy részét, mégpedig azt, amelyet a szövetségben egyenjogúan, ésszerűen és reálisan lehet megvalósítani, átruházzák a szövetségre.III. MONTENEGRÓ ÉS SZERBIA SZÖVETSÉGÉNEK ELVEI
A szövetség elvei a következők:
– Egyenjogúság az államok szövetségében.
– Minden állam önállóan és szuverénen végzi az állami feladatokat saját hatáskörében.
– A szövetség csak azokat a feladatokat végzi, amelyekkel felruházzák.
– A szövetség hatásköre restriktívan tolmácsolható.
– A szövetség hatásköre, szabály szerint, a tagállamok szervei által valósul meg, s csak kivételesen a szövetség szervei által.
– A szövetség szervei paritás és a konszenzusos döntéshozatal alapján jönnek létre.
– Nyitott társadalom.
– A nemzetközi standardok, az emberi jogok és szabadságok, beleértve a kisebbségi népek különjogait is, tiszteletbentartása.
– Piacgazdaság a magántulajdon dominanciájával, valamint a vállalkozás szabadságával.
– A jog és a jogállam uralma.
– Montenegró és Szerbia alkotmányos és törvényes rendje.IV. MONTENEGRÓ ÉS SZERBIA SZÖVETSÉGÉNEK HATÁSKÖRE
Montenegró és Szerbia szövetsége sokkal szűkebb hatáskörrel kell, hogy rendelkezzen, mint a jelenlegi JSZK. Ezáltal a lehetséges ellentétek és ütközések tere szűkül be, de ugyanakkor kifejezésre fog jutni a szövetség új karaktere.
A szövetség a következő feladatokat végezné:
– Hovédelem és a szövetség belbiztonsága.
– A szövetség külpolitikája
– A közös piac és a konvertibilis valuta szavatolása.
Kiindulva a JSZK szerveinek működésében észlelt negatív tapasztalatokból, a szövetség alapdokumentumával meg kell határozni a szövetségi szerveket, azok létrehozásának és döntéshozatalának a módját.1. HOVÉDELEM ÉS A SZÖVETSÉG BELBIZTONSÁGA
– Montenegrónak és Szerbiának saját katonasága van.
– A katonaságnak professzionálisnak kell lennie, a katonaidő letöltését a tagállamban szolgálják, s az nem lehet 6 hónapnál hosszabb.
– A katonaság közös tevékenységei – amelyek Montenegró és Szerbia számára is fontosak – felett a szövetség elnöke parancsnokol, mégpedig kizárólag a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács határozatai alapján.
– A Legfelsőbb Honvédelmi Tanácsban a tagköztársaságok és a szövetség elnökei konszenzussal hozzák meg döntéseiket.
– Az államelnök annak a tagköztársaságnak a katonasága felett parancsnokol, amelynek ő az elnöke.
– A szövetség karakterét figyelembe véve, ajánlatos lenne, ha a Miniszterek Tanácsában a honvédelmi miniszter posztján a négy éves mandátum ideje alatt kétévenként váltanák egymást a tagköztársaságok képviselői.2. A SZÖVETSÉG KÜLPOLITIKÁJA
A tagköztársaságok, mint önálló nemzetközi jogi szubjektumok, önállóan határozzák meg és folytatják külpolitikájukat, valamint a nemzetközi együttműködésüket, összhangban saját alkotmányos kapacitásukkal, elveikkel, céljaikkal és prioritásaikkal. A szövetség külpolitikai aktivitása azt a célt szolgálja, hogy lehetőve tegye a tagköztársaságok minél eredményesebb integrációját a nemzetközi közösségbe, különösképpen az euroatlanti szervezetekbe és intézményekbe, emellett pedig a mind minőségesebb és eredményesebb nemzetközi együttműködést, illetve fejlődést. Ezért a szövetség a politika, valamint a tagköztársaságok prioritásainak és tevékenységeinek összhangolása és koordinálása terén angazsálja magát.
A szövetség külpolitikai aktivitása a tagállamok külpolitikai prioritásaival, feladataival és tevékenységeivel összhangban történik. Azok a szövetség feladataiban egyenjogú részvétellel és ellenőrzési joggal rendelkeznek, mégpedig a szövetség, valamint a tagköztársaságok világosan elkülönített tevékenysége mellett.
A szövetségi Mininszterek Tanácsa összetételében a koordinátor, azaz a szövetség külügyminisztere feladatát felváltva, kétéves időszakokban az egyes tagköztársaságok külügyminisztere végzi. A koordinátor, azaz a szövetség külügyminisztere, a szövetségi szakszolgálat segítségével végzi a a tagállamok külpolitikájának összhangolását és koordinálását. A másik tagállam koordinátora, azaz külügyminisztere a külpolitika és a nemzetközi együttműködés minden kérdését, a közös érdekeket figyelembe véve tanulmányozza.
