Vissza
a kezdőlapraMagyarország reneszánsza a 3. évezredben dr. Csizmadia László
Kereskedelem és idegenforgalomSzekcióvezetői értékelés a plenáris ülésen
Nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen tizenkét, nagyon komoly előadást hallgattunk meg a tegnapi napon. A kereskedelem és a turizmus a terciál szektorhoz tartozik, az életminőségben rettentő nagy a szerepe, a jövő vonatkozásában talán még kihangsúlyozottabban. Tervünk az volt, hogy az elmúlt 10 év kormányzati és egyéb szakmai tevékenységét tekintsük át, és ebből valahol szűrjük le a hogyan továbbot, a reneszánsz felé való továbblépést. Ennek gondolatában kértük fel a két előző kormányzati ciklus egy-egy éppen befejező miniszterét, Latorcai János urat és Fazakas Szabolcs urat, akik egymás után, egymást kiegészítve vezették fel a kormányoknak a kereskedelemmel, illetve Latorcai úr inkább az idegenforgalommal kapcsolatos politikáját. Nagyon jól illeszkedett ehhez a felvezetéshez az, amit ugyan időben kicsit későbbre tettünk: a turizmushoz tartozó, három nagy alapterületnek, az utazási szektornak, a szálloda- és vendéglátó szektornak az elmúlt 10 év alatti fejlődése, és jelenlegi állapotának kialakítása.
Latorcai úr már jelezte, hogy az első kormánynak volt idegenforgalmi koncepciója, azután az élet arra kényszerítette őket, hogy 1993-ban egy újabb koncepciót dolgozzanak ki. Ezekben az időkben magam is részt vettem ebben, úgyhogy élénken tudtam követni Latorcai úr eszmefuttatását, amit nagyon komoly számadatokkal is kísért. Ez az idő volt a privatizációnak az igazi, nagy időszaka. Az utazási területen Molnár Gábor a Magyar Utazási Irodák Szövetségének elnöke röviden végigvitte, és fő hangsúlyt helyezett az 1989-es világútlevél megszerzésére, amit számos országban követett a vízumkényszer megszűnése. Ez a hihetetlen lehetőség az utazási irodai vállalkozások több mint háromezer különböző irodának a hirtelen létrejöttét hozta, amiről egyértelmű, hogy egy ilyen kis országban - 10 millióan vagyunk - elfogadhatatlan szám. Amikor elkezdődött a rendcsinálás, ez aztán több rendelet a sorozatában, legutóbb az utazási szerződésekkel kapcsolatos rendeletekben fogalmazódik meg. Ezek a szakma számára előírják a felkészültségben a koncepciós vizsgát, az üzleteknek a megfelelő feltételekkel való felszereltségét, valamint a biztosítást, a garancia-biztosítást, ami napjainkban 2,5, illetve 35 millió forintot tesz ki, az utazási irodák nagyságától, forgalmától függően. Napjainkra ez a szám normalizálódott, közel ezer irodával rendelkezünk. Azon még lehet vitatkozni, hogy ez sok vagy kevés, de tekintettel arra, hogy annyi a specializálódás vidéken, a saját termékek értékesítése és egyéb, ez a szám még elviselhető.
Ebben az elmúlt tíz évben az egész utazási irodai tevékenység regisztrációja megszületett, az elmúlt időszak két évében a gazdasági kamarák vették át a feladatot, s nyugodtan állíthatom, hogy ennél rendesebben az elmúlt tíz évben még egyetlen intézmény sem szervezte meg az utazási irodák regisztrációját. De az elmúlt évben megszületett a kamarákkal kapcsolatos törvény, amely úgy rendelkezik, hogy ez év november 1-től ennek az egész regisztrációját a Gazdasági Minisztériumnak kell átvennie. Itt az ellenőrzésekről, a fogyasztóvédelmi felügyelőség, a kamarai védelmi jogokról és szerepekről volt szó, valamint bizonyos anomáliákról, amelyek akkor keletkeztek, amikor az utazási irodák tönkrementek, utasaikat kint hagyták, szóval itt azért nagyobb volt a por, a füst, mint a valóság; kétségtelen, hogy 5-6 esetben ez is előfordult. A Magyar Turizmus Rt. szerepéről is nagyon pozitívan nyilatkozott, ami követhető a rendkívül szép prospektusokban. Tizenkilenc országban működik már külképviseletünk (a háború előtt 24-ben volt). A vásárokon való megjelenésünk különböző szinteken zajlik. Viszont rendkívül szomorú, hogy a magyar autóbusz-parkra a 11 éves átlag jellemző. A jövőben ez sajnos komolyabb váltást fog igényelni.
