Vissza
a kezdőlapraMagyarország reneszánsza a 3. évezredben Farkas FlóriánAz Országos Cigány Önkormányzat javaslata a cigányság foglalkoztatására vonatkozóan
Amiről én beszélek az egy más világ, viszont nem egy más ország. Miután a szegénység hangja Talyigás Katalin professzorasszony szájából elhangzott, tulajdonképpen csodálkozom, hogy a cigányságot, amely a szegények között is a legszegényebb, nem jelölte meg. Nos, én ígérem, hogy meg fogom jelölni ennek egy olyan gócpontját, amely azért jelen van a társadalmunkban. De hadd fejezzem ki örömömet afölött, hogy akkor, amikor az ország felemelkedéséért megcélzott egy programot ez a közhasznú alapítvány, úgy gondolja, hogy nem mehet végbe az ország felemelkedése a cigányság nélkül, hiszen van egy populáció amely, mintegy 800 ezerre tehető. És minden politikai állítás ellenére higgyék el nekem, hogy nincs jóléti Magyarország, nincs felemelkedés, nincs polgári Magyarország, nincs biztonság, ha egy ilyen populáció élethelyzetén nem javítunk. Akkor, amikor arról beszélünk, hogy szociálpolitikai oktatás, foglalkoztatás és ennek forradalmasítása, ennek a mikéntje, a hogyanja és, hogy valóban adni kell erre az ügyre, a politikai döntést egyértelműen meg kell hozni, és ennek párosulnia kell az eszközökkel, a végrehajtási formákkal. Higgyék el, hogy itt nem arról van szó, hogy kútba dobjunk valamit, vagy hogy a cigányok megint kérnek, hanem arról van szó, hogy ez egy évtizedek óta kialakult egyenlőtlenség a valamikénti kiegyenlítésének kezdete. Ugyan is egy abszolút egyenlőtlen élethelyzetből sem egy gyerek, sem egy felnőtt, de legfőképpen nem egy család, és még tovább: egy nemzetiség nem tud elindulni úgy, hogy azt majd valamikor, mondjuk néhány éven belül vagy egy évtizeden belül kompenzálni tudja. Tehát ezt vagy megteszi az ország, a társadalom, a kormányzat, vagy nem. Nos amikor nem teszi meg, akkor a társadalmat csapja be. Ha a magyarországi cigányság ennek a felelőségét nem érzi, akkor nem is érdemli meg, hogy segítsen rajta a kormányzat, a társadalom. Az a program, az a koncepció, amiről én fogok itt önöknek beszélni, szemben azokkal az állításokkal és azzal a társadalmi megítéléssel, kormányzati szemlélettel is, ha úgy tetszik, felállítja azt az alternatívát, amely perspektivikusan bevonja a magyarországi cigányságot, számon kéri, és egy folyamatos kontroll alatt maga a cigányság, a cigány társadalom is jelen van. De a kormányzat is. És mindenki, aki a programban részt kíván venni. De ezt aktuálisnak tartom azért is, mert van egy európai integráció, - és külön örülök annak, hogy Romániából is jelen vannak, és a miniszterelnök úr tanácsadója igen hűen megközelítette, beszélt a romániai helyzetről. Ott is sok millió cigány van, aki hasonló helyzetben él. Magyarországon egy tulajdonképpeni cigány-politika, cigány önszerveződői rendszerváltás vette kezdetét, s a világon is egyedül álló módon van egy sajátos struktúra, van egy sajátos modell, van egy önszerveződői szféra, - ezt ki kell használni. Ki kell használni elsősorban magának a cigányságnak, másod sorban a mindenkori kormánynak, és be kell vonni a társadalmat ennek a kérdésnek a kezelésébe. Én a ennek a kérdésnek, ennek az ügynek a társadalmasítását kétféleképpen is gondolom: az egyik, hogy magán a cigányságon belül induljon el, másfelől pedig a cigány társadalom a magyar társadalommal együtt közösen, minden felelősen gondolkodó ember bevonásával induljon el ezzel a programmal és kontrolláljuk.
Nagyon érdekes mondatot hallottunk itt ma Surján úrtól. Már annyiszor említettük, ne vegyük át a család funkcióját. Hát a cigányokét se vegyük át!