A tagállamok önállóan hozzák létre saját diplomáciai-konzuláris képviseleteiket, kinevezik a nagyköveteket és a főkonzulokat, mégpedig saját politikájukkal, érdekeikkel és prioritásaikkal összhangban. Közösen, a szövetség keretében koordinálják és összehangolják ezen a területen is a politikát, az érdekeket és a tevékenységeket, megegyeznek a külföldön levő épületek és az összes infrastruktúra használatának módjáról és feltételeiről. Úgyszintén átruházhatják a másik tagállamra az érdekképviselet kötelességeit és feladatait egyes országokban, illetve nemzetközi szervezetekben, ahol egyik tagállamnak vagy érdeke, vagy pedig lehetősége nincs a közvetlen, saját diplomáciai-konzuláris képviselettel való jelenlétre.3. KÖZÖS PIAC ÉS KONVERTIBILIS VALUTA
A szövetség közös, belső konvertibilis valutával rendelkezne, valamint szavatolná az emberek, az árú, a pénz és az információk szabad mozgását.V. A SZÖVETSÉG SZERVEI, AZOK MEGVÁLASZTÁSÁNAK MÓDJA, DÖNTÉSHOZATAL AZOKBAN
A szövetség tevékenysége a szövetség Parlamentje (Szkupstinája), a szövetség Elnöke és a Miniszterek Tanácsa által valósulna meg.
1. A szövetség Parlamentje (Szkupstinája)
A szövetség Parlamentje (Szkupstinája) egyházas volna, a képviselőket paritásos alapon, a tagköztársaságok kizárolagos törvényhozási illetékessége keretében választanák. A képviselők kötelesek tájékoztatni saját tagköztársaságuk Parlamentjét (Szkupstináját) a meghatározott napirendről.
A Parlament (Szkupstina) elnöke és alelnöke más-más tagköztársaságból való kell, hogy legyenek, a négyéves mandátumuk alatt kétévenként váltják egymást.
A tagköztársaság saját Parlamentje (Szkupstinája) által külön védelmi folyamatot indíthat a szövetség Parlamentje (Szkupstinája) által meghozott jogszabályokkal kapcsolatban.2. A szövetség Elnöke
A szövetség Elnöke képviseli a szövetséget. A szövetség Elnökét a szövetség Parlamentje (Szkupstinája) választja és menti fel, a tagköztársaságok Parlamentjének (Szkupstinájának) előzetes jóváhagyása alapján.
A szövetség Elnöke és a Miniszterek Tanácsának elnöke más-más tagköztársaságból kell, hogy legyenek, ők az adott tagköztársaság többségi pártját vagy pártkoalícióját képviselik.
A Szociáldemokrata Párt kormánytagjainak követelésére a kormány konstatálta ezen párt álláspontját, hogy a szövetség Elnökének léte nincs összhangban Montenegró és Szerbia független, nemzetközileg elismert államok szövetségének karakterével.3. A szövetségi Miniszterek Tanácsa
A Miniszterek Tanácsa a szövetség hatáskörébe tartozó feladatok közül a rábízott végrehajtási feladatokat végzi, van elnöke és egy alelnöke, valamint külügy-, honvédelmi, pénzügyi és gazdasági viszonyok miniszterek találhatók az összetételében.
A Miniszterek Tanácsának alelnöke nem lehet ugyanabból a tagköztársaságból való, ahonnan az elnök származik, ugyanígy a miniszterhelyettesek is más tagköztársaságból valók, mint az adott miniszter. A tagállam, saját Kormámya által jogosult lenne arra, hogy külön védelmi folyamatot indítson a Miniszterek Tanácsa által meghozott jogszabályokkal kapcsolatban.VI. MONTENEGRÓ ÉS SZERBIA GAZDASÁGI VISZONYAINAK ALAPJAI
A gazdasági viszonyok szférájában a szövetség a következőkkel rendelkezik:
KÖZÖS PIAC – Az árú, a tőke, az emberek és információk szabad áramlása a szövetség térségében, mégpedig védett tulajdonjogokkal, gazdasági szubjektumok szabad létrehozásával, illetve szerződések szabad kötésével.
EGYSÉGES VÁMTERÜLET – A szövetség egységes vámterületet képez, belső vámok létezése nélkül, mégpedig a Világkereskedelmi Szervezet fejlődő országok státusából eredő szabályaival összhangban.
A vámrendszer a tagállamok hatáskörébe tartozik. A vámpolitika és a vámtarifák külön megállapodásokkal, amelyekkel biztosítani lehet a tagállamok különleges érdekeit (stratégiai termékek, stratégiai fejlesztési elképzelések, vámszabad zónák és off-shore kompániák, valamint hasonlók) egyeztethetők.KÖZÖS KONVERTIBILIS VALUTA – A szövetségnek rendelkeznie kell minőségi devizafedezettel ellátott belső konvertibilis valutával.
A konvertibilitást a szövetség jogszabályával lenne megállapítva.
A tagállamok fenntartják jogukat a saját monetáris rendszerükre, ha a monetáris únió – a monteáris stabilitás megbontása, esetleg más faktorok hatására – saját stratégiai elképzeléseik realizálásának limitálását jelenti. A tagállamoknak van saját központi bankjuk.Podgorica, 2000. 12. 28.