Nagyon magasnak tartjuk az adóterheket, az irodák tőkeszegények, nagyon nehezen jutnak hitelekhez, túl magas az áfa és tulajdonképpen Európa-szerte, és nemcsak magyar vonatkozásban rossz a fizetési morál. Nagyon sokszor előfordul, hogy a nyugati cégek is hosszabban elfelejtenek kifizetni, csak ezekről a sajtó valahogy elfelejtkezik. A másik terület a vendéglátásé. Itt dr. Beiermeiszter György, a Komáromi Vendéglátó Vállalat Rt. vezérigazgatója beszélt, aki részt vett a privatizációban, mint az állami privatizációs felügyelet szaktanácsadója. Gondolom, a magyar gasztronómia ismertségét itt Önök előtt nem kell külön bizonygatnom. Külön kiemelte az 1988-as 6-os törvény, az előprivatizációnak adott bizonyos lehetőséget. Mondanom sem kell, hogy a jó magyarok ezt maximálisan kihasználták. Úgy is lehet mondani, hogy az értékeket már akkor privatizálták. Majd az 1990/74-es törvény zárja le ezt az előprivatizációt, és tulajdonképpen 94-re befejeződik a vendéglátóipar privatizációja. Közben megjelent a McDonald's, amely Magyarországon soha nem látott mértékben uralja a terep egy részét. Sajnos a vásárlóerő a megjelenése idején gyenge volt, a mai vendéglátás azért igen sokat fejlődött. De rendkívül tőkeszegény. Talán azt lehetne a legjobban meghatározni, hogy az összes kisvállalkozásnak a konyháit, amelyek magánvállalkozások, fel kéne újítani. De ehhez tőke kell. Nagyok az adóterhek. Jelenleg több mint 55 ezer üzlet működik a vendéglátás területén, és ebből ami fix, az 37 ezer magánvállalkozás. A tavalyi év, az 1999-es, az asztali örömök éve volt, a gasztronómia, a bor éve. Úgy érzem, ha nem is valami világszenzációt hoztak létre, de az embereket egy kicsit új dolgok felé, a régi dolgok felújítása, megelevenítése felé visszavitték.
Rubovszky úr a szállodaipar területének privatizációjáról beszélt, ami a 94-es években következett be. A kis szállodák esetében ezek részben könnyebben, részben nehezebben mentek. A Danubius volt az első komolyabb, nagy privatizáció. Az önálló tőzsdei részvétellel, a volt munkavállalóknak is komoly részt lehetett biztosítani. Sajnos ezt azután időközben villámgyorsan eladták, és így ma már egy nagyvállalat, amely külföldi kézben van. Az előadó a Danubius HungarHotels privatizációjáról is beszélt. A Magyar Szálloda szövetség igen jelesen tudta képviselni a magyar szállodásoknál az érdekeit. Ezzel kapcsolatban tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy ha a szállodaiparunknak kihasználtságát nézzük, ez olyan 45-47 százalék körül mozog. Tény, hogy a szállodai szobák, férőhelyek kapacitása egyenesen befolyásolja a vendégszámot is. Tehát Magyarországon ismételten egy hatalmas bummja van az új szállodai beruházásoknak. Több 4-5 csillagos szálloda épült, köztük 2-3 csillagos. Beindult a kastélyprogram, kb. 25-30 szálloda vonatkozásában. A konferenciaközpontok építési tervei is folynak. A rendezvények területén a szállodaipar kihasználtságát szintén igen erősen befolyásolja, itt komoly előrelépések voltak. Gyakorlatilag a három terület az elmúlt 8-9 évben fejlődést produkált.
Fazakas Szabolcs, volt miniszter szintén föltette azt a nagy kérdést, hogy létezik-e önálló kereskedelmi és idegenforgalmi politika. Itt, azt hiszem, egyértelműen bizonyította ennek a politikával, a részpolitikákkal való összefüggését. Nagyvonalúan végigvitte a 94-98 évi gazdaságnak elsősorban a kereskedelemre, idegenforgalomra gyakorolt hatásait. A kemény stabilizációs programról is beszélt. A nemzetközi bizalom visszanyerését jelezte ez év végén. A kereskedelmi és idegenforgalmi politika nemzetközi vonatkozásában külön kiemelte a hazai piac liberalizációját, már akkor a kis-, középvállalkozási programok, beszállítói programok beindítását, valamint az ipari parkokkal kapcsolatos kérdéséket. A kereskedelem-politikát istenigazából abban az időben az önkormányzatok kezébe helyezték, ők határozhatták meg, hogy a kereskedelem a maga területén hogy fejlődik. 96-97-ben volt a nagy bevásárlóközpontok megjelenése, ami természetesen az önkormányzati tevékenységgel is összefüggött. Az idegenforgalom területén kiemelte az első parlamenti nyílt napot, aminek véleményem szerint az elsődleges, nagy eredménye az volt, hogy a minisztérium neve Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériummá vált.