Nem kell gyámkodni már felettük. Hiszen a magyarországi cigányság az önszerveződéséből eredően, a sorsközösség, a sors tudatának a felismerése jegyében létrehozta az önkormányzati rendszerét, ami azt jelenti, hogy 760 településen van ma már az adófizető állampolgár akaratából közjogi testülete, saját önkormányzata. 260 településen van, a települési önkormányzatban, ahol szavaz. És több településen van saját erejéből állított önkormányzata, illetve polgármestere. És számtalan településen van alpolgármestere, és van egy országos önkormányzata. Ez az országos önkormányzat 53 főből áll, és mind a 19 megye plusz a főváros képviselteti magát ebben a testületben. Soha ilyen struktúra, soha ilyen szféra, ilyen mozgatható, ha úgy tetszik, generálható eszköze a magyarországi cigányságnak nem volt. Van 22 irodája, a legkülönbözőbb infrastruktúrákkal, számítógépes rendszerekkel. Tehát ha én azt akarom, két órán belül eljuttatok a magyarországi cigánysághoz minden nemű információt. Mert a bázisa az Országos Cigányönkormányzat hivatalában van. Nagyon kevés az a párt - szerintem nincs is Magyarországon -, amelynek ilyen struktúrája, ilyen eszköze lenne. Nos, ha van egy program, akár szociálpolitikai, akár foglalkoztatási, és az a program valóban olyan, amiben a cigányság is méltóképpen, és nem megalázó módon van jelen, akkor én ezt eljuttatom. Azután felelősségre kell vonni a cigányságot a program végrehajtásában. De fehér asztalnál nem lehet programokat gyártani, és legfőképpen nem lehet végrehajtani úgy, hogy az érdekelt nincs bevonva.
Van egy hamis mítosz ebben az országban: azt állítjuk, és arról beszélünk, hogy mit tesz a cigányság. Na és mikor kapott lehetőséget, hogy tegyen. Ez hamis állítás, ez egy olyan mondat, amit nagyon sokáig lehet használni, nagyon sokat lehet eszközölni, de már korrekt emberek, tisztességesen gondolkodó, közéleti emberek, politikusok ezt nem teszik, mert tudják, hogy erre meg van a viszontválasz. És akkor, amikor az Országos Cigány Önkormányzat azt kéri, hogy legyen felelősségre vonható a magyarországi cigányság, akkor, amikor azt kéri, hogy vonja be a cigányságot a saját sorsának a formálásába, akkor végképp nem lehet ezt mondani. Addig, amíg ezt a cigányok nélkül akarja, addig, amíg ezt csak szimbolikusan akarja vagy adminisztratíve - mert le lehet adminisztrálni, bár most már azt is nehezebb, mert én meg fogom látogatni az összes uniós tagországot -, de attól még nem lesz egészséges a társadalmi felemelkedés. Attól még ez a bomba bármikor robbanhat. És folyamatos társadalmi békétlenséget fog okozni. Higgyék el nekem, hogy nem akarnak ezek a cigányok segélyből élni. Higgyék el nekem, hogy dolgozni akarnak. De meg kell adni a lehetőséget, és nem olyan módon, ami egyfajta embertelenséget jelent.
Hadd meséljek el önöknek egy programot, ami szerintem az Országos Cigány Önkormányzat fennállása óta a legkiemelkedőbb és a legeredményesebb programnak tekinthető. Torgyán miniszter úrral kötöttünk egy megállapodást, elkészítettünk egy programot, ami arról szólt, hogy azokat a térségeket, területeket, településeket, amelyeken az infrastruktúra nincs jelen, és ahol vannak hátrányos helyzetű, legfőképpen cigánycsaládok, azokat valamilyen úton- módon közművesíteni kellene, vagy szilárd út burkolatot kellene építeni. Tehát nemcsak cigányoknak szólt ez a program. Erre a programra 100 millió forintot kaptunk. A települési önkormányzat polgármestere és a Cigány Önkormányzat elnöke közösen pályázott hozzánk. Ugyanis ezt egy bizottság döntötte el, hogy mondjuk pl. Tiszabőn utat kellene építeni, és a 10 százalékot kéri ebből a 100 millió forintos alapból. Mi kimentünk, monitoringoztuk, s a bizottság úgy látta, hogy ez támogatandó. Akkor ez bekerült hozzánk az elnökségre. Az elnökség meghozta a döntést. És egyidejűleg hoztuk meg a döntést a megyei terület fejlesztési tanáccsal, aki mellétette a 90 százalékot. Következésképpen a program bekerülési 100 százaléka került elé, és Tiszabőn, megépülhetett az út. A 100 millió forintnak csak a 20 százaléka volt a bizottság működésére biztosítva, a 80 az valahol ott volt a pénzintézetekben, valahol az állami szférákban. De mi megjelöltük, hogy hová tegyék, milyen feltétellel, és be voltak vonva egyébként maguk az érdekeltek is az érintettek. Tudják, mi történt? 1,2 milliárd forintot sikerült mobilizálni. És mintegy 150 településen sikerült villanyt, vizet és utat bevinni, építeni. Amire soha eddig nem volt példa. Mert be voltak vonva az érintettek, be volt vonva a települési önkormányzat, a megye, magyarán volt egyfajta társadalmi kontroll. De mi is lementünk, én se voltam rest lemenni akár átvágni a szalagot. Megnézni, hogy valóban megtörtént-e, megvalósult-e ez a program, vagy nem valósult meg. És érezték a cigányok, hogy ebben ők benne voltak A Cigány Önkormányzat segítségével. Mert közben a közmunkában a közhasznú munkában is részt vehettek. Ez a program egyébként az a modern program, amely számomra azt bizonyította be, hogy nem kell túlmisztifikálni a cigányság foglalkoztatási kérdését, de még a szociálpolitikai kérdését se. Ha el van döntve, hogy akarunk ezzel valamit kezdeni - márpedig ugye a középtávú cselekvési programban ez azért megjelent -, akkor a középtávú cselekvési programot megelőzvén is végre kell hajtani egy olyan programot, ahol megjelenik a tartós munkahelyteremtés, ahol megjelenik a támogatott program és az otthonteremtés, illetve a szociális lakásépítési program. Miből is áll ez és hogyan működne? Nagyon fontos, hogy az egyetlen egy foglalkoztatási lehetőség – és nemcsak a cigány embernél, hanem általában a szegény embernél – ne a közhasznú és a közmunka legyen, mert ez konzerválja a helyzetét és az nem egy olyan segítő eszköz, amely perspektivikusan képes előre mutatni. Ez lehet egy kiegészítő eleme egy foglalkoztatási csoportnak. De például itt vannak a tönkrement üzemek, a TSZ-ek. Még tanyákban is mernék gondolkodni. Ezeket egy kis segítséggel életképessé lehetne tenni, és a szerencsétlen ember télen-nyáron dolgozhatna, képezhetné, átképezhetné magát, nem pedig megalázó módon. És közel a településéhez, de jó esetben akár a településén is dolgozhatna. Nem kellene az utaztatásról gondoskodni. És ez nem szezonális munka, nem kaszálás lenne, hanem valóban üzemeket lehetne létrehozni.
A szociális lakásépítési program nemcsak otthonteremtő program, hanem egy foglalkoztatási lehetőséget is elősegítő program. Sok család van, amely 3 gyerekkel rendelkezik, és amely számára a szociálpolitika kedvezménye - még az államilag garantált szociálpolitikai kedvezménye – adott. Az Országos Cigány Önkormányzat által létrehozott közhasznú társaság, miután az összes adminisztrációt, a tervezést, a műszak ellenőrzést vállalja, bonyolítja (ez így a bekerülési költségnek megfelel, vagyis a 30 százaléknak) és ezáltal hozzájuthat a szociálpolitikai kedvezményéhez a család, és felépíthetnek egy olyan lakást, amiben én is ellaknék. Ezt a modellt végigcsinálta az Országos Cigány Önkormányzat, és 158 lakást sikerült eddig átadni a cigányoknak, és nem cigányoknak. Ebben igazán az az érdekes, hogy az érintett be van vonva a saját lakásának az építésébe-, és itt jelenhet meg a közmunka a közhasznú munka kérdése. Ugyanakkor - ezt nagyon óvatosan mondom - nagyon nyomatékosan van jelen az a bizonyos szemléletformálás. Amikor a saját lakását építi. Megizzad. És ezek összkomfortos lakások. Tehát, mondom, abban én is ellakna, vagy ellakhatnék bármelyikünk, mert szinte nincs olyan lakás, amit én ne néztem volna meg, ami eddig épült. No, ezt azt gondolom, tovább kell folytatni. Ebben a pillanatban 2300 cigány és nem cigány család vár arra, hogy bekapcsolódhasson be ebbe a programba. De nem tudjuk bonyolítani, mert nincs rá támogatás. A közhasznú munka, a közmunka, mint olyan Magyarországon ugyan jelen van, de nem kézzelfogható eredménnyel. Leellenőriztük, megnéztük a megyei munkaügyi központokat, munkaügyi tanácsokat, települési önkormányzatokat. 