De természetesen azért nem lehet azt mondani, hogy a kormányzat nem érezte volna, hogy az idegenforgalomban sokkal több a lehetőség. Némi szervezeti átalakulás is volt. Az Országos Idegenforgalmi Bizottság, elsősorban szakmai háttérrel, és kiszorultak belőle a társminisztériumok képviselői. Tehát gyakorlatilag megszűnt az idegenforgalom koordinációja, amiben a többi minisztériumnak is van szerepe. Az Idegenforgalmi Fejlesztési Alap fejlesztését vagy növelését már akkor is elkezdték. Jelentő támogatást kapott a falusi turizmus, és büszkén mondhatom, hogy saját főiskolánkon hoztuk létre a Falusi Turizmus Országos Szövetségét. Amiben lehetett, abban az időben segítették ennek a kérdéskörnek a létrehozását.
Külön csemegéje volt a szekciónknak Bartus Pál úrnak a szövetkezeti kereskedelemmel kapcsolatos előadása, amely élénken bizonyította, hogy az első kormányzatban együtt kezelték a fogyasztási szövetkezeteket a mezőgazdasági szövetkezetekkel, holott ez két különböző kategória. A 92-es szövetkezeti törvény az ágazattal foglalkozik, és nem specifikált. A szövetkezeteknek óriási volt a piacvesztése, a talpraállás ’92 után indul meg. A vagyonvesztés, vagyonnevesítés, üzletrészek meghatározása mellett a profiltisztítással kezdték. Rendkívül nehéz helyzetből indultak. A nagykereskedelmi háttér privatizálását tűzték ki maguknak célul. A szövetkezeti beszerző, vegyes kereskedelmi rendszer felépítésére törekedtek. Regionális szervezkedéseket hoztak létre. Fő céljuk a közös beszerzés, a versenyképesség megőrzése, a tőkekoncentráció, a stabil nagykereskedelem létrehozása. Ma már a coop-áruházakkal mindenki találkozik, országszerte. Van Coop Mini, Coop Áruház és Coop Maxi. Évente 12 országos akciót hoznak létre, és 89 márkatermékük van. Örvendetes, hogy a nagy áruházak listáján a második helyen állnak a Metro után, és talán az az üzletpolitikájukban számunkra megnyugtató, hogy kis- és közepes üzlethálózatot, országos lefedettséget tűztek célul. Már most is 1804 coop-üzlet működik, és 1989-től 200 Mrd Ft bevételük volt. Továbblépve: ők az áfészekek életében a kereskedelmet, gazdasági társaságokban képzelték el, így 1178 ÁFÉSZ már gazdasági társasággá vagy részvénytársasággá alakult át, ’98 és ’99-ben. ’97-ben Coop Hungária Rt. néven létrehozták a nagy, összefogó fedőhálózatot, és a 11 körzetből 5 régiót fejlesztenek ki, ahol a logisztikával és a megfelelő informatikával próbálják biztosítani a további versenyképességüket, a nagy kereskedelmi cégekkel szemben. Összefogott a CBA és a Honiker, s bevásárló társaságot hoztak létre. És ami rendkívül szimpatikus volt, az az, hogy nemcsak Magyarországban, hanem a kelet-közép-európai szövetkezeti mozgalom összefogásában, kereskedésében is gondolkodnak. Pozsonyban most írnak alá épp erre vonatkozóan szerződést.
Ha továbbfűzöm a kereskedelemmel kapcsolatos gondolatokat, Székely Péter úrnak, a Transelektro Rt. vezérigazgatójának eszmefuttatásai is rendkívül érdekesek voltak. Ugyanis ez az egyetlen külkervállalat, amely túlélte az elmúlt 10 évet és talpon maradt. Hogy érte ezt el? Kifejtette, hogy az volt az első feladatuk, hogy kivásárolták a menedzsment és a munkavállalók részesedésével a rendelkezésre álló vagyont, és így rt-vé váltak - hiszen az államnál mindenki jobb tulajdonos - mondta. Végigvezette a Transelektro sikerét, ahogyan ’96-ban a Duna Plazá-t hozták létre, és több más területen is működnek. Ő nagyon keményen és sok igazságot rejtően bírálta az elmúlt tíz év, hogy úgy mondjam, félrelépéseit, kevésbé sikeres tevékenységét. Jelezte, hogy a globális elvárásoknak nem kell lefeküdnünk Talán a mostani kormányzatnál a szlogenek erősebbek, és talán várható valami pozitív előrelépés. Hibának tartotta, hogy a külpiaci szervezet összekeveredik a külüggyel, annak ellenére, hogy Kádár miniszter úr és Martonyi János államtitkár urak mindent megtettek, a külkervállalatok átformálódása, privatizálódása érdekében, de ebből csak ez az egy vállalat vállalta ezt fel. Egyértelműen jelezte: kevésnek tartja, hogy a volt szocialista országokba csak 15 százalék a magyar kivitel, holott a másik oldalról Fazakas miniszter úr dicsérőleg mondta, hogy kivitelünk 80 százaléka mind a nyugati országokba megy.
A kormányaink a szabad verseny és a liberalizáció ürügyén minden védőbástyát előre feladtak - mondta Székely úr -, mondván, hogy a globalizáció, mindent meghatároz. Ezt ő hibának tartja, és felhívja a figyelmet, hogy az európai csatlakozásnál ne kövessünk el hibát. Ezt követően továbbra is a kereskedelem vonaláról volt szó: Medvéné dr. Szabó Katalin, főiskolánk tanára és főigazgató helyettese, valamint Jaross Tamás úr, a Metro Holding vezérigazgatója tartottak egy-egy nagyon jó, egymást kiegészítő előadást, amiben bemutatták a nagy üzletláncok, szupermarketek és bevásárlóközpontok működését, kialakulását. Mindezt, nagyon szimpatikusan bizonyította Jaross Tamás úr a saját életpéldáján, és a Metro nagy áruházlánc kialakulását - ma már 8 Metro típusú áruház működik Magyarországon. Nagyon szimpatikus volt, hogy 98 százalék a magyar élelmiszeripari beszállítóktól származik, az élelmiszer vonatkozásban. Sikerük titkaként a logisztikát, a beszerzési központokat, a marketinget, az önálló profit-centrum működést jelezte. 65 ezer regisztrált vásárlókártyával rendelkező vásárlójuk van. Ezek mindegyike még 3-4 tagot beküldhet a kártyával, úgyhogy másfél millió ember bevásárlásának állandó központjai. Ezek után a másik témánk a turizmus területén Lasztovicza úr, aki az Országgyűlés Idegenforgalmi Bizottságának alelnöke, illetve az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnöke. A kormányzat idegenforgalmi elismertetettségéről, illetve az ezzel kapcsolatos szakigazgatás változásairól adott átfogó képet. Örvendetes volt Alan Godsave úr jelenléte, aki 10-12 éve lakik Magyarországon, magánélete is idekapcsolja, ahogyan ő ezt bemutatta. Ide nősült, és van egy 10 éves kislánya. Jelezte, hogy neki nem mindegy, hogyan alakul Magyarországon a turizmus. Örvendetes volt az ő szájából hallani, hogy az elmúlt 10 évben hány olyan feltételt tudtunk biztosítani, előkészíteni, amivel majd itt igenis, lesz reneszánsza a magyar turizmusnak.
A befejező előadást dr. Kraft Péter, államtitkár helyettes úr, a Gazdasági Minisztérium szakterületének vezetője tartotta. Nagyon érdekesen és nagyon látványosan mutatta be az elmúlt időszak turizmusának fejlődésit. Ő csak ’95-ig ment vissza, de itt érdekes volt a dollár és a márka árfolyam, keresztárfolyam, illetve átszámítás. Ugyanis Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank tavalyig mindent dollárban tartott nyilván, holott a mi forgalmaink márkában és elsősorban osztrák schillingben vannak. Minekutána ezt átszámolták, sokkal élesebben lehetett látni a magyar turisztikai gazdaság bevételeinek kialakulását. Így a jelenlegi helyzete és értékelési is egy kicsit, ha szabad azt mondanom, pozitívabban jelentek meg. Érdekes az egy főre eső, fajlagos költés kimutatása, ami 118 dollárt és 227 márkát jelez ’99-ben. A nyugat-európai, több száz dolláros átlagköltéshez viszonyítva ez rendkívül alacsony. Úgy érzem –és egy az én személyes véleményem-, hogy itt egy kicsit az értékeléssel mindig baj van. Mert ha megnézzük, hogy milyen indítékokkal jönnek hozzánk a legtöbben, akkor a bevásárlás 23 százalékot jelent, ami nincs benne az idegenforgalmi bevételünkben, mert máshol könyvelődik. Az üdülés rendben van. A rokonlátogatás 16 százalékot képvisel a motivációk között –ez biztosan nem növeli az egy főre eső bevételt.
Ha most a hozzánk beutazó látogatókat nézzük, akkor tudjuk, hogy a földrajzi helyzetünkből és a jelenlegi környező politikai helyzetből kiindulva a látogatók egy jelentős része nem turista, hanem vagy átutazik, kiránduló vagy politikai, munkavállalási célból, vagy a fekete gazdaságba jön. Ezek száma mind benne van a beutazókéban, az osztásnál ott van, így az egy főre eső bevételek megjegyzésem szerint egy kicsit torz számok. Az előadó szerint Magyarország újjászületése, legalábbis turisztikailag teljesen a külső és belső hatásoktól függ. A külső hatások között a turizmus világviszonylatban jelentős, talán mondhatjuk, hogy bizonyította első helyét, hiszen több mint 520 Mrd Ft turisztikai bevételt produkált ’98-ban a világturizmus bevétele. A magyar beutazást Ő úgy jelezte, hogy a rendszerváltás után az érdeklődés középpontjába kerültünk. Kétségtelen, ha a beutazó számok ezt igazolják, de azért szeretném megemlíteni, hogy éppen akkor volt itt az Amerikai Utazási Irodák Szövetségének országos, illetve éves konfereciája. Az egy tapasztalati szám volt, hogy ahol ez zajlott, azután ott 20-30 százalékkal két-három éven keresztül tartósan megugrottak a beutazási számok. És az bizonyított tény volt, hogy nálunk is jelentkezett. Tehát ez is valahol éppen abban az időben következett be. A világ turisztikai szövetségeinek, illetve a Nemzetközi Utazási Turisztikai Tanács előrejelzései eléggé kedvező képet mutatnak a turizmus fejlődését illetően. Ha csak a nemzetközi utazási turisztikai tanács Magyarországról adott becslését nézzük, akkor szerintük majdnem poénra meghatározták –ez 3 320 millió USA dollár, de a valóság
3 380 millió volt, tehát nem sokat tévedtek. Ők ezt 2010-re 7 706 millió USA dollár, de a valóság 3 380 millió volt, tehát nem sokat tévedtek. Ők ezt 2010-re 7 706 millió USA dollárra prognosztizálják. Ennek a GDP részesedése a 99-es 10,6-re olyan 10 körüli. Ők a növekedést 12,1 százalékra prognosztizálják. Ez egy elég jó arány. Az előadó jelezte a belső szervezeti átalakulásokat is. És a belső indíttatások között a következőket emelte ki: a tíz éve elindult folyamat kezd beérni, hiszen ha valaki végignézi az elmúlt tíz év turisztikai fejlesztéseit, ezt tényként el lehet fogadni. A változások a turizmus intézményi struktúrájában elkezdődtek, de véleményem szerint még nem fejeződtek be. Növekedett az állami, pénzügyi szerepvállalás, ezt a bevételekből látjuk – és most nem akarok külön kitérni arra, hogy a magyar fizetési mérlegben mit jelent a turizmus aktív bevétele. A jelenlegi állami vezetés a turizmus jelentőségének tudatában, legalább 50 százalékos javulást biztosított, ezt talán tovább lehet erősíteni azzal, hogy annak a bizonyos Széchenyi-tervnek, amit Lasztovicza úr is említett, kiemelt pontja az öt program közül a turizmus fejlesztése volt. Ebből külön kiemelik a gyógy- és termálturizmust lévén, hogy Magyarországon több mint 360 gyógy- és termálforrás van. Ötvenet használunk ki. De van még kongresszusi konferencia-turizmus, illetve vannak még más területek is. Tehát az ország imázsának újrafogalmazására is szükség van. A biztonságot, stabilitást, gazdasági növekedést, kiemelkedő kulturális életet, ezeréves államiságunk hagyományainak továbbfejlesztését kell érvényesítenünk. Budapest, mint világörökség. Én hozzátenném, hogy mint világ-fürdőváros, mert az volt Budapest. Jól elérhetőek természeti és építészeti értékei, s itt gondoljunk arra, hogy milyen dolgokat tudtak a magyar építészek felvonultatni. Világviszonylatban gazdag gyógyforrásaink vannak – erről beszéltem már -, gazdag a borkultúránk, gasztronómiánk, és különleges, egyedi, vonzó tényezőinket lehet még kiemelni. Az államtitkár úr azt kérdezte: lesz-e Magyarországon a turizmusnak reneszánsza. Én azt hiszem, hogy igenis lesz, és a kereskedelem a turizmusnak is szerves része. A kettő mindig összefügg, egymást segíti.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.A hozzászólók IDE kattintsanak!