5 –10 százalékos a cigányság részvételi aránya egy ilyen szektorban, egy ilyen foglalkoztatási programban. Nagyon sok megye visszaadja a központi pénzt, mert nem tudja végrehajtani, nem tudja lebonyolítani ezt a munkát. Nos, abban az esetben, ha a települési önkormányzat biztosítja a közművesített telket, és nem kolóniát építünk, és biztosítja a 10 százalékot a foglalkoztatásra, a 90-et a munkaügyi központ, akkor több száz, több ezer embert lehet bevonni a munkaerő- piacra. Ugyanakkor építette a saját lakását, miközben, beszéltünk legalább 30 vagy 50 tartós munkahelyről is. Nos, ezt egy alap képezné erre, egy alapot kell létrehozni, amit bármelyik pénzügyi állami intézet kezelhet. A feladat az, hogy legyen egy bizottság, egy szakmai grémium, aki a ezeket pályázatokat értékeli, kimegy, megnézi, monitoringozza, hogy valóban meg lehet-e ezt a foglalkoztatást valósítani, vagy nem lehet. Megvalósult az a foglalkoztatás, vagy nem valósult meg. Hozzon létre a kormányzat, az Országos Cigány Önkormányzat egy vegyes bizottságot, és folyamatosan ellenőrizze a program, a pályázat sikerét, és egyáltalán ennek a pénznek a felhasználását. A kormányzaton belül is. A kontroll a települési önkormányzatnál megjelenik, a helyi Cigány Önkormányzatnál megjelenik, az Országos Cigány Önkormányzatnál is, de megjelenik a kormányzaton belül is. Ugyanis eddig mi történt? Soha semmiért itt Magyarországon felelőségre nem vontunk senkit. Én most itt a saját házam tájáról beszélek. Eljött az ideje: a cigányságot is, az érintettet is, de a kormányzatot is felelősségre kell vonni, hogy mit tesz ebben a kérdésben. Mi kiszámoltuk: 5,5 milliárdot lehetne mobilizálni egy 500 millió forintos pénzalap létrehozása esetében. Ez a program már 2000-ben, most ebben az évben mintegy 1000 lakást tudna megépíteni, mintegy 5000 cigány embernek tudna munkát adni, és 50 olyan üzemet tudna létrehozni, teremteni, amely tartós munkahelyet tudna biztosítani. A képzésben, az átképzésben résztvevők létszámát még nem is említettem. És eljönne végre az, annak az ideje, amikor a magyarországi cigányság a saját sorsának a formálásába be van vonva.
Szeretnék visszatekinteni a cigánypolitika történetébe, körülbelül 15 évre. Minden egyes program az érintettek nélkül készült. A minisztériumban mindig voltak pénzek, a vonat mindig elindult, de hogy hol kötött ki, máig nem tudja senki. Ha nincs bevonva az a személy, ha nincs bevonva az a népcsoport, az a populáció, akit valóban meg akarunk célozni, akkor semmi garancia nincs arra, hogy a program végre is lesz hajtva. És az Országos Cigány Önkormányzat az egészségügyi programtól kezdődően a szociálpolitikáig, mert ugye ez valahol egy tőről fakad - és a foglakoztatásig csak ebben látja a jövőt, és ebben látja az eredményt. Én abban bízom egyébként, hogy ezt a kormányzat is fel fogja ismerni. Nagyon sajátos az én előadásom, mert nagyon sajátos a magyarországi cigányság helyzete. Egy tulajdonképpeni kvázi civil értelmiségi szférában. De higgyék el, hogy nem árt. Kell, hogy erről tudjunk, kell, hogy erről tudjanak, és kell, hogy belelássunk a valóságban. Legfőképpen akkor, amikor - még egyszer mondom, egy nyolcszázezres népcsoportról van szó - kérdés a kezelésének lényege sajnos még mind mai napig az, hogy eltartsuk-e, vagy olyan állampolgárrá formáljuk, neveljük, aki építi ezt az országot. Vajon melyik a legjobb befektetés? Azt hiszem, a választ tudjuk valamennyien.
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.A hozzászólók IDE kattintsanak! Subject: Magyarorszag Reneszansza. foglalkoztatás
Date: Sat, 13 Jan 2001 09:33:38 +0100
From: "satya" <satya@hcbc.hu>A cigányok foglalkoztatásával kapcsolatban történt egy eset. Egy közeli községben szerveztek egy kosárfonó tanfolyamot. A tanfolyam segítségével egyrészt a 8 általánost befejezhették, másrészt megtanulták a kosárfonást, és a szervező alapítvány vállalta. hogy alapanyaghoz jutást és a piacra jutást segíti. Szép számmal vettek részt a tanfolyamon. (pénz is kaptak a tanfolyamon résztvevők) A tanfolyam befejezése után senki nem folytatta a munkát, senki nem él meg ma sem ebből. És nem azért, mert nem volt elegendő segítség számukra. Sajnálatos, de ez is hozzátartozik a tényekhez. Fulop